Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
gen történt ez, nagyon régen s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről se lehetett odalátni. Egy kis felhöcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhöcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt. Zelk Zoltán Párácska Büszke is volt felhöpapa és felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa a szomszédainak:- Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!- Az bizony - mondogatták a felhöszomszédok - zivatar, de még országos eső is lehet... Csak felhőmama búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ö azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon a gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait. Amíg így aggódott felhömama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s már egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt a szülei elé, és így szólt:- Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni. Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s így válaszolt:- Menj csak, fiam, vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj haragosan, légy erős, büszke felhő... Felhömama így szólt:- Menj, fiam, járd be az eget, szeresd az erdőket s a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a szivárvány... Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott a szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:- Ó, felhöcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk. A kis felhőnek eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tik- kadt lombokat. Aztán továbbvándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak, mindnyájan könyörögni kezdtek:- Ó, kedves felhöcske, ne hagyj szomjan halni minket! Párácska őket is megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket. De akkor bizony már nagyon kicsi felhöcske volt, úgy meg fogyott az erdő és a rét megöntö- zése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és nem fogja erős karjai közé. Alkonyodon már, mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:- Ó drága felhöcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek kenyeret a gyermekeimnek. A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél pedig hiába kereste a kis barátját, mert az már eltűnt az égről. így halt meg Párácska, de mégsem halt meg, mert tovább él falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben. Seumas O’sullivan F u v í> i á s Jött ma egy utcai fuvolás s oly szép volt a dala, oly csodás, hogy vitt, vitt, vitt bériünkét, ahogy a tenger visz: nyíltak az ablakok, és nagy, kicsi mind a kapuba futott s a kovács lecsapta a pörölyét, s lángtarka kötényben az asszonyi nép, a sok fagykék pici láb tapogva mind visszatáncolt az aranykorba: láng volt, boldog, tavaszbaborult láng félóra hosszat ma az utcánk. Szabó Lőrinc fordítása Mi a marionettbáb? Nagyon hasonlít az ember figurájához, csuklói forognak, végtagjait cérnaszállal lehet mozgatni. Ha készítői, mozgatói úgy kívánják, akkor úgy jár, lépeget, fut, akárcsak az ember. A marionettfej előre, hátra, oldalt is mozog. A törzs elórehajlik, a kar körmozgást végez, könyökben előre hajlik. A láb is foroghat, térdben viszont csak hátra csuklik. A lábfej is készülhet több részből. Régebben a marionettjátékhoz egész építményt készítettek. A mozgatók a „híd“-ról lógatva játszottak a bábokkal, ők a felső díszlet vagy a függöny mögé rejtőztek. Manapság a színészek nem bújnak a kulisszák mögé. Báb és mozgatója együtt jelenik meg a színpadon, hisz egymásra vannak utalva, együtt keltik a valóság és a képzelet csodás varázsát. HALÁSZÁS Nézd meg jól a képet, s állapítsd meg, van-e a halak között két egyforma! Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A május 24-i számunkban közölt feladat megfejtése: Aránylanak a halvány ablakok. Nyertesek: An- dódy Ferenc, Pered; Balogh Gábor, Nagykapos; Vincze Dávid, Szene; Kasagranda Hedvig, Nagy- daróc; Koronczi Viktor, Ragyolc. V Rejtvényünk fő soraiban HORVÁTH IMRE romániai magyar költő egyik szép gondolatát idézzük. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére - Redakcia Új Szó, Martanovi- cova 25., 819 15- Bratislava, - legkésőbb június 12-ig. A helyes megfejtők közül öten - sorsolással - könyvjutalomban részesülnek Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A május 24-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az utolsó vásár, Átkelés, A kertész, Chit- ra, Az élet megismerése, Áldozati ének, Szüret." Könyvjutalomban részesülnek; Hajdúk György, NagykajXis; Kurucz Jenóné, Ógyalta; László Erzsébet, Kisudvamok; Molnár Ferenc, Vág- királyfa; Csicsay Mária, Bögelló. V8 1991. VI. 7. Vasárnap En nyi féle irányba mozoghat a marionettbáb
