Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

űasúrnap A csillagászati ősz kezdetére néhány hétig még várnunk kell, de augusztus végén már úgy érezzük, vége van a nyárnak. A régi parasztregula azt tartja, hogy szeptember 1-je - Egyed napja - időjárása alapján következtetni lehet az egész hónap időjárására. Ha 1 -jén jó idő van, akkor az egész szeptember szép napos, ha rossz, akkor esős, hűvös lesz. A hosszú távú meteorológiai mérések alapján augusztus utolsó hetének középhőmésékletei: az átlagos 20, a legmelegebb 27, a leghidegebb 14,3 C-fok. A gyümölcsösökben a vegyszeres védekezés terén az előző héten szükségesekhez hasonlókra kerülhet sor. A kaliforniai pajzstetü és a kéregmolyok ellen a cseresznye-, meggy-, a kajszi-, a mandulafák, a varasodás, a levélfoltosság, monília, lisztharmat, a keleti gyümölcs-, az almamolyok, köszmétearaszolók, levéldarazsak ellen az ősziba­rackfák, a ribiszke és a köszméte védelme válhat időszerűvé. Elszaporodhatnak a takácsatkák, a málnásokban pusztíthat a vesz- szőszúnyog és a vesszőfoltosság. Tegyük meg az előkészületeket az alvószemzésre. Ne feledkez­zünk meg a frissen telepített szamóca öntözéséről. Már érik a besz­tercei szilva, de csak akkor szüreteljük, mikor tökéletesen beérett, ugyanis korábban valódi íze és illata még nem alakul ki. A szőlőben ügyeljünk, nem terjed-e a szürke- és a fakórothadás. A gondos gazda nem sajnálja a fáradságot, és eltávolítja a megtáma­dott fürtöket, kicsípi a fertőzött szemeket. A szürkepenész kártételét Euparen 0,25, Ronilan 50 WP 0,1 vagy Sumilex 50 WP 0,1 százalékos oldatával mérsékelhetjük. Irtanunk kell a szőlőmolyok és bagolylepkék hernyóit. Károsításuk folytán gyorsabban terjed a szürke- és a fakórothadás. A 'zöldségeskertben - ellentétben a gyümölcsössel - még most is kell öntözni. Száraz időben a káposztaféléknek, a bimbóskelnek 30-40, a karalábénak 20-30, a áttelelő fejessalátának 10-20, a sós­kának 5-10, a gyökérzöldségnek 25-30, a zellernek 35, a céklarépá­nak 20-30 mm-nyi vizet adjunk. Ha azt szeretnénk, hogy a bimbóskel gyorsabban érjen, akkor ne öntözzük. Csapadékhiány esetén a kara­lábénak és a karfiolnak a szokásos heti vízadag mellett 2-3 naponta 48-mm-nyi frissítő öntözésre is szüksége van. Időszerű a sóska, az áttelelésre szánt spenót vetése. Szedhetjük az őszi karfiol beérő példányait és vöröshagymát is. Szobanövényeink közül az amarilisz, a karácsonyi kaktusz és más hasonló igényű egzotikus növény öntözését mérsékeljük - később teljesen hagyjuk abba - ugyanis ezek ilyentájt már pihenőre készül­nek, „visszahúzódnak“, s az amarilisz levele elsárgul, elszárad.-r­A szarvasmarha ivarzása Adalékok az atka elleni védekezés kérdéseinek tisztázásához A Varroa jacobsoni Oud. atka az egész világon elterjedt méhkártevó. A méhcsalád fertőzöttsége szem­pontjából kritikus időszak a június vége, július eleje. Július hónaptól kell számítanunk arra, hogy: 1. a fiasítás a csökken, ezzel égj foka nó; jtórcsal; wr saládokban ózöttség 2. ekkor kezdenek kialakulni a téli méhek, amelyek atka általi károsítá­sa a családra végzetessé válhat. 91. Vili. 23. A méhcsalád __ veszélyeztetett- ^gg sége a kritikus ^ ________ id őszakban az -----------------­ad ott méhcsaládban élő atkák szá­mától függ. Ha a fent említett idő­szakban egy méhcsaládban a kriti­kusnál kevesebb atka él, a család nem fog károsodni; ha ettől több, akkor a család károsodása nem ke­rülhető el, esetleg pusztulása várha­tó. A szakirodalom ezt az értéket a június vége - július elejei időszak­ban 5-10 000 atkában adja meg. Minthogy az atkák 80-90 százalék­ban a fedett fiasításban helyezked­nek el a tenyészidöszak során, s mindössze 10-20 százalékuk tar­tózkodik a méheken, a családban élő atkák számának megítélése szemrevételezéssel nem lehetsé­ges. Ennek megítéléséhez a legjobb támpontot a napi természetes elhul­lás értéke adja. Természetes elhul­lással a családban élő összes atka 1-1,5 százaléka pusztul el naponta. Ezen adat, valamint az atkanépes­ség havi szaporodási rátájának is­merete elegendő ahhoz, hogy a te- nyészidöszakban bármikor megálla­píthassuk, szükség van-e a család sürgős kezelésére vagy sem. Az atkanépesség a tenyészidöszak alatt havonta duplázódik. Az esztendő során a méhcsalá­dok atka elleni kezelésére több alka­lom is kínálkozik, azonban négy idő­szak kiváltképpen alkalmasnak mondható. 1. A téli időszak - november, de­cember, január - mellett szól, hogy a méhcsaládok ilyenkor fiasítás- mentesek, az atkák kénytelenek a méheken tartózkodni, így az alkal­mazott kezelésnek leginkább ki van­nak téve, pusztulásuk a legbizto­sabb. A nálunk ilyenkor szokásos alacsony hőmérséklet miatt csak szintetikus szer jöhet számításba a kezeléshez. Ellene szól, hogy ez a téli nyugalom időszaka, s a mé­hész nem szívesen háborgatja méh­családjait még akkor sem, ha az ez idő szerinti kezelést nagyon kevés atka éli túl. 2. A kora tavaszi kezelés - mel­lette szól, hogy a családokban ilyen­kor is kevés a fiasítás vagy esetleg még fiasításmen- tesek, így az atka­irtás hatékony le­het. Az áttelelt at­kák számát érdemes minél kisebbre csökkenteni, ui. minél kevesebb at­ka kezd tavasszal szaporodni egy méhcsaládban, annál kisebb az esélye annak, hogy a méhcsalád veszélybe kerül az atka mértéken felüli felszaporodása révén. Ellene szól a szermaradványok képződésének veszélye, ezért fel­tétlenül be kell tartani a várakozási időket. 3. Nyár végi kezelés - mellette szól, hogy ilyenkor van az éttelelő méhek kialakulásának a kezdete. Egy hatékony kezelés minimálisra csökkenti az atkák számát. Ellene szól: nem biztos, hogy a hordás ekkorra már befejeződik, ezért szer­maradványok képződésével kell számolni. Kezeléshez számba jö­hetnek a hordozók és a hangyasav. 4. Őszi kezelés - ez a hordások befejeződése után történik, ezért a szermaradvány problémáját figyel­men kívül lehet hagyni. Ellene szinte nem szól semmi, bár itt is betartandó a figyelmeztetés, amit a téli kezelés­sel kapcsolatban is említhetünk, hogy csak abban az esetben ha­gyatkozzunk kizárólag erre az idő­szakra, ha biztosak vagyunk benne, méheink jó egészségi állapotban ér­ték meg az őszt. Szóba jöhető szerek: az ősz ele­jén az Apistan vagy egyéb hordo­zók, késő ősszel pedig szisztémikus szer, esetleg hangyasav. Méhészújság Az ivarzás, üzekedés, rendszeres és pontos megállapítása általában nem könnyű és egyben a termékenység rend­ellenességeinek egyik jelentékeny etioló- giai (tüneti) problémája. Az állatok újratermékenyítése - a szakszerű éltetésén és a puerpérium (gyermekágy) lefolyásán kívül - a megfe­lelő időpontban végzett mielőbbi födözé- sen alapszik. Ez pedig az ¡varzás kellő megállapításának függvénye. Az ivarzá­sok hozzáértő megfigyelése szaporodás­biológiai és gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Az ivarzás átlagos időtartama 17 óra, s általában 6-30 óra között ingadozik. A nyári időszakban (áprilistól októberig) hosszabb, míg téten (november-február) rövidebb (13-14 óra) tehet. A többször elletett teheneknél kissé elhúzódik (19,3 óra), míg az üszőknél rövidebb lefolyású (16,1 óra), de tünetei szembetűnőbbek. A hétköznapi gyakorlatot tekintve az ¡varzás külső jelei a legfontosabbak. A megtermékenyítés esélye szempontjá­ból az ¡varzás három szakaszra különít­hető el. Ezek megkülönböztetése az opti­mális időpontban történő födözés szem­pontjából nagyon fontos. Az ivarzás kez­deti stádiumában a tehén ugrálja társait, de nem állja, ha őt ugrálják. Nyugtalanul járkál, ivarzó társait keresve szaglászik. Minden zajra, jelenségre élénken figyel, gyakran ad hangot. A péraajkak kissé duzzadtak, a szokásosnál nedvesebbek és a kezdődő bővérűség következtében élénk rózsaszínűek. A nyálkakifolyás kis mennyiségű, tiszta és híg. Az ivarzás fő szakaszában a tehén szilárdan áll, ha társai ugrálják, minden zajra élénk füljátékkal figyel. Hátát gyakran lehajlítja és magasabb faroktartással jár­kál. Társainak ivaszervét szaglássza. A pérából sűrű, nyúlékony és tapadós váladék folyik, illetve nyálkacsap formájá­ban csüng. A váladék mennyisége 1 deci­liter vagy ennél több, ezért az ivarnyílás és környéke erősen nedves. A péra duz­zadt, nyálkahártyája élénkpiros. A testhő­mérséklet kissé emelkedik, csökken az étvágy és rendszerint a tejtermelés is. Gyakori a tejvisszatartás. Az ¡varzás utószakaszában csökken a tehén aktivitása. Az áttetsző, tiszta, de ragadós hüvelyváladék nyúlékonyságát elveszíti. A nyirkos ivarnyílás és farokrépa környéke szennyezett. A főszakasz utáni második napon a tiszta váladékban vér­csíkok is megjelenhetnek. Csendes ivar­zás esetén csak ez utal arra, hogy az állat ivarzik. Ennek megfigyelése azért fontos, mert a következő ivarzás innen számítva a 19. napon várható. Az ¡varzást a szokásos állatgondozás mellett délidőben 11-13, délután 15-16 óra tájban és az esti órákban - nyáron 20-22, téten 19-21 óra között - kell figyelemmel kísérni H. Gy. A sertések orsóférgessége II. Az orsóférgek kártételének másik része a lárvavándorlás következté­ben alakul ki. A fertőzést követő 6- 14 napon a tüdőben lévő lárvák a hajszálerekből a légzőhólyagokba hatolnak. Emiatt apró vérzések ke­letkeznek a tüdőben. Erős fertőzés esetén az állat korától és tartási viszonyaitól függően azonban ez a folyamat különböző súlyosságé klinikai tünetekben (nehezített lég­zés, köhögés, láz, étvágytalanság) is megnyilvánulhat. Rossz higiéniai és mikrobiológiai állapotú falkában másodlagos baktériumos vagy víru­sos fertőzés következtében hurutos- gennyes tüdőgyulladás is kiala­kulhat. A bélből a nyirokárammal és a vérárammal szervezetbe törő lár­vák néhány óra alatt elérik a májat és a máj állományában 4-6 napig vándorolnak. Vándorlásukkal máj- sejtpusztulást és előbb heveny, majd kötőszöveti állomány megsza­porodásával járó idült, gócos szövet­közi májgyulladást idéznek elő. Újra- fertőződéskor az előző fertőződés hatására kialakult védettség követ­keztében a májban sok lárva elakad, elpusztul. Ezeken a helyeken a máj felületén elmosódott határú, szür­késfehér területek, az ún. „tejfoltok“ jönnek létre. A természet maga is védekezik az orsóférgesség ellen. A malacok or­sóférgekkel való fertőződése utáni 7- 10. napon a vérsavóban orsófér­gek elleni specifikus ellenanyagok jelennek meg. Az ellenanyagoknak a szervezetben való felszaporodása hatására megkezdődik a férgek spontán kiürülése. Tehát a sertés bélsarában megjelenő, spontánul ürülő orsóférgek a szervezetben kia­lakuló védettséget jelzik. Ez azon­ban csak az egészséges, jól táplált sertésekben alakul ki. A tartási és takarmányozási hibák miatt kialakult általános ellenállóképesség-csökke­nés kedvez az orsóférgekkel történő fertőződés kialakulásának és fenn­maradásának. A sertés védelmét a szervezetben termelődő ellena­nyagok nem biztosítják teljes mér­tékben, megfelelő gyógyszeres ke­zelésekkel és higiéniai intézkedé­sekkel teljessé lehet tenni a védeke­zést. A gyógykezelésre több gyógyszer áll rendelkezésünkre. A gyógysze­rek többsége csak a kifejlődött, ivar- érett és petéket termelő orsóférge­ket pusztítja el. Vannak azonban már olyan gyógyszerek is, amelyek a petéket még nem ürítő, 4. stádiu­mé lárvákat is elpusztítják. Régebbi gyógyszerek a Exascar, Neoscar, a nem toxikus Ascarat. Tömeges kezelésre alkalmas szerek a Biverm, Tetramisol granulátum 20 %. A 4. stádiumú lárvákat is elpusztítja a nem toxikus, töme­ges kezelésre alkalmas Mebenvet granulátum 10 %. Kistermelők Lapja (folytatjuk) Zöldségfélék tartósítása Vegyes zöldség Tisztítsunk meg, daraboljunk fel és húsdarálón daráljunk te 1 kg sárgaré­pát, 1 kg petrezselyemgyökeret, 1 kg karalábét, 1 kg hagymát, 1 kg paradi­csomot, 1 kg zöldpaprikát, 4 db szép zellert, kevés zellerzöldjét és 1 marék petrezselyemzöldet. Majd mindezt zománcozott tálban 1 kg sóval jól keverjük össze és 24 óráig állni hagyjuk. Után üvegekbe rakjuk és lezárjuk. Bármikor kinyithatjuk és használhatunk belőle anélkül, hogy megromalana. A vegyes zöldség le­vesek és már étetek ízesítéséhez kitűnő, használatakor azonban többet már ne sózzunk, mert a zöldség ön­magában is elegendő sót tartalaz. Lecsó készítése Tisztítsunk meg és vágjunk össze 4,65 kg paprikát, 3,5 kg paradicso­mot, 1 kg hagymát, s zománcozott edényben 16 dkg cukorral és 9 dkg sóval keverjük össze. Ha a keverés egyenletes, akkor a paradicsom ele­gendő levet ereszt. Az így nyert keve­réket rakjuk üvegekbe, utána zárjuk te, de előbb az üvegek száját gondo­san töröljük meg. Ezt követően kon­zerváló edényben a forrástól számít­va 4 percig gőzöljük. Kápia készítése Kell hozzá 4 kg paprika, 40 dkg cukor, fél csomag Deko vagy Zelko, 4 deci ecet, ugyanennyi olaj (ez ki is maradhat, akkor tartósabb a pép) és 1 kg hagyma. Megfelelő méretű zo­máncozott edényben addig főzzük a zöldséget, amíg puha nem tesz. Majd az egészet folyamatosan kimi­xeljük, száraz, előmelegített üvegek­be öntjük, lezárjuk azokat és száraz gőzbe tesszük. A paradicsom befőzése A szép piros és érett paradicsomot nagy fazékba rakjuk és vizet öntünk rá, majd gyors tűznél felfőzzük. Szitá­val kiszedjük a paradicsomokat, úgy, hogy a teve tecsurogjon. A tiszta, húsos paradicsomot kimixeljük vagy áttörjük szitán. Üvegekbe rakjuk, le­zárjuk és konzerváló edényben - mint a befőttet - 20 percig csírátlanítjuk. Tök eitevése télire A később leszakított, meg nem fagyott tök a pincében, letakarva fris­sen eláll tavaszig. Ha azonban üve­gekben akarjuk eltenni, akkor a szo­kott módon meggyaluljuk, fölmetéljük, fél óráig vízben áztatjuk, jól kicsavar­juk, kaprot keverünk belé. Utána üve­gekbe tesszük, sós vízzel felöntjük, lezárjuk és konzerváló edényben a szokott módon 20 percig csírátla- nitjuk. Szabó Mária mérnök Másutt már közkedvelt, nálunk azonban még kevés­bé ismert díszcserjék a boroszlánok. Kis termetű lomb­hullató - de akad közöttük örökzöld faj is - növények, amelyek elsősorban házi- vagy sziklakertekbe ajánlha­tók. Japánban bonsai készítésére is használják őket. Színük a fehértől a lilásrózsaszínen át a zöldessárgáig változik. Termésük fekete, sárga vagy vörös bogyó. Magról vagy nyári zölddugványozással szaporítható. Nyugat-Európában egyes fajtáikat merisztémaszaporí- tással tömegesen termelik. ^ Képeinken a fehér virágú Daphne x Burkwoodi és a lila virágú Daphne cneorum Puszta látható.

Next

/
Thumbnails
Contents