Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-12 / 28. szám

deujese/i A VASARNAP NAGYMAMÁKNAK ES NAGYAPÁKNAK * m Évtizedek óta folyik a világméretű küzdelem a dohányzás ellen. Külön­böző statisztikák látnak napvilágot, amelyekből teljesen egyértelmű, hogy közvetlen az összefüggés az egyes országokban a dohányzás és az elhalálozás, illetve számos meg­betegedés között. Angol tudósok szerint ezer húszéves fiatalember közül, akik naponta egy csomag ci­garettát szívnak el, egy öngyilkos lesz, egy gyilkosság áldozatává vá­lik, hatan közlekedési baleset követ­keztében halnak meg, kétszázötven pedig olyan betegségben, amelyet a dohányzás idéz elő, tehát tüdőrák­ban, krónikus bronchitiszben és szív- infartkusban. A legtöbbet dohányzó országok sorrendjében Ciprus áll az élen Kuba előtt, utánuk Görögország, Lengyel- ország, az USA, Kanada, Spanyol- ország a sorrend. S nyomban utánuk Csehszlovákia is ott van az élvo­nalban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ez év június 1-én a Do­hányzásmentes Világnap alkalmából felhívást intézett a világ kormányai­hoz, hogy tiltsák be a dohányzást a nyilvános helyeken és a közleke­dési eszközökön. Hazánkban már 1989-ben törvényerejű rendelet szü­letett, amely többek között tiltja a dohányzást a gyűléseken, értekez­leteken, azokon a munkahelyeken ül. helyiségekben, ahol nem do­hányzók dolgoznak, a vasúti közle­kedésben, az egészségügyi intézmé­nyekben, iskolákban, a kultúra és a sport intézményeiben, az étter­mekben, vendéglőkben (egyesekben csak a fő étkezések ideje alatt). Mi haszna, ha a rendelet megtartását senki sem ellenőrzi. Fővárosunk egyik, szép természeti környezeté­ben fekvő kórházban nagy zöld táb­la figyelmeztet, hogy a dohányzás a kórház egész területén tilos. Né­Könözsi István felvétele a Dohányzásmentes Világnap ürügyén hány méterre a táblától a padokon sütkéreznek a tavaszi napfényben a betegek, s vígan dohányoznak. A kórház egyik alkalmazottja ciga­rettával a szájában söpri az utat. Mellettük mennek el az orvosok, mit sem törődve a látvánnyal, közömbö­sen, sietve. Sorolhatnánk a példákat, de fölösleges, minden munkahelyen bőven fellelhetők. Sajnos, nagyon sok a szenvedélyes dohányos az or­vosok, a pedagógusok között is. Hazánkban a dohányzás követ­keztében több az elhalálozások szá­ma, mint a közlekedési balesetek, gyilkosságok, öngyilkosságok miatt bekövetkezettek együttvéve. Égyre több országban ismerik fel a do­hányzás elleni küzdelem jelentősé­gét. Már 51 repülőtársaság szüntette meg útvonalain teljes egészében vagy részben a dohányzást. Nyugat- Európa államaiban egyre több olyan üzem van, ahol csak nem dohányzó alkalmazottakat vesznek fel. Egyes országokban több dohánygyárat le­szereltek. Az USA-ban és Kanadá­ban az utóbbi két évtizedben a do­hányzók száma lényegesen csök­kent. Európában Norvégia kivételé­vel csak részleges eredményekkel dicsekedhetünk. Németországban például 6 nappal hosszabb a nem dohányzók évi szabadsága, hogy így kiegyenlítsék azt a munkakiesést, amit a dohányzók a cigarettaszüne­tekkel töltenek. A volt keleti tömb országaiban hazánkéhoz hasonló a helyzet. Ma­gyarországon pl. aggasztóan terjed a dohányzás a nők és a fiatalok körében. Külföldön egyre inkább előtérbe kerül a passzív dohányzás ártalmá­nak felismerése, a nem dohányzók védelme. Hamis humanitás itt a do­hányosok alapvető emberi jogaira hivatkozni, ha ezzel másoknak kárt okozhatnak. Téves az az „önmeg­nyugtató“ elmélet is, hogy a nagymértékű levegőszennyeződés miatt teljesen mindegy, mivel ma már köztudott, hogy a cigaretta kö­rülbelül tízszer ártalmasabb minden levegőszennyeződésnél. Persze, tiltásokkal, rendeletekkel nem várható rövid időn belül a probléma megoldása. Céltudatos egészségügyi felvilágosító munkára van szükség, s itt nagy szerep vár mindazokra, akik ezen a téren tehet­nek valamit: a pedagógusokra, a tö­megtájékoztató eszközökre, a veze­tők személyes példamutatásra. A jelen s még inkább a jövő nemze­dékek egészsége érdekében. 1991. VII. 12. Soha nem késő abbahagyni Teng Hsziao-ping, a már nyug­díjba vonult, de gyakorlatilag a még mindig legbefolyásosabb vezető kínai politikus 86 éves korában elhatározta, hogy fel­hagy a dohányzással. Állítólag azért, hogy megérje a 95 évet. Ez követendő például szolgálhatna nemcsak a kínaiak számára, ahol 300 millió a dohányosok száma. Kínában erőteljes harcot hirdet­tek meg a dohányzás ellen, amelynek az egyik jelszava: „Vagy felszámoljuk a do­hányzást, vagy a dohányzás pusztít el minket“. Kínában tu­datában vannak, hogy a dohá­nyosokat nagyon nehéz lesz jobb útra téríteni, de bíznak benne, a meggyőzés és a felvilágosítás eszközeivel elérik, hogy legalább a felnövekvő fiatal nemzedékek nem válnak az átkos szokás rab­jává. Teng, a szenvedélyes dohá­nyos képes volt rá, hogy leszok­jon róla. Remélhetőleg sokan kö­vetik a példáját. Több zöldség - hosszabb életkor Lengyelországban sokat vitatkoznak a férfiak egyre gyakoribb elhalálozásáról és az emberi életkor fokozatos csökkenéséről. Ebből a szempontból érdekes figyelemmel kísérni Örményorszá­got. Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságban a legmagasabb a férfiak átlagos életkora: 70,5 év. Lengyelországban 66,5 (Cseh­szlovákiában 67,6, a nőké 74,9). Jurij Dadavanian gerontológus cáfoja azt a feltételezést, hogy az örmények magas életkora csupán a kedvező természeti feltételeknek köszönhető, hiszen a 80 éven felülieknek a fele városlakó, s ezek közül sokan a száz évet is megérik. A legalapvetőbb jelentőséget az orvos a helyes táplálkozásnak tulajdonítja. A hosszú életű örmények sok zöldséget, gyümölcsöt, diót és mézet esznek. Kerülik a kövér húsokat, a zsíros ételeket, növényi olajjal főznek. Többségük nem dohányzik. Meg kell jegyez­nünk, hogy az egy főre eső alkoholfogyasztás két és félszeresen kisebb, mint a Szovjetunió más tagköztársaságaiban. Ludmila Artutjunian szociológus az örmény férfiak hosszú életko­rának vizsgálatakor arra is felfigyelt, hogy itt, „a hosszú életkor epicentrumában“ szeretik az öregembereket. Általános tiszteletnek és nagy tekintélynek örvendenek családjuk körében, s ez óriási hajtóerőt jelent szellemi aktivitásukra. Ezzel összefügg az is, hogy az országban jóval kevesebb a válás mint más köztársaságokban. Az is bebizonyosodott, hogy a nős férfiak tovább élnek a nőtleneknél és az elváltaknál. Az öreg ember levese Dél múlott néhány perccel. A tá­gas talponállóban nyüzsögnek az emberek. A hátsó pultnál, ahol a me­leg ételt tálalják, hosszú sor kígyó­zik. A levegőben ételszag és vízgőz keveredik. Az elárusítónők gyorsan dolgoznak, csattog a blokkoló pénz­tárgép, csörren az aprópénz. Gyér hajú, jellegzetesen kerek ar­cú öreg ember lép el a pénztártól s az egyik étkezőpolchoz lép. Elhelyezi tálcáját a párolgó húslevessel, ame­lyen aranysárga zsírkarikák úsznak. Az öreg úgy érzi, mintha a szőke, kék szemű kiszolgálólány mosolya is belecsöppent volna a levesbe, s most aranykarika formájában lebegne benne. Elmosolyodik. Talán ifjúságá­ra gondol. Elmélázva meríti kanalát a leves­be, megkóstolja s egy pillanatra lehúnyja szemét. Úgy veszem észre, ízlik neki, csak kissé forró még. Csöndesen kavargatja az ételt, aztán újólag megmeríti kanalát. Nem mohó, nem ideges, nem ug­rál tekintete emberről emberre. Csak az étellel törődik most, az ínycsiklandó húslevessel. Az se zök­kenti ki nyugalmából, hogy karnyúj­tásnyira tőle nyurga, hosszú hajú fia­talember lapátolja magába a juhtú­rós galuskát. Az öreg ember állhata­tosan pislog tányérjába, jóleső érzés terül el az arcán, ahogy a meleg leves megcsiklandozza gyomrát. Be­kanalazza az utolsó cseppig. A tá­nyért odébb tolja, zsebkendőjével komótosan megtörli a száját, és lassú mozdulattal fordul a kijárat felé. De nem állja meg, hogy egy elismerő pillantást ne vessen a munkában föl- hevült, szőke kiszolgálólányra, aki­nek a szeme úgy világít, mint a ka- táng kék virága. Dénes György- Köszönöm a kérdést, a körülmé­nyekhez képest jól vagyok. De hogy is lehet az az ember, akinek a szíve a mai napig körülbelül két és fél milliárdszor dobbant. Ugye, nem csekélység? Ez az emberi szív csodá­latos egy masina! Nemrégen még az újságírócsapat tagjaival együtt rúg­tuk a bőrt a ligetfalusi focipályán, ma már viszont nem az öreg-, hanem az öregebb fiúk csapatában lenne a he­lyem. Szép volt, fiúk, akárcsak a sokszor hajnalig tartó vitatkozá­sok, bor melletti beszélgetések! • Szlovákiában sok monumentá­lis alkotást realizáltál, több mint ki­lencven kiállításon vettél részt ide­haza és külföldön. Most is vállalsz nagyobb munkákat?- Nem, elsősorban azért, mert nincs megrendelés, nincs pénz. De már azért sem vállalnám, mert fizi­kailag nagyon megterhelő. Rendsze­rint a rideg, befejezetlen épületeken, száz kilométerekre, napi 18 órákat kellett mostoha körülmények között dolgozni. • Ez azt jelenti, hogy visszavo­nultál?- Szó sincs róla! Csak a súlypon­tokat helyeztem át. Huszonöt éve, hogy a barátaim ösztönzésére Duna- radványon, közel a szülőhelyemhez, a Duna partján vettem egy telket. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a hely egy tudatos munkaprogram színhelyévé válik. Már nyolc éve, hogy minden évben áprilisban leköl­tözöm a pozsonyi műtermemből a radványi „nyári műterembe“, s őszig naponta járom a Duna menti tájat. Van mit ámulni-bámulni és kíváncsian, gyerekesen rácsodálkoz­ni a tájra, tavasszal, amikor virágza­nak a barackfák és a cseresznyék, június-júliusban aranyokkerben rin- ganak a búzamezők, augusztusban fehér fényben ragyog a mi nagy Dunánk, szeptemberben a naprafor­gók, októberben a tűzpiros szőlős­kertek. így aztán az ember nem veszi észre az idő múlását, mert naponta várja egy meglepetés, egy fölfedezés, egy icipici új csoda, ami­ért minden nap érdemes izgatottan fölébredni. Évek után is visszavá­gyódik az ember gyermekkora ro­Magdaléna Robinsonová felvétele mantikával teli tájaira. Itt cserkész- kedtünk a kovácspataki erdőkben, itt úsztattuk csónakjainkat a Dunán. Az elmúlt évtizedekben kollégáim­mal sokat jártunk a Garam felső folyásánál, a bezoveci hegyekben, Gömörben, de igazán szívesen ezen a mi tájunkon szeretek dolgozni. Talán az itteni képeimben több a melegség, a poézis. • Mivel foglalkozol a festészeten kívül? — Kimondott „hobbim“ nincs, mert a festészet mellett annyi a „melléktevékenység“, hogy csak az esti órákban marad idő másra: a napilapok átböngészésére. Kedve­lem a színes folyóiratokat is, no meg a tévé most már valóban színes és széles skálájú kínálatát, elsősorban a képzőművészeti műsorokat, aztán a különféle sportokat meg a minden­napi politikát. Napközben a rádiót hallgatom, festés közben nagyon kellemes a klasszikus zene - Beetho­ventől Bartókig -, ha nincs a rádió­ban, kazettáról hallgatom. A színhá­zat is szeretem, az utóbbi időben a komáromi Jókai Színház minden bemutatóján részt vettem. Milyen szép lehet unalom nélkül öregedni! Hogy aztán az idő múlásával össze­szed az ember (sokszor a saját hibá­jából) egy-két nyavalyát, az az ő baja. • Tehát a politikai eseményeket is követed.- Az én generációmat, azt hi­szem, különösen érdekli a politika. Tapasztaltuk, hogy hamis demagógi­ákkal hogy lehet vágóhídra vinni viruló ifjakat. A második világhábo­rúban átéltük a modern infernokat. Megéltük két veszélyes birodalom összeomlását, s most éljük a keserve­sen kibontakozó demokrácia minden visszásságát és labilitását. Úgy kelle­ne nevelnünk gyermekeinket (s itt óriási a pedagógusok felelőssége!), hogy ők már ne ismerjék a kicsinyes soviniszta, nacionalista uszításokat. Mert ugye, milyen bolondság e rö­vid, szinte fényvillanásnyi életünk­ben azon veszekedni, kinek folynak a folyók, kié a tenger s benne a ha­lak, kié az ég, a felhők és a madarak, mert ez mind a Föld lakóinak a tulaj­dona. A múltkor láttam a tévében egy űrbolygó felvételeit: ezen Föl­dünk akkora volt, mint egy huszas villanykörte... Ezért érdemes vesze­kedni, kedves embertársak?! Az új nyugdíjtörvény a rokkantnyugíjasokra nem vonatkozik Az érintettek körében sok vitát, ellenérzést és nézeteltérést váltott ki a nyugdíjasok foglalkoztatottságára vonatkozó törvényjavaslat. A közelmúltban Helena Woleková, a Szlovák Köztársaság munka- és szociálisügyi minisztere sajtótájékoztatóján közölte, hogy az új tör­vényjavaslat a rokkantnyugdíjasokra nem vonatkozik. Ezek szerint tehát a teljes rokkantsági nyugdíjra jogosultak tovább is dolgozhat­nak, akár teljes munkaviszonyban is. Rájuk tehát nem vonatkozik az öregségi nyugdíjasokat sújtó rendelet, amely szerint foglalkoztatottsá­guk esetén megszűnik a nyugdíjjogosultságuk, ha 65 évnél fiatalab­bak. A rokkantnyugdíjasoknál ilyen feltételek, megkötések nincsenek. Köteles viszont a rokkantnyugdíjas - akárcsak eddig - munkaviszo­nya megkötését nyolc napon belül közölni a lakóhely szerinti területi­leg illetékes járási szociális biztosítási hivatallal. KULCSÁR TIBOR összeállítása

Next

/
Thumbnails
Contents