Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
9 *1991. Vili. 9. Életkor és memória A legidősebb franciák A legidősebb francia állampolgár a polinéziai Teriihaeretei Taaroa, az idén nyáron tölti be 118. életévét. Egy Tahitihez közel fekvő kis szigeten lakik, 6 gyermeke, 54 unokája, 129 dédunokája és 19 ükunokája van. A franciaországi nők közül a legidősebb az Arlesben élő Jeanne Calment asszony. 115 éves, s állítólag a híres festőt, Vincent van Goghot is személyesen ismerte. Tizennyolc év nem nagy korkülönbség Legalábbis egy ausztráliai jegyespár számára. A Gosfordban lakó Dudley Reid 84, a menyasszony, Minnie Munro pedig 102 éves korában határozta el, hogy örök hűséget esküsznek egymásnak. Négy évvel ezelőtt, egy időseket befogadó gondozóintézetben ismerkedtek meg. „Amint megláttam, az első pillanatban beleszerettem. Tetszett a magatartása, a viselkedése. Nagyon vonzó volt“. - vallja a boldog férjjelölt. Az örökifjú menyasszony ametiszttel ékesített jegygyűrűt kapott nászajándékba. A kézfogót június első hetében tartották. Elválni minden korban lehet A világon a legidősebb házaspár, amely válásra szánta el magát, az amerikai Milwaukee városban élő Stern Simon és felesége, Ida, akik 1984-ben váltak el. A férj 97, a feleség 91 éves volt. A válóokot nem ismerjük. Az idős kor és az emlékezetműködés összefüggéseiről mindenkinek a feledékenység és a Cavinton tabletta jut az eszébe. Nagy általánosságban van is benne valami. Az emlékezetműködés valóban összefügg az életkorral. A fiatalok agya jóval könnyebben befogadja az új ismereteket. Mégsem kell idősnek lenni ahhoz, hogy az emlékezőképességben zökkenők keletkezzenek. Negyven év körül már majd mindnyájunkkal előfordul az, hogy nem jön a szánkra ismerősünk neve (pedig a nyelvünk hegyén van már); elfelejtjük, miért is léptünk be a kamrába; ötször elismételjük a telefonszámot, mégsem tudjuk megjegyezni; elfelejtjük feladni a fontos levelet, és így tovább. Minél jobban korosodunk, öregszünk, annál inkább így van ez. Az agy működése bizonyos fokig lelassul, merevebbé válik a szervezet általános öregedésével. Pedig agysejt maradt még elég! Ez tehát fiziológiás (élettani), természetes változás. Ugyanakkor ebben igen nagy egyéni különbségek vannak, mindenki ismer feledékeny fiatalt, és jó memóriájú idős embert, akinek olyan az emlékezete, mint egy lexikon. Bizonyos betegségek gyengítik az emlékezetműködést. Ilyen például az agyi sejtek szűkülete, meszesedése, és ilyen az agysorvadás is. Ezek a betegségek fiataloknál csak elvétve fordulnak elő, idősebb korban viszont ugrásszerűen megszaporodnak. A túlzott alkohol- és nyugtatófogyasztásnak is az emlékezőképesség gyengülése lesz a következménye, ez a kóros hatás is az évek során ösz- szeadódva, idősebb korban éri el a tetőfokát. Az élményanyag tulajdonképpen nem, vagy csak igen ritkán „vész el“ az agyból, csak a felidézés nehéz. Idős embereknél, különösen ha az említett betegségek károsították az agyállomány jelentős részét, megfigyelhető az a furcsa ellentmondás, hogy a régi dolgokra sokkal elevenebben emlékeznek, mint a közelmúlt eseményeire. Például igen elevenen emlékeznek gyermekkoruk játékaira, pontosan felsorolják kisiskolás tanáraikat és osztálytársaikat, felelevenítik katonakoruk számtalan eseményét. Ugyanakkor, ha megkérdezzük, mi volt tegnap az ebéd, vagy mit mondott ma reggel a rádió, arra már nem tudnak biztos feleletet adni. Ha az emlékezetzavar szembetűnő vagy nagy fokú, ez valóban lehet betegség jele, és tanácsos orvoshoz fordulni miatta. De ha kisebb fokú, legjobb napirendre téri fölötte. Fogadjuk el, mint a korosodásnak egyik, nem kimondottan szívderítő jelét, a testi erő gyengülésével meg a gyakoribbá való láb- és hátfájással együtt. Az emlékezetet nemcsak a lassúb és merevebb agyműködés, hanem pszichés hatások (stressz, fáradtság, idegesség, félelem, gátlásosság, felindulás stb.) is rontják. Ha tehát egy idősödő ember elkezd attól szorongat, hogy majd romlik a memóriája, ha aggodalmaskodva folyton azt figyeli magán, hogy milyen gyorsan jut eszébe egy- egy adat, ha kétségbeesik azon, ha valami hiányosságot tapasztalt - akkor biztos, hogy romlani fog a teljesítménye, és az sem jut eszébe, amit pedig tudna. Ellenben ha jókedvű, nyugodt és felszabadult, az emlékek és adatok is könnyebben gördülnek ki az agyából. Próbáljuk meg ezért szorongás nélkül elfogadni a természetes változásokat. A notesz, melybe feljegyezhetjük tennivalóinkat és tudnivalóinat, nem szégyen, dg hasznos találmány. Elöljáróban jegyezzük bele tanulságul azt a régi igazságot, hogy a jó emlékezőképességnél fontosabb a szellemi erény az idős kor érett bölcsessége. Dr. I. P. Kellőképpen elviselni az öregedést, az a bölcsesség mesterműve, és egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének. Amiéi Amikor öregszünk, vagy bolondabbak, vagy bölcsebbek leszünk. La Rocheíoucauld Dénes György költőt: Károlyfalu lakótelepén, egy tizenkét emeletes kolosszus, második emeletén lakunk feleségemmel, háromszobás lakásban. Amikor ideköltöztünk, öttagú volt a család, de lányaim férjhez mentek, a fiam megnősült, s magunkra maradtunk. Illetve dehogy maradtunk, hiszen öt unoka csipog köröttünk, ha olykor-olykor meglátogatnak bennünket. Itt fut az országút az ablak alatt, erre loholnak a villamosok, autóbuszok. Szemben a poliklinika épülete magasodik, délelőttönként rengeteg ember igyekszik a rendelőbe, sok a beteg. Mi is azok vagyunk. Itt tiszta a levegő, gyárak nincsenek a közelben, jó a víz, a város központjától sem lakunk messze. Átel- lenben zöldellnek a kertek. Szívet, lelket gyógyít, ha a tekintet elmélázhat az üdezöld dombokon. • Mikor léptél a nyugdíjasok sorába?- Szinte hihetetlen, már hat esztendeje. 34 évet töltöttem a rádió magyar szerkesztőségében. Előtte majd egy évig a Cse- madok Központi Bizottságán dolgoztam, majd hazamentem Pelsőcre. Ott kaptam meg Nagy Jenő levelét, hogy szegődjek el a rádióhoz. Elszegődtem, 1951 novemberétől 1985 februárjáig szolgáltam a mikrofont. • Most hogy telnek a napjaid?- Nem okozott számomra nagyobb megrázkódtatást az életmódváltás. Eleinte furcsa volt, hogy már nem kell pontosan kelnem, munkába mennem. Kissé hiányzott a rádióbeli társaság, de megértettem: a magyar adás nélkülem is tovább működik. Nem unatkozom, rengeteg könyvem van, bárcsak mind el tudnám olvasni, a lapok, folyóiratok sem hiányoznak, hallgatom a rádiót. A televízió annyira leköt, hogy gyakran éjjel kettőkor zuhanok ágyamba. Annyiszor megfogadtam, ezt nem csinálom tovább, a képernyő mégis fogva tart. Műsor közben elalszom, fölébredek, gyötröm magamat. Nem valami egészséges életmód ez. • Mikor írsz?- Éjjel soha. Ha írok, a nappalt használom föl erre. Munkamódszerem nincs, sajnos, rendszertelen vagyok. Leginkább színeseket írok, néha egy-egy verset, gyermekverset, emlékezést, aforizmát. Nem mondhatom, hogy kedvvel írom azt a keveset is. De mitől legyen az embernek jókedve? Meglódult a világ, megkeveredett Európa. Szorongok a magyarság sorsáért, amelynek a demokrácia sem hozta meg a nyugalmat, sőt egyre jobban gúzsba kötik testét-lelkét. A józan ész azt sugallná, hogy mi, egymásra utalt népek, nemzetek békességben, egymást megértve, egymásnak megbocsáfva éljünk. De az értelem logikája jámbor óhajjá foszlik. A magyarság hitét, bizalmát, nyelvét gátlástalanul nyirbálják ma is. A nacionalizmus, sovinizmus pedig nacionalizmust szít mind nálunk, mind a világban. Szorongatja az embert a gazdasági élet gyors romlása is, a munkanélküliség, a szegénység terjedése, az erkölcsök fellazulása. Nem kedvez ez az átmenet az irodalomnak sem. Megnehezedik az írók kezében a toll, hiszen azt sem tudják, megjelenhet-e még könyvük. Az emberek is meggondolják, hogy rohamosan fogyó jövedelmükből könyvet vásároljanak-e. • Borúlátó vagy?- Reménykedni kéne. De miben? Mintha tűzhányó forrna alattunk, mozog, hánykolódik talpunk alatt a föld. Gyors változások, átalakulások mennek végbe a világban és tudatunkban. Csak az a szilárd és állandó, ami elmúlt, amit visszahoz a képzelet, különösen az öregedő embernek. Egy nemrég írt versem utolsó strófáját idézem, amely talán hűen kifejezi életérzésemet: Itt állok átlátszón, üvegkemény lélek, ellágyulás nélkül érzem, hogy még élek. Ma sem tudom, mi célt szolgál a lét kedve, sorsomat rábízom a futó szelekre. Hetvenöt évesen még táncolt Ez év április 1-én 97 éves korában elhunyt Martha Graham, a század táncmüvészetének legendás hírű alakja, a modern amerikai balett megújítója. A tánc királynőjének is nevezték, művészetét olyan világnagyságokéhoz hasonlították, mint Picasso vagy Stravinszkij. 1926-ban kivált a híres Danisshawn-school társaságából és New Yorkban önálló iskolát alapított. Tánctechnikáját az izmok összehúzódásának és lazításának ellentétére alapozta. Nagy hangsúlyt fektetett a légzéstechnika alapvető fiziológiai felhasználására is. Művészetében kerülte az idealizálást. Akárcsak Picasso, művészete számára ö is felfedezte Afrika primitív népeinek ősi művészetét. Koreográfiáiban „a primitív mozgás szent természetességének felkutatlan szépségét“ állítja színpadra. Marta Graham határozottan fellépett a rasszizmus és a fasizmus minden megnyilvánulása ellen. Társulatában a legkülönbözőbb fajú és nemzetiségű táncosok voltak. Művészcsoportja, a Martha Graham Dance Compay már hatvan éve létezik, eddig a világ 50 államában vendégszerepeit. Művészetüket 1988-ban Prága közönsége is megcsodálhatta. „Az élet tele van idegességgel, izgalommal. Ez tetszik nekem, ezt szeretném kifejezni táncaimban. A tánc annyiban igaz, amennyiben összhangban van belső életünkkel. A jelenkor főleg vizuálisan hat ránk. Ezért nem szabad elhanyagolnunk a látványt. A táncot nem kell megváltoztatni, de fel kell fedezni“ - mondta Martha Graham. Szuggesztív és céltudatos egyéniségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 75 éves korában (!) még maga is táncolt. A kaszafenéshez gyakorlat kell Krascsenits Géza felvétele Kulcsár Tibor összeállítása A kutya nyerte meg az örökösödési pert Az USA-beli Georgia állam Chatsourt nevű városában furcsa per játszódott le a múltban. Marta Dikki asszony hetvenéves korában meghalt. Végrendeletében úgy hagyatkozott, hogy kedvenc kutyája, a hatéves Flocky továbbra is a megszokott fényűző életmódot élvezze. Havonta 400 dollárt folyósított a hűséges négylábú élelmezésére. Ezenkívül Flocky örökölte a házat. Az elhunyt úgy kívánta, hogy a kutyát haláláig egyik barátnője gondozza. Az elhunyt két hozzátartozója jogot formált az örökségre, s megpróbálta érvényteleníteni a végrendeletet. Sikertelenül. A bíróság ugyanis megállapította, hogy a saját kezűleg írt végrendelet minden vonatkozásban pontos és hiteles. így hát a pert a kutya nyerte meg.
