Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
• Kik formálták belső arcát, gondolkodását?- A legnagyobb hatással apám volt rám. Kilenc éve, hogy meghalt. Bábművész volt; külföldön sokkal jobban ismerték őt, mint idehaza. Olyan bábokat készített, hogy az egész világon felsőfokon írtak róla. Itthon egy másik neves bábos, Jifí Tmka árnyékában élt, mert a szakmabeliek, akik irigyelték nyugati sikereit, árgus szemmel figyelték, nehogy előtérbe kerüljön. Apám barátai nagyon sok időt. töltöttek nálunk, olyan sokat, hogy azt mondhatom: díszlettervezők, grafikusok és festőművészek között nőttem fel, de, mert lusta voltam és nem szerettem iskolába járni, rengeteg gond volt velem. Kilenctől tizenkét éves koromig Barcelonában éltünk, mert apám akkor ott dolgozott, úgyhogy az első idegen nyelvet én ott kint tanultam meg. Tizenöt éves koromban ismét Spanyolországba költöztünk, akkor már angolul is tűrhetően beszéltem, csak éppen azt nem tudtam, mi lesz majd belőlem. A konzervatórium színésztanszakára nem vettek fel, apám erre azt tanácsolta, próbáljam meg a képzőművészetit, hiszen rajzolni is, festeni is tudtam. Igen, tudtam, csak ehhez is lusta voltam. Hegedülni is kotta nélkül szoktam. Mindig, mindent hallás után játszottam, a zenetanárom azt mondta, tehetség az van bennem, de szorgalom semmi. Egy évig kínlódott velem, mégsem tanultam meg kottát olvasni. Nagy futkosások után anyám az építőipari szakközép- iskolába íratott be, és én el is határoztam, hogy építészmérnök lesz belőlem. Csak ne tömtek volna matematikával és ábrázoló mértannal! Két év után úgy elment a kedvem az egésztől, hogy ott akartam hagyni az iskolát. Alig vártam, hogy túl legyek az érettségin... azt mondtam: a műszaki pályáról a lehető leggyorsabban le kell térnem. • Ki mondta meg aztán, hogy merre térjen?- Anyám egyik ismerőse, egy jó nevű prágai színésznő. Színházban voltunk... én már akkor javában szenvedtem a reál tantárgyaktól és anyám szegény panaszkodni kezdett az öltözőben, hogy még mindig nem tudja, mi lesz belőlem. Hogyhogy nem tudod? - csodálkozott a hölgy. — Ezzel az arccal csak színész lehet a fiadból! - Na, ez volt az a mondat, amely szöget ütött a fejembe. Az érettségin úgy- ahogy túljutottam, a színművészetire minden nehézség nélkül felvettek, önbizalmam persze nem nagyon volt, néha azt sem tudtam, mit várnak tőlem. Az első évben úgy éreztem magam az osztályban, mint egy „idegen- légiós“, akinek fogalma sincs, hogy eshetett lakott területre. A többiek ugyanis tapasztalt gyerekszínészek voltak, én meg csak egyetlenegyszer álltam bán, a másik kevésbé, de valahol mindegyik megérint. Nem is tudom, mi a jobb: küzdeni ez ellen vagy belenyugodni. Ha egyéniség az ember, akkor úgyis ép marad, ha viszont nem az, akkor nagyon oda kell figyelnie magára. • Van tehát egy bizonyos határ, hogy eddig és eddig elmehet, de tovább nem? 0 A filmen kívül érdekli még valami úgy istenigazában?- Biztos, hogy van, mert ha én átlépek egy ponton, akkor megszólal bennem egy szignál, hogy tovább egy centit se! „Már nem vagyok türelmetlen“ (Méry Gábor felvétele) Eddig csak a Rosszat játszotta. Mindig, mindenben a Rosszat. A bűnöst, az ártalmasat, a veszélyest; azt, aki csal, csencsel, üzérkedik, kétes kapcsolatokba keveredik. A törvényen kívülit, a lecsúszottat, a züllöttet, jobb esetben Zola férfihősét, a dekadens herceget. Magyar filmekben a pesti alvilág felaranyozott császára lehetne, vad vizek rettenthetetlen kalózát látnák benne a franciák, az angolok talán egy előkelő szálloda mindenre kapható liftboyát, az amerikaiak a pokol katonáját, az olaszok a maffiafőnök fiát. Zdenék Podhürsky prágai színész. Szerepkörét egy jugoszláv neppernek „köszönheti“, akit 1982-ben Milos Zábransky rendezésében, Az utolsó buli bán formált meg pontos beleérzéssel. Főiskolás volt még akkor, nyolcvannégyben diplomázott, de arcával, alakításával a cseh film összes valutaüzérét maga mögé kényszerítette. Ő lett az eszményi negatív hős. A „belső“ ellenség. A parazita. A deviáns. Persze csak öt-tíz-tizenöt perces jelenetekben. Kiemelkedő szerepeket ez idáig csupán külföldi filmesektől kapott. A francia Édouard Molinarótól és az osztrák Peter Patzaktól. Ők már tudják: ez a harminckét éves cseh fiú izgalmas, fajsúlyos szerepekre hivatott. a kamera előtt, egy ifjúsági filmben, és akkor is borzasztó rossz voltam. Másodikban aztán rájöttem a dolgok ízére; akármilyen szerepet adtak is, mindig megtaláltam a magam örömét. • És később? A főiskola után? — Középszerű feladatok nem igazán jó filmekben. Én lettem az ügyeletes rosszfiú. A külföldről jött, a kiismerhetetlen, az idegen. A legtöbb esetben akkor hívtak, ha egyik vagy másik kollégám visszaadta a szerepet. Az utolsó pillanatban, amikor már nem sok idő maradt a felkészülésre. A színházzal nagyobb szerencsém volt. Hatan, fiatalok, alakítottunk egy társulatot és ke- resztül-kasul utazgattunk az országban. A jelmezeket kölcsönkértük, a díszleteket mi csináltuk, a darabokat mi választottuk. Dosztojevszkijt és Brechtet játszottunk, meg Fracasse kapitányt a gyerekeknek. Négy éven át havonta legalább harminc előadásunk volt, a délelőtti próbákról akkor sem mondtunk le, ha hajnali háromkor értünk haza. Mint a megszállottak, úgy dolgoztunk. Amikor úgy éreztem, belefáradtam, lassítani kezdtem, és két évre a prágai Vlasta Buri- an Színházba szerződtem, majd egy esztendőre Kolínba. Most nem vagyok tagja egyetlen társulatnak sem; negyven-ötven embernek játszani szerintem nincs nagy értelme. Majd később, három-négy év múlva, ha változik a helyzet. Ha jobb darabokat adnak elő, és ha a nézők is érdeklődőbbek lesznek. 0 Molinaro és Patzak milyen filmben látták?- Molinaro csak a fotómat látta, az alapján adott szerepet; Patzak a Jelentés egy párbajról című tévéfilmben nézet meg, amelyben Puskin ellenfelét, D’Antést játszottam. A Gorilla forgatása előtt még próbafelvételre hívott az osztrák rendező, de nyár elején, amikor a Mnacko novellája alapján írt Ködben ajánlott fel szerepet, már nem kellett bizonygatnom neki, hogy mit tudok. A fiú, akit Michael York partnereként alakítok, fegyverekkel kereskedik Pozsonyban, és minden helyzetben a szabadságát kockáztatja. Igen, megint egy negatív hős, de milyen! Delon rendezéseiben vannak ilyen fickók, a nagy sikerű francia gengszterfilmekben. 0 Michael York mellett hogy érezte magát?- Fesztelenül. Ezt persze egyedül neki köszönhetem. Neki, aki nemcsak színészként, magánemberként is párját ritkítja. Nincs benne semmi hivalkodás, a sztárság legapróbb allűrje sem ragadt rá. 0 Pedig, ha van hivatás, amely deformálni tudja az embert, akkor a színészi biztosan az.- Ezt én is így érzem... hiába is védekezem, minden szerep jelet hagy rajtam. Az egyik job- Most már igen. A bábművészet, Főiskolás koromban kollázsokat készítettem, később plakátokat, tavaly óta bábokkal bíbelődöm. Kint voltam a Károlyiadon és láttam, miket árulnak ... azt mondtam, ez lehetetlen, én ennél százszor jobbakat csinálnék. Tényleg? - kérdezte egy barátom. - Akkor lássuk! - És belekezdtem... legalább nem kell izgulnom, hogy mikor jön a következő film. Dolgom is van meg pénzem is. 0 Közben persze türelmetlenül várja, hogy hívják.- Már nem vagyok türelmetlen. Az voltam, de már megnyugodtam. Ott a fotóm a filmgyárban; aki ilyen arcot keres, mint az enyém, annak csak megakad a szeme rajtam. Külföldi kolléf áim azt tanácsolták, menjek és eressek egy nyugati ügynökséget magamnak. Ha itthon ülök, kicsi a valószínűsége, hogy kiléphetek ebből a kicsi kis körből. Rendben, gondoltam, akkor majd szétnézek a világban. Természetesen Madridban kötöttem ki. Kaptam egy címet, kocsiba ültem és letekertem oda-vissza ötezer kilométert. Az jó, hogy kitűnően beszéli a nyelvet, mondta az ügynök, csak tudja, itt a szakszervezet, és az nem nagyon engedi, hogy külföldi színészt menedzseljünk, főleg nem egy közép-kelet-európait. Ha nem, hát nem. Én könyörögni nem tudok. Hazajöttem és most itthon várok. Rengeteg a munkanélküli színész, egy szerepre tízen is ugranak. Készenlétben vagyok én is, de összetörni azért egyetlen filmért sem fogom magam. Itt vannak a bábok, ők majd eltartanak, ráadásul ez is érdekes munka. Valaki azt jósolta: ötvenhat évesen fogok feljutni a csúcsra. Szerintem az sincs későn. Szabó G. László 0r * A Mogorván kerüli a napfényt Kim Basinger. A filmsztár annyira érzékeny a fényre, hogy a Fogd a nőt és fuss! című nagy sikerű filmjének forgatása közben - a kaliforniai sivatagban - a film producere napi százötven dollárt fizetett egy embernek csak azért, hogy állandóan hatalmas napernyőt tartson Kim feje fölé. A helyszíni és külső felvételeket egyébként többnyire dublőrrel készítették. Speciális tűzvész! Egész Anglia lángban és az augusztus közepén bemutatásra kerülő legújabb Kurt Rüssel—William Baldwin-Robert de Niro-Donald Sutherland-Scott Glenn film miatt. A Lánglovagok effektusai hátborzongatóak. Annak ellenére, hogy a történet reális alapokon nyugszik, a film egésze mégis inkább sci-fire emlékeztet. Ron Howard rendező nagyon jól ismeri azokat a trükköket, amelyeket az eddigi „tüzes“ katasztrófafilmekben - a Pokoli toronyban vagy az Amikor a tűz elkezdő- dött-ben és az Amikora csengők riasztanakban - borzongatták a nézőt; most olyan tüzet produkált, amilyet még soha nem láthattak. Egy-egy felvételkor húsz tonna éghető folyadék, por és speciális paszta fogyott el. Ugyan a legnagyobb biztonságra törekedtek, mégis a film befejezéséig harmincnyolc embert kellett különböző baleset miatt kórházba szállítani. A biztosítótársaság csak felemelt tarifával volt hajlandó szerződést kötni, és minden felvételnél egy- egy szakember és biztonsági megbízott jelenlétéhez ragaszkodott. Az eredmény: túl jól sikerültek a lángoló jelenetek, olyannyira, hogy a színészi teljesítmény szinte eltörpült mellettük. Lehet, hogy a sztárok leégtek? A Terminátor is tud sírni? Arnold Schwarzenegger nemrég reszketve állt feleségével az egyik amerikai klinika folyosóján. Újszülött kislányuk, Christina lélegzete elakadt, szíve majdnem megállt, az orvosok óriási erőfeszítéssel tudták csak megmenteni a kicsi életét. „A legszömyűbb az volt - nyilatkozta Amié a Globe magazinnak -, hogy tehetetlen voltam. Maria, a feleségem csak szorította a kezem és vigasztalhatatla- nul zokogott. Szerencsére a baba már túl van az életveszélyen.“ Brook Shields ravasz kislány! Amikor a filmesek most elkészítették a második Kék lagúnát, Brook elintézte, hogy videón jelenjen meg az eredeti mű is. A huszonhat éves színésznő szerint: majd a néző eldönti, melyik a jobb. Mozimüzli 12 1991. X. 18. ilasúrnap
