Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
A Nassauer Haus - egy nasszaui kereskedő háza. gótikus lakótorony. Egykori tulajdonosánál Zsigmond német-római császár és magyar király 1431-ben elzálogosította koronái egyikét. A Miasszonyunk vagy Mária-templom (Frauenkirche) egy pogrom alkalmával lerombolt zsinagóga helyén - nagy részt Peter Parier tervei alapján - 1252-1351 között épült. nöke. „... a kora középkori századokban e férfiak neve, lett legyen bármilyen halhatatlan is a müvük, nem számított. A tizenkettedik és mindenekfelett a tizenharmadik században azonban megnőtt az egyén öndok kultúráján az újkori barbarizmus! - tömören ennyit mond a német szöveg. Mellette go- lyóstollal írt angol mondatok vitáznak, megidézve Auschwitz és Dachau kéményeinek szellemárnyait. Alatta ugyancsak golyóstollal a replika: Amy go van Dürer nyughelye, az alatt a dísztelen, puritán sírkő alatt pihen Veit Stoss. A temető újabb részében „névtelen“ polgárok között két neves gondolkodó sírja: Feuerbaché és Spengleré. Pomichal Richárd A szerző felvételei Csúcsív, támív és bordás boltozat szerves egységgé ötvözve, mint az Alpok, Kárpátok bizarr csúcsai. A tizenkettedik században a mesterek új formát, új tartalmat adtak homokkőnek, gránitnak. A Saint-Denis apátság kórusának alkotója a 12. század közepén anélkül, hogy tudta volna, egy új építészeti irányzatot teremtett. A művészek és a kőfaragó mesterek szimbiózisából a román stílus robusztusságát mellőző új „stabilitás“ született - a gótika. A hatalmas, csúcsíves ablakokon át árad a fény, a csarnokszentélyekben szinte lebeg a tér, a lélek, akár az Alpok csúcsain. Az atlanti partoktól Erdély keleti pereméig csak a díszítőelemek - kőcsipkék, levelek, indák - formája változott. Gazdagabbak lettek a faragvá- nyok Itália felhőtlen ege alatt, puritánabbak a díszek Norman- diában és a trondheimi dóm falain. Belevésték Pannónia lelkét, szellemét a zsámbéki és vele- méri kőfaragók. A 15. század első felében Frankföld fővárosában, Nürn- bergben a Szent Lőrinc-temp- lom részeként épül az európai gótika csarnokszentélyeinek legszebbike. Belsejét hatalmas, széles, két sorban elhelyezkedő ablakok világítják meg. A hálóboltozat alatt a beszűrődő gyenge téli napsütésben színes medalionként, derűsen, Veit Stoss (Wit Stwosz) Angyali Üdvözlete (Engelsgrüss) lebeg. Mária és az angyal ruháin gazdag gótikus redők, arcukon, kezükön pedig már a reneszánsz derűje csillog. Az északi pillérsor végén remekbe faragott szentségház - katedrális a katedrálisban. Csúcsát a vaku fénye nem éri el. Az egészet - nevéhez hűen, mint Atlasz a Földet - alkotója, az „erős“ Adam Krafft mester és két segédje tartja. Magasba néző, szakállas arcán magabiztos öntudat: Én, Adam Krafft ezt alkottam, tehát jogom volt lenni! Ez is új: a reneszánsz ember- központúság és életöröm előhírbizalma és a személyiség értéke“ - mintha róla írná mindezt Nikolaus Pevsner Az európai építészet történetében. Szent Szebaldusz templomában az oldalhajó oszlopain idegen elemek, a világháborús pusztítások dokumentumai. - Lám, így tobzódott évszázahome! A vita tehát még tart. Európa boldogabbik felén is kísért a múlt. Az oltár előtt, kissé oldalt a csodatevő szent síremléke Peter Vischer műve. A kegyhelyet kerítő bronz rácson ótestamentumi alakok, apostolok, tritonok és nimfák, - életvidám figurák, amelyeket a mediterrán éden a józan északi gótikának adott. Ma Itália, a görög szigetvilág olajbogyót, mazsolát, narancsot, nagy darab, zavaros olajos lében úszó pikáns korzikai sajtot küld Frankföld fővárosának ünnepi piacára. A Miasszonyunk temploma előtti téren már november végén ácsolták a híres nürnbergi karácsonyi vásár (Christkindermarkt) pavilonjait. A fotósnak így nem volt hova hátrálnia, ha a kissé furcsa, törpe tornyú templom egészét - dúsan faragott, ívelt bejáratát, tüskés tornyocskáit, kőcsipkéit - fényképezni akarta. Sajnos, a kandelábert ezért nem lehet kihagyni. A templom előtt álló Szép-kúton még ma is látszanak az eredeti színezés nyomai. Rácsán vörösre, kékre festett hajú punkok ülnek, hangoskodnak, isznak. Nem kötnek bele senkibe, csak riogatják a galambokat ... A büszke Hohenzollern-vár keleti szárnya alatt nem kevésbé büszke polgárházak állnak, köztük Albrecht Düreré. A tér szögletében egy különös, „lapuló" bronzszobor. Messziről olyan, mint a legendák tengeri szörnye, a Krák. Dülledt, vörös műanyag szálaktól véreres plexiüveg szem, hatalmas „mancson“ jókora karmok, bárkányi széles hát - ilyennek látta és mintázta meg Dürer nyulát (Der Hase) Jürgen Goertz. Az Új-kapun (Neutor) túli városrészben a „béke udvara“ az St.-Johannis-Friedhof. Bronz nyilak mutatják az irányt: arra Dél-Németországban - Sváb- és Frankföldön - már az ezredfordulón olyan központok alakultak ki, amelyek a későbbiekben az európai kultúra és a világörökség szerves részévé váltak. Albrecht Durer sírja a Johannísfriedhofban. A Szentlelek-korhaz (Heilig-Geist-Spital) a Pegnitz folyó egyik hordalekszigetere épült. Évszázadokon at templomában őrizték a nemet-romai birodalom koronaékszereit.
