Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

Megszületett a negyvenévi szembenállás után újraegyesülő Európa első közös pénzintéze­te, az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank (BERD). Április 15-én Londonban ünnepélyes keretek között 30 állam- és kor­mányfő - köztük a hat közép- kelet-európai állam legmaga­sabb szintű vezetői - részvéte­lével felavatták kontinensünk legújabb bankját. „Ilyen gyorsan még nem szerveztek meg nem­zetközi pénzintézetet, de hát a kelet-európai változások is gyorsak voltak, és gyorsan kell a segítség is“ - mondta a meg­nyitón Jacques Attali, az új bank elnöke. Valóban, alig 18 hónap telt el azóta, hogy 1989 őszén Fran­cois Mitterrand francia elnök kez­deményezte a felszabaduló Kö- zép-Kelet-Európát megsegítő és lábra állító közös pénzügyi szer­vezet létrehozását. A gyorsaság mellett a vadonatúj banknak más különlegességei is vannak. A BERD ugyan némiképp ha­sonlít a Világbankra, mégis első­sorban európai pénzintézmény. Tőkéjéhez nemcsak európai or­szágok járultak hozzá, kihelye­zéseiből viszont csak 7 közép- kelet-európai ország részesül. Úgy működik majd, mint akár­melyik kereskedelmi vagy beru­házási bank (sőt e funkciókat egy fedél alatt egyesíti), de köl- csöneinek, befektetéseinek fel­tételrendszere mégis sajátos. Az alapokmányt elfogadó euró­pai államok, valamint az Európai Gazdasági Közösség, az Egye­sült Államok, Japán, Izrael, Új- Zéland, Ausztrália és az Európai Beruházási Bank szerint a pénz- kihelyezés feltétele nem csupán a hosszabb távon várható meg­térülés, hanem a fogadó orszá­gok szabad piaci átalakulása, demokratikus berendezkedése és a környezetvédelme is. A BERD abban különbözik a ha­sonló céllal még a második vi­lágháború végén létrehozott Vi­lágbanktól, hogy nemcsak hitel­lel, hanem tőkehozzájárulással is finanszírozhatja az országo­kat, igaz legfeljebb alaptőkéje egyharmadáig. Tehát régiónk vállalkozásaiba, gazdaságába szintén befektetheti pénzét, azonban egyetlen beruházás­ban sem akarja megszerezni a túlnyomó többséget. Főleg amerikai nyomásra a kölcsönök és befektetések legalább 60 százalékát a tervek szerint a kö- zép-kelet-európai magánszek­tor, vagy az ennek hitelező pénz­ügyi intézmények kapnák, va­lamint ebből juttatnának a priva­tizálandó állami cégek feljavítá­sára. AZ EGYSÉGES EURÓPÁÉRT A BERD feladatául tűzte ki szilárd szervezetek létrehozá­sát, térségünk elengedhetetlen politikai és gazdasági rekonst­rukcióját, a vállalkozások sza­badságának biztosítását, s mint globális áttekintéssel rendelke­ző nemzetközi intézmény, min­den évben jelentést ad ki az egyes országok helyzetéről. Jacques Attali szerint végzetes hiba lenne, ha Európa keleti fe­lét új, „harmadik világnak“ te­kintené a Nyugat. Éppen abban áll a fejlett országok felelőssége, hogy régiónkat egyenragúvá vá­lásában segítse. Az új elnök a kontinens két részének egye­sülésében látja a biztonság zá­logát, hiszen Európa már két szörnyű világháború kirobbantó­ja volt, s ennek egyik forrása a Nyugat és a Kelet közti fejlett­ségbeli különbség volt. Ezért bankja fő feladatának a berlini fal ledöntése nyomán különösen szembeötlő gazdasági, techno­lógiai szakadék megszüntetését tartja földrészünkön. A BERD már most dolgozik az egységes Európa közös energetikai, gaz­dasági, pénzügyi és telekommu­nikációs rendszerének tervein. Hogy a tervek ne csak papí­ron maradjanak, hanem meg is valósuljanak, azt a bank tízmil- liárd ECU-s (kb. 12 milliárd dol­lár) alaptőkéje biztosítja. Az ösz- szeg 51 százalékát a közös­piaci országok és a szervezet intézményei, a brüsszeli bizott­ság és az Európai Beruházási Bank adja. Az intézmény legna­gyobb egyedüli részvényese tíz százalékkal az Egyesült Álla­mok. Ám ez lesz a nemzetközi hitelintézetek közül az első, amelyben az USA nem képes egyedül megakadályozni a fon­tosabb döntések meghozatalát. A negyvenkét részvényes között 8,5 százalékkal megtalálható Japán is, míg térségünk a Szov­jetunióval együtt 13,5 százalék­kal szállt be az alaptőkébe. CSAK EGY ÚJABB BANK? Ahogy az már lenni szokott, a pénzintézetet születésétől fog­va bírálatok érik. Egyesek azt kérdezik, vajon mi szükség van a nemzetközi Valuta Alap, a Vi­lágbank és alapszervezetei mel­lé közel azonos feladatkörrel még egy nemzetközi bankra, azonkívül, hogy vele Európa önazonosságát és Amerikától való különbözését hangsúlyoz­hatja, no meg állást adhat vagy 250 új „eurobürokratának“. Bi­zonyos kételkedés észlelhető a bankelnök személyét illetően is. ,, Jacques Attali sohasem irá­nyított bankot vagy valamilyen hasonló nagobb intézményt, vi­szont könyvet írt Sigmund War­burg bankárról. A francia elnök bizonyára ezt elegendő képzett­ségnek gondolja“ - írja csípő­sen a Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök lapja. Egy­ben utal arra, hogy Attali, aki irodalmár és filozófus, Mitter­rand elnök jó barátja és volt tanácsadója. Az amerikaiakat szinte sokkolta, amikor a bank egyik alelnökévé Németh Mik­lóst, a reformkommunista ex-mi- niszterelnököt javasolta Attali. A már idézett lap folytatja: ,,Mindketten szocialisták, s hogy ez a két ember döntsön támoga­tásokról, hitelügyletekről és egyebekről, a tőkések körében nem kis bizalmatlanságot kelt“. Megoszlanak a vélemények a bankelnök azon kijelentéséről is, hogy az általa irányított pénz­intézetnek egyszerre politikai és gazdasági küldetése van. Egy másik aggályt a párizsi Le Figa­ro fogalmazott meg, mely szerint a lengyelek, a magyarok és a csehszlovákok tartanak attól, a BERD túlságosan Moszkva- orientált lesz, a pénzügyi forrá­sok túl nagy részét kötné le a Szovjetunió talpra állítása. Ta­lán a legváratlanabb bírálat a megsegítendő Közép-Kelet- Európából érkezett, mégpedig Václav Klaustól, aki a Times című londoni lap szerint kijelen­tette: „Úgy gondolom, az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak komoly problémát okozhat a már régóta működő magánbankokkal való verseny. A BERD csak egy újabb pénzin­tézet. Számomra többet jelent a londoni Rothschild Bankban tartott fogadás“. Magyarázat­ként hozzáfűzte: „ez a patinás nemzetközi pénzügyi intézet biztosítja a csehszlovák gazda­ság privatizálásának prog­ramját“. Azt majd az idő dönti el, mennyire tud helytállni a BERD a bankok világában, a valóban óriási faladatát mennyire képes ellátni. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy egész Európa ja­vát szolgálná, ha a francia su­gallatra létrehozott „új világrend első intézménye“ - ahogy Attali filozófushoz méltón nevezte bankját, beváltaná a hozzá fű­zött reményeket és segítene tér­ségünk felemelkedésében. (só) Egy prágai újságíró, a 85 éves Karel Kaéák gazdag archívummal rendelkezik és érdekes töreténeteket tud. Az alábbi is tőié származik. Egy előkelő prágai étteremben bankárok, gyárosok és milliomosok előkelő társaságának 1912 márciusában így mu­tatkozott be a pincér:- Rudolf Linhart vágyók. Négy évig külföldön dolgoztam, s néhány nap múlva a világ legnagyobb gőzhajóján teljesítek szolgálatot.- Csak nem a Titanicon?- De igen, a Titanicon. A kalandvágyó cseh fiatalember, aki már bejárta Genfet, Párizst, Londont, 1912. április 10-én szolgálatba lépett az óriáshajón.- Valóságos úszó város volt - mesélte - Mindenütt telefo­nok, télikert, kávéház, bár, éttermek, aranyműves, borbély, színház, hangversenyterem, teniszpálya, játékkaszinó. A Southamptonbol jövő hírekre, amelyek még az indulás előtt érkeztek, senki sem figyelt. Valami óriási jéghegyekről szóltak. Senki sem figyelt erre. hiszen a Titanic elsüllyeszthetetlen. A hajó 2222 utasa közt tekintélyes milliomos társaság verődött össze, köztük az egyik Rotschild. A milliomosok éttermében felszolgáltam John Jacob Astor, a világ egyik leggazdagabb embere számára is. Ö már ötvenen felül volt, a felesége csak tizenkilenc. Ő elpusztult, a felesége túlélte a katasztrófát. Volt még ott rajtam kívül néhány cseh fiú, olyan is, aki túlélte... 14-én éjfél előtt a hajó a jéghegynek ütközött, s oldalára dőlt. Már délelőtt jelentés érkezett a jéghegyekről.- Először a gépházból hallottunk valami furcsa zajt. Már tudtam, hogy valami baj van. A többi pincérrel együtt a fedél­zetre siettem. Ott éppen az első tiszt, Murdock tett jelentést a kapitánynak. Röpködtek a parancsok, utasítások. Átvillant az agyamon: nem lesz késő? Ekkor hallottam olyan manőver­ről, amellyel ki akarják kerülni a jégheggyel való összeütkö­zést. De ennek a végrehajtására már nem maradt idő. Aztán kiadták a parancsot: Minden utas a fedélzetre! Mentőöveket felcsatolni! Aki ekkor még azt hitte, hogy valami gyakorlatról van csupán szó, rögtön utána megbizonyosodhatott az ellen-, kezöjéröl. A nők és a gyerekek a mentőcsónakokba, a férfiak félreállnak! Aztán a hajó egyre jobban dőlni kezdett, nagy volt a felfor­dulás, a kétségbeesés. A tisztek előhúzták a revolverüket és riasztó lövéseket adtak le. A pánik egyre nőtt Az emberek kiabáltak, jajveszékeltek, beugráltak a jéghideg vízbe. A rádió- távírászok főnöke, G. G. Philips, aki Marconi tanítványa volt, a legvégső percekig adta az SOS hívásokat. Én az utolsó pillanatban bejutottam egy mentőcsónakba, ahol még volt egy hely. Térdig vízben voltunk, s igyekeztünk minél tovább kerülni a Titanictól, amely ekkor már csaknem az oldalára dőlt. Szörnyű látvány volt, amint eltűnt. Az első osztályú utasok közül 203, a második osztályúak közül 118, a harmadik osztályon utazókból 499 menekült meg, további 4 tengerész­tiszt, 39 tengerész, 96 stewardess és 71 fűtő. Többen is megmenekülhettek volna, mivel - s ez hihetetlenül hangzik - a nagy zűrzavarban nem minden mentócsónak volt tele. Pincér volt a Titanicon- Reggel hét és nyolc között megérkezett a Carpathia hajó, felszedte a túlélőket. A fedélzeten a tengerészek részesítettek bennünket elsősegélyben, pokrócokba csavartak, meleg gro­got és ételt adtak. Annyira kimerült voltam, hogy utána nyomban elaludtam. Azután New Yorkig volt min gondolkod­nom. De még évekig a vízbefúltakkal álmodtam.- A szerencsétlenségnek nem kellett volna bekövetkeznie, hanyagság és felelőtlenség volt az oka. A fedélzeten nem volt elég mentócsónak, az őrség az úszó jéghegyet későn vette észre, mert nem volt felszerelve se fényszóróval, se messzelá- tóval. A szivattyúknak is meglehetősen alacsony volt a teljesí­tőképessége. A felső tízezer tagjai csupa szórakozásból fölös­leges táviratozással blokkolták a távi rá szók segélykérési lehe­tőségeit. Ilyeneket s ehhez hasonlókat tárgyaltunk a Carpathia fedélzetén, de hát ez már senkinek sem segített. így hát azt mondtam magamban, örülj, hogy valahogy megúsztad. Tulaj­donképpen a főtávírásznak köszönhettük, hogy - bár későn, de mégis - sikerült értesítenie a Carpathia hajót, s az segítsé­günkre sietett. Éjfél után egy óra húsz perckor vette a Carpa­thia a mi kétségbeesett mondatunkat: Lebocsátották a mentő­csónakokat, utasaink elhagyták a fedélzetet. Néhány perccel azután, hogy kihúztak a csónakokból, heves vihar támadt, amely mindnyájunkat elsöpört volna. New Yorkban emberek sokasága, orvosok, mentőautók, újságírók várták a megmenekült hajótörötteket. A kórházba a biztosító emberei érkeztek, az eltűntek hozzátartozói. Rudolf Linhart ruhát, pénzt és hajójegyet kapott, vissza Londonba.- Londonban rögtön az osztrák konzulátusra mentem, de a konzulnak az volt a legfőbb gondja, mikor születtem és hol voltam sorozáson. Mondtam neki, nem sok hiányzott, hogy Neptunusz birodalmába sorozzanak be. Sajnos, nem volt humorérzéke. Linhart nem tért haza, hogy ne kelljen bevonulnia. Angliá­ban pincérkedett. De két év múlva táviratot kapott, hogy az édesanyja beteg. S igy 1914 tavaszán, ő, aki az egyik halálból megmenekült, hazajött, hogy a másikba rohanjon. Kitört a vi­lágháború. Az orosz frontra került, s itt hadifogságba esett. A légionáriusokkal tért haza, majd Karlovy Varyban kapott állást néhány évig, utána Prágában, a Beránek Szállóban volt fópincér. Aztán megnősült, szülővárosa, Rokycany legszebb lányát vette el, hazament s vendéglőt nyitott. S mint a mesé­ben: boldogan éltek, míg meg nem haltak... De nem így történt. Nem volt elég a Titanic, a háború, Szibéria, jött a fasizmus, majd az újabb világháború. A Gesta­po egyenesen a vendéglőből vitte el. A légionáriusok nem tartoztak a kedvenceik közé. A bayreuthi börtönbe került. De itt is szerencséje volt: kitanult szakmája révén a börtönkony­hára került, s ezt a megpróbáltatást is szerencsésen átvészel­te. 1970-ben, szülővárosában halt meg. Szerencsés ember volt. Róla igazán elmondható, hogy többször is túlélte a halálát. (A Signál nyomén) 6 1991. VI. 28. tíasárnap JA CQUES ATTALI, az új bank elnöke. (A ŐSTK felvétele) Az új világrend első intézménye: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents