Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
deujese/i A VASARNAP NAGYMAMÁKNAK ES NAGYAPÁKNAK * m Évtizedek óta folyik a világméretű küzdelem a dohányzás ellen. Különböző statisztikák látnak napvilágot, amelyekből teljesen egyértelmű, hogy közvetlen az összefüggés az egyes országokban a dohányzás és az elhalálozás, illetve számos megbetegedés között. Angol tudósok szerint ezer húszéves fiatalember közül, akik naponta egy csomag cigarettát szívnak el, egy öngyilkos lesz, egy gyilkosság áldozatává válik, hatan közlekedési baleset következtében halnak meg, kétszázötven pedig olyan betegségben, amelyet a dohányzás idéz elő, tehát tüdőrákban, krónikus bronchitiszben és szív- infartkusban. A legtöbbet dohányzó országok sorrendjében Ciprus áll az élen Kuba előtt, utánuk Görögország, Lengyel- ország, az USA, Kanada, Spanyol- ország a sorrend. S nyomban utánuk Csehszlovákia is ott van az élvonalban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ez év június 1-én a Dohányzásmentes Világnap alkalmából felhívást intézett a világ kormányaihoz, hogy tiltsák be a dohányzást a nyilvános helyeken és a közlekedési eszközökön. Hazánkban már 1989-ben törvényerejű rendelet született, amely többek között tiltja a dohányzást a gyűléseken, értekezleteken, azokon a munkahelyeken ül. helyiségekben, ahol nem dohányzók dolgoznak, a vasúti közlekedésben, az egészségügyi intézményekben, iskolákban, a kultúra és a sport intézményeiben, az éttermekben, vendéglőkben (egyesekben csak a fő étkezések ideje alatt). Mi haszna, ha a rendelet megtartását senki sem ellenőrzi. Fővárosunk egyik, szép természeti környezetében fekvő kórházban nagy zöld tábla figyelmeztet, hogy a dohányzás a kórház egész területén tilos. NéKönözsi István felvétele a Dohányzásmentes Világnap ürügyén hány méterre a táblától a padokon sütkéreznek a tavaszi napfényben a betegek, s vígan dohányoznak. A kórház egyik alkalmazottja cigarettával a szájában söpri az utat. Mellettük mennek el az orvosok, mit sem törődve a látvánnyal, közömbösen, sietve. Sorolhatnánk a példákat, de fölösleges, minden munkahelyen bőven fellelhetők. Sajnos, nagyon sok a szenvedélyes dohányos az orvosok, a pedagógusok között is. Hazánkban a dohányzás következtében több az elhalálozások száma, mint a közlekedési balesetek, gyilkosságok, öngyilkosságok miatt bekövetkezettek együttvéve. Égyre több országban ismerik fel a dohányzás elleni küzdelem jelentőségét. Már 51 repülőtársaság szüntette meg útvonalain teljes egészében vagy részben a dohányzást. Nyugat- Európa államaiban egyre több olyan üzem van, ahol csak nem dohányzó alkalmazottakat vesznek fel. Egyes országokban több dohánygyárat leszereltek. Az USA-ban és Kanadában az utóbbi két évtizedben a dohányzók száma lényegesen csökkent. Európában Norvégia kivételével csak részleges eredményekkel dicsekedhetünk. Németországban például 6 nappal hosszabb a nem dohányzók évi szabadsága, hogy így kiegyenlítsék azt a munkakiesést, amit a dohányzók a cigarettaszünetekkel töltenek. A volt keleti tömb országaiban hazánkéhoz hasonló a helyzet. Magyarországon pl. aggasztóan terjed a dohányzás a nők és a fiatalok körében. Külföldön egyre inkább előtérbe kerül a passzív dohányzás ártalmának felismerése, a nem dohányzók védelme. Hamis humanitás itt a dohányosok alapvető emberi jogaira hivatkozni, ha ezzel másoknak kárt okozhatnak. Téves az az „önmegnyugtató“ elmélet is, hogy a nagymértékű levegőszennyeződés miatt teljesen mindegy, mivel ma már köztudott, hogy a cigaretta körülbelül tízszer ártalmasabb minden levegőszennyeződésnél. Persze, tiltásokkal, rendeletekkel nem várható rövid időn belül a probléma megoldása. Céltudatos egészségügyi felvilágosító munkára van szükség, s itt nagy szerep vár mindazokra, akik ezen a téren tehetnek valamit: a pedagógusokra, a tömegtájékoztató eszközökre, a vezetők személyes példamutatásra. A jelen s még inkább a jövő nemzedékek egészsége érdekében. 1991. VII. 12. Soha nem késő abbahagyni Teng Hsziao-ping, a már nyugdíjba vonult, de gyakorlatilag a még mindig legbefolyásosabb vezető kínai politikus 86 éves korában elhatározta, hogy felhagy a dohányzással. Állítólag azért, hogy megérje a 95 évet. Ez követendő például szolgálhatna nemcsak a kínaiak számára, ahol 300 millió a dohányosok száma. Kínában erőteljes harcot hirdettek meg a dohányzás ellen, amelynek az egyik jelszava: „Vagy felszámoljuk a dohányzást, vagy a dohányzás pusztít el minket“. Kínában tudatában vannak, hogy a dohányosokat nagyon nehéz lesz jobb útra téríteni, de bíznak benne, a meggyőzés és a felvilágosítás eszközeivel elérik, hogy legalább a felnövekvő fiatal nemzedékek nem válnak az átkos szokás rabjává. Teng, a szenvedélyes dohányos képes volt rá, hogy leszokjon róla. Remélhetőleg sokan követik a példáját. Több zöldség - hosszabb életkor Lengyelországban sokat vitatkoznak a férfiak egyre gyakoribb elhalálozásáról és az emberi életkor fokozatos csökkenéséről. Ebből a szempontból érdekes figyelemmel kísérni Örményországot. Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságban a legmagasabb a férfiak átlagos életkora: 70,5 év. Lengyelországban 66,5 (Csehszlovákiában 67,6, a nőké 74,9). Jurij Dadavanian gerontológus cáfoja azt a feltételezést, hogy az örmények magas életkora csupán a kedvező természeti feltételeknek köszönhető, hiszen a 80 éven felülieknek a fele városlakó, s ezek közül sokan a száz évet is megérik. A legalapvetőbb jelentőséget az orvos a helyes táplálkozásnak tulajdonítja. A hosszú életű örmények sok zöldséget, gyümölcsöt, diót és mézet esznek. Kerülik a kövér húsokat, a zsíros ételeket, növényi olajjal főznek. Többségük nem dohányzik. Meg kell jegyeznünk, hogy az egy főre eső alkoholfogyasztás két és félszeresen kisebb, mint a Szovjetunió más tagköztársaságaiban. Ludmila Artutjunian szociológus az örmény férfiak hosszú életkorának vizsgálatakor arra is felfigyelt, hogy itt, „a hosszú életkor epicentrumában“ szeretik az öregembereket. Általános tiszteletnek és nagy tekintélynek örvendenek családjuk körében, s ez óriási hajtóerőt jelent szellemi aktivitásukra. Ezzel összefügg az is, hogy az országban jóval kevesebb a válás mint más köztársaságokban. Az is bebizonyosodott, hogy a nős férfiak tovább élnek a nőtleneknél és az elváltaknál. Az öreg ember levese Dél múlott néhány perccel. A tágas talponállóban nyüzsögnek az emberek. A hátsó pultnál, ahol a meleg ételt tálalják, hosszú sor kígyózik. A levegőben ételszag és vízgőz keveredik. Az elárusítónők gyorsan dolgoznak, csattog a blokkoló pénztárgép, csörren az aprópénz. Gyér hajú, jellegzetesen kerek arcú öreg ember lép el a pénztártól s az egyik étkezőpolchoz lép. Elhelyezi tálcáját a párolgó húslevessel, amelyen aranysárga zsírkarikák úsznak. Az öreg úgy érzi, mintha a szőke, kék szemű kiszolgálólány mosolya is belecsöppent volna a levesbe, s most aranykarika formájában lebegne benne. Elmosolyodik. Talán ifjúságára gondol. Elmélázva meríti kanalát a levesbe, megkóstolja s egy pillanatra lehúnyja szemét. Úgy veszem észre, ízlik neki, csak kissé forró még. Csöndesen kavargatja az ételt, aztán újólag megmeríti kanalát. Nem mohó, nem ideges, nem ugrál tekintete emberről emberre. Csak az étellel törődik most, az ínycsiklandó húslevessel. Az se zökkenti ki nyugalmából, hogy karnyújtásnyira tőle nyurga, hosszú hajú fiatalember lapátolja magába a juhtúrós galuskát. Az öreg ember állhatatosan pislog tányérjába, jóleső érzés terül el az arcán, ahogy a meleg leves megcsiklandozza gyomrát. Bekanalazza az utolsó cseppig. A tányért odébb tolja, zsebkendőjével komótosan megtörli a száját, és lassú mozdulattal fordul a kijárat felé. De nem állja meg, hogy egy elismerő pillantást ne vessen a munkában föl- hevült, szőke kiszolgálólányra, akinek a szeme úgy világít, mint a ka- táng kék virága. Dénes György- Köszönöm a kérdést, a körülményekhez képest jól vagyok. De hogy is lehet az az ember, akinek a szíve a mai napig körülbelül két és fél milliárdszor dobbant. Ugye, nem csekélység? Ez az emberi szív csodálatos egy masina! Nemrégen még az újságírócsapat tagjaival együtt rúgtuk a bőrt a ligetfalusi focipályán, ma már viszont nem az öreg-, hanem az öregebb fiúk csapatában lenne a helyem. Szép volt, fiúk, akárcsak a sokszor hajnalig tartó vitatkozások, bor melletti beszélgetések! • Szlovákiában sok monumentális alkotást realizáltál, több mint kilencven kiállításon vettél részt idehaza és külföldön. Most is vállalsz nagyobb munkákat?- Nem, elsősorban azért, mert nincs megrendelés, nincs pénz. De már azért sem vállalnám, mert fizikailag nagyon megterhelő. Rendszerint a rideg, befejezetlen épületeken, száz kilométerekre, napi 18 órákat kellett mostoha körülmények között dolgozni. • Ez azt jelenti, hogy visszavonultál?- Szó sincs róla! Csak a súlypontokat helyeztem át. Huszonöt éve, hogy a barátaim ösztönzésére Duna- radványon, közel a szülőhelyemhez, a Duna partján vettem egy telket. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a hely egy tudatos munkaprogram színhelyévé válik. Már nyolc éve, hogy minden évben áprilisban leköltözöm a pozsonyi műtermemből a radványi „nyári műterembe“, s őszig naponta járom a Duna menti tájat. Van mit ámulni-bámulni és kíváncsian, gyerekesen rácsodálkozni a tájra, tavasszal, amikor virágzanak a barackfák és a cseresznyék, június-júliusban aranyokkerben rin- ganak a búzamezők, augusztusban fehér fényben ragyog a mi nagy Dunánk, szeptemberben a napraforgók, októberben a tűzpiros szőlőskertek. így aztán az ember nem veszi észre az idő múlását, mert naponta várja egy meglepetés, egy fölfedezés, egy icipici új csoda, amiért minden nap érdemes izgatottan fölébredni. Évek után is visszavágyódik az ember gyermekkora roMagdaléna Robinsonová felvétele mantikával teli tájaira. Itt cserkész- kedtünk a kovácspataki erdőkben, itt úsztattuk csónakjainkat a Dunán. Az elmúlt évtizedekben kollégáimmal sokat jártunk a Garam felső folyásánál, a bezoveci hegyekben, Gömörben, de igazán szívesen ezen a mi tájunkon szeretek dolgozni. Talán az itteni képeimben több a melegség, a poézis. • Mivel foglalkozol a festészeten kívül? — Kimondott „hobbim“ nincs, mert a festészet mellett annyi a „melléktevékenység“, hogy csak az esti órákban marad idő másra: a napilapok átböngészésére. Kedvelem a színes folyóiratokat is, no meg a tévé most már valóban színes és széles skálájú kínálatát, elsősorban a képzőművészeti műsorokat, aztán a különféle sportokat meg a mindennapi politikát. Napközben a rádiót hallgatom, festés közben nagyon kellemes a klasszikus zene - Beethoventől Bartókig -, ha nincs a rádióban, kazettáról hallgatom. A színházat is szeretem, az utóbbi időben a komáromi Jókai Színház minden bemutatóján részt vettem. Milyen szép lehet unalom nélkül öregedni! Hogy aztán az idő múlásával összeszed az ember (sokszor a saját hibájából) egy-két nyavalyát, az az ő baja. • Tehát a politikai eseményeket is követed.- Az én generációmat, azt hiszem, különösen érdekli a politika. Tapasztaltuk, hogy hamis demagógiákkal hogy lehet vágóhídra vinni viruló ifjakat. A második világháborúban átéltük a modern infernokat. Megéltük két veszélyes birodalom összeomlását, s most éljük a keservesen kibontakozó demokrácia minden visszásságát és labilitását. Úgy kellene nevelnünk gyermekeinket (s itt óriási a pedagógusok felelőssége!), hogy ők már ne ismerjék a kicsinyes soviniszta, nacionalista uszításokat. Mert ugye, milyen bolondság e rövid, szinte fényvillanásnyi életünkben azon veszekedni, kinek folynak a folyók, kié a tenger s benne a halak, kié az ég, a felhők és a madarak, mert ez mind a Föld lakóinak a tulajdona. A múltkor láttam a tévében egy űrbolygó felvételeit: ezen Földünk akkora volt, mint egy huszas villanykörte... Ezért érdemes veszekedni, kedves embertársak?! Az új nyugdíjtörvény a rokkantnyugíjasokra nem vonatkozik Az érintettek körében sok vitát, ellenérzést és nézeteltérést váltott ki a nyugdíjasok foglalkoztatottságára vonatkozó törvényjavaslat. A közelmúltban Helena Woleková, a Szlovák Köztársaság munka- és szociálisügyi minisztere sajtótájékoztatóján közölte, hogy az új törvényjavaslat a rokkantnyugdíjasokra nem vonatkozik. Ezek szerint tehát a teljes rokkantsági nyugdíjra jogosultak tovább is dolgozhatnak, akár teljes munkaviszonyban is. Rájuk tehát nem vonatkozik az öregségi nyugdíjasokat sújtó rendelet, amely szerint foglalkoztatottságuk esetén megszűnik a nyugdíjjogosultságuk, ha 65 évnél fiatalabbak. A rokkantnyugdíjasoknál ilyen feltételek, megkötések nincsenek. Köteles viszont a rokkantnyugdíjas - akárcsak eddig - munkaviszonya megkötését nyolc napon belül közölni a lakóhely szerinti területileg illetékes járási szociális biztosítási hivatallal. KULCSÁR TIBOR összeállítása
