Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-23 / 34. szám

EJ i/asarnap * m KSAMBUIBAN Vándor, ki először jutsz el Isztambulba, valld be, a leg­nagyobb izgalommal nem a Kék mecset, vagy az Aja Szófia látványát várod, még csak nem is a szultánok há­remét szeretnéd látni, ha­nem a bazárt! A Kapali Csar- sit, a fedett bazárt - a bazá­rok bazárját szeretnéd mi­előbb bejárni. Ezért nem is kell szabadkoznod (különö­sen nem, ha a Boszporusz­nál egykor Konstantiná- polynak ismert óriásváros más történelmi nevezetessé­geit is megtekinted), hiszen az isztambuli bazárnál na­gyobb piac nincs Európá­ban! De nemcsak ezért. A bazár a mecsetekkel, isko­lákkal együtt ősidők óta az iszlám városok központjá­ban fekszik és az ottani tár­sadalmi élet tükre, lüktető szíve is. Ám mielőtt tizenhét kapujának egyikén belépnél „Bazár Őfelsége“ területére, érdemes tudnod róla egyet s mást... 1. A LEGNAGYOBB A Kapali Csarsi a világ legna­gyobb méretű fedett piactere. Már a bizánci és a korai oszmán időkben is nagy és fontos keres­kedelmi piac és központ volt. Az első fedett bazárt II. Mehmet szultáp építtette 1461-ben, mi­után meghódította Konstantiná- polyt. Ezt még fából építették és kilencven évig állt - amíg egy tűzvész el nem pusztította. Az újabb bazárt 1701-ben építették, HÁREMOLTOZETET MA IS KÍNÁLNAK A BAZÁRBAN amely azonban ugyancsak a lángok martaléka lett. Okultak belőle és a követke­zőt már kőből emelték, ám a múlt század végén földrengés, majd két újabb tűzvész pusztí­totta el. A szultán utasítására ezután ismét újjávarázsolták, méghozzá minden addiginál na­gyobb alapterületen! így lett 200 ezer négyzetméter a Kapali Csarsi. 2. NINCS ZSÁKUTCÁJA A bazár szó az iszlám előtti időkből származik és részben, vagy egészen fedett üzletutcá­kat jelent - nem zsákutcákból álló labirintus, mégha az euró­pai turista számára annak is tű­nik! Nincsenek zsákutcák, ha­nem nyílt, átjáró utcák sokasá­gából áll. A Kapali Csarsi nyolc­vanhárom (!) utcájának - folyo­sójának - labirintusában több mint 3500 üzletet, árusítóhelyet és műhelyt találni. Ha mindegyik üzletében csak egy percet akarnánk eltölteni - napi tíz órát számítva is -, egy hétre lenne szükségünk! (De ki tud egy perc múltán elszabadul­ni a bazár egyetlen árusától is!) Ezért még inkább csodálhatjuk, hogy a mintegy 25 ezer embert foglalkoztató bazárban naponta átlag félmillió - szombatonként pedig egymillió vásárló siet vagy bolyong (aki eltéved)... 3. IMAHELYEK, ARANYUTCÁK A bazárban nagyobb a rend, mint Isztambul forgatagában. Itt nemcsak üzletek, kis műhelyek, hanem bankok, pénzváltóhe­lyek, kávéházak, imahelyek és rendőrőrszobák is találhatók. Ivókutakból is enyhíthetik a szomjúságukat a vásárlók, de érdemes beülni egy török kávé­ra vagy teára a sok kis kávéház egyikébe (vagy az előttük levő kis asztalokhoz) és szemlélni, élvezni ezt az igazi zsibongó keleti nyüzsgést, a bazár semmi mással nem pótolható hangu­latát. A látszólagos zűrzavarban mindenkinek megvan a maga helye, szerepe. Például a szabó­nak, aki - ha hosszabb a vásá­rolt kabát ujja - felhajtja, meg­varrja, gombozza a portékát, amíg a vásárló iszogatja a tea­hordó legény által pillanatokon belül odavarázsolt pohárka teát. Sebes Tibor riportja a Vasárnapnak És a vevő máris elégedetten tá­vozhat. Az „aranyutca“ külön világ a bazárban. A csillogó üzletek előtt fegyveres őrök és rend­őrök ácsorognak. Ami biztos, az biztos... Az antik műtárgyaknál nincsenek fegyveres őrök. Ta­lán nem mind antik, ami antik? 4. „DZSERE MADZSAR"! Ha belépsz a bazárba, ne cso­dálkozz, ha anyanyelveden szó­lítanak. Öltözetedről is képesek mégállapítani, hogy melyik or­szágból jöttél! Ebben egyébként már a szálloda körül csellengő és „eredeti“ párizsi, vagy londo­ni portékát (Made in Turkey) hol­mit kínáló fiúknak is fantaszti­kus a „nyelvtudásuk“. Számuk­ra nem okoz gondot a magyar, a szlovák, a lengyel, avagy a né­met megszólítás. Ezért ne lepődj meg, ha az első árus, akinél irha vagy bármi iránt elejtesz egy érdeklődő pillantást, rögtön így szólít meg:- Dzsere madzsar, lesz csere­bere! És ha magyar vagy, rögtön kiderül, hogy ő Budapesten tanít­tatta magyarra a fiát, mert annyi­ra szereti a magyarokat... A fia, akit természetesen „Jóskának“ vagy „Pistának“ neveznek, ép­pen nincs jelen, de „ott tanult a Rákóczi úton“... Az igazság­hoz tartozik, hogy amikor a vas­függönyt felhúzták és a magya­rok, lengyelek, csehek és szlo­vákok áradata Isztambul felé is megindult, néhány ügyes török gyorsított nyelvtanfolyamot in­dított a bazárban az árusok ré­szére. De akadtak jónéhányan, akik valóban a fiukat küldték egy-két hónapra Budapestre, hogy megtanulják a kereskedő számára nélkülözhetetlen sza­vakat. Magyar (és lengyel, és szlovák, és...) névjegykártyákat is nyomtattak üzletükről. 5. INGYEN ALMATEA A nyelvtudás bizalomgerjesz­tő, hiszen ki ne örülne annak, ha anyanyelvén beszélhet, alku­dozhat a kereskedővel?! És eh­hez járul az udvarias fogadtatás, a kedves magyar szavak, a ven­déglátás:- Tessék tea, igyon almateát, nem kell vásárolni! - mondja a bazáros, persze közben min­dent elkövet azért, hogy nála vásároljunk. Fejből tudja a napi HALÁRUS A szerző felvételei valutaárfolyamokat és bármivel akarsz nála fizetni, akár márká­val, koronával vagy forinttal, máris „köpi“ az irhabunda árát! Értik a nyájas szavakkal indu­ló, majd páratlan színészi alakí­tással járó alkudozást. Leültet, teával, kávéval kínál, előveszi zsebszámolóját, amelyen rejté­lyes számokat nyomogat, hom­lokát ráncolja és kimutat egy RÉZMŰVES A FEDETT BAZÁR­BAN összeget, olyan árat, amely már „csődbe juttatja“ őt, de nekem jót akar, jó vásárt, csak vigyem el a nekem tetsző (s már a hu­szadikként elővett) kabátot! Pénztárcám vastagságára nemcsak öltözékemről, a nya­kamban lógó fényképezőgé­pemről következtet, hiszen alku­dozás közben már alaposan ki­kérdezett és tudja, hol, milyen lakásban lakom. Újabb almateát hozat, s közben sanyarú gyerek­koráról beszél... Ha nem tud megpuhítani, hagyja, hogy elinduljak, de mi­előtt kilépnék kis üzletéből, újabb engedményes ajánlatot tesz. Meghátráiok - és a kötele­ző kézfogással visszavonhatat­lanul létrejön az üzlet. Ne hidd, hogy gyerekei éhenhalnak, mert nyereség nélkül kötött veled üz­letet! 6. FITYMÁLD A PORTÉKÁJÁT! Ezért jól jegyezd meg: ne di­csérd a portékát, hanem fitymáld, menj el mellette, az ajánlott ár felét mond neki és szemed se rebbenjen, úgyis visszahív, de ne fogadj el más árut, mint amit kinéztél magad­nak. Ne hidd el, hogy ő koldus­botra jut, amiért engedett az ár­ból (közben ragyog az arca a re­mélhető haszonra gondolván). Tehát te is készülj az alkura: tanuld meg a napi valutaárfolya­mokat, egyféle pénzzel próbál­kozz, nehogy összekeverd őket, és csak egyféle (és kevés) pénzt vegyél elő. A kért ár felét, legfel­jebb kétharmadát fizesd az áruért. Ne reméld, hogy Te jársz jól - ő úgyis többet nyer rajtad. (Erre rájössz, ha az alku után máshol is érdeklődsz az árakról. Ezért ha megvetted a portékát, ne foglalkozzál többet az ügy­gyei.) 7. MENJ A HÁREMBE íme, az isztambuli fedett bazár lélektanának néhány aspektusa. Ne búslakodj! Ez csak az egyik bazár a városban, akad még né­hány, igaz, kisebb bazár, de in­kább járd a várost, amelyben oly sok a látnivaló és ezek feledtetik veled, milyen balgának néztek a Kapali Csarsiban... Érdemes megnézni a Topkapi (Ágyúkapu) palotát, annak háre­mét (ahol még a múlt században is olyan csodálatos nők várták - a szultánt...), s a magaslatról megcsodálni az Aranyszarv-öb- löt, a Boszporuszt, és a Már­vány-tengert. A Topkapi ma mú­zeum, akárcsak a Dolmabahcse- palota. Sétálj át a Galata-hídon a halárusokhoz, ülj le egy török kávéra egy kávézó teraszán, kóstold meg a lókumot, a szultá­nok édes-mézes csemegéjét, s hajózz át az ázsiai partra, él­vezd a hullámok ringatását. El­végre Isztambul nemcsak bazár­ból áll! 1991. Vili. 23. HAJÓÁLLOMÁS A GALATA-HÍONÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents