Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Vasárnap 1991. február 10. A NAP ke) - Kelet-Szlová- kia. 06.55, nyugszik 16.52 Közép-Szlovákia: 07.02. nyugszik 16.59 Nyugat- Szlovákia: 07.08, nyugszik 17.05 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 04.31. nyugszik 12.25 Közép-Szlovákia: 04.38. nyugszik 12.32 Nyugat- Szlovákia: 04.44, nyugszik 12.38 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ELVIRA - GABRIELA nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából MUNKANÉLKÜLISÉG, BOMBARIADÓ, IRIGYSÉG A Vasárnap ankétjét Ordódy Vilmos készítette NÉPFOGYATKOZÁS Popély Gyula cikkének második része a két világháború közötti népszámlálásokról POLLY FÉL Szabó G. László Írása Barbora Leichnerováról ...ADDIG JÁROM, AMÍG LEHET Hajdú András írása UTÓD NÉLKÜL Ardamica Ferenc elbeszélése MIT TERVEZ AMAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE? ÁLLANDÓ ROVATAINK Házunk tája Gyermekvilág Hogy mik vannak? Humor I Levelek Vélemények Egy csallóközi tanítónő vallomásai Koncsol László költő, író és helytörténész már több éve foglalkozik Dióspatony község múltjának felkutatásával. E helytörténészi munkának az első gyümölcse látott most napvilágot a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola gondozásában Ot levél, avagy Egy dióspa- tonyi tanítónő emlékei címen. A múlt év decemberében a helyi művelődési otthonban vehették először kézbe a nem nagy számban megjelent patonyiak az iskola egykori tanító-, majd igazgatónőjének vallomását tartalmazó könyvet Gregosits Irén az 1931-től 1947-ig tartó időszakot töltötte az akkori Diósförgepatony- ban. Itt ment férjhez Gálffy Istvánhoz, itt született fia, majd drámai egymásutánban temette el gyermekét és férjét is. Tizehöt évi oktatói munka után, ebből tizennégy év igazgatás, egy világháború és kétéves kényszerű tétlenség után innen költözött át Magyarországra. Az akkori Pintyi, most Pintyö néni emlékezik. Emlékezik a falura, az itt élő emberekre, egykori tanítványaira, a száz meg száz diósförgepa- tonyi gyermekre, akik szellemének kiművelésén, lelkének finomításán annyit fáradozott Emlékezik a kiszolgáltatottság és meghurcoltatások éveinek megannyi fájdalmas tragédiájára. Nekünk, hozzánk szól e könyv lapjain Pintyö néni megkapó közvetlenségével. A tanárnő elbeszélését Koncsol László nagy alapossággal, kitartó kutatással összeállított, képanyaggal ellátott jegyzetei egészítik ki. Bernáth Szilvia, Dióspatony Viszontlátásra a hatvanasok találkozóján! Otven év. Sok? Kevés? Bárhogy vesszük, minden ember életében mérföldkő. Emlékszel?... Emlékszel?... És te emlékszel? Ki tudja, hányszor hangzottak el e kérdések a csatai Motorest éttermében azon az estén, amikor baráti vacsorára itt összegyűltek mindazok, akik 1940-ben születtek, és fiatal éveiket Csatán töltötték. Föl-fölvillantak a még gondtalan gyerekkori csínyek a libapásztorkodástól a könyörtelen „élet-halálra menő" focimeccseken át egészen az első szerelmekig, a katonaságig ... Itt aztán megszakadtak a fonalak. Az érett kor véget vetett az ábrándozásoknak, szétröppentette a vidám, fiatal társaságot. De jött helyette más: új szerelem, család, új munkahely, új közösség. A találkozóra elküldött meghivók Párkánytól Kassáig, Oroszkától Martinig keresték a címzetteket. Sőt, egyet Etiópiába kellett postázni. Sajnos, Margitnak, Jenőnek és Kálminak már nem kézbesíthették a meghívót. De róluk is megemlékeztünk. Lehet, hogy egy szép hagyományt indítottunk el? Reméljük. Mindenesetre, köszönet az ötletért és a szervezésért, Feri, Laci, Marika És tíz év múlva - 2000-ben - ugyanilyen „összeállításban", de további tapasztalatokkal és unokákkal, viszontlátásra a hatvanasok találkozóján. Bellus Imre, Ipolyság Minden elismeréseni... ... a komáromi Jókai Színház művészeié, akik 1991. január 19-én, szombaton Paláston (Lévai járás) vendégszerepeitek a Nagymama című színdarabbal. Nem mindennapos esemény, ha egy kisfaluban színházi előadás van. A néhány hónapja átadott új kultúrházba lépve azonban kellemetlen meglepetés fogadott, hideg volt, akár a jégveremben. Állítólag már két napja fűtöttek, de a fűtőtestek csak langyosak voltak, a színházteremben csak kabátban foglalhattunk helyet Amikor felgördült a függöny, a színpadról - ahol 10,5 fok volt a hőmérséklet - olyan hideg áradt a terembe, hogy nem bírtam ki 20 percnél tovább. Dühösen hagytam ott a csodálatos előadást, amelyből az első 20 perc is nagy élmény volt Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik végignézték az előadást és tapsoltak az ilyen embertelen körülmények között is színvonalas előadást nyújtó társulatnak. Már csak az a kérdés, mi volt az oka annak, hogy a faluban ilyen „hűvösen" fogadták a színészeket, s kellemetlen órákat szereztek nekik és a közönségnek is? Reméljük, az illetékesek utánanéznek a dolognak, hiszen ilyen körülmények között nehezen lehet fellendíteni a község kulturális életét. Futó Mária, Galánta Egységes fellépési Napilapunk ismét politikai mozgalmaink csatározásainak színterévé vált. A kölcsönös vádaskodásra a szövetségi parlamentben egy nemzetiségi jogokat érintő törvényjavaslat körül kialakult vita adott okot. Konkrétan a „kisebbségi jogok - kollektiv jogok" fogalmak osztották két táborra képviselőinket. Politikai mozgalmaink még számunkra ilyen nagy fontosságú ügyben sem tudnak egységes koncepció alapján cselekedni. Képviselőink arra vonatkozóan sem jutottak közös nevezőre, hogy a két említett fogalom közül érdekvédelmünk szempontjából melyik az alkalmasabb meghatározás. Mintha nem is kisebbségünk eredményes érdekképviseletét tartanák szem előtt, hanem elsősorban saját elveik helyességének bizonyítására és a másik nézeteinek lejáratására fordítanák energiájukat. Szinte törvényszerűvé vált, hogy mozgalmaink az elért eredményeket kizárólag saját érdemüknek tüntetik fel, a kudarcokat pedig a másik rossz politizálásának számlájára írják. Pedig azért választottuk meg képviselőnket, hogy érdekeinket képviselje. Ugyanúgy kellemetlen érzéseket keltett bennem az FMK, illetve az MKDM-Együttélés parlamenti klubja képviselőinek merőben eltérő értékelése a Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló Alkotmánylevél nemzetiségi vonatkozásait illetően. Szinte hihetetlen, mennyire kicsinyesek vagyunk még a sorsunkat alapvetően meghatározó döntések meghozatalakor is. Béklyóban tart bennünket a provincializmus, a szűk csoport- érdek, a másképp gondolkodók iránti türelmetlenség, a kompromisszumkészség és a konst- ruktivitás hiánya mozgalmaink kapcsolatában. A kisebbségvédelem olyan terület, melyet aránylag pontosan meg lehet határozni. Ebben a szférában talán egyértelműbb, melyik a jobb koncepció, mint például a gazdaságban. Hatásos kisebbségvédelmet ugyanazon elvek alapján fejthetünk ki Szencen és Királyhelmecen is. Éppen ezért bízom abban, hogy mozgalmaink, politikai vezetőink kicsinyes torzsalkodás helyett megtalálják a közös hangot érdekeink képviseletében Együd László, Feled FELHÍVJUK OLVASÓINK FIGYELMÉT, HOGY KARÁCSONYI REJTVÉNYVERSENYÜNK NYERTESEINEK NÉVSORÁT ÉS A MEGFEJTÉSEKET A VASÁRNAP 7. SZÁMÁBAN KÖZÖLJÜK. fOO^á1 a félelemről A félelem az ember egyik legtermészetesebb érzése. Számos fokozata, árnyalata van. Amikor az ember még csak tart valamitől, akkor természetes biztonságérzete még birkózik a kételyekkel. De amikor felülkerekedik a félelem, megbénul az akaraterő, ránk telepszik a közömbösség, a kivárás, amit aztán felválthat a kritikátlan demagógia, gyűlölködés. A rendszerváltás nagy megkönnyebbülést jelentett lakosságunk többségének. A szabadság. jogrend, demokrácia természetes emberi követelmény. Azonban mindezek csupán eszmei, elvi keretek a mindennapi élethez. A lényeg az, hogy a hatalmon levő politikai pártok hogyan tudják ezt mindenki számára elfogadható tartalommal megtölteni. A szabad választásokból kikerült kormány, parlament jelenleg ezzel birkózik egy radikális forgatókönyv alapján, amely sajnos, egyre jobban megosztja a társadalmat. Igaz, a piac- gazdaság bevezetésére nincs bevált recept, és az egész átalakulás kalandos kísérlet, amelynek pontos lefolyásáról és következményeiről senkinek sincs kialakult képe. És ez az, ami a társadalom egyre szélesebb rétegeiben elhinti a félelem magvát. De mitől is félnek ma nálunk az emberek? Szerény véleményem szerint elsősorban attól, hogy a gazdasági átalakulás, a „szocializmusból“ a kapitalizmusba menekülés súlyos tandíját az egyszerű emberek tömegei fizetik meg. Becslések szerint a családok kiadása ötven százalékkal növekszik, amihez még hozzá kell számítani a harminc százalékkal csökkenő reálbéreket. Az ország lakosságának körülbelül egyharmada (!) a szociális támogatás valamilyen formájára szorul. Igen sokan felvetik a kérdést, miért ilyen radikálisan csinálják? Nem eléggé elrettentő példa számunkra a magyarországi és a lengyelországi feltartóztathatatlan infláció? Lassan az országban kirajzolódnak a fö politikai frontok. Az egyre hangosabb radikális jobboldal hajlandó kockáztatni a szociális összetűzéseket, a sztrájkokat is. A lassan és bátortalanul jelentkező baloldal mérsékletet követel és a gazdasági reform „harmadik útját “ ajánlja kompromisszumként. A jobboldal azonban ezt vita nélkül lesöpri a tárgyalóasztalról, ami sok emberben félelmet kelt. A kormány a munkavállalók nyomására ugyan jóváhagyott egy programot a fizetések és nyugdíjak fokozatos emeléséről, azonban több gazdasági szakértő szerint ez olyasmi, mint amikor egy nagy tátongó sebre kis flast- romot ragasztanak. A nyugdíjak, béremelések lassan, késve kullognak az áremelések és más kiadások mögött. Senki sem tudja, utolérik-e valamikor azokat. Sajnos, akivel az utóbbi időben elbeszélgetek, mindenki fél valamitől. A legtöbben attól, hogy elvesztik munkájukat és nem találnak új megélhetést. A sokat emlegetett átképzés (rekvalifikáció) pedig lényegében még el sem kezdődött. Ez a létbizonytalanság már nemcsak a városi lakosság körében, hanem a falusiakban is félelmet kelt. A privatizáció felkavarja a nyugalmat és igen sokan félnek a holnaptól. A csehszlovákiai magyarságot pedig az is nyugtalanítja, hogy a szlovák sajtóban újra támadásba lendültek az izgága nacionalisták, a békés együttélés ellenségei. Ebben a nehéz és bonyolult gazdasági helyzetben ez tovább tetézi félelmünket. Folytathatnám még azokat a kisebb-na- gyohb problémákat, amelyek fokozzák az emberek félelmét. Kelet-Szlovákiában sokan gondolnak mostanában a Szovjetunióból várható menekültek áradatára. Befejezésül még megemlítem a villámháborúnak tervezett öböl-háborút, amelyben mind több nem várt nehézség merül fel. Egyre több a halálos áldozat, világszerte százezrek tüntetnek a békés rendezés mellett, és egyre nagyobb veszélybe kerül az olaj. Közben az iraki diktátor nyugati cégek által épített atombiztos bunkeréből tovább ijesztgeti a világot tömegpusztító vegyi fegyverei bevetésének beláthatatlan kö vetkezményei vei. Ez az eléggé vázlatos félelemtár nem azért készült, hogy leszerelje biztonságérzetünket és megingassa a változások szükségességébe vetett hitünket. Az Új Szó hasábjain évtizedekig csak hivatalos álláspont létezett. Ez a fejtegetés pedig nem egészen az. Szűcs Béla A 2 1991.11.8. 'asÉrnap Méry Gábor felvétele Senki ne zavarja álmukat...
