Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
B ilasârnap *■ t * 1991 VIII. 9. Háztáji kalendárium A héten két parasztregulával kapcsolatos dátumot is számon tarthatunk. Augusztus 15-ével kezdődik (szeptember 8. tart) az ún. kétasszony (két Mária-nap) köze. A hiedelem szerint (s ez nincs minden alap nélkül!) több gyógyfüvet ekkor kell szedni. Augusztüs 16- hoz, Rókus-naphoz, pedig több régi pásztorszokás fűződik. Augusztus 12-18. között a Kárpát-medencében az átlagos napi középhö- mérséklet 21,4, a legmelegebb 27,3, a legalacsonyabb 17,2 C-fok. Az alma- és körtefáknál a kaliforniai pajzstetü elleni (Bi-59 0,1 százalékos oldatával) vegyszeres védekezésre kell gondot fordítani. A ribiszkét még a levélfoltosság (Novozir MN 80 0,2 %-os oldatával), a lisztharmat (Fundazol 50 WP 0,1 vagy Karathane 0,1 %-os oldatával) a málnát a vesszőfoltosság (Kuprikol 0,6 %-os oldatával) ellen kell védeni. Az augusztusban és szeptemberben érő ösziba- rackfajtákat a gyümölcsmolyok ellen permetezzük. Erre a célra rövid várakozási idejű készítményeket használjunk. A csonthéjasoknál a kéregmolyok elpusztítása érdekében a törzset is permetezzük. A héten fejezzük be a szamóca telepítését, az új ültetvényeket rendszeresen öntözzük. Itt van az ideje az erre szánt gyümölcsfák átszemzésének is. A szőlőben kísérjük figyelemmel a csemegefajták fürtjeinek érését. Csípjük ki a fertőzött, rothadó bogyókat. A gondos gazda figyelemmel kíséri a tőkék élettani rendellenességeit - megjelöli a beteg példányokat -, hogyha az most nem lehetséges, akkor jövőre tudjon kellő helyen és időben beavatkozni - pl. a vashiány ellen. Ha a korábbiaktól gazdagabb termésre számíthatunk, s így a bor tárolására új hordók is kellenek, akkor 3-4 napon keresztül áztassuk hideg vízzel (legalább egyszer cseréljük!), majd forrázzuk és öblítsük át 2 százalékos szódaoldattal. Az ezt követő mosás és száradás után hektoliterenként 0,5 grammnyi azbesztkénnel füstöljük ki. Habár lassan vége a nyárnak és igazi kánikula már aligha várható, öntözni még mindig kell. A gyökérzöldségnek hetente 20-25, a zöldborsónak 25-30, a sóskának, céklának 20-30, a spárgatöknek 60, a karfiolnak, karalábénak 2-3 naponta 4-8 mm vizet adjunk. Vethetünk spenótot, őszi hajtatásra petrezselymet. A virágoskertben itt van a hagymásnövények (pl. a tigris- és tüzliliom) száron képződő apró hagymái elültetésének ideje. Ha gyepesíteni akarunk, akkor megkezdhetjük az erre szánt terület talajának előkészítését. -rHa a kanári egy helyben üldögél, felborzolja tolláit, szomor- kodlk és étvágytalan, az azt jelenti, hogy beteg. Gyakoribb megbetegedései, rendellenességei a következők: Lesoványosád, elhízás A lesoványodott madár nem ellenálló a betegségekkel szemben, könnyen megfázhat és így légúti és emésztőszervi betegségek támadhatják meg. Ha a sovány madarat kézbe vesszük, akkor annak mellcsonti taraja élesen kitapintható. A soványság megszüntethető olajos magvak és tojással kevert eleség bőséges etetésével. Az elhízott madarat kézbe véve a mellcsontot egyáltalán nem érezzük, bőre pedig feltűnően sárgás. Az ilyen madárnak tág mozgásteret kell biztosítani, táplálékában pedig növelni kell a zölde- leség arányát. Hasmenés, székrekedés, mérgezés Kísérjük figyelemmel a madár ürülékét, s ha hasmenést észlelünk, akkor a mag- vagy lágyeleségbe keverjünk mákot. Ez kiváló hatással van a bélgyulladásra is. Székrekedés esetén a madár erőlködve üríteni szeretne, de ez nem sikerül. Ilyenkor a csőrébe vagy a végbelébe cseppentsünk olíva-, ricinus- vagy étolajat. A zöldeleség egyetlen nap sem hiányozhat az étrendből. Ha a madárnak elővigyázatlanul permetezett zöldeleséget adunk, az mérgezést okoz. Enyhe esetben segít a Carbovan por, amelyet vízben vagy teában oldunk fel, és ezzel itatjuk a madarakat. Megfázás és légzöszervi megbetegedések A megfázás számos betegség -pl. bélhurut, légzőszervi bántalmak - előidézője lehet. A madár ilyenkor tüsszent, tátog, csőrét a kalitkához vagy az ülőrúdhoz dörzsölgeti. Az ilyen tüneteknél azonnal melegebb helyre kell tenni. A légzőszervi megbetegedéseknél kell a légutakat megtámadó atkákat is megemlíteni. Ezek a légutak nyálkahártyáját károsítják, s gyulladást idéznek elő. A beteg madarat azonnal el kell különíteni. A kalitkát rögtön forrázzuk ki és fertőtlenítsük. Tegyünk Így az itató- és etetőedényekkel is. A torokatka elleni szerként a Bogáncs rovarölő spray belélegezteté- se ajánlható. Külső élősködők A különféle külső élősdiek főleg az elhanyagolt madarakon fordulnak elő. A legveszedelmesebb és leggyakrabban előforduló vérszívó a vértetűatka, amely éjjel támad. Ezt az élősdit legkönnyebben úgy fedezhetjük fel, ha a kalitkát éjszakára fehér vászonkendővel letakarjuk. Reggelre az atkák a fehér kendőre vándorolnak. A vérszívás kedvencünk lesoványodásához vezet. A kalitkát először forrásázással fertőtlenítsük, majd permetezzük be 0,1 százalékos Foszfotion oldattal. Csőr- és karomtúlnövés Gyakran előforduló rendellenesség a csőr és a karom túlnövése. Amint kialakul, éles körömvágó ollóval távolítsuk el a felesleges részt és a csőrt reszelővei igazítsuk ki. A csőr túlnövése akadályozza a táplálék felvételét, így előfordulhat, hogy a madár éhen pusztul. A karom megkurtításakor vigyázzunk arra, hogy a benne húzódó erecske meg ne sérüljön, mert kanárink elvérezhet. Hogy az ér sérülését elkerüljük, a karmot világítsuk át - így az ér láthatóvá válik - s a vágást előtte ejtsük meg. Végül egy általános jó tanács: ha a betegséget nem tudjuk felismerni, akkor azonnal forduljunk állatorvoshoz. Podlupszky Mihály lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Anyásítás párzatlan anyával E művelet sokkal kényesebb, mint a termékeny anya beadása A párzatlan anyáknak nincs meg az a hatásuk, a dolgozókra, amelyet csak a termékeny anyáknak biztosít az „anyatermék“, amely csak a párzás után tud szétáradni. Csak egyetlen módszer ismeretes, amely nem kockázatos. Ez pedig az, hogy a szűz anyát egy órával előbb összebújt méhcsomóba engedjük. Kevesebb várakozás is elég lehet, de óvatosságból meg is nyújtható Ha a méheket lesöpörjük a keretről, kaptár és fiasítás nélkül elvesztik minden támadókedvüket, sőt védekező ösztönüket is, bizonyos sokkos állapotba kerülnek. A támadókedv elvesztése megnyilvánul bármilyen idegen anyával szemben is, akár párzatlan, akár párzott, amelyet közéjük engedünk. Azonnal fürtbe húzódnak. Az is igaz, hogy ezt a módszert nem lehet mindig alkalmazni a párzatlan anya beadására. Ez akkor kényelmes, ha mesterséges rajt készítünk. Hozzá kell tennünk, hogy ez a rajkészítési mód egyike a leghatékonyabb varroairtásnak is, ha előzőleg egy varroairtó szalagot helyezünk a rajládába. Akár amatőr, akár profi méhész valaki, gyakran találkozik azzal a feladattal, hogy párzatlan anyát kell beadnia a páraztató kaptárból kivett párzott anya helyére. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy termelő családnak szűz anyát beadni még megkísérelni sem érdemes. Ezzel csak annak a kockázatnak tennénk ki, hogy meghosszabbítjuk árvaságát. Az első óvintézkedés, melyre ügyelnünk kell, hogy a fogadó családnál biztosítsuk a friss fiasítás- mentességet. A szűz anya és a pete egymással ellentétes. Még ha pem- pöbe mártjuk is az anyát, akkor is érhetnek bennünket kudarcok. Ilyenkor mindig az az ok, hogy pete volt a lépekben. Jobb, ha az anyátla- nítás után legalább két napot várunk, s csak akkor adjuk be a szűz anyát. Ezt még ebben az esetben is zárkában tegyük, s csak akkor szabadítsuk ki, ha az előző anya minden petéje kikelt. Ha ezt az ellentéttörvényt szem előtt tartjuk, hogy a „pete és a szúz“ kizárják egymást, akkor a párzatlan anyák esetében minden szabad, közvetlen anyásítási módszer alkalmazható. Minél fiatalabbak, annál könnyebben elfogadhatók. Híres tenyésztők szerint a szűz anyát a párzásra érett kora kezdetén - 4-8 napos korban - kedvezően fogadják, még pete jelenlétében is. A szabadon való anyásítási módszerek közül a pempóbe mártásos az egyik legbiztosabb. Leggyorsabb viszont, ha az anyásításra váró család mézével kenjük be az új anyát. Jó eredményeket ad a mesterséges védő (burok) bölcső. Az éheztetés is alkalmazható. Gondolnunk kell az anyásitást megelőző folyamatokra is. A szűz anya néhány napot vár a zárkában, amikor az előző anyát a páraztató néptől kivesszük. Midőn majd be- párzik, ezt is kivesszük majd másikat teszünk be a várakozási állományba. Az előző anya párzását az elnyúló kedvezőtlen időjárás késlelteti, a másik várakozási idejét meghosszabbítja, s így ez zárkában tölti el „legszebb ifjúságát". Ne felejtsük ezért el, hogy az anyáknak alig két hét áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megfelelően megtermékenyüljenek. Érdemes tudni, hogy a kikelő anyát élete első félórájában mindig elfogadják, akármilyen is az anyásí- tandó család „anya-hangulata“; ez alól még az álanyaság sem kivétel. Revue Française d’apiculture - Méhészújság A házikert mechanikai növényvédelme A házikertek növényvédelmében is általánosan elterjedtek a kémiai eljárások és az intenzív műtrágyázás. Minden kémiai anyagot (növényvédő szert, gyomirtót, műtrágyát) azzal a tudattal alkalmazzunk, hogy a szükséges rosszat tesszük. Közben arról se feledkezzünk meg, hogy ezek a szerek nagyon drágák, s így a gazdaságosság kérdése is felvetődik. A termelést olcsóbbá tehetjük, ha a kémiai védekezést mechanikai eljárásokkal egészítjük ki vagy részben helyettesítjük. A fák ápolása során a törzsről, a korona vastagabb ágairól a lehámló kérget ún. fakaparóval távolítsük el, vigyázva arra, hogy a fa élő részeiben kárt ne tegyünk. A lekapart kéregrészeken kártevők, kórokozók - mohák, zuzmók, rovarok áttelelö bábjai, gombák spórái stb - fordulnak elő, ezért a kaparékot gyűjtsük össze és égessük el. Az almamoly hernyói a fák kéregrepedéseiben bábozódnak, ezért az erre alkalmas búvóhelyeket meg kell szüntetni. A gyapjas- és gyúrúspille petecsomóit a fák kérgére, vesszőire rakja. Ezeket el lehet és el kell távolítani, majd elégetni. A faápolás során más kártevőket is (takácsatkákat, sodró- és aknázómolyokat) is gyéríteni tudunk. A fán ejtett sebeket nagyon gondosan gyógyítsuk. Minden sebet éles késsel metsszünk simára, hogy a fertőzéstől megóvjuk. A sebfelületet kenjük be olajfestékkel, oltóviasszal vagy más sebke- zelö anyaggal. (Az oltóviasz tökéletesen zárja a sebeket.) A kártevők elleni védekezés során számos esetben a kezelés időzítésén múlik az eredményesség. A rosszul megválasztott időpontokkal még akkor sem mérsékeljük megfelelően a kártételt, ha a szükségesnél jóval többször permetezünk. A hibák elkerülését segítik az egyes rovarfajra kifejlesztett szex-feromon csapdák. Ezek a hím lepkék összecsalogatásával alkalmasak a kártevő tömeges megjelenésének előrejelzésére, vizsgálatára. A csapda belsejében nem száradó ragasztóval bekent gyűjtólemez van, melyre a lepkék felragadnak, így összeszámolhatok. Mennyiségükből pedig következtethetünk a vegyszeres védekezés megválasztásának időpontjára. Kertenként, illetve 50 méterenként 1-2 csapda elhelyezése indokolt. Ezeket a gyümölcsfák koronájába függesszük fel. Egy-egy ilyen rovarcsapdát 6 héten át működtethetünk. A szex- feromon csapdákkal egyes szakemberek szerint a gyümölcsösben annyi lepkét is összefoghatunk, hogy a rovarölő szerrel való permetezést el is hagyhatjuk. Igen sok hernyót és bábot semmisíthetünk meg a hemyófogó övék alkalmazásával. Hasznosságukat már régen felismerték. Régebben szalmából, szénából fontak kötelet és ezt erősítették a fa törzsére. Ma erre főleg a csomagolásra alkalmazott hullámpapírt használjuk. Belőle körülbelül 15-20 cm széles csíkokat készítünk és ezeket, mint az övét, a gyümölcsfák törzsére kötjük. A papír redözetében igen sok kártevő megbújik. Az öveket októberig körülbelül tiznaponként szedjük le, s a kártevőket pusztítsuk el. Az alma- és a szilvafák termését károsító poioskaszagú darazsak, valamint a cserebogarak a kora reggeli órákban dermedtek, így a fákról könnyen lerázhatok, összegyűjthetök. Gyümölcsöseinkben a gombabetegségek elleni védekezés alapja a lehullott lomb és gyümölcs összegyűjtése. Nagyon fontos az is, hogy a gyümölcsös talaját tisztán, gyommentesen tartsuk. A növényvédelemhez tartozik az okosan megválasztott optimális termőhely, a növény igényeinek megfelelő tápanyagokkal jól ellátott talaj, a korszerű, egészséges szaporítóanyag. Aranyszabály, hogy az ápolt kertben kevesebb lesz a kártevő, ritkábban lépnek fel a betegségek. Miklós Dénes kertészmérnök Tűzvörös trombita A különböző futónövények mind a mai napig nem töltik be kertkultúránkban azt a szerepet, amely őket méltán megilleti. Kivételt talán csak a hajnalka és egyes iszalag- félék (Clematisok) képeznek, habár ezeket is gyakran mellőzzük. Sötét tégla- sőt tűzpiros virágaival tán még a Clematisoktól is attraktívabb kúszónövény a trombitafolyondár (Campsis radicans). Előnye, hogy a kapaszkodáshoz nem igényel önálló támrendszert, s 6-10 méternyire is felfut. Edzett, júniustól-szeptemberig dúsan virágzó növény. Őshazája az Egyesült Államok délkeleti része. Rokona az utóbbi időben népszerűvé vált, köztereken egyre gyakrabban ültetett, fehér virágú szivarfának (Catalpa bignonioides). Napos és meleg, közepes vízellátású helyre ültessük. Ha gyökérrendszere kellően kifejlődik a szárazságot is jól tűri. Kerítések, házfalak, pergolák befuttatására alkalmas. Nagyon dekoratív hatást kelt, ha pl. egy elszáradt fa törzsére futtatjuk. Érdekesek, s tán dekoratívak, száraz hüvely alakú termései is. Generatív úton ősszel, magvai- nak hidegágyba való vetésével, vegetatív úton gyökér- esetleg zölddugványozással szaporítható. Fajtái közül megemlítendő a narancssárga, sárga virágú C. radicans „Flava“, a skarlátvörös „Praecox“ (már májusban virágzik), a bokor alakú „Speciosa“, a C. x tagliabuana „Coccinea“, melynek virágai mélypirosak, a „Madame Gálén“, amely élénk narancsos téglavörös. Hogy kertünk díszét a várható erős fagyoktól megóvjuk, jó, ha tövét takarjuk. I.d. * s
