Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
Könnyű betörni? Úgy tűnik, igen. A betöréses lopások száma a múlt évhez viszonyítva megduplázódott. Olyan nap Is volt, amikor hazánkban 900 betörés történt, s a kár meghaladta a 10 millió koronát. Szlovákia fővárosában a közelmúltban letartóztattak egy 18-19 éves fiatalokból álló bandát. A Saratov utcai galeri tagjai egyszerűen berúgták az ajtót, aztán vittek, amit láttak. Sorozatuk a 16- os számnál véget ért. Akkor leplezték le őket. De helyettük újabbak jöttek, jönnek. S mire azok Is rács mögé kerülnek, Ismét a börtönből szabadult elődeik veszik át a váltóbotot. Úgy tűnik, ez a körforgás megállíthatatlan... KÖZÖMBÖSSÉG A KÖBÖN Szakadt farmerben kutyagolok lefelé a lépcsőkön. Jobbomban hatalmas sporttáska, balomban feszítő- vas. A kínai falnak is nevezett ki- lencemeletes, sok bejáratú Po- zsony-ligetfalusi panelház kopott, koszos folyosóin járkálok, és igyekszem a legfeltűnőbben viselkedni. Több lakásba is becsöngetek, néhány ajtó előtt, mintha ki akarnám feszíteni, zajt csapok. Mi tagadás, kissé izgatottan várom, mikor von valaki felelősségre, kérdi meg, ki vagyok, mit vagy kit keresek. A felfújt gumiállatokkal degeszre tömött táskámból egy japán rádiómagnó zsinórja lóg ki provokatívan. Hiába. Egy középkorú szemüveges férfi, aki a felvonóra vár, figyelemre sem méltat. Egy idős hölgy kopogtatásomra csak nagy sokára nyit ajtót. Unokája kezét fogja és nem lepődik meg kérdésemen: hol laknak Vágóék?- Én, leikecském, nem ismerem a szomszédokat. Nem tanácsolhatom azt sem, hogy nézze meg a névsort, vagy a postaládákat, a névtáblák java ugyanis hiányzik - magyarázza kedvesen, s csaknem biztos, ha azt mondanám, a házke- zelöségtöl jöttem és le akarom olvasni a gázórát, betessékelt volna a lakásba. Már a negyedik lépcsőházat járom, de senki se figyel fel rám. (Pedig kísérletemről a rendőrség illetékeseit is értesítettem - biztos, ami biztos.) Egy délelőttöt rááldoztam a lakásbetörések imitálására. Személyesen győződtem meg a százszor elmondott és leírt közömbösségünkről. Esztendőnk első hat hónapjában Szlovákia-szerte 2200 lakásbetörés történt. (A tetteseknek eddig alig egyharmadát fogták el.) A tolvajok néhány perces izgalom árán sok ezres, olykor milliós értékhez jutottak. Sajnos, nem bízva a bankokban, a könyvek közé, szőnyeg alá, matracokba, a csillárba stb. rejtik készpénzüket. Naivan azt hiszik, ott a tolvajok nem bukkannak rá. Pedig azok, ha már egyszer bejutnak a lakásba, rendszerint a legrafináltabbnak hitt rejtekhelyeken is felfedezik az értékeket. S ha mégsem, dühükben megrongálják, tönkreteszik a berendezést. Az a 37 éves számítógép-technikus is azon balszerencsések közé tartozik, akinek nemcsak készpénzét, ékszereit, Sony márkájú tévéjét és videóját vitték el, de a Finnországból exportált bőr ülőgarnitúráját Is összeszabdalták. Kára negyed- millió korona. A tolvajok általában a készpénzre, az ékszerekre, az elektronikára, a régiségekre és a bundákra specializálódnak, de olykor akadnak más, egészen különleges esetek is. Nézem az utóbbi hetekben, hónapokban történt lopások, betörések jegyzőkönyvét, s néhány szokatlan esetet jegyzek a noteszembe. A legnagyobb értéket egy aranyművestől rabolta(k) az eddig ismeretlen tettestek). Az eltulajdonított készpénz, nemesfém és ékszer összege meghaladta a 4 milliót. A lakásban nem volt riasztóberendezés. A legfiatalabb tetten ért betörő 13 éves volt. Az alapiskolás egy, illetve két esztendővel idősebb társaival Pozsony- Hidegkúton garázdálkodott, és 140 ezer korona értékben tulajdonított el különböző tárgyakat, melyektől azonnal, természetesen áron alul, megszabadult. A legmerészebb tolvaj jelzője minden bizonnyal azt az ismeretlen tértit illeti, aki Pozsony Óvárosában négy óriáskígyót tulajdonított el. A 3 méter hosszú pitono- kat gazdájuk 100 ezer koronára becsülte. A legszemtelenebb és legjobban felszerelt tolvajok - igaz, itt nem lakásbetörésről van szó -, két tucat, többtonnás, útépítésnél használt betonpanelt tüntettek el nyomtalanul. A SZERENCSÉS PÓRULJÁRTAK Noha a lakásbetörőkre is érvényes a közmondás: addig ¡ár a korsó Az eltulajdonított tárgyak egy része a kútra..., a megkárosítottak kis százaléka kapja vissza ellopott értékeit. Néhány ilyen szerencsés pórul- járttal is találkoztam. A városi rendórparancsnokság egyik szobája ékszerboltra, régiség- kereskedésre, elektro- és illatszer- üzletre hasonlít, melyből ráadásul egy jól felszerelt bárpult sem hiányzik. A kiállított, szétszortírozott és részben már megszámozott tárgyak választéka elképesztő. Antik arany zsebórák, pecsét- és jegygyűrűk, karkötők, nyakékek, rádiók, magnók, kazetták, villanyborotvák és távkapcsolók, kölnik, szappanok, mosóporok, elefántcsont figurák, ro- sentháli porcelánkészletek, bélyeg- és érmegyújtemények, cigaretták, a legfinomabb konyakok, és még sokáig sorolhatnám, mi minden sorakozik egymás mellett. A tárgyak 54 lakásbetörésből származnak, amelyek két fiatal férfi lelkiismeretén száradnak. A tettesek az első akciójuk után három hétig pihentek, aztán szinte futószalagon fosztogatták a lakásokat. Volt olyan napjuk, hogy 4-5 helyre is betörtek, sőt Nagyszombatban 12 óra leforgása alatt 10 lakásban „leltároztak" - mondta a rendőrtiszt. Most a károsultak kihallgatása, illetve az eltulajdonított tárgyak hovatartozásának megállapítása folyik. MINDENT LOPNAK? Érdekes figyelni a vélt tulajdonosok arcát. Szemükkel reménykedve végigpásztázzák az asztalt, s a kihallgatás alatt is oda-odapillanta- nak, vajon meglellk-e a szívüknek oly kedves tárgyakat, melyekről már rég lemondtak. Számukra felcsillant a remény: hátha visszakerül a helyére a régi családi ékszer, a déd- mamától örökölt nyaklánc, a diplomaosztáskor kapott gyűrű, az ezüstlakodalomra emlékeztető karkötő, a „trónörökös“ gagyogását megörökítő kazetta... A szemekben öröm és bánat, elégedettség és csalódás tükröződik. Attól függően, ki mennyi tárgyat fedez fel az asztalon az ellopott tulajdonából. Természetesen a károsultaknak előbb pontos leírást kell adniuk volt tulajdonukról. Jana Ő. például meglepő pontossággal tudja a két aranylánca hosszát és a fonás technikáját. Karkötője gravírozására is emlékszik, és a gyűrűbe vésett monogram is biztos támpont... A Peter O. rajzolta biedermeier ezüsttálca és Noha a lakásbetörők kesztyűben dolgoznak, a nyomozók az ujjlenyomatok vizsgálatát sem hanyagolják el a két háromágú gyertyatartó valóságos remekmű. Kétség sem fér hozzá, hogy ö a tulajdonos. Viliam K. előrelátó volt. Ő annak idején lefotóztatta értékes érmegyűjteményét, s most a fényképekkel jött. Már a szeme csillogása is elárulja, megpillantotta sokéves gyűjtőmunkája gyümölcsét. Egy trencséni fiatalasszony is elégedetten távozik. Férje pecsétgyűrűje ugyan nem lett meg, de betétkönyvükről, melyen 120 ezer korona volt, egy fillér sem hiányzik.- Minket 20 000 koronával károsítottak meg, de nem a készpénzt sajnáltam, hanem a jegygyűrűket - mondja egy középkorú nő. Már megsirattam őket, s lám, meglettek. Bár - mondja tréfálkozva - nem tudom megmutassam-e a gyűrűt otthon, hiszen férjem, látva bánatos képemet, újat ígért.- Nemcsak engem, de a szemközti szomszédomat is kirámolták. Szerencsére jelszavas betétkönyvünk van. Csak a nyomógombos telefonunkat szerelték le. A szemközti lakásból még ennyit sem zsákmányoltak. A betörők piros festékszóróval azt írták lakásunkra: koldusok. A szeredi Olga K. aznap otthon tartózkodott, és csak az üzletbe ugrott le bevásárolni. Fél óra múlva (A szerző felv.) felforgatott és kirabolt lakás fogadta.- Amikor észrevettem a kifeszített ajtót, azt hittem, a fiam jött meg az iskolából, és elvesztette a kulcsát. Aztán rossz előérzetem támadt. A felettünk lakó szomszédasszonyhoz siettem, remegő hangon mondtam neki: valószínűleg kiraboltak. „/Ve beszélj szamárságokat, hiszen a melletted lakó kismama egész nap otthon van, ó biztosan észrevett volna valamit" - így vigasztalt. Végül is elmentünk a rendőrségre. Az az érzésem, hogy amikor hazaértem, még a lakásban tartózkodtak a betörök. Erre abból következtetek, hogy csak a konyhában levő 1270 koronát, és a fiam ecetesüvegében lévő ötkoronásokat lopták el. A nappaliban két aranyláncom és 2500 koronám volt, de ahhoz nem nyúltak. A 22 és 26 éves betörő letartóztatásához nagyban hozzájárult egy orvosnő, aki közvetlenül a hívatlan látogatók távozása után ért haza. A lépcsőházban találkozott velük, • s pontos személyleírást adott róluk. Ennek alapján a rendőrség szakértője elkészítette a fantomképeket. • • • A városokban a közömbösség, vidéken olykor a túlzott bizalom, a bevásárlás alatt nyitva hagyott ajtók, ablakok, esetleg a lábtörlő alá dugott kulcs okoz gyakran kellemetlen meglepetéseket. Dusán Sabol, a bűnügyi rendőrség kapitánya szerint különösen a lakótelepeken nem elég a speciális zár beszerelése, a ,,papundekli “ ajtó helyett ajánlatos berakatni a drágább, de sokkal biztonságosabb DP 30 típusú ajtókat, melyek nemcsak a tolvajoknak, de legalább 30 percig a tűznek is ellenállnak. Ordódy Vilmos Az olasz nagyvárosokban mindennapos a következő jelenet: egy asszony ballag az úttesten a járda felé. Két fiatal közeledik motoron. A hátul ülő kitépi a járókelő kezéből a táskát, a sofőr gázt ad. Pár másodperc alatt a két „scippatori“ eltűnik a sarkon túl. Az asszony kiabálására az arra járók közül senki sem jön segítségül. A rendőrség messze van, és az itt élők tudják, hogy nem érdemes feljelentésre vesztegetni az időt. Csak a turisták szokták bejelenteni az eseteket a rendőrségen. Ha szerencséjük van, valaki megtalálja a táskát, benne a kulcsokkal és az igazolványokkal. Évek óta terjed a közöny. Mit lehet tenni? Az ellenállás már több idős asszonynak az életébe került. Aki nem adja oda önként a táskáját vagy a szőrmebundáját, azt lerántják a földre, és életveszélyes sérüléseket szenvedhet. A segítőkész polgároknak számítaniuk kell arra, hogy az utcai rablóknál fegyver van. Ki kockáztatná az életét pár líráért, egy fényképezőgépért vagy egy aranyláncért? Most azonban első ízben Nápolyban sikerült áttörni a köKiraboltak szövetsége zöny falát. A 26 éves Cristiana Sosti, maga is a „scippatorik“ áldozata, minden hasonló sorsú honfitársát felszólította, hozzanak létre érdekcsoportot. Cristiana maga is meglepődött, amikor több mint kétezer sorstársa jelentkezett. A hamar megalakult „Scippati, tristi e nostalgi- ci“ egyesület egyetlen tagja sem akar arra szorítkozni, hogy „kirabolva szomorkodjon és vágyakozzon“ - mármint jobb közbiztonság után. Provokálni akarják a közvéleményt. Egy este az utcai rablók egyesületbe tömörült áldozatai, értékes ékszereket és feltűnő retikü- löket viselve, drága szőrmékbe burkolózva, tiltakozó felvonulást tartottak a Via Duomón, Nápoly egyik legveszélyesebb hírű utcáján. Követelésük: a rendőrségnek gondoskodnia kell biztonságukról. A rendőrség pedig már hónapok óta igyekszik elkapni az ifjú „scippatorikat“. Civil ruhás rendőrök állnak lesben férfi kollégáikkal együtt, és néhány rablót már sikerült is rács mögé dugniuk. „Ha naponta csak harmincat tudnának elcsípni, hamarosan megszabadulnánk e bajtól“ - mondja Matiero rendőrfőnök. Egyesek korainak tartják az optimizmust. A gyors kezű tolvajok között sok a kábítószeres, ezek kedvét pedig nem veszik el a szokásos rendőri intézkedések. Frankfurter Allgemeine 1991. Vili. 23 ;
