Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
Vasárnap i 1991. július 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kía: 04.46 - nyugszik 20.40 Közép-Szlovákia: 04.53 - nyugszik 20.47 Nyugat-Szlovákia: 04.59- nyugszik 20.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 00.26 - nyugszik 16.12 Közép-Szlovákia: 00.33 - nyugszik 16 19 Nyugat-Szlovákia: 00.39- nyugszik 16.25 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük APOLLÓNIA - OLIVÉR valamint Cirill, Donald, Donát. Éváid nevű kedves olvasóinkat • Az Apollónia az Apollo- nius férfinév (magyar megfelelője: Apolló) nói párja. A férfinév jelentése: Apollónak szentelt. • 1866-ban született Jan LE- MANSKI lengyel költó és író (t 1933) •1891-ben született Norbert KUBÁT cseh hegedűművész (f 1968) • 1911-ben született Glan-Carlo MENOTTI olasz származású amerikai zeneszerző. A VASÁRNAP következő számának tartalmából EGY CSALÁD ÖT ÉVIG AZ ÓCEÁNON Sebes Tibor riportja A RESZLOVAKIZÁCIÓ HÁTTERE Vadkerty Katalin cikke MERRE TOVÁBB, CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM? Kerekasztal-beszétgetés Írókkal, kritikusokkal „VÁLTOZATLANUL“ Szabó G. László beszélgetése Hernádi Judittal VÁLLALKOZÓK FÓRUMA ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK A Vasárnap a nagymamáknak és nagyapáknak Romantika és valóság Aki régi molnáremlékek hatása alatt látogat el egy zúgó, zakatoló malomba, ugyancsak csalódik. Még akkor is, ha eleve tudja, hogy a malom másfél évtizeddel ezelőtt beépített technológiával dolgozik, és a malomkövet már újkorában is hiányolta, mivel 1895-ben hengermalomként „látta meg a napvilágot". Az oroszkai malom udvarának szegletében, ahol egykoron a liszteskocsik és az uraság köl- csönfogatai sorakoztak, amikor meghozták a majorban élő cselédeket fertálybúzájukkal, ma gabonával megrakott pótkocsis teherautók várakoznak, ömlesztett rakományukat közvetlenül a gabonasiló garatába öntik. Zsáknak, zsákot cipelő markos molnárlegényeknek, akik a tüdőre szívott lisztporral már fiatalon megalapozták későbbi asztmájukat, nyoma sincs. Van viszont rengeteg átlátszó csővezeték, amely behálózza a malomnak mind az öt emeletét. A levegőnyomásnak engedve ezekben zúdul, surran a búza s minden, ami belőle készül, míg végül belekerül a huszonnégy, egyenként ötventonnás és öt emeletnyi magas lisztes kamrák valamelyikébe. Ahány állomás, annyiféle munkafolyamat. Előbb tisztítják a szemet, majd gyűrűs koptatók- kal leveszik róla a durva réteget (nem a héját), végül nedvesítik es pihentetik. így, kipihenve és megduzzadva kerül a szem előbb a pattantó hengerszékre, majd a szitákon keresztül az egyre finomabban rovátkázott hengerekre. A közbeiktatott sziták jellegzetes mozgásukkal és leheletpontos légáramukkal kiveszik a töredékből azt a részt, amelyre szerkezetüket éppen beállították. Ezért mondják, hogy a búzaszemet belülről kezdik őrölni. Peter Fedié molnár a hengerszékek ellenőrzése közben És a molnárok? Miközben Michlian Ernővel, a malom igazgatójával bejártuk az öt, egyenként közel fél futballpályát kitevő emeletet, kettővel találkoztunk.- Ha nagyobb szerencsénk van - tudtam meg az igazgatótól -, még további kettővel foghattunk volna kezet. Ók négyen, váltótársaikkal együtt nyolcán őrlik meg a napi 250 tonna búzát. Pontosabban mondva, műszak elején és végén megnyomják a megfelelő gombokat, hogy beinduljon, majd megálljon a hatalmas szerkezet. Ha tizenkét óra alatt egyetlen gép se mondja tel a szolgálatot, egyetlen cső sem dugul el, akkor „csak“ ellenőrzik az üveggaratokban tovasuhanó, a hengerszékeken megtört és a szitákon kiválasztott termék minőségét. Persze, azt sem amúgy régiesen, amikor az örletóket pipadoA csomagolt lisztből is kevesebb fogy a tavalyinál (Nagy László felvételei) hánnyal fogadta a molnár, hogy máskor is hozzá vigyék a búzát, az asszonynépnél pedig a felesége érdeklődött, milyen cipó sikeredett a lisztből, kinyújthatták-e a rétestészta végét. Jelenleg a molnár tudását, vagyis a liszt minőségét műszakonként többször is ellenőrzik. Egyszerű, de csalhatatlan módszerrel. A frissen őrölt és a laboratóriumban minősített lisztből is fél-félte- nyérni „tésztalapot'.' készítenek, s amennyiben a kettő azonos, az új liszt is kifogástalan minőségű. Az igazgató szerint ez ma a molnármesterség romantikája. A vásárló a túlkínálat tudatában egyre igényesebb, a külföldiről nem is szólva. Terméküket csak akkor veszi meg, ha a tíz - egynéhány pontosan meghatározott elvárásnak megfelel. A tavalyihoz viszonyítva még így is kevesebb fogy, a kilós és kétkilós kiszerelésben kínált lisztből például csak fele a korábbinak. Az idő, amikor „mindennapi kenyeréért" fohászkodott Istenhez a halandó, s a búzára gondolt, nagyon régen volt. Közben mellveregető önellátóak, az idei évre pedig gondokban úszó túlterme- lök lettünk. A mezőgazdasági üzemektől a megtermelt és felkínált élelmiszeripari búzának csak egy részét igényli a malom, s ennek tonnájáért sem fizeti meg a remélt összeget. Alku kizárva, a kínálat mértéken felüli, a csehországi konkurencia pedig mindössze 2400 koronát kér a búza tonnájáért. Akárcsak régen, az idén augusztusban is leáll a malom, de nem az új kenyér tiszteletére, hanem azért, hogy elvégezzék a nagyjavítást. Szeptemberben indulnak, de akkor sem sül kenyér az új búzából, mert bőven lesz még a régiből, és az idei termés csak két-három hónapos raktározás után éri el a mai igényeknek és elvárásoknak megfelelő technológiai érettséget. Ezért az újat a tavalyival csak fokozatosan kezdik keverni, amikor már senki sem gondol az aratásra, az új termésre, és a belőle sült ropogós cipónak sincs már meg az a bizonyos varázsa. Ez lett az idillikus, emlékeinkben még élő romantika töredékeiből. A hagyományos lisztes- molnárt nélkülöző technológia és szigorúan piacorientált üzleti szemlélet. Egri Ferenc Lesz elég kény érnek való jövőre? (Folytatás az 1. oldalról) maradhat el. Természetesen, a megkövetelt munkálatokat mindig idejében el kell végezni, ennyi az egész. Martosy György, bár nincsenek illúziói az idei gabonatermés értékesítésével kapcsolatban, nem pesszimista: — Noha a gabonatermelés az értékesítési nehézségek miatt főleg Dél-Szlovákiában jelenleg válságban van, úgy gondolom, ebben az ágazatban távlatilag is csak a nagyüzemi termelésnek lehet jövője. A gabonafélék nem termeszthetők nadrágszíjparcel- lákon. A nálunk kialakított termesztési technológia és a géppark is ehhez igazodik. Természetesen sok függ a felhasznált műtrágyák és vegyszerek minőségétől, s nem utolsósorban az áraitól. Valamennyi olyan költségtényező, amely a piacgazdaság feltételei között alapvetően meghatározza a termelés hatékonyságát. Ha a gabonatermelés nem állami, s főleg nem politjkai feladat lesz, vélhetően beáll egy egyensúlyi helyzet a hozamnövelő szerek felhasználása és az eladható gabona ára között. Technológiai szempontból ugyanis most is elérhetők nyolc tonnás átlagos hektárhozamok, a kérdés az, megéri-e. A jelentős pluszköltségek ugyanis jelenleg nem mutatkoznak meg az árakban, s minden valószínűség szerint ismerve a világpiaci helyzetet, nem is fognak. Ráadásul a túlzott használat a gabona minőségét is rontja. A zseliciek az idén már a saját bőrükön tapasztalták a piacgazdaság „áldásait“. A műtrágyaárak például több mint a kétszeresére emelkedtek, s így várhatóan a jövő évi gabonatermés alá a megszokott műtrágyaadagok egyharmada jut csak. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a terméshozamok nem fognak emelkedni. Hogy lesz-e elegendő kenyémekvaló jövőre is? Úgy tűnik, ebbe a termelőknek hovatovább egyre kevesebb beleszólásuk lesz... T. Szilvássy László a történelemről A történelem ítélőszéke. Történelmi igazság. Történelmi tanulságok. Naponta többször is találkozunk ezekkel és hasonló kifejezésekkel a lapokban. A politikusok úgy manipulálnak a történelmi hasonlatokkal, úgy állítják a hétköznapi pártpolitika szolgálatába a történelmet, hogy az már sérti a jó ízlést, hogy az már szinte történelemhamisítás. Vannak szerencsés nemzetek, amelyek felett megállt, vagy legalábbis hosszabb ideig elidőzött a történelem és a gyakori rendszerváltások nem kényszerítették rá a tudósokat, hogy a múlt történéseit, hozzáidomítsák az uralkodó hatalom követelményeihez. Itt, Közép-Európában azonban az utolsó évszázad olyan viharos változásokat produkált, hogy szegény történészek alig győzték az átértékeléseket, a történelmi igazság aktualizálását. Csak az én életemben háromféle, egymásnak merőben ellentmondó történelmet tanultam. Az első Csehszlovák Köztársaságban kisiskolásként öröknek hittem Masaryk elnök nagy demokratikus művét. Amikor felocsúdtam, már „Horthy apánk“ vonult be fehér paripáján Kassára. Ezután a történelemkönyvekből megtanultam, hogy a trianoni gyalázatba soha nem nyugszunk bele, „Csehszlovákia a nyugati hatalmak tévedése“, „nagy Magyarország mennyország“. Mire belénk plántálták a történelmi büszkeséget, amelyet Erdély, Bácska, Bánát és Kárpátalja anyaországhoz csatolása is „igazolt“, már a nyugati szövetséges légierő bombázta a lakóhelyemtől néhány kilométerre levő Csapot és az orosz felszabadítók egész ifjúkori történelmi szemléletemet Jel- rúgták. Szörnyű zűrzavar keletkezett az agyakban, amikor visszakeiülve Csehszlovákiához, resztovakizálni kellett és továbbtanulásom érdekében Magyarországra szökve ismét nekifekiidtem az új történelem bema- golásának, amelyből megtudtam, hogy Dózsán, Kossuthon kívül jóformán mindenkit kiselejteztek belőle. Aztán, amikor hazatértem, az egyetemen megtanultam az újkori csehszlovákiai történelmet. Aztán jött 1968. Később 1989 békés forradalma, amely igyekszik alapvetően átértékelni az egész történelmet. Szegény kis diákok! Szegény tanárok! Szegény történészek! Miért vagyok ilyen pesszimista? Azért, mert naponta olvasom a történészek elfogult okoskodásait az Osztrák—Magyar Monarchiáról, az első köztársaságról, a szlovák államról, a nemzetiségi együttélés történetéről, az 1968-as szovjet megszállásról, Kö- zép-Európa múltjáról - hogy csak a leggyakoribbakat említsem. Ahány történész, any- nyi magyarázat. Ha ehhez hozzáveszem például Jugoszlávia, a Szovjetunió történelmi átértékelését, a második világháború következményeinek elemzését, azt hiszem, hogy a történészek kutathatnak, vitatkozhatnak az elkövetkező évszázadban. Azonban nem ártana, ha ők is igyekeznének legalább olyan pártatlanok lenni, mint a bírák. Igaz, hogy a történelmi megállapítások értékelése kikristályosodásához idő kell. Egyszer megkérdezték Mao Ce-tungot, hogy szerinte van-e valami hatása a nagy francia forradalomnak, mire ö azt válaszolta, hogy erről még korai beszélni. Hát akkor sok kötetnyi életrajz után ki tud elfogadható értékelést adni például arról, hogy ki is volt T. G. Masaryk köztársasági elnök? Az elmúlt hetekben több tanulmányt is olvastam róla a cseh és a szlovák lapokban. Egyikben a köztársaság apostolának nevezik, a másikban a szlovák nemzet megnyomorítójának. Nos, egyszer talán legalább ilyen egyszerű dolgokban sikerül megegyezni. De mi lesz a többi történelmi tévedéssel? Úgy látszik, van valami igazság a H. F. Amiéi (1821—1881) francia nyelvű svájci író megállapításában: „Első tekintetre a történelem csupa zűrzavar és csupa véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerűnek látszik; harmadszorra a szükségszerűség és a szabadság keverékének; ha pedig negyed- szerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla, mert ha a jognak az eró a forrása, az erőé pedig a véletlen, akkor ismét csak az első magyarázatra lyukadunk ki, de sokkal keserűbben.“ Szűcs Béla * 2 1991. VII. 5. ilasűrnap
