Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-01 / 5. szám

Január 27-én fejeződött be az év első kiemelkedő teniszver­senye, a Grand Slam-sorozatba tartozó ausztrál nemzetközi bajnokság. A nagyszabású tenisztorna tavalyi győztesei közül Steffi Graf viszonylag hamar kiesett, viszont Ivan Lendl, ez az elnyühetetlen játékos tovább bírta a küzdelmeket: egészen a döntőig vitte a lendülete, ahol végül nagy küzdelemben Boris Beckerrel szemben maradt alul; így nem sikerült az ausztrál nagydíjon mesterhármast elérnie (1989-ben és 1990-ben is diadalmaskodott Melbourne-ben), de teljesítménye elismerést érdemel. COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 me ez a hőn áhított címert, amelyet eddig nem és nem tudott elérni. Éppen az ilyen drámák fokozzák a sport utánozhatatlan varázsát, fe­szültségét. Az az elszántság, amely- lyel Lendl idén immár a 12. alkalom­mal rohamozza meg Wimbledont, valóban tiszteletet érdemel. Lehet, az említett konoksága, szí­vóssága kelti azt a látszatot, hogy érzelmek nélküli gépember. Ivan, a Rettenetes - írják a lapok. Önma­gának élő világsztár. Rideg, zárkó­zott, megközelíthetetlen - sorjáznak róla a vélemények. Ám akik közvet­len kapcsolatba kerülnek vele, kelle­mes csalódásban van részük. Ko­rántsem olyan tüskés vagy kimért, ahogy esetleg a pályán látszik. Ma­gánéletében oldott, kellemes modo­rú ember, s még az állandóan kiván­csi riporterekkel is barátságos han­gulatot tud teremteni. A tenisz szédí­tő körforgásában, ahol a „80 nap alatt a Föld körül" tempója vánszor- gásnak tűnik, Ivánnak arra is jut ideje, hogy Magyarországhoz fűző­dő emlékeiről beszéljen a tudósí­tónak. lyemtől, sőt még Kanadába, Mont- realba is gépkocsival megyek. • Nevéhez több fogalom fűződik: tenisz, hoki, golf, vállalkozások, ku­tyák... Mindent felsoroltam és he­lyes a sorrend?- Talán nem volt pontos és nem is tartalmazott mindent, de pillanatnyi­lag több nem is jut az eszembe. • Mit tudna ezekről tömören mon­dani?- Mindazt, amit felsorolt, szá­momra szórakozás, a teniszt is bele­értve. Azért játszom, mert érdekel. Amint már nem fog lekötni, abbaha­gyom. A jégkorong szintén érdekel, a golfot remek szórakozásnak és kikapcsolódásnak tartom. És a ku­tyákkal való foglalkozás szintén az egyik hobbim. • A vállalkozásokról nem ejtett szót...- A biznisz szintén leköt, de ez valami egészen más. Igen sokat tanulok általa. • Úgy tűnik, elégedett az életé­vel. Mi az életfilozófiája?- Valóban elégedett vagyok. Azt próbálom csinálni, ami érdekel. Min­A tenisz forgatagában állandóan feltűnnek új és új üstökösök, néhá- nyan tartósan az élvonalban marad­nak, de csak az igazán nagy formá­tumú játékosoknak sikerül huzamo­sabb ideig a csúcson maradniuk. Ilyen állócsillag Ivan Lendl, a csehszlovák sport - bár már Ame­rikában él - kiemelkedő képviselője. Talán csak egy másik játékos, egy szakmabeli tudja megmondani, iga­zán értékelni, mit jelent ez a teljesít­mény. Jan Kukái, volt Davis Kupa­játékos, majd edző így nyilatkozott Ivánról: „Talán egy évtizedig kell várnunk valami hasonlóra, mint amit Ivan produkál. Egyik országban sem születik sok olyan játékos, akiről el­mondható - ő a világ legjobbja. Főleg nem olyan kis államban, mint amilyen Csehszlovákia. Lendl ismét képes az ATP-lista élére kerülni (ta­valy év végén a 3. helyen végzett), de a mai éles konkurenciaharcban ez szinte emberfeletti teljesítmény egy 30 éves teniszező számára (Lendl 1960. március 7-én születeti Ostraván). Az. aki a 30. életéve betöltése után is a világ élvonalában képes játszani és győzni, minden torna után egy különleges medáliát érdemelne." Valóban, ilyen iram mellett állandóan a maximumot nyújtani ennyi év után is, elismerés­re méltó teljesítmény. Az ostravai fiú immár jó tíz eszten­deje a sportág nagy egyénisége. A 80-as évek elejétől megszakítás nélkül a legjobb hat között jegyzik a világranglistán, majd 1985-től egy­két rövid periódustól eltekintve te­niszben ő a Nr. 1. Már 1983 február­jában, - amikor Chang, Agassi, Iva­nisevics, vagy Sampras még az alap­iskolában a kis egyszeregy rejtel­meivel ismerkedtek - a dallasi torna­győzelme után az ATP-ranglista élé­re került, igaz, akkor csak rövid idő­re. Azokban az években még John McEnroe „uralkodott", de 1984-ben a Roland Garroson és a Masters- tornán elért győzelme már jelezte, trónfosztásra készül. 1985 és 1988 között Lendl 156 hétig a világ első számú teniszezője volt. Ha nem ka­pott volna ki 1988. szeptember 12- én Flushing Meadowsban a svéd Mats Wilandertől, akkor bizonyosan megdöntötte volna a „trónon ülés" időtartalmát a férfi teniszben, melyet Jimmy Connors tart, aki 1974 és 1978 között 159 hétig állt egyfolytá­ban a ranglista élén. Ivan apró kilengését már 1988 végére helyrehozta, s újabb trón­fosztására csak 1990 augusztusá­ban került sor. Ebben közrejátszott, hogy Wimbledonra való felkészülé­se miatt több jeles versenyt kiha­gyott, ennek ellenére sem sikerült tavaly megszereznie a legértéke­sebb trófeát. Wimbledoni sorozatos kudarcai, ki-kiújuló sebként sajog­nak, s egyben állandó ösztönzést adnak Ivánnak, hogy még ne hagyja abba a játékot. Hiába állt az ATP- lista élén 267 hétig - míg Connors csak 263, McEnroe 164 és Borg 104 hétig uralta az első helyet hiába nyert meg minden elképzelhető tor­nát, a Grand Slam-sorozat állomá­sán többször is az élen végzett, hiába az év végi szuperviadal, a Mesterek Tornája ötszöri elnyeré­se, mindez egy dolgot nem pótolhat. S ez az All England Laws Tennis and Crocket klub tornájának, vagyis a Wimbledonnak a megnyerése. Lendl így beszélt élete legna­gyobb kihívásáról, Wimbledonról 1989-ben: ,,Ha Wimbledont csak olyan feltételekkel nyerhetném meg, hogy az összes többi tornán kika­pok, elfogadnám az alkut. Bármit odaadnék egy ottani elsőségért! Há­romszor voltam döntős, háromszor elődöntős, nyerni viszont még soha­sem tudtam. Pedig életem legjobb füvespályás játékát nyújtottam az idén. Jövőre még jobb leszek. Kiha­gyom a párizsi Roland Garros salak­pályás tornát, mert hosszabb ideig akarok a gyephez akklimatizálódni. Nem szeretnék úgy távozni a tenisz­ből, hogy Wimbledon csak kudarc maradjon számomra. “ Azóta már tudjuk, tavaly sem sike­rült a tenisz Olümposzát meghódíta­nia. Pedig Ivan három hónapot áldo­zott arra, hogy megnyerje a wimble­doni teniszbajnokságot. ígéretéhez híven három teljes hónapra kiszállt a „teniszcirkuszból“, Ausztráliába ment, s edzőjével, Tony Roche-csal szoktatta magát a fűhöz. Newcastle mellett béreltek ki egy pályát, mely mindenben hasonlít a wimbledoni központi játéktérhez. Még az időjá­rás is a londoni június-júliusnak felelt meg. S hogy az illúzió teljes legyen, a labdaszedő fiúk öltözéke hajszálra megegyezett az ottani segédkező­kével. A rendkívül intenzív edzés eredménye meg is mutatkozott: majdnem másfél héten keresztül Wimbledonbaii minden úgy ment, mint a karikacsapás, az ellenfelek sorra térdre estek Ivan előtt. S akkor az elődöntőben jött Stefan Edberg, s játszi könnyedséggel három játsz­mában „elintézte" Lendít. Nehogy bárki is azt gondolja, hogy Ivánnak elment a kedve Wimbledontól és soha többet nem megy a ködös Albionba. Már a vereség után pár perccel világgá kürtölte: jövőre me­gint megpróbálja, s ha lehet, még keményebben készül. Addig nem hagyja abba, amíg nem nyer Wimb­ledonban - állította. Ez is hozzátartozik egyéniségé­hez, a hihetetlen szívósság és kitar­tás. Egy nagy sportoló nagy küzdel­• Emlékszik-e még 1978-ra, a debreceni mérkőzésére?- Igen, Király Kupa-meccset ját­szottunk. Én nem a csapattal utaz­tam, hanem később vonatoztam a városba. Valamelyik rendező jött ki elém a vasúállomásra, egy rozoga Trabanttal. Akkor még csak tartalék voltam, Smíd és Slozil mögött a har­madik. Februárban volt ez a meccs, s nyáron nyertem a wimbledoni baj­nokságot... az ifjúságiak között. • Egészen jól megy az emléki­dézés.- Benyik nevét is őrzöm még. Ö a következő évben kétszer is legyőzött Chrudimban és valahol Dél-Magyarországon, talán Pécsett. Végül azért mi nyertük a Király Bár Ivan Lendl életében a tenisz­nek meghatározó szerepe van, még­sem csak ez tölti ki azt. Már annyiszor és annyi mindent elmondtak játéká­ról, stílusáról, edzési módszereiről, hogy inkább pillantsunk be a Stadion újságírója segítségével magánéleté­be is. • Ön most az Egyesült Államok­ban. Greenwich-ben él. Miért pont ezt a helyet választotta lakhelyéül?- Greenwichi már régen, 10-11 évvel ezelőtt választottam ki ma­gamnak, mivel nagyon jó a fekvése. Szinte az összes kiemelkedő ameri­kai torna színhelye elérhető közel­ségben van, nem kell repülőgépre ülnöm. A kisvárostól autóval fél órá­nyira esik az US Open színhelye, a Madison Square Garden alig háromnegyed órányira, és a többi seregszemle Bostonban, Washing­tonban, New Havenban, Philadel­phiában vagy Baltimore-ban szintén kényelmesen elérhető autóval. Mint­egy 12 viadal színhelye található viszonylag kis távolságban lakhe­dig azon voltam, hogy jól teniszez­zem, s ezt sikerült elérnem. A jövő­ben, amikor már felhagyok a tenisz­szel, szeretnék tűrhetően golfozni, s a későbbiek során kutyákat neme­síteni. 0 Miért választotta Amerikát és az amerikai életvitelt?- Az Egyesült Államokban való letelepedésemet elsősorban a te­nisz motiválta. Az USA a fehér sport fellegvára volt akkoriban, és most megint az lesz. Amint Becker és Graf abbahagyja, még inkább ki­domborodik Amerika fölénye. Tehát én a tenisz miatt költöztem ide és már beilleszkedtem. Olyan rend­szerből jöttem, amely könyörtelen és bonyolult volt. Tele tiltással. És meg­érkeztem egy szabad országba. Ta­lán túlságosan is szabad... • Ha már eljutottunk ahhoz a kor­szakhoz, amikor úgy döntött, nem jön többé haza, felteszek még egy kérdést. Hogyan is volt a Davis Ku­pával? Azt hallottam, azért mondta le a részvételt, mert megsértődött. Igaz ez?- Nem igaz. Az történt, hogy 1983-ban Bophuthatswanában (Dél- Afrikai Köztársaság) játszottam, s utána kidobtak a csapatból. Az év végén tárgyaltam a szövetség veze­tőivel és megegyeztünk: szerepelek a Davis Kupában. Cserébe megka­pom a kivándorlási engedélyt. Én álltam az alkut, a másik fél nem. 1985 elején megmondtam a veze­tőknek: becsapv# érzem magam, ezt az idényt még befejezem, de ha addig nem kapom meg az enge­délyt, érvénytelennek tekintem meg- egyzésünket. Mivel ezek után sem történt semmi, elváltak útjaink. • Nem neheztel ránk emiatt?- Nem haragszom senkire. Kár, hogy így alakult. Éppen abban az időben kezdett feljönni Mecír. Jó csapatot alkottunk volna. De ami elmúlt, az elmúlt... (só) HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság 9 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: 9 210/4460 és Miklósi Péter: a 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 9 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovlőova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: & 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: .9 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviéova 25, 9 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovlőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyek­nek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 9 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovlőova 25, 17. emelet, 9 210/3659 és 551-83. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents