Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
A tavaszi népszámlálást követő napokban önkéntes közvéleménykutatást végeztem az Ismerőseim körében. Ennek néhány eredménye késztetett arra, hogy a levéltárban még elrendezésben lévő állagból kikérjem a re- szlovakizáció anyagát. Közvéleménykutatásom néhány megkérdezettje több évtized múltán is kötelezőnek tartotta nagyszülei, szülei reszlovakizációját. Úgy érveltek, tiszteletben tartják, s tovább járják az elődeik által választott utat. Kérdésemre, ismerik-e azokat a politikai és gazdasági kényszereket, amelyek szinte kierőszakolták a reszlovakizációt, általában nemmel válaszoltak. Közelmúltunk történelmével foglalkozó tudományos és publicisztikai munkák általában megkerülik e kérdés taglalását, s az eredményeivel is csak elvétve foglalkoznak. így joggal tesszük fel a kérdést, mi volt a reszlova- kizáció? A válasz: a csehszlovák kormány adta olyan lehetőség, amelynek alapján a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű polgárok megváltoztathatták a nemzetiségüket, s úgymond önként szlovákoknak vallhatták magukat. Ezzel újból csehszlovák állampolgárok lettek, nem deportálhatták őket Csehországba, elkerülték a kitelepítést Magyarországra s rájuk nem vonatkozott a kollektív bűnösség alapján elrendelt vagyonelkobzás. A reszlovakizáció hiteles történetének felvázolása sokrétű munka, mert már születése körül is egész sor állami hivatal, intézmény és egyesület bábáskodott, s így a bizonyítékokat is több levéltári állagból kell kiválasztani. Figyelemreméltó, hogy a gondolat nem ,,állami" eredetű, nem hivatalnokok találták ki. Kiagyalói, a gondolat lényegének megfogalmazói a Slovenská liga vezető tisztségviselői voltak. Tervezetüket elfogadta a csehszlovák kormány, s 1945. december 7-i ¡II. 1946. január 15-i ülésein megtárgyalta a reszlovakizáció kérdését. Jóváhagyta, de mint kompetenciakérdést a részletek kidolgozását a Szlovákiai Megbízottak Testületére ruházta át. A Megbízottak Testületé 1946. április 2-i ülésén elrendelte a reszlovakizáció előkészítését, s végrehajtásával a Belügyi Megbízotti Hivatal (BMH), a Telepítési Hivatal (TH) és a Nemzeti Újjáépítési Fond (NUF) illetékeseit bízta meg. ABMH 1946. május 14-én a nemzeti bizottságoknak címzett körlevelében taglalja a reszlovakizáció célját, várható eredményeit, s a hivatalokra váró feladatokat. A reszlovakizációt a BMH 1946. június 17-én keltezett 20 000/1-IV/1-es rendelete indította el. Ez a rendelet - a hivatalok szerint „reszlovakizá- ciós" norma, reszlovakizációra enged minden, magát 1930-ban szlováknak (szlávnak) vallott volt csehszlovák állampolgárt, még akkor is, ha 1938-ban már magyar nemzetiségűnek jelentkezett. Reszlovakizálhatnak azok, akik „nem vétettek" a Csehszlovák Köztársaság ellen, nem voltak magyar fasiszta pártok tagjai, harcoltak a fasizmus ellen, nem támogatták a magyarosítást. Természetesen, bizonyítani kellett a szláv származást is. A kérelmezőknek igazolniok kellett, hogy a családjukban szlovákul beszélnek, gyerekeik szlovák iskolába járnak, szlovák egyesületek tagjai, s baráti körükben is sok a szlovák. Vizsgálták a vezetékneveket, az ősök neveit, a jelentkezők lakóhelyét, s végül azt is, hogy a rokonaik rákerültek-e a kitelepítendők listájára. Külön kérdés volt a vegyes házasságokban élők reszlovakizációja. A rendelet szerint a szlávok nagy közösségébe be kell fogadni azokat is, akik saját akaratukból írásban is szlávoknak vallják magukat. De a IV. bekezdés szerint el kell utasítani az olyan kérelmezőket, akik az ún. betelepítési körzetben élnek, mert ide a belső kolonizáció keretében szlovák lakosságot telepítenek, s ha az illetőnek 5 kát. holdnál nagyobb birtoka van. 1946 januárja és júniusa között a szlovákiai hivatalok hatalmas munkát végeztek. Az 1930-as népszámlálás nemzetiségi adataiból kiszámították a Szlovákiában élő magyarok (németek) megközelítő számát, s a járási jegyzékek kidolgozása után - amelyek az egyes községek adatait is tartalmazták- megismerték a magyarok (németek) területi eloszlását. A kimutatások hivatalos értékelése után a Megbízottak Testületé felkérte a Tervezési és Statisztikai Hivatal vezetőit, hogy a TH terveinek figyelembevételével készítsék el a reszlovakizáció területi tervezetét. Állapítsák meg, hol, mennyi jelentkezőt ajánlatos - különösen a déli határövezetben- reszlovakizálni úgy, hogy ezzel ne veszélyeztessék a belső telepítés országos tervét. A Terv és Statisztikai Hivatal igazgatója- saját bevallása szerint - a kérdést „a szláv nemzeti érdekek következetes megvalósításának érdekében“ dolgozta ki. Az ország magyarlakta területeit két csoportba osztotta. Az elsőbe kerültek az ún. vegyes lakosságú területek. Szerinte ezek a következők: Kassai, Losonci, Lévai, Verebélyi, Ógyallai, Érsekújvári, Vágsellyei járások. Mivel itt jelentős számú szlovák lakosság él ,,s ezek erősen befolyásolják a magyar kultúrát, hagyományokat“, - Kassa városát kivéve - ebben a csoportban a reszlovakizálásra jelentkezettek „engedékenyebb" elbírálását ajánlja. A másik csoportnál, ahová a zömmel magyarok lakta járásokat sorolta, már szigorú, következetes kiválasztást ajánl. Ezek a Király- helmeci, Nagykaposi, Szepsi, Rozsnyói, Tornaijai, Zselizi, Párkányi, Komáromi, Duna- szerdahelyi és Somorjai járások. „Ezekben a járásokban nincsenek eredeti szláv települések, csupán az 1919-es földreform által létesített településeket tekinthetjük ilyeneknek“. Ö is kiemeli, hogy e járások képezik az ún. „betelepítési övezetet", s az ide költöző, jelentős számú szlovák családnak lakás kell. A földműveseknek föld, a kézműveseknek műhely, a munkásoknak állás. Mint demográfus kifejti, hogy ez az adott helyzetben, az adott népsűrűség mellett lehetetlen. Ezért a betelepítési terv és a kitelepítés nagyságának figyelembevételével kell reszlovakizálni. Városonként, járásonként meg kell határozni az átvehetők számát. A reszlovakizáció megvalósításával a TH erre a célra létesített osztályát bízták meg. Munkáját az országos hatáskörrel rendelkezők Központi Reszlovakizációs Bizottság irányította, ellenőrizte. Tagjai a TH, a BMH az NUF és a Slovenská liga munkatársai voltak. Ezek felügyelete alatt alakultak meg a járási és helyi bizottságok. Ók választották ki a reszlovakizáció helyi megvalósítóit, a számlálóbiztosokat. Mivel ezek csak megbízható, hú hazafiak lehettek, s feladataik közé tartozott a reszlovakizáció propagálása is, a számlálóbiztosok zömmel pedagógusok voltak. A falvak adatait a járásokon dolgozták fel, kiválasztották a reszlovakizálásra ajánlottak iratait, s ez végső jóváhagyásra a Reszlovakizációs Bizottság elé került. A reszlovakizációs osztályon külön csoport ügyelt arra, hogy a reszlovakizálandók közé ne kerüljenek kitelepítésre kiszemelt személyek. Ennek ellenére nemegy kitelepítésre kijelölt kapott reszlovakizációs végzést, sőt még a frissen betelepedett szlovákoknak is kikézbesítettek néhányat. A reszlovakizálás lehetőségét összesen 108 387 család, vagyis 352 058 személy használta ki. Jelentkeztek az északi területeken lakó magyarok (németek) is. Csak a legjelentősebb településeket említjük. Ezek: Késmárk 1100, Gölnicbánya, 980, Igló 751, Aranyosmarót 743, Modor 722, Poprád 550, Eperjes 528, Lőcse 460, Szobránc 218, Zsolna 211, Privigye 207, Selmecbánya 203, Turócszentmárton 186, Trencsén 173, PösA reszlovakizációnak jelentős propagandája, s jelentős költségvetése volt. A leglelkesebb népszerűsítői a Slovenská liga tagjai voltak. Főtitkáruk elsőként látogatta meg a Nyitrai, Verebélyi és Lévai járásokat, s közben felhívásokkal buzdította a tagságot. Érdemes idézni e felhívásokból. ,,Mivel a napokban kezdődik hazánkban... a déli vidékek elszlovákositása, kérünk minden szervezetünket, hogy segítsék a hivatalos szerveket. Ahol még nincs szervezetünk az egyének is kezdeményezzenek! Az akció megköveteli, hogy tagságunk ne csak segítse, de tényszerűen tájékoztassa is a hivatalos küldötteket. Kérjük tagjainkat, figyeljék a reszlovakizációra jelentkező személyeket, ismerjék meg múltjukat és jelenüket, mert ezek közöttünk maradnak, elszlovákosodnak." A második felhívás már nem ennyire tárgyilagos. ,,Testvéreim, halljátok meg a szlovák anyácska hívó szavát. Karjába akarja zárni fiait, lányait... Szivére akarja szorítani az eltévelyedetteket is. Utoljára kér, ébredjetek!" A számlálóbiztosok a reszlovakizáció kezdeti szakaszában naponta, általában telefonon jelentették Pozsonyba az elért eredményeket, esetleges kudarcokat. 1946. június 24-i jelentések szerint az emberek a Komáromi járásban vonakodnak, kevés az eredmény a Kassai, a Tornaijai, Rimaszombati, Vágsellyei és Dunaszerdahelyi járásokban. Ezzel tyén 134, Zólyom 131, Homonna 129, Körmöcbánya 122, Ólubló 98. A többi településeken a jelentkezők száma ennél alacsonyabb. A magyarlakta járásokban reszlovakizálásra jelentkezettek számát alábbi táblázatunkban ismertetjük: ellentétben az Ersekújvári járásban aránylag gyorsan beindult az akció. A jelentések kiemelik a Kékkői járásban dolgozó 27 tanító dicséretes munkáját. A nógrádi eredményeket a Slovenská liga egyik jelentése ismerteti. A régió 26 községéből a reszlovakizáció arányát csak 16-ban tartották megfelelőnek, hat településen kevésbé jónak, háromban egyenesen gyengének. Ezért - a lakosság buzdítása érdekében - a jelentés kéri, az említett 16 községben „szabadabban értelmezzék az előírásokat“. Kivétel nélkül mindenkit át kell venni Mulyadon, Galsán, Nagydaróczon, Balogon és Pinczen. A régió legjelentősebb települése a szlovák-magyar etnikai határ mentén fekvő Losonc, állapították meg,A város szlovák jellegét mindenképpen ki kell alakítani. Ehhez a beérkezett 3382 kérvénynek - ami 8516 személyt jelent, legalább 80 százalékát reszlovakizálni kell. A reszlovakizációt a magyarok nem nézték tétlenül. Az első napok kábultsága, meglepetése után többen ellenálltak, „ellenpropagandát fejtettek ki". így írják a rendőri jelentések. A reszlovakizációt hangosan elítélőket letartóztatták. Első helyen a lelkészek álltak. Letartóztatták a galsai lelkészt, Bolykon ,,egy földművest“ és a tanítót, Vágsellyén - a számlálóbiztos feljelentésére - a rendőrség figyeli a lakosságot. Erős ellenzék volt az Ipolysági járásban, de a verebélyiek is felszólaltak. A Csallóközben az emberek népszavazásról ,,suttognak", amit a rádióban azonnal megcáfoltak. Felső-Szeliben magyar jelszavakat írtak a kerítésekre és az iskola falára ,,amit mint corpus delictit lefényképeztek", Pozsonyban az akció első napján megkezdték a magyarok lakásainak összeírását, a falvakban több gazdának kikézbesítették a kitelepítési végzést. Mindez a félelemkeltés, a lélektani nyomás egyik eszköze volt. A másik, hogy a reszlovakizációt hírül adó - akkor még dobszó mellett felolvasott - szöveg a reszlo- vakizáltaknak biztosította az csehszlovák állampolgárságot, ez mentesítette őket a kitelepítéstől, a vagyonelkobzástól. A reszlovakizáció a számok függvényében eredményes volt, de a számok nem tévesztették meg az akció egyes irányítóit. A TH elnöke tisztán látta, hogy a jelentkezők részéről ,,életmentésről van szó", szerinte az eredmény tartóssága igen vitatható. Véleménye, hogy a ,,magyar kérdést" a reszlovakizáció- val megoldani nem lehet, mert az átigazoltak nagy része ,,soha sem lesz szlovák", ,.Kétlem - írja -, hogy most egy csapásra sikerül a felismerhetetlenségig átrajzolni Szlovákia nemzetiségi térképét“. Szerinte egész sor kérdés még 1946 augusztusában is nyitott. Nincs megoldva a reszlovakizált zsidók kérdése, ezek sohasem lesznek szlovákok, s kitelepíteni sem lehet őket. Mit tegyünk a kálvinistákkal - teszi fel a kérdést, de válaszolni erre nem tud. S hogyan sajátítsák el a reszlovakizáltak a szlovák kultúrát? Papjaikat, tanítóikat ki kell cserélni, de elfogadják majd az újakat? Túl sok a probléma, s közülük sok szinte megoldhatatlan. Ezért a magyar lakosság zömének kitelepítését ajánlja. Ekkor még nem tudhatta, hogy ezt a kérdést is „a majdnem megoldhatatlanok" csoportjába sorolja a nyugat-európai szövetséges államok politikai közvéleménye. Vadkerty Katalin Vyhláska povereníka vnútra £. 20.000 I-IV/1-1946 zo dAa 17. júna 1046 o reslovakizácii obyvateFstva. Na základe usnesenia vlády o vykladc pojmu matfarskej nórodnosti podía dekrétu í. 33 1946 Sb. za prfslusnikov slovcnskej národnosti v rémei reslovakizácie sa dúom uverejne- nia tejto vyhléiky mőca prihlásií: 1. osoby, ktoré pri síitán» fudu v roku 1936 sa hlásily k slovenskej, Ceskej alebo inej slovanskej národnosti, 2. osoby, ktoré sa k tejto národnosti hlósia dncs a sú slovenského. feského alebo inébo sfavanského pövoda, ak a) nikdy sa neprevinily proti CSR, b) neboly lunkcionármi faiistickych marfarskych politickych sírén alebo organizáció c) nenapomáhaly madarizácii. Pri posudxovaní skutoíností pod 2. (písm. a)—c) trcba prizeraf tiei k tomu, ci sa dotyíná osoba Cinné xúíastnila bója za oslobodenie Republiky alebo íi trpcla pod nacistickym alebo fa- iistickym tero rom. Podfa tejto vyhláíky mozno prihlásif slovenská alebo íeskú nérodnosf u sűpisovébo ko- miséra na miestnom alebo okresnom národnom vybore (správnej koraisii) do 1. jóla 1946. Tlacivo osvedfenia dostanú stránky u sűpisovébo komisára. Bratislava, 17. júna 1946. Povereník vnútra: Dr. Július Vikéóry, v, r. A dokumentumok tanúskodnak Járás Jelentkezettek száma Dunaszerdahely 5 200 Érsekújvár 15 856 Feled 4 138 Galánta 25 244 Kassa-város 12 724 Kassa-vidék 1 042 Kékkő 10 971 Királyhelmec 26 999 Komárom 8 158 Korpona-lpolyság 16 326 Léva 13 027 Losonc 19 073 Nagykapos 7 950 Nagymihály 2 464 Járás Jelentkezettek száma Nagyröcze 4 504 Nyitra 9 341 Ógyalla 21 640 Párkány 25 194 Pozsony-város 14 443 Pozsony-vidék 748 Rimaszombat 2 133 Rozsnyó 18 433 Somorja 8 465 Szepsi 22 148 Tornaija 8 355 Töketerebes 5 365 Vágsellye 11 490 Verebély 11 550 Zseliz 9 294 'W 1991. VII. 11 ifasúrnap
