Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
Ián igaza volt apámnak, amikor azt mondogatta, hogy nagyapámtól örököltem minden ,.rossz tulajdonságát“. Ilyen megbocsáthatatlan dolog, Isten ellen való vétek volt apám szemében a halászat és a vadászat. Márpedig én szerettem mind a kettőt. Tudtam halat fogni kézzel, a jég alatt baltával sike- títeni, horoggal, hálóval is bármikor. Es ha fogoly nem is minden lövésemre esett, de a nyúl, a fácán már nem menekült el tőlem, ha nagyapámtól elkunyerálhat- tam a puskát. Szívesen vitt el mindig magával, mert látta, hogy örömmel megyek. Készségesen magyarázott, tanított, mert hálás tanítványra talált bennem. Érdekelt minden apróság, hogyan kell az erdőben a legkisebb zajjal előrelopakodni, hogyan lehet egy falevéllel az őzet odacsalogatni. Utánozni tudta sok állat, madár hangját, melyekre, ha nem is tökéletesen, de engem is megtanított. Egy időben az oroszi határt bérelték négyen. Tartozott hozzá egy jókora Garam menti füzes, melyben sok fácán, őz tanyázott. Mindjárt az első vasárnap - ahogy megszűnt a tilalom az őzbakra - megbeszéltük, hogy estefelé kimegyünk őzlesre. Elhívtuk nagyapával egyidős vadász kollégáját, Juhász Jani bácsit is. A Garamon csónakkal mentünk át délután. Az öregek olyan könnyedén hajtották át a nehéz halászcsónakot a túlsó partra, mint valami fiatal matrózok. Időnk még volt bőven, lassan ballagtunk Oroszi felé. Amikor elértük az erdócskét, nagyapa magyarázni kezdte Jani bácsinak, ki hová megy.- Te, Jani, felkapaszkodhatsz arra a vastag égerfára, tudod, melyiket gondolom. Onnan végiglátod a lóheretáblát, meg az erdőszéli kanyart is. Emlékszel, tavaly is onnan lőttünk egy szép bakot. Mi pedig a dombra megyünk a gyerekké!. Ott megtalálhatsz, ha te jönnél hamarább - szólt már menet közben. Elváltunk. Pár perces sétával elértük a leshelyünket. Egy kis dombocska volt ez, pár cséne- vész fával, ritkás bokrokkal. Nagyon jó kilátás nyílt innen három nagy tisztásra. Nagyapa golyóspatront választott ki, megtöltötte a puskáját, felhúzta a kakasokat. Figyelni kezdtünk jobbra-balra. Nekem a baloldali tisztást jelölte ki nagyapa, ő pedig a két jobboldalin vigyázott. Feszült várakozásban múlt az idő. A szúnyogcsípésektől már lencse nagyságú viszkető daganatok borították a nyakamat, a kezeimet, de mintha nem is éreztem volna, csak a tisztást figyeltem. Egy órácskát ülhettünk, mikor nagyapa halkan pisszentett, és a jobb oldali tisztásra mutatott. Óvatosan, meg-megállva lépegetett egy őzmama két gidájával. De valami megijeszthette őket, mert csakhamar elszaladtak. Szívesen elnézegettem volna őket bármeddig, olyan aranyosak voltak. Újabb félórányi várakozás telt el. Közben az erdőben már észre lehetett venni, hogy a nap lenyugodni készül. A figyelést megnehezítette a félhomály. Látom ám egyszer, hogy nagyapa előremutat az erdőbe. Tőlünk vagy hetven méterre szép őzbak jelent meg a párjával. A fák között legelésztek, úgy, hogy csak néha-néha látszottak ki, hol egy hát, hol egy láb. Egy- egy pillanatra a fejük is látszott, de rögtön eltűnt, ahogy lépésben legelésztek.- Hej, csak kijönnének a tisztásra! - gondoltam magamban. Nagyapa is ilyenekre gondolhatott, mert hiúz szemekkel figyelte az őzek mozdulatát. Tudtam, hogy az erdőben nem lőhet a bakra, néha nem is lehetett megkülönböztetni őket egymástól, a háttér is mind sötétebb lett, rossz a célzás. Meg aztán sörétes puskából sohasem olyan biztos a lövés golyóval. Mialatt így tépelődtem, az őzek beértek egy vízmosásba és eltűntek a szemünk elől.- Máma úgy látszik, hiába jöttünk - suttogta nagyapa.- Bizony már kezd sötétedni- bólintottam.- No még egy kicsikét várunk- határozta el. - Figyelj csak jól!- biztatott. Alig pár perc telhetett el, amikor a vízmosásból, mely félkör alakban vonult végig az erdöcs- kén, kecses szökkenéssel előugrott két őz.- Öregapa, öregapa, nézzél- szóltam halkan.- Pszt - figyelmeztetett ő. Ha messze is vannak, óvatos légy. Majd közelebb jönnek- súgta.- De mintha megérezték volna jelenlétünket, nem közelítettek. Pedig már mind jobban és jobban sötétedett.- Hiszen oda neki öregapa!- ajánlottam. Nagyapa a szája szélét harap- dálta türelmetlenségében, tanácstalanságában. Mérlegelte a lehetőségeket. Lőjön vagy ne? Várjon? Azután, ahogy pár lépéssel újból csak távolodni kezdtek az őzek, döntött. (Folytatás két hét múlva.) TÓTH JÁNOS * Őzlesen (I. RÉSZ)- DÉNES GYÖRGY Tyúkanyócska Tyúkanyócska Fuss el Rozi bolondozik, tyúkanyótól, megcsipkedi mert bokádra a kis Rozit, sebet csókol! sárga csőrét Kiscsibéit nagyra tátja: félti nagyon,- Eredj innen! — azért köröz kotkodálja. az udvaron. Gondolkodom, tehát... KERESD A PÁRJÁT! Keress a képen látható épületek között két egyformát! Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A június 21 -ei számunkban közölt feladat megfejtése: a 7-es számmal jelölt ábra. Nyertesek: Papp István, Felsöszeli; Banka Mónika, Dunaszerdahely; Annus Antal, Ipolyfödémes; Kosztolányi Anita, Ógyalla; Galamb József és Judit, Rimaszombat. Háromszáznegyvenöt évvel ezelőtt született GOTT- FRIED WILHELM LEIBNIZ német filozófus, természettudós és matematikus. Rejtvényünk fő soraiban egyik szép gondolatát idézzük Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia Új Szó Mar- tanovicova 25., 819 15 Bratislava), legkésőbb július 10- ig. A helyes megfejtők közül öten - sorsolással - könyvjutalomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A június 21-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ,,Minél többet osztod az igazságot, annál kevesebb marad belőle." Könyvjutalomban részesültek: Göndör Józsefné, Felbár: Czene József, Csorna; Varga Márta, Dunaszerdahely: Ba- chorecz Vilmos, Komárom; Megály Magdolna, Ekecs. ♦ v * 8 1991. VII. 5.
