Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
k, mint a Göncöl- llagai, éppen any- törpéi vagy iásTWft nt a gono- kban mindenki azt dja el rájuk vonat- t találóbbnak érzi! hölgy, háborúkat, üldöztetéseket és , régi vágású dáma. en sovány, a másik yded, van, aki me- kával tüntet vagy szemérmesen ke- köztük nagyhangú mozgó és halvérű- arán pergő nyelvű halkszavú. Látni nényen küzdenek bírják a harcot, az két, testüket-lelkü- lét belevaló öreg- idős hölgy, mintha ám még életképes tmetszetét képvi- éppen tiszteletre zó mosolyra kész- r még közelről sem lemondó öregség- :alálkoztam velük! en szombaton, de p délelőtt, a regge- sk libasorban egy- gy idők önérzetes emlékének letéte- és homályába ve- ly lelki nyuga- lok között, ágokon felülemelni szoktak. A kánki örült nekik, rt megbecsülik őt, a régi szokáshoz :űkös világunkban őzt 9 ' légia délutánt, am mögött. janiban, \ t a szád. tései agyjaótagyjaőt+ agyjaót- agyja őt is bő borravalót adnak. Magam is örültem nekik, számomra a múló idő fenségét és a nemesen egyszerű, mégis fontos élettapasztalatok finom báját képviselték. Megszokott helyem közelében volt a törzsasztaluk. Ragaszkodtak páholyszerű, pagy asztalukhoz, s engem hűségük a régi idők biztonság- érzetére és az embernek kijáró, társadalmi reprezentáció előkelőségére emlékeztetett. Nemes hagyományok élő rekvizitumaiként csodáltam őket. Mily tiszteletre méltó következetesség, óh mily egyszerű és magasztos emelkedettség! A rokonszenves öregecskék disz- tingvált élénkséggel elfoglalták törzsasztalukat, kalapkáikat fejükön hagyták, de lerakták táskáikat, ka- pucinert, édességet és pogácsát rendeltek, kimérten majszolgatták a finomságokat és magabiztosan, de nem feltűnően, mégis élénken társalogtak. Apró és találó észrevételeket tettek életünkről és az időjárásról, ízléses és jámbor pletykákat cseréltek egymással, halkan nevetgéltek. Jókedvű seregélyekre emlékeztettek, nem feltűnőek, de élénkek, jóin- dulatúak, ám csípni is tudnak, időnként természetes őszinteséggel csapott fel hangos kacajuk, az élet alkonyát rózsaszínűre festő, örömteli nevetés. Kedveltem őket, jót tettek idegeimnek. Halk duruzsolásuk csendes patakja növelte munkakedvemet. Felhívták figyelmemet az élet apró szépségeire, optimista létszemléletre tanítottak. Kedves ismerőseimnek számítottam őket, érkezésükkor feléjük bólintottam, távozásukkor egymásra mosolyogva elköszöntünk. Ismertük egymást anélkül, hogy valamit is tudtunk volna egymásról. Külső benyomásaim alapján, ellesett tulajdonságaik és gesztusaik szerint a következő neveket adtam nekik: Amálka, Ciliké, Barborka, Prüntyőke, Lucilja, Szidike és Bandi- ka (ö volt köztük a legférfiasabb jelenség, hangja erős bariton, majdnem basszus). Korunk azonban bonyolult, s a rohanó idő könyörtelen! Naponta megrendülnek régi értékek és a szívmelengető hagyományok báját meg- fonnyasztják, a múlt értékeinek ragyogását rozsdafoltokkal lepik be az egymásra torlódó események. Hangokat kapnak ellentmondó érdekek, s az utca hangján tömegek követelnek több demokráciát, nagyobb szabadságot, céljaik és vágyaik harcosabb képviseletét. Ne tétovázzunk közölni: a hölgyek közé is betört az utcán s a közéletben tomboló politikai őrület! Látnivalóan gyökeret vert lelkűkben személyes érdekeik tudatosodása és az ezt követő szervezkedési kényszer. Időszerű tennivalóikat Bandika fogalmazta meg, aki a legagilisabbnak mutatkozott közülük:- Lányok, figyelem! Nem maradhatunk el korunk követelményeitől. Aki ma elmarad a demokratizációs folyamattól, elvész, mint a mohácsi ütközet. Javaslatom a következő: alapítsuk meg a Feddhetetlen Úrhölgyek Független Unióját! A rövidítése lenne: FUFU! A széles körű közéleti csatározásokban mi lehetnénk a „fúfu“-sok.- Ki ellen csatároznánk? - kérdezte Ciliké, kinek bársonyos lelke méltó volt nemes puha nevéhez, minden erősebb szándék ellen azonnal aggodalmaskodónak mutatkozott.- Mindenki ellen - állította meggyőzően Bandika -, a totális múlt ellen, a nyugtalanító jelen ellen, a borús jövőkép ellen, tehát jóformán minden ellen! Érvényesítem kívánjuk a saját akaratunk érdekeink védelmében! Rendhagyóan szokatlan hangzavar keletkezett, a hölgyek egymás szavába vágva gesztikuláltak. Bandika emelt hangja azonban legyűrte és kettévágta az eszmék kaotikus kavargását.- Gondolkozzatok! A jövő vasárnapon döntünk és vezetőséget is választunk. Elmúlt egy hét s én nem sokat gondoltam rájuk. Amikor jöttek azonban, láttam arcukon a politikai elszántságot, komoly részt kívánnak vállalni a közélet viaskodásaiban! A hatalom gyakorlásában való részvételre szánták el magukat. Éreztem rajtuk a várakozás feszültségét. Bandika megvárta, míg letelepednek s a pincérlány felveszi a rendeléseket.- Köszöntök mindenkit a FÚFU alakuló közgyűlésén - így kezdte Bandika, jó érzékkel megelőzve az eseményeket, hogy visszavonhatatlanok legyenek. Élőlegezte a jövőt, született politikusnak bizonyult. Aztán a politikai s némileg forradalmi állásfoglalásaikról beszéltek, hogy minősítsék önmagukat. Bandika novemberben néhányszor részt vett a Nagy Téren lezajló tömeggyűléseken és többször közbekiáltott, hogy To je ono! Meg hogy: Hanba! Prüntyőke gyűlölte a szomszédját, aki aktív szerepet vállalt a régi rendszer építésében. Amálka és Szidike a múltban egyszer hangosan arról beszélgetett a villamoson, hogy ez DUBA GYULA így tovább nem mehet! S lám! Még a szelíd Cilikének is akadt érdeme, egy Főhivatalban lázongva panaszkodott, hogy kevesli a nyugdíját! Aztán ügyvezető bizottságot választottak. Bandika lett a bizottság megbízott elnöke, szavazati joggal bíró tagja Barborka, szóvivője pedig Prüntyőke. Megbeszélték, hogy az Unió belügyminiszteri bejegyzése érdekében támogató aláírásokat gyűjtenek. A választásokon is indulnak, jelölteket állítanak. Mozgalmuk programjában a női szemérmesség ápolása, az erkölcsi feddhetetlenség igénye, a családi tűzhely melegének védelme, valamint az ősök és utódok tisztelete szerepelt. Kizárták az életből a feslettséget, a bigottságot, egy- más'megértó szeretetét éltették.- Egészen új élet csíráit hintjük el a bűnös múlt által degenerált és a történelmi változásokkal feldúlt társadalomban! - jelentette ki Prüntyőke. Láthatóan feldobta őt, hogy szóvivő, egyszerre választékos lett a stílusa. - Mi leszünk az érzelmi és erkölcsi megújulás kovásza. Új kor hajnala pirkad ránk, fel a fejjel, lányok! Ez már igen!, magyarította a forradalmi jelszót. A következő napokban néhány napilap hírül adta, hogy megalakult a Feddhetetlen Úrhölgyek Független Uniója - röviden FÚFU -, mely centralista irányvételű szervezet a női erény és a családi hűség szolid értékeit kívánja a politikai kibontakozás és demokratikus fejlődés szolgálatába állítani. Később pedig állás- foglalás jelent meg, melyben a FUFU támogatja a gazdasági reformot, a restrukciót és privatizációt, sürgeti a földtörvényt és a magánszektor ösztönzését, ellenzi viszont a nyugdíjtörvényt és nyelvtörvényt, elítéli az állami vagyon elherdálását és a feddhetetlenségi vizsgálatot. (Fá- tyolt a múltra, veszélyeket rejt!, írta a szóvivő.) Érdeklődéssel vártam a hetek következő összejövetelét. Jöttek, s mintha kicserélték volna őket! Azelőtt tipegő lépteik határozottan kopogtak. Kalapkáikon harciasán lengtek a tollak, lobogtak a szalagok. A pincérlánnyal a hatalom pozíciójából beszéltek és erős hangon kritizálták a főpincért, hogy a bécsi kávén kevés a tejszín. Aztán elnököt választottak, immár igazi elnököt. A FÚFU elnökévé titkos szavazással megválasztották Cilikét. A jelölést magam is jónak tartottam. Ciliké volt a legszerényebb és legszolidabb, igazi diszting- vált úrhölgy, beszéde halk, Cilikét ódon almaillat kísérte. Kalapkáján sem fácántollat viselt, hanem finom, órózsaszín szalagot. Alig festette a száját és a bajuszkája is határozatlanabb volt, mint a többieké. Visszafogott, bájos mosollyal köszönte meg a szerencsekívánatokat, hűséget fogadott és ígérte, hogy mindent megtesz a FÚFU közéleti szerepének megszilárdítása és a választási győzelmei érdekében. Hozzá kell tenni, hogy öten szavaztak Cilikére két ellenszavazattal szemben, melyek közül egy ő maga lehetett. Bandika közben nyugtalanul fész- kelődött és szótlanul szürcsölgette feketéjét, komoran rágcsálta a pogácsát. Senki nem sejthette még, hogy Bandikéban már a politikai küzdelmek ördöge és a karriervágy rákfenéje mocorog, amely egy egész társadalmat képes megmételyezni és elemészteni.- Kételyeim vannak, lányok - kezdte végül habozva. - Nem tudom, jól voksoltunk-e?! Nincs közöm mások magánéletéhez, ám mindnyájunk s a FUFU érdekét szem előtt tartva, nem hallgathatok. Cilikének volt egy nagy szerelme, majdnem botrányos eset! A nagy gazdasági válság idején elcsábította és megcsalta egy tőkepénzes magánzó, majd elhagyta. Akármilyen nehéz, ki kell mondanom: Ciliké aligha lehetett érintetlen, amikor végre férjhez ment! A többiek döbbenten hallgattak. Ciliké megrémült, majd sírva fakadt. Őszinte lélek volt, politikai tapasztalatok híján, nem tudta, hogy vissza kellene vágnia, keményen. Szipogott és hallgatott, a társalgás megsava- nyodott, mint meleg nyárban a rántott bableves. Rövidesen távoztak, a fizetópincérnek nem adtak borravalót. Láttam, hogy minden összeka- varodott bennük. Képzeletükben elébük tornyosultak a jövő nehézségei és buktatói. A következő vasárnap Ciliké nem jött el a találkozóra. Üzenetét Barborka közölte a többiekkel: mélységesen fájlalja, hogy régi s talán soha be nem hegedő sebek feltépésével törnek ellene, élete nagy tragédiáját vetik szemére, melyről nem tehet! Az öt ért sérelem feletti fájdalma határtalan. Ilyen körülmények között nem vállalhatja az elnöki tisztséget, mert képtelen lenne felelősen ellátni. Köszöni a bizalmat, lemond! Ezeket mondta el Barborka, majd zárt borítékot tett le az asztalra és távozott. Prüntyőke olvasta fel Barborka levelét, a következő volt a lényege: „Életem egy nehéz korszakában, amikor a hites férjem csalárd módon összeszűrte a levet egy harmadrangú vándorszínésznövel, majd elhagyott és megszökött vele, válságba kerültem. Kilátástalan helyzetemben s átmeneti időre egy éjszakai lokálban tevékenykedtem, mint felszolgáló és társalkodó. Ott szerzett élményeim és tapasztaltaim arra a döntésre késztetnek, hogy a FÚ- FU-ban való munkálkodásra alkalmatlannak ítéljem magam!“ öten maradtak, mint a csupasz kéz ujjai! öten, mint a fő világtájak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai. Az eset megrendített. Eltöltött a múlt titokzatos erőinek érzetével, melyek a néma sötét űrből visz- szaszólnak és lerombolják életünket! Megéreztem a démoni harc félelmetes voltát, mely körülöttem folyik. S éppen azok maradtak el a mozgalomtól, akik őszintén hittek benne és a lelkiismeretükre hallgattak. A nagy célokba vetett hitüket azonban megalázta a régi idők rossz szelleme. Az öt úrhölgy közé látnivalóan betört a politikai küzdelem és hatalmi harc realitása és tartósan ott ragadt. Láthatatlanul, de érezhetően lapult a hölgyek elszánt tekintetében, ott rejtőzik kalaptollaikban és megfertőzte a pogácsát, melyet már nem majszoltak oly őszinte élvezettel, mint azelőtt.- Hulljon a férgese! - jelentette ki keményen Prüntyőke, az ideiglenes szóvivő. - Senkit nem tartóztatunk, akinek sáros a múltja vagy bűnös kapcsolatokkal alaposan gyanúsítható! Ám senki nem távozott. Politizáló kedvük megnőtt, megcsapta őket a hatalomban való részvétel csábító szele. Hátha győznének a választásokon, vajon ki lehetne közülük a „vaslady“? Mindenre elszántan várakoztak.- Új elnököt választunk - kezdeményezett ismét Bandika. - Demokratikusan, nyilvános szavazással válasszunk új elnököt! Javaslom Lujzát! (Ez volt Szidike!) Szidikével összejártak, a szomszédasszonya volt. A többiek kávéjukat kavargatták, buzgón elegyítették a fekete zaccot a fehér tejszínnel, mérlegeltek és töprengtek, magukban számításokat végeztek. Végül Prüntyőke javasolt ellenjelöltet.- Én pedig Icukát javaslom. (Tehát a Lucika - Icuka!) Lujza jó, de Ica rátermettebb! Nyílt szavazással - Szidike Luci- kára szavazott - mégis Szidike mellett döntöttek. Szervezeti titkárrá pedig megválasztották Lucikát! Prüntyókét megerősítették szóvivői minőségében. Ám éreztem, hogy a sikeres választások után is feszültség maradt közöttük, egyikük sem köszönt vissza mosolyogva, fontoskodva egymás közt beszélgettek. S mintha kedvetlenek lennének. Nemsokára az egyik, pletykálkodástól sem idegenkedő újságban- a Huncut Izében - a következő levelet olvastam, melyet a szerkesztőség nem kommentált, ám kiemelt helyen közölt: „Drága Lujzám, felejthetetlen Mucus! Örömmel hallom, hogy a közéleti politizálás és új rendteremtés nehéz, de dicsőséges küzdőterére léptél. Gratulálok Mucuskám, hogy a FUFU elnöke lettél. Csak így tovább, te aztán tudod, hogy kell intézni a dolgokat. Emlékszel még, amikor azon a drámai hajnalon a férjed elől a kéményen át menekültem? Micsoda idők voltak! Amikor az élet örömeire vágyom, még mindig rád gondolok, nemsokára meglátogatlak, Mucus! Juj, te! * Ábrándos Mátyás nyugdíjas“ A levél kétségtelenül Szidikének szólt. A hölgyek miséről jöttek, a robbanás a levegőben lógott. x - Hallatlan impertinencia - dúlt- fúlt Szidike —, nem is ismerem Ábrándos Mátyást! Micsoda aljas rágalom, ez egyenesen égre kiált. De- nézett a többiekre - csak sötét kezek munkája lehet.- Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja! - vélte epésen Lucika.- Ilyen vád aláássa mozgalmunk hitelét, halomra dönti célkitűzéseink komolyságát. Hogyan legyek a FÚFU titkára, melyet ilyen elnök képvisel?!- S titkár lehet, aki a törvénytelen gyermekét a lelencházba adta? - for- tyant fel Lucika. - Azt hitted, drágám, nem tudom, hogy állami gondozásba adtad a fattyadat?! Amivel megbélyegezted életét és elzüllött! Anya vagy te? Olyan patáliát csaptak, hogy a kávéház rájuk figyelt. Kiteregették egymás szennyesét, minősíthetetlen jelzőket vágtak egymás fejéhez, a legenyhébbek ilyenek voltak: anyaszomorító, hullagyalázó, ravasz boszorkány! Kíméletlenül felfedték egymás bűnös múltját. Felmerült, hogy a vitás kérdéseiket nyilvános tévébeszélgetés keretében intézhetnék el, de azonnal el is vetették az ötletet. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ilyen tévévita a mozgalom azonnali pusztulását jelenthetné. Erre a közös érdekekre való hivatkozással mindkettőjüket kizárták a FÚFU-ból. Mire azok váratlanul szót értettek, kijelentették, hogy más kávéházba költöznek és új mozgalmat indítanak. Maradtak hárman, mint a magyar igazság vagy mint a Golgotán keresztre feszítettek: Amálka, Bandika és Prüntyőke. A politikai érdekek ellentétei azonban három felé osztották csoportjukat. A FÚFU állásfoglalásai továbbra is megjelentek, sőt a szóvivő a sajtóban vázolta a mozgalom választási programját és az I. országos konferencia összehívása érdekében tett előkészületeiket. A legközelebbi vasárnapi ülésük azonban csak néhány percig tartott. Prüntyőke Amálka szemébe mondta legújabb bizalmas értesüléseit, miszerint, miután Amálka a férjét megmérgezte, a háború alatt egy vidéki nyilvánosház madámja lett és a szerencsétlen örömlányok kapzsi kizsákmányolásából jelentős vagyonra tett szert.- Értesülésed némileg igaz - ismerte be Amálka. - Azonban, pro unó: e vagyont, melyet így szereztem, negyvenkilencben államosították és a nyilvános házat felszámolták; pro secundo: humánus okokból vállaltam a madám szerepét, hogy a lányokat könnyebben lebeszélhessem szándékukról, ha ezt a rögös utat akarták választani; pro tercio: a FÚFU-ból úgyis távozom, mert tudom, ti sem vagytok különbek a Deákné vásznánál, megéritek a pénzeteket! Adieu, kedveseim! Feszült érdeklődéssel vártam, hogy hull darabokra és enyész el a feledésben a Feddhetetlen Úrhölgyek Független Uniója, ismertebb nevén FUFU. A következőképpen történt. Prüntyőke így szólt Bandikéhoz:- Régóta tudom, hogy férfi vagy, de- átoperáltattad magad nőnek! Dörgő a hangod és pödörni lehetne a bajszodat! Operáltasd vissza magad férfinak, hogy önmagad legyél! Mondanom se kell, hogy a FUFU- ban nincs helye férfinek. Mire Bandika:- Bakfis korod óta vérfertőző viszonyod van egy Ármányos Ferkó nevezetű műszerésszel, aki közeli rokonod. Ő javítja a szívbillentyű- regulátorodat és a nagyothalló készülékedet, ne is tagadd!-Tagadom. Bizonyítsd be! Aljas állításod cáfolatával rövidesen a napi sajtóból is meggyőződhetsz. Persze, egy bizonytalan nemű férfi csak rágalmazni tud! A Huncut Izé ezúttal a következő nyilatkozatot közölte: „Felelősségem érett és teljes tudatában közlöm, hogy Bálványos La- josnéval, született Princ Elvira, soha nem volt semminémű bizalmas viszonyom. Nevezett feddhetetlen úrhölgyet nem ismerem, s szívbillentyűzavarairól nem tudok. Egész életemben hű voltam korán elhunyt, özvegyemhez, Bertához, nyugodjon békével! Ármányos Ferkó műszerész“ Prüntyókét tehát Bálványos La- josné, született Princ Elvirának hívják. Megzavart viszont, hogy hogyan nyilatkozott a Huncut Izében Ármányos Ferkó, ha már az özvegye is elhunyt?! Mindegy, a FÚFU átvészelte a kríziseket. Mozgalmi hírei, állásfoglalásai és tiltakozásai továbbra is megjelennek a lapokban. Biztosítja szimpatizánsait, hogy a választásokon is indulnak. A világhoz intézett jelzéseket Prüntyőke körmöli délelőttönként a kávéházban. Abban az időben sokat gondolkoztam a múlt rejtett titkain és a tevékeny politizálás kiszámíthatatlan természetén. Aforizmák Tévedés, nem az a demokrácia, ha bárki belerúghat bárkibe, hanem az, ha visszarúghat. Társadalmunkban az ingadozik legtöbbet, aki a legtöbb pálinkát issza. Némelykor az egység is lehet kétségbeejtő. Nyelvében él a nemzet, nem nyelvelésében. Az elvtárs a pokolban is elvtárs. Bogdáníí Sándor
