Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

9­1848. március 22-én Elrémülök a nyugalmam láttán! Kerületi... Délután konferencia. Én Bíróval ELNÖK! A jurátusok Z(ichy) Ottóval az élükön... nem játszanak komédiát. Kovács L(ajos) Pestről f.hó 20-án. Reggel: ISTENNEK HÁLA MIN­DEN RENDIN; délután: MINDEN ODA VAN! A fúriák, miket B(atthyány) Lajos és Kossuth szabadítottak el, immár ellenük fordulnak. A „MINISTER- GRÓF“ csináljon most már mindent! — Kossuth belebonyolódik etc. reak­ció mindenfelől. - A nemesség véde­kezni fog... (!?) Szécsen Leopoldine, később Z(ichy) Emibe... hozzám: „Ez volta­képpen az ön műve!“ Engem is korbácsolni fognak hát a fúriák!!! mit mondhatok erre? Akarásom tiszta volt és nemes! Magyarország hanyatlófélben volt. A nemesség in infinitum (vég nél­kül) szaporodik! Mindent feloszt; nem fizet s nem engedelmeskedik! Ennek ad absurdum kellett vinnie- kiváltképpen azóta, hogy Petko­\A henyi hídja könyvet írt! És valamennyinél többet ér ez a híd. Hogy él! mdandón, mit nem papírlapokra bízott, ki észbe fogta és létre hozta, !erék eszmén járok át naponta. Napi örömöm ez a jó tyagba burkolt közölnivaló. Vigaszom em e szép értelmű sok vason, sz mozgó testemmel olvasom. el érinthetek egy győzedelmet. nthették, amit ő megteremtett, ár a jó fa, tőből ujraserkedt. ísz lényemmel értek valamit, valami boldogító igazit; így szó! a szívhez: \ehogy ha! meg a gondolat! míg ember él a nap alatt, itt mindig híd lesz! 0- Egy eszme itt látod, örökre működik, mint csoda-óra. Pedig •bér volt - hány elbukás tudója! - a fölhuzója. juel charmant iú] (St. Juste!) tűnik fel előt- - vagy valami M ETC. PES- ITTENI TÖR- •ARANCSOL- ;es volt! Úgy látszik, !sége. Tisztes- károlyi) Caro- Drsan mennek adame Pecso- ela! (így talál­om: gyerünk, prsan csak le- i ezt a sebes tartóztattam. ;t aztán, mint kell csapni hogy föl ne . A völgyben ilunk. 3 ételre :ggeltől fogva Meskó-mama i: „vérveres Holdfogyatko­♦ vics (Pecsovics?) stabilizálja a szava­zást! Sem bosszú, sem becsvágy nem vezérelte cselekedeteimet. Tiszta re­former voltam - soha nem lázítot- tam! Isten bocsássa meg bűneimet! Konferencia este 9-ig. Kossuth még a megyéket is összeolvasztatja; a KÉPVISELETI RENDSZER VÉ­GETT... A katona esküdjék meg az alkotmányra! Eloldani még emez utolsó köteléket is! Voltam Deáknál! 0, Istenem... hogy megváltozott!!! Mi történik most? B(atthyány) Lajos 25-én Deákkal Bécsbe megy, hogy keresztülvigye a maga minisztériumát. - Nem fog menni... mert az „igen“ mellett szó­ló nagy érv, a félelem, legalábbis pillanatnyilag elenyészett; követke­zésképp B(atthyány) Lajos, hogy mentse az irháját a kutyaszorítóból, melybe került, örömest le fog mon­dani, s az egész ódiumot a bécsi kormányra szórja! - Remélem, hogy nem akarnak, Batthyány és Deák, engem is magokkal vinni, mert ak­kor az ódium teám háramlana. Nem mennék el. 1848. március 24-én Hajnali 3 órakor staféta érkezett Pestről. Semmi sincs benne! Kovács és Tasner felette ingerlékeny. Kezdetben minden jól fog men­ni... A fájdalmak később jönnek. Mert Bécs fel volt izgatva... Zavar az ügyvédekkel etc. Mit tegyenek ezek akár a legjobb akarattal? Kos­suthtal egyszerre fognak felakaszta­ni. Vasváry guillotine-ról beszél?? A pénzkrízis... mely eljövend bizo­nyosan, fog megölni bennünket!! ONNAN VESZIK A HOL VAN! Dercsényi János: „ÉN SEMMIT, DE SEMMIT SEM KÍVÁNOK“. Ej, Ej? Je ne soupe jamais? (Soha nem vacsorázom?) Kerületi... Kossuth azt mondotta Vasvárynak „KI PES­TEN NEM ENGEDELMESKEDIK, FÜGGNI FOG.“ Szemerének egé­szen kísérteties érzése támad... Pulszky Pestre. B(atthyány) Lajos és Deák Bécsbe! B(atthyány) Lajos le fog mondani!! „A forradalom ne tartóztassák fel“ - de meddig ne? 0, Nemezis! Nagyon nyugodt vagyok! Patriotiz­musomban egyetlen tisztátalan gondolat sem vezérelt! Reformer voltam. Soha nem uszítottam! Jézus Krisztus szeretetet tanított! Odáig mentek, hogy autodafét tartottak! Miért is követték volna inkább az én tanításaimat - aki ővele összehason­lítva rühes kutya vagyok? Azt mon­dottam: „Javítsatok meg bennün­ket“. - Bécsben nem cselekedték meg - Kossuthék - lángba borítottak bennünket! (?) Úgy állanak a dolgok, hogy az embernek vagy önmagáról vagy má­sokról kell lemondania. Akasztani vagy felakasztatni! Kínos alterna­tíva! Milánóban minden kifordult a medriből!3 Számomra a teljes fel­bomlás immár elkerülhetetlen. Bécsben nem fogják jóváhagyni NEMES NAGY ÁGNES Védd meg Védd meg, ha bírod, mondd: megérte, megérte, mondd, hogy így a jó, megérte minden kaptató, a bölcs szándék, törekedés, a titkos élű, lassú kés, orv pusztulásra oktató, mondd, mondd, hogy megérte az elme sötét szobába hasitó csíkosán villogó szerelme, megérte ez a fulladó lélegzetvétel, ez a képzelt értelem, ez a néma szó, absztrakció, distinkció, a szív, a rángva gyulladó, a szív, hasas hófellegekben, minthogyha bent, mig vág a hó, egy város égne véghetetlen, megérte, mondd a pillanatnak, mig a két vállon szüntelen, a két csuklón, két lábfejen a védhetetlen iszonyatnak fekete vérrel csorduló tépett sebei fölfakadnak ­Hatvankilenc éves korában elhunyt Nemes Nagy Ágnes, a huszadik századi magyar irodalom egyik nagy lírikusa. ISZAAK BABÉI Kul cslyukon a Batthyány-minisztériumot! Hogy lehet azt hinni, hogy a dinasztia hagyja Kossuthot pénzügyminiszter­ré megtenni? Inkább elveszíti Ma­gyarországot! Emez pedig sorsára bízatik. Finis Hungáriáé (Magyaror­szág vége). Nem gonoszsággal, rosszindulat­tal... rebellióval van dolgunk..., ha­nem fanatizmussal, lázas képzelgés­sel etc. Kossuth azt mondotta a mi­nap „A SZELLEMET NEM LŐHET­NI AGYON“, - miután „felkötéssel“ fenyegette meg Vasváryt. B(atthyány) Tonynál. K(árolyi) Caroline-nal találkozom... kit Csá- ky Lidi szeme láttára homlokon csó­kolok! Hallatlan história fog ebből kerekedni. - Ostobaság volt. — Délután nincs kerületi (ülés). Ülés a mágnásoknál. Eötvös... Teleki. Mily dühöngő s őrült, egészen „hegypárti“! B(atthyány) Lisinél. Nemezis őt is megragadta. Almássy Pál is nagy csibész... el akarta csábítani a kato­naságot! Most minden reménységét a katonaságba veti. Whistezem Fé- lixnél.4 1848. augusztus 24-én Nyugodtabb éjszakám volt. Bű­nöm, hogy a reformert játszottam, megbocsáthatóbb fényben tűnik fel előttem. - Mi minden fog történni most? Bécs és a király volt az egyetlen kötelékünk. Ez elszakadt, elmetszet­tük... természetes hát, hogy süllye­dünk. Bécsben borzalmas forrongás következik... melyben végtére is az Aula és a proletárok fognak győzni. Szt. Tamásban - mit nem fogunk bevenni — elvérzik a kevés jó kato­naság, amink van. Buda-Pestet vagy a szerbek foszt­ják ki teljesen, vagy a horvátok fosztják ki félig. - Mielőtt ez megtör­ténik. Pesten öldöklés lesz és gyilko­lás. - „KÖTÉL A MAGYAR MI­NISZTÉRIUMNAK!“ Magyaria el van temetve, a ma­gyarokat úgy fogja számon tartani a történelem mint egy rothadt, undo­rító népet! 4324 forint Kossuth-féle pénztári jegyet, mi egy év alatt fizetendő, Tasner elad 3758 forint 55 krajcár bankjegyért! Csoda! Milyen szimp- tóma ez? Soha nem hallott vaksá­gé... vagy valamiféle stabilitás előérzete! , A KÉPVISELETI HÁZban. Per- czel M(ór) fenyegeti a házat! - Ocs- mány jelenet. Kossuth keresztülviszi a 64 milliós bankjegytervét! Ha nem szentesítik? S vajon megtörténhet-e? B(atthány) Lajos - Vucsics 10 000 emberrel jön Szlavóniába. Üszőm Bélával etc. Ügy sejtem: utoljára életemben! Délután vihar. B(atthyány) Lajosnál. - Halottsá­padt. Homeopata szert vesz be. Szüntelen győzelmi illúziókban él. 3 futár el Szt. Tamásba: támadjanak.- Ha megteszik, elvesztek. 3 Orczy a táborból, mind a három lázas. Hamarosan minden felbomlik. - Eg- ressy színész jön a táborból — ÉS DESPERÁL! (MÁR MOST!) - Eöt­vös Tamás Naményból: „ODA VA­GYUNK, BEÜTNEK A LENGYE­LEK ÉS VÉGKÉP MINKET IS AGYONÜTNEK PARASZT­JAINK!“ Feriné Marie-nál. - Keglevichnél- ott van Haller Sándor, a barom. Túl sokat beszéltem. 0: „CSAK IST­VÁNÉRT NE JÖJJÖN JELLASICS IDE;“ A szerbektől és tulajdon zi­láltságunktól nem félnek! — Tierney- nél: „Két nap múlva a 4-es számú lánc ki lesz feszítve!“ Abendblatt... Bécs egészen ellenünk! S az egész világ! Jellasich 20 000 emberrel ütőké­pesen ... hogy Budára vonuljon és megszabadítsa a magyarokat zsarno­kuktól, Kossuthtól! 1860. március 17-én Közeledik a végem (!?) Egy rend­őrbiztos átad 5 dobozt és báró Thierry levelét.5 - Ebből, az Allgemeine Zei­tungból - Bécs, március 7. — és a Times-ból, 14 március 14, azt olva­som ki, hogy romlásom eldöntetett. „Ideje, hogy egy kétségbeesett dön­téssel kivonjam magam ezekből az üldöztetésekből!“ - Délután Felsen- thal jött... Szavaiból kivettem - mi­csoda balsors köszönt Ausztriára! 1860. március 30-án Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem. Van egy ismerősöm, madame Kebcsik. Megesküszik rá, hogy annak idején „a világ minden kincséért“ se volt hajlandó öt rubel alatt. Most van egy puha fészke, és abban két leányzó, Maruszja meg Tamara. Maruszja kelendőbb, mint Tamara. A lányok szobájának egyik ablaka az utcára nyílik, a másik ablak a fürdőszoba mennyezet alatti szellőzőnyílása. Amikor ezt észrevettem, imigyen szól­tam Fanni Oszipovna Keb- csikhez: — Esténként támasszon egy létrát a fürdőszobában a szellő­zőnyíláshoz. Én felmászom a lét­rára, és be fogok kukucskálni a szobába, ha Maruszja van bent. Az annyi mint öt rubel. Fanni Oszipovna így szólt:- Ó, micsoda csintalan ember! — És ráállt. Gyakran kapott tőlem öt ru­belt. Mindig akkor másztam fel a kisablakhoz, ha Maruszjának vendége volt. Minden nagysze­rűen ment, míg egyszer közbe­szólt egy ostoba véletlen. A létrán álltam. Maruszja sze­rencsére nem oltotta el a vil­lanyt. Történetesen kellemes vendége volt, vidám és jámbor fickó, ártalmatlan, kajla bajszú. Komótosan nekiállt vetkőződni: előbb levetette gallérját, a tükör­be pillantván észrevett a baju­sza alatt egy pattanást, gondosan megvizsgálta, és a zsebkendőjé­vel kinyomta. Azután lehúzta a cipőjét, és megszemlélte azt is: nem lyukas vajon a talpa? Csókolóztak, levetkőztek, rá­gyújtottak. Épp le akartam száll­ni, amikor érzem ám, hogy a lét­ra megcsúszik, és inogni kezd alattam. Az ablakkeretbe ka­paszkodtam, betörtem az üve­get. A létra nagy robajjal elzu­hant. Ott lógtam a levegőben. Mintha riadót fújtak volna, min­denki összeszaladt: Fanni Oszi­povna, Tamara és egy számomra ismeretlen úr a pénzügyminisz­térium tisztségviselőinek egyen­ruhájában. Leszedtek; nagyon kínos helyzet volt. Maruszja meg a nyakigláb vendége bejött a fürdőszobába. A lány megkö­vülve rám meredt, aztán csönde­sen ennyit mondott: — Milyen aljas, jaj, milyen aljas... Elhallgatott, üres tekintettel valamennyiünket végigmért, a nyakiglábhoz lépett, és nem tudni miért, csókolgatni kezdte a kezét, és sírt. Csak sírt és csókolgatta a vendége kezét, és közben azt hajtogatta: — Kedves... istenem... kedves... A nyakigláb csak állt, földbe gyökerezett lábbal. Leírhatatla- nul kalapált a szívem. Körmei­met a tenyerembe vájtam, és elvonultam Fanni Oszipov- nához. Néhány perccel később Ma­ruszja már mindent tudott. Min­den kiderült és megbocsáttatott. De nekem egyre azon járt az eszem, vajon miért csókolgatta a lány a nyakigláb vendég kezét? — Madame Kebcsik! — szól­tam. - Állítsa oda a létrát még utoljára. Adok magának tíz ru­belt. — Magát otthagyta az édes esze, mint az előbb a létra - fe­lelte a háziasszony, és ráállt. És megint benézek a szellőző­nyíláson, és látom, hogy Marusz­ja a két sovány karjával vadul öleli a vendéget, hosszan csókol­ja, és a szeméből peregnek a könnyek. — Kedves! — suttogja. — Iste­nem, kedves! — És a szerelmes asszony szenvedélyével adja oda magát a nyakiglábnak. Az arca olyan, mintha széles e vilá­gon a nyakigláb volna az ő egye­düli oltalmazója. A nyakigláb pedig teljes ügybuzgósággal úszik a boldog­ságban. AFORIZMÁK 0 Csak ott mennek a dolgok jól, ahol pl. a szabó, a szappanos, a cukrász stb. mind megvan győződve arról, hogy az ő mesterségétől függ az állam boldogsága. 0 Az ember annyit ér, amennyit használ. Széchenyi István 4 m í (G. Hawkins litográfiája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents