Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
iIteámap * 4 J- Kuőerák úr, ön tulajdonképpen egyik óráról a másikra a nagypolitika második vonalába szorult. Az akkori eseményeket idézgetve, most mégsem látszik feldúltnak...- Pedig sokat töprengtem már azon, hogy mennyire távoli, egymástól nagyon is eltérő sorsvonalak találkoztak bennem. De hát az embernek minden helyzetben, így a történelmi viharokban is, uralkodnia kell magán.- E tekintetben bámulatosan állta a sarat! Azon az emlékezetes estén a felhecceit tömeget a rendőrségnek kellett kordában tartania, egy emelettel feljebb ön eközben tárgyilagosan elmondta a véleményét, felsorolta az ország előtt álló alternatívákat; majd a valóság - kierőszakolt titkos szavazás formájában szépecskén elhaladt maga mellett.- Az általam akkor és ott felsorolt eshetőségek között ez a verzió is szerepelt, így nem éreztem vereséget. Inkább csak az bántott, hogy belefogtam valamibe, amit nem lesz módomban folytatni. Amikor ugyanis az ellenzék egy csoportja kierőszakolta a titkos szavazást, akkor már sejtettem, hogy a kocka el van vetve. Ez már a bizalmi szavazást megelőző vitában is körvonalazódott, amikor nem is annyira engem, hanem a nemzeti sajátosságok túlhangsúlyozásával a gazdasági reform alapjait támadták.- önnek nem úgy tűnik, hogy a pozsonyi parlamentben a kormánykoalíció csak egy hajszállal erősebb az ellenzéknél?- A koalíció most valóban csak három- négy szavazatos többségre számíthat, ami egy-egy sarkított helyzetben akár végzetes is lehet. Ennek ellenére optimista vagyok, és bízom benne, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács törvényalkotói tevékenységében továbbra is a demokráciát, a jogállamiságot és a gazdasági prosperitást szilárdító törekvések fognak érvényesülni.- Mi az ön véleménye a Kereszténydemokrata Mozgalom gazdasági programjáról?- Úgy vélem, hogy az inkább csak bizonyos gazdasági célkitűzések összessége, semmint egy radikális reform gyakorlati forgatókönyve. Nyilván ezért szerepelnek benne olyan tételek is, amelyekkel eleve nem tudok egyetérteni. Például azzal a felfogással, hogy a jövőben is tudatosan számolni kell egy hiánnyal dolgozó állami költségvetéssel. Ez nem lenne egyéb, mint a korábbi elméletek és praktikák továbbélése. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartom a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság közötti vámunió gondolatát. A KDM Szlovákiában önálló adórendszer bevezetésének lehetőségével is számol; én viszont a hozzáadott értékadó, a nyereségelvonás, a gazdasági tevékenységek finanszírozása és a pénzteremtés tekintetében, mindkét tagköztársaságban az egységes alapelvek híve vagyok.-A gazdasági kérdések és a radikális reform szemszögéből, miként látja a tavasz- szal alakult Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szerepét?- A DSZM megjelenésével nemcsak a parlamentben, hanem a társadalmi életben is érdekes helyzet állt elő. Egyelőre úgy látom, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak nincs igazán saját gazdasági programja; de talán valóban önálló filozófiája sincs. Ebben a mozgalomban olyan emberek kerültek közös fedél alá, akiknek mind a társadalmi, mind a gazdasági kérdésekben olykor teljesen eltérő nézeteik voltak. A szélsőbaltól az extrém jobboldaliságig szinte a teljes nézetskála fellelhető itt. Ami viszont mindennél erősebben egybetartja ezt a mozgalmat, az a hatalom iránti vágy. Ezért szinte kritikátlanul bíznak a mozgalom vezérében, akinek - akárcsak a korábbi rendszer vállalatigazgatóinak - mindig és mindenre hangzatos naprakész receptje van. Sőt! Eközben a „rosszindulatú föderális szervekkel“ is állandóan hadilábon áll, hogy ezzel is fokozza a népszerűségét, illetve a rátermettségét bizonygassa.-ön most Vladimír Meőiarra céloz, aki minden kertelés nélkül az SZNTElnökségének átalakítását, a pozsonyi parlament padsorainak átrendezését szorgalmazza...- Miközben fennen hangoztatja, hogy a szlovákiai politikai élet középvonalát képviseli. A valóságban azonban a piacgazdaság megteremtését célzó, nyilván áldozatokkal is járó reform lassítását, az idő előtti választások kiírását, az utcai és a munkahelyi erőfitogtatás nem éppen demokratikus formáit, illetve egy laza konfederáció gondolatát támogatja. A parlamentben, céljai elérése érdekében, az önálló szlovák állam mellett kardoskodó Szlovák Nemzeti Párttal és a levitéz- lett kommunista rendszer utódpártjának képviselőivel állnak közel egymáshoz. Mindez azt Tavaly nyáron - a gyengéd forradalmat követő szabad választások utáni Meéíar-kormány egyik aleínőkét - jobbára csak „a rátermett, az okos, a miniszterelnök-helyettesi posztra alkalmas Kucerák"-ként hallottam emlegetni Ez a precízen fogalmazó, higgadt szavú férfi szinte mindenütt ott is volt, ahol ökonómiai kérdésekről esett szó, ahol a közgazdasági reformot támogatók vagy annak sorsáért aggódók gyülekeztek. Jozef Kuőerák érveit, nyilatkozott, a gazdasági rendszer radikális átalakításának receptfét magyarázta - és pontos meghatározásaival, logikus következtetéseivel többnyire lekötötte a téma iránt érdekiődök figyelmét. Azután jött 1991. április 24-e: a Szlovák Nemzett Tanács emelett termeibe is föihaltatszó „mítíngdemokrácia4‘ és a pozsonyi parlament masszív tölgyfakapvjának bezúzása körüli események elsodorták öt tisztségéből. Pár nappal később azonban az albínókból - elnök tett: a szlovák kormány korábbi miniszterelnök-helyettesét a VPN, azaz a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom megválasztotta új elnökévé. Most itt ülök vele szemben, keresem arcán az elmúlt hetek és hónapok nyomait. Az Igazat megváltva, egy csalódott, keserű emberre számítottam, de kiegyensúlyozott, tárgyilagos tekintet néz rám vissza. Interjú Jozef Kucerákkal bizonyítja, hogy a korábbi kormányfő és követői csakis a politikai hatalmat akarják mielőbb megkaparintani. Ezeken a dolgokon tűnődve a hajdani elnök, Masaryk egyik kijelentése jut eszembe, aki azt mondta, hogy minden párt olyan, amilyen tagságának az átlaga. Nos, a DSZM támogatóinak zöme Szlovákia önállóságát, a demokratikus formák háttérbe szorítását és a gazdasági reform ütemének visz- szafogását szorgalmazza. Hol van ez attól a szemlélettől, amely az Esély Szlovákiának nevű program sajátja, és amelyet alig néhány hónapja még a DSZM is a magáénak vallott?! ...- A hétköznapok gyakorlatában mit jelent, mit jelenthet az, ha valaki unos-untalan a szlovákiai sajátosságokra hivatkozik? ön szerint egy olyan közepes nagyságú országban, mint Csehszlovákia, létezhet két különböző szemlélethez igazodó gazdasági rendszer?- Szlovákiának tagadhatatlanul vannak specifikumai, ám azok éppen a gazdasági reform alapelveire vonatkoztathatók a legkevésbé. Ebből logikusan adódik, hogy a működőképes piacgazdaság megteremtésének menet közben adódó gondjait sem lehet elkülönítve, hanem igenis, országos szinten kell megoldani. Egy országban két gazdasági koncepció ugyanis olyan faramuci helyzetet teremthet, mint amikor két dudás szeretne megférni egy csárdában... Ami pedig az evidens sajátosságokat illeti, azokat már tételesen lajstromba vettük az őszi illetékességi vitákban, illetve a hatásköri törvények jóváhagyásakor. Sajnos, arról lényegesen kevesebb őszinte szó esik, hogy számos hivatalnok a saját tehetetlenségét akarja elkendőzni a föderális szervekre való mutogatással. És nem titok az sem, hogy sokan csakis azért hajtogatják örökösen a magukét Szlovákia gazdasági önrendelkezését sürgetve, hogy a döntő fontosságú ökonómiai kérdésekben is biztosítani tudják a saját szuverén hatalmukat. Ez pedig semmi egyéb, mint a politikum felülkerekedése a gazdasági elemzésekkel és a parlamenti döntésekkel szemben.- Nincs okom elvetni az ön érvelését, de azért hadd jegyezzem meg, hogy vannak szakértők, akik nem politikai megfontolásból vagy egyéb személyes ambícióktól fűtve szószólói a gazdasági szuverenitásnak. Példaként Norvégiát vagy Ausztriát szokták emlegetni, amelyek éppen ez utóbbi megfontolásból sokáig ódzkodva kezelték az európai országok szorosabb gazdasági integrációját. Nálunk viszont - legalábbis azoknak körében, akik nem a különválás vagy fokozott szuverenitás hívei - valamiféle csodaváró hangulat uralkodik a piacgazdaság gyors megteremtését, illetve az európaivá válást illetően...- Az európaiságnak több rétege van. Az egyik egyet jelent á demokráciával, a jogállamisággal, a piacgazdasággal, bizonyos kulturális és humánus értékekkel. Ezt az értékrendet az Európa Tanács képviseli, ahol már kaput nyitottak Csehszlovákia számára. A következő réteg a politikai hovatartozás, ami egy-egy ország demokratikusan választott parlamentjének és kormányának orientációján múlik. Ezt a politikai irányt fogalmazta meg az államfő, a Szövetségi Gyűlés elnöke, illetve a Cseh, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, amikor több ízben is már kijelentették, hogy a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság Nyugat-Európához kíván tartozni. E szándékban kifejeződik a korábbi keleteurópai rendszer csődje is. Az, hogy végleg ki akarunk jutni egy olyan szövevényből, amely lehúzta a gazdaságot, fékezte annak dinamizmusát, rontotta a reagálóképességét és öntelten bezárkózó volt. Ebben a helyzetben szinte magától értetődő, hogy elsősorban a nyugat-európai gazdasági integrációra állítjuk az irányt.- Eszerint a csatlakozási szándék az, amitől európaivá válhatnánk?- Onnönmagában soha semmilyen szándék sem elég, hanem az abból következő jogoknak és kötelezettségeknek megannyi hatását kell megvizsgálni. A lehető legfontosabb, hogy a lakosság szociális teherbíróképességének figyelembevételével, illetve az ehhez mért áldozatok árán mielőbb nálunk is létrejöjjön az egységes belső piac a négy alapszabadsággal: az áruk, a szolgáltatások, a töke és a munkaerő szabad áramlásával. Természetesen, mindez csak fokozatosan valósulhat meg, hiszen ha hirtelen, szinte egyik hétről a másikra szűnnének meg a korábbi korlátok, akkor mind Szlovákiában, mind az egész országban egész iparágak halnának ki, és félelmetesre duzzadna a munkanélküliek hada. Ennek szellemében készült a radikális gazdasági reform rengeteget vitatott forgató- könyve is, amely nemcsak az ökonómiai szerkezetváltás ütemét szabta meg; hanem azt is figyelembe vette, hogy honnan jövünk, s éppen ezért mit jelent minden további, jobbára populista vagy nemzeti jelszavakkal ékesített késlekedés. Éppen a kommunista rendszer az oka annak, hogy egy olyan KGST-ből kellett kilépnünk, amely gyanakvó, elzárkózó volt, amely hátat fordított a világnak. A Nyugat legegyszerűbb értékesítési rendszerei mindmáig alig-alig terjedtek el nálunk, de a mi értékesítési rendszereink sem vetették meg a lábukat Nyugaton. Évizedeken át úgy kereskedtünk egymással, mint a dzsungelben az ellenséges törzsek, amelyek a tisztás két szélén leteszik az árut; s hogy ne kelljen egymással találkozniuk, csak akkor mennek ki érte, amikor a másik elhagyta a terepet. Sajnos, olyan szervezetben éltünk, amely még befelé is elzárkózott. Ebből kell most lépésről lépésre kikeverednünk. Eközben azonban versenyben kell maradnunk a szintén külföldi tőkére aspiráló versenytársakkal.- Kuőerák úr, ön nyíltan és kertelés nélkül beszél, és eleddig sohasem rejtette véka alá azt a meggyőződését, hogy az erős tagköztársaságokra épülő szövetségi államforma híve. És nemigen titkolja azt sem, hogy tart a politikai radikalizálódástól és nacionalizmussal vegyülő balratolódástól. Az elmúlt másfél esztendőben a saját bőrén tapasztalta azt is, hogy mit jelent a népszerűség, majd pedig a hirtelen jött gyűlölet. Az ön által irányított és rövidesen párttá váló VPN népszerűségének legmélyén van, és nem sok jóval kecsegtet a most zajló alkotmányvlta sem. Nem elegendő ok ez a pesszimizmusra?- Csodálkozni fog, de én mégis optimista vagyok. Természetesen, nem a kincstári optimizmus, hanem a közgazdász beszél belőlem. Elvégre mindenütt, ahol erősödnek a gazdasági szálak, ott az emberek,a vállalatok és a nemzetek közötti viszonyok is megszilárdulnak. Ezért szorgalmazom annyira a gazdasági reform megvalósítását, mert annak eredményei kulcsfontosságúak lehetnek a csehek, a szlovákok, a morvák, az országban élő nemzeti kisebbségek közös államának jövője szempontjából. Számomra nem az - a mérvadó, aki egyszer a hozsannát, másszor a feszítsdmeget üvöltözi. Én továbbra is a józanságra építő, hallgatag többségben bízom.- Köszönöm az interjút! Miklósi Péter 1991. VII. 12. Prikler László felvétele
