Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
Ml VOLT A PACEM IN TERRIS? • ÉRSEKI VÉLEMÉNY A KOMÁROMI IMAVASÁRNAPRÓL Beszélgetés Ján Sokol nagyszombati érsekkel Szlovákia történelmének páratlanul forrongó időszakát éli. Nemcsak a demokrácia, a jogállamiság és a piacgazdaság elve látszik érvényesülni hétköznapjainkban, hanem a vallásszabadsággal összhangban az egyházak is egyre tágabban értelmezhető társadalmi hatókör kialakítására törekszenek. Ebben az alapjaiban megújuló politikai intézmény- rendszerben hol lehet a katolikus egyház helye? Erről és számos ezzel összefüggő kérdésről beszélgettem Ján Sokol nagyszombati érsekkel, aki október 9-én lesz 58 éves, és a Tapolcsányhoz közeli Jacovcéban született. 1953-ban érettségizett, s teológiai tanulmányait befejezve 1957-ben szentelték pappá. Surányban, Léván, Pozsonyban, Párkányban és Szereden teljesített papi szolgálatot; közben (1968-tól 1070-ig) a pozsonyi papnevelő intézet prefektusa volt. 1988 májusában avatták püspökké, és 1989 júliusában Ján Sokolt a pápa nagyszombati érsekké és Szlovákia metropolitájává nevezte ki. Ján Sokol az érseki palota puritán egyszerűséggel berendezett fogadószobájában beszélget a riporterrel.- Érsek úr, kérem, ne vegye akadékoskodásnak, ha rákérdezek: nem lett volna mind az állam, mind az egyház számára kedvezőbb, ha ön csak '89 novembere, tehát a rendszerváltás után kerül kulcs- fontosságú tisztségébe?-Szilárd meggyőződésem, hogy a világon minden mögött Isten akaratát kell látni. Ennek nyilván így kellett történnie. Megkönnyítette helyzetemet hogy a nyolcvanas évek második felében enyhült valamicskét a kommunista rendszer és az egyházak közötti viszony. Növelni lehetett például a papnövendékek számát, illetve a karitatív tevékenységet folytató apácarendekbe is beléphettek az érdeklődők.- Kérem, fejtse ki véleményét a hitoktatás bevezetése körül kialakult vitáról...- Nemcsak a második világháború után, hanem - fakultatív tárgyként - még az ötvenes években is volt hitoktatás. A pártállamnak azonban sikerült elérnie, hogy a szülök különféle megfélemlítések hatására alig-alig íratták be hitoktatásra a gyermekeiket. Most, a rendszerváltás után, végül is ennek a szabadságát sikerült biztosítani, tehát semminemű új dolog nem történt. Újra megnyílhatnak az egyházi iskolák, és a többi iskolában is fakultatív tárgy lehet a hitoktatás - azzal a különbséggel, hogy a szülőket, remélhetőleg, már semminemű hátrány nem érheti.- ön helyesnek tartaná, hogy mind az alapiskolákban, mind a gimnáziumokban a hitoktató tagja legyen a tantestületnek?- Igen. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert a hitoktató az elmúlt évtizedekben megtűrt vagy kitaszított személye volt a tantestületnek. Ó volt az, akit elfelejtettek értesíteni arról, hogy aznap, amikor órája lett volna, a gyerekeket kirándulásra vitték; azt pedig különösen rossz szemmel nézték, ha egy hitoktató az iskola épületében tartózkodott. Saját tapasztalataimból kiindulva, jómagam azt tartanám helyesnek, ha a hitoktató, mint a tantestület tagja, a konferenciákon abba is beleszólhatna, hogy ö jel- lemileg milyennek látja ezt vagy azt a gyereket... Egyszóval fontos, hogy a tanárok kollégaként kezeljék a hitoktatót. Természetesen, ez nemcsak a római katolikus hitoktatókra vonatkozik.- Érsek úr, milyennek tátja a kommunista ideológia szülte erkölcsi hiánygazdálkodásban felnőtt emberek erkölcsét?- Részleteiben is szemlélve a dolgokat kiderül: ha egy fiatal képtelen eligazodni a világban, nem bízik eléggé az emberekben és önmagában, akkor gyenge az erkölcsi alapozása. Nem arról van szó, hogy egész társadalmi rétegek volnának erkölcs nélküliek, elvégre tapasztaljuk, hogy az emberekben az ösztönös erkölcsi ítélőképesség is hat. A Tízparancsolatot az emberek túlnyomó része magától is betartja. Tanúi lehetünk részvétnek és együttérzésnek, ám az emberek motivációiból és tetteiből gyakorta hiányzik az átgondoltság, a jóra való folyamatos készenlét. A jótett mögött ritkán áll megszilárdult lelki alkat. Igaz, az elmúlt évtizedek után ennek ellenkezője volna csoda. Hazánkban már két nemzedék is úgy nevelkedett fel, hogy nélkülözte a szilárd világnézetet, a szilárd erkölcsi értékrendet. Nem lett belőle keresztény, de marxista sem; nem lett liberális, de konzervatív sem, hanem olyan ember lett, aki nemigen tudja, mi miért helyes vagy helytelen; mi a bún és mi nem az. Rengetegen vannak ezért az olyanok, akik az élete ellentmondásait nem képesek a maguk számára erkölcsi problémává emelni. Az ebből eredő lelki vakság az élet minden területén kifejti romboló hatását: a munkában is, a közügyekben is. Negyven éven át a társadalmi berendezkedés olyan volt, hogy nem jelölte ki világosan és tisztán a különböző felelősségek tartalmát és határait. Az emberek mindmáig kevéssé érzik át, hogy tetteikkel számot kell adniuk, s erkölcsi erőfeszítésekre sem vállalkoznak. Nyilván még elevenen él az emberek tudatában, hogy az elmúlt évtizedekben szinte minden eszközzel igyekeztek elvenni a felebaráti szeretet rangját és becsületét. Jóformán mindent arra tettek föl, hogy az állam megfelelően elvégzi a maga szociáletikai feladatait. Ez is az egyik oka annak, hogy manapság az ösztönös énközpontúság divatja járja, és a társadalmi lelkiismeret csak annyiban eleven, amennyiben azt tartja számon, mire kötelesek az egyénnel szemben mások: szülők, rokonok, barátok, munkatársak, a társadalom.- Merrefelé kereshetjük a kibontakozást?- Mindenekelőtt a helyes erkölcsi elvek ismertetésének, az emberi jóság megkedveltetésének, az erkölcsös cselekvés mintái kiemelésének irányában. A jó példa emberről emberre terjeszthető.- Társalgásunk során több ízben is szóba kerültek már az elmúlt négy évtized tapasztalatai. Hadd kérdezzem meg kerek perec: mivel próbálta a pártállam ellehetetleníteni az egyházakat?- Hogy bevezette az állami véleményezés és jóváhagyás jogát. így mindent szigorúan a kezében tartott. Egy püspök egyetlen papot sem helyezhetett át, vagy egyetlen plébániát sem újíttathatott fel az állami szervek beleegyezése nélkül. A hitoktatás vagy a gyerekekkel való foglalkozás egyéb formája pedig egyenesen kihágásnak számított. Ebben a társadalmi atmoszférában nem minden hívó vállalta, hogy gyakorló keresztény életet éljen.- Ebben a felemás helyzetben milyen szerepet töltött be a Pacem in terris nevű szervezet?- A papság egységes szétverésének szándékával, ezt is a pártállam hozta létre. A Pacem in terris Csehországban írásban kérte a belépési nyilatkozatot a támogatóitól; Szlovákiában viszont csak egy bizottság működött „legálisan", amely meghívásos alapon, különböző összejövetelek szervezésével próbált befolyást gyakorolni a katolikus papságra. Őszintén szólva, engem mélyen elszomorított, hogy mind a cseh és morva országrészekben, mind Szlovákiában, a papok körében is akadtak jó néhá- nyan, akik karrier és egyéb emberi szempontok miatt nem az egyház egységét, hanem a megosztását siettették. Nem hiszek abban, hogy a neosztáli- nista indíttatású „békemozgalom“ révén kezdett kialakulni az állam és az egyház közötti viszony javulása. Persze, az ítéletet - hívó ember lévén - Istenre bízom. No és a történelemre.- önnek vajon miként sikerült kivonnia magát a Pacem in terris törekvései alól?- Amikor megerősödni látszott ez a szervezet, én a Galántai járásban tevékenykedtem, ahol az egyházi ügyekkel foglalkozó állami hivatalnok tudomásul vette tartózkodó magatartásomat. Később, amikor a Szentatya is elítélte az állammal szolgai módon együttműködő papok szervezkedését, akkor már hivatkozási alapom is volt korábbi döntésem fenntartására.- Vannak, akik ma is azt mondják: ismét összefonódik az állam és az egyház, holott a demokratikus társadalmakban elválasztják őket.- Pontosan akkor fonódna össze, ha nem lesz elválasztva: mi a mi tulajdonunk és mi az államé. Ha minden feladatunkhoz külön kellene kuncsorognunk a költségvetésnél, és mindenre annyi jutna, ameny- nyit éppen ki tudunk könyörögni. Az elválasztás legjobb módja, ha saját anyagi alapunk van, s abból saját döntésünk szerint használunk fel - de a társadalmat szolgálva.-Miért ilyen sürgős ez a dolog? Az egykori egyházi ingatlanokban ma más intézmények működnek, s nehéz megoldani az elhelyezésüket, az átszervezésüket...-Általában nem olyan nehéz az. Hiszen, ha például a pozsonyi onkológiai klinikán, vagy az irgalmasok hajdani kolostorában levő kórházban az apácarendek nővérei is foglalkozhatnak a betegápolással, attól még az ispotály gyógyintézet marad, ahol az ateisták is gyógyulhatnak. Ugyanez vonatkozik az oktatásügyre is, elvégre senki számára nem lesznek kötelezőek az egyházi középiskolák. Mindenki szabadon dönthet, minő oktatásban kíván részt venni. Én úgy gondolom, az Evangélium eszfnerendszere humanista és demokratikus. Akit ebben a szellemben nevelnek, annak ez kárára nem válik, ám ha akar, tudatosan választhat más világnézetet is. így volt ez régen is az iskolákban. És hogy miért sürgős mindez? Mert hosszú folyamatokat kell újraindítani, és amig a vagyon kérdésében nem történnek meg a megfelelő lépések, addig az egyház sem tudja beindítani szolgáló misszióját.- Érsek úr, ha már az oktatásügy került szóba, szabadjon megkérdeznem, vajon támogatná-e a magyar tanítási nyelvű egyházi középiskolák létrejöttét?- Természetesen! Éppen úgy áldásomat adnám rá, mint egy hasonló szlovák tanítási nyelvű középiskolára. Minden ilyen irányú kezdeményezés a területileg illetékes római katolikus plébánia dolga. A jelentkezők jelenlegi számának ismeretében pillanatnyilag nincsenek különösebb illúzióim, de az egyházi iskolák hálózatának kiépítése talán a teológia iránt érdeklődök számát is gyarapíthatná. Valamennyi egyházmegyénkben a szükségesnél jóval kevesebb a pap. És hogy megelőzzem a kérdését, elmondom: ennek tudható be, hogy a szlovákiai magyarság számára sem tudjuk teljes körűen megteremteni az anyanyelvi hitélet feltételeit. Pusztán illusztrálásképpen említem, hogy a Nagyszombati egyházmegye területéről a most véget ért tanévben 42-en jelentkeztek kispapnak, s közöttük is csak három-négy maturáns volt magyar nemzetiségű. Sajnos, országos viszonylatban sem jobb a helyzet.- Eszerint ha történetesen 40 magyar érettségiző jelentkezne teológiára, akkor mindannyiukat fölvennék? Akár magyar évfolyamot is nyitva számukra?- Bárcsak így lehetne! Egyelőre azonban sokkal inkább a jelentkezők hiánya okoz gondot, semmint a túljelentkezés...-Pozsonyban 1990 márciusában megalakult a Magyar Kereszténydemokrata Mozgatom, amelynek azóta már szabadon választott képviselői is vannak mind a szlovákiai, mind a szövetségi törvényhozásban. Érsek úr, ön reális politikai erőnek tartja a MKDM-et?- Alapelvem, hogy nem szívesen ártom magam a politikába. Meggyőződésem viszont, hogy mindenki szabadon vallhassa magát annak, amit a szíve diktál; illetve azt a mozgalmat támogathassa, amely iránt rokonszenvet érez.- Egy riporternek olykor hivatásából adódó kötelessége, hogy,, meredeket" kérdezzen! Én azt szeretném tudni, vajon igaz volt-e a fáma, hogy ön tavaly, a júniusi választások előtt pásztorlevélben szólította fel a hívőket arra: csakis a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalomra adják le a voksaikatl...- Ez valóban csak légből kapott fáma. Sem én, sem a püspöktársaim nem segítettünk egyetlen pártot vagy politikai mozgalmat sem. Jómagam is csupán annyi „ajánlással" éltem, hogy kijelentettem: minden tereszténynek éreznie, tudnia illenék, hogy kire szárazhat tiszta lelkiismerettel.- Érsek úr, ha már a kényesebb kérdéseknél tartunk, az is érdekelne, hogy mi a véleménye a Komáromban 1991. május 12-én immár másodízben rendezett imavasárnapról?- Őszinte leszek: bármelyik pártról vagy mozgalomról van is szó, oktalanságnak tartom, hogy az egyházzal való konzultációk nélkül programjába iktatta a komáromi magyar püspökség létrehozásának szándékát. Laikushoz illően téved, aki azt hiszi, hogy egy politikai mozgalom akaratából, az egyház megkerülésével - ráadásul, pusztán nemzetiségi alapon - létre lehet hozni egy-egy új egyházmegyét. Bonyolítja a helyzetet, hogy Komáromban és környékén sok-sok szlovák is él, akiknek egy hasonló törekvésére a Vatikán már egyszer nemmel válaszolt. Világosan látni kell, hogy Dél-Szlovákiának - a Csallóköztől a Bodrogközig - nincs szüksége önálló püspökségre, hanem az egyes plébániáknak a lehető legtermészetesebb módon a nagyszombati, a nyitrai, a rozsnyói, a kassai püspökségekhez kell tartozniuk. Ez valóban így a legtermészetesebb. Mint ahogy az is, hogy a magyar nemzetiségű hívők részére - a demokrácia, a jogállamiság és az Evangélium eszmerendszere szellemében - a lehető legteljesebb mértékben biztosítani kell az anyanyelvi hitélet feltételeit. Valóban csupán példaként említem: a Nagyszombati egyházmegye mindkét segédpüspöke tud magyarul, és a Párkányban töltött esztendőknek hála, jómagam is tudok magyarul misézni vagy gyóntatni.- Iménti szavaiból kiindulva, szabadjon rákérdeznem: ha a szlovákiai magyar hívők a jövőben például ökumenikus istentiszteletet szeretnének tartani, akkor ki és hogyan szervezze azt meg? Ha ugyanis az MKDM vállalja ennek teendőit, akkor az politikumnak számit; az egyházaknak pedig - küldetésükből eredően - felülnézetból kell kezelniük ezeket a problémákat?- Egy-egy szabadtéri mise vagy egyéb imanap megtartását mindig az erre vonatkozó törvényesség útját járva, az egyháznak kell kezdeményeznie. Ezt a mozzanatot a komáromi imavasárnapok szervezői nem látják, vagy nem akarják belátni.- Érsek úr, a Nagyszombati egyházmegye katolikus papsága részére ön megtiltotta, hogy a lelkészek május 12-én ott tegyenek Komáromban?- Amikor tudomásomra jutott, hogy az imavasárnap megtartásának szándéka eldöntött tény, akkor a Katolické novinyban és a Reményben egy nyilatkozatot tettem közzé, amelyben kifejtettem, hogy a komáromi imavasárnapot nem az egyház kezdeményezte. Éppen úgy jártam el, mint néhány héttel korábban, amikor arról értesültem, hogy a szlovák állam kikiáltásának évfordulóján szabadtéri misét rendeznek a pozsonyi Hviezdoslav téren.- Társalgásunk folyamán ön több Ízben szóba hozta az anyanyelvi hitélet feltételei teljes körű megteremtésének fontosságát. Szabadjon hát megkérdeznem: az egyház a lakosság nemzetiségi összetételét is számontartja?- Nézze, húsvét előtt levelet kaptam Somorjáról, amelyben az ott élő hívók egyike arra panaszkodott, hogy ebben a kisvárosban a húsvéti egyházi szertartások csak magyar nyelvűek. Akkor megbeszéltük ezt a helyi plébánossal, és a dolog rendeződni látszott. Azóta még egy levelet kaptam ugyanattól az asszonytól, aki ezúttal arra panaszkodott, hogy Somorján csak esténként van szlovák nyelvű szentmise. Én erre, ugyancsak levélben, azt feleltem neki: a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján állapítsa meg nekem ä lakosság nemzetiségi összetételére vonatkozó helyi adatokat, hogy minden vélt vagy valós gondot orvosolni tudjunk.- Érsek úr, kérem, ne haragudjon az akadékoskodásért, de nem lett volna egyszerűbb közvetlenül a statisztikai hivatalhoz fordulni?- Sajnos, egyelőre nem, hiszen még nem hozták nyilvánosságra a márciusi népszámlálás hivatalos adatait. Én viszont - épp a későbbi félreértések elkerülése végett - mielőbb intézkedni szeretnék. Bár lehetséges, hogy amíg választ kapok a levélírómtól, addigra a hivatalos adatokat is közzé teszik.- Befejezésül hadd tegyek fel már csak egyetlen kérdést: az érsek úrnak mi adja a bizonyosságot arról, hogy az Isten valóban létezik?- Az, hogy mindenütt jelen van! A gondolkodó embernek ezt lépten-nyomon látnia és tapasztalnia kell; a hívók ugyanezt a szívükkel, a lelkűkkel, egész lényükkel is átérzik. A mindenki iránt készséges egyház ezért képes arra, hogy mindig és mindenütt szeretetben szolgáljon.- Érsek úr, köszönöm a beszélgetést. Miklósi Péter 1991. VI. 28. Fotó: Prikler László
