Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
Háztáji kalendárium Június e hetében folytatjuk a gyümölcsritkítást. Ez nemcsak élettani, de növényvédelmi szempontból is indokolt. A megfelelően ritkított gyümölcsök közé ui. jobban behatol a permetlé, a napfény és romlanak a gombás megbetegedések kialakulásának feltételei. A művelethez használjunk ollót. Ha bő termés ígérkezik, akkor készítsük elő a támfákat is, hogy a lehajtó ágakat kellő időben alátámaszthassuk. A termökaros orsó típusú és a gyümölcssövény egyedi ágainak lekötését újítsuk fel. A lekötözést úgy végezzük, hogy ne alakuljanak ki ivek, ui. az ív legmagasabb pontján erős, de termőrügyeket nem hozó vesszők fejlődnek. Ha ezek már kialakultak, akkor arasznyira metsszük vissza őket. Gyümölcsfáinkat a nyár folyamán több kártevő veszélyezteti: az őszibarackfákat a kaliforniai és a szilvapajzstetű, a hamvas ősziba- rack-levéltetű, a keleti gyümölcsmoly, a takácsatkák. A törzsön kéregmoly is előfordulhat. A kajszit, a mandulát főleg a keleti gyümölcsmoly, a pajzstetvek, a varasodás, a gnomónia, a szilvaféléket még a szilvamoly ellen is védeni kell. A szamócaszedésnél arra is ügyeljünk, hogy a sérült vagy a romlásnak indult gyümölcsök ne maradjanak a tövön, mert ilyenek a szürkepenészt terjesztik. A zöldségeskertben eljött a paprika fejtrágyázásának az ideje, ezért négyzetméterenként jutassunk ki 15 g pétisót és 7 g szuperfoszfátot. A dinnyeféléket - ha szükséges - a peronoszpóra és a kolletot- rihumos termésfoltosság, az uborkát a baktériumos szögletes levélfoltosság, a hagymát a peronoszpóra és a hagymalégy ellen kezeljük. Palántázzuk a vöröskáposztát, szedjük a zöldborsót, nyári retket, a spárgatök első terméseit. Fejtrágyázzuk és kötözzük a szabadföldi paradicsomot. Ne feledkezzünk meg róla, hogy a zöldbabnak virágzás idején nagyon fontos az öntözés, ezért hetente egyszer 25-30, naponta 4-8 mm vizet kapjon. A nyári retket hetente egyszer 10-15, a'zellert 25-30, a sóskát 20-30, a zöldborsót 25-30 mm vízzel öntözzük. A szőlőben még mindig időszerű a kötözés. A karós szőlőben - ha a hajtások már elérték a 90 cm-es magasságot - már a második kötözés is sorra kerülhet. Ha oltvány- vagy gyökereztető iskolánk van, akkor végezzük el a harmatgyökerezést. Virágzás idején a szürkerothadást kell megelőznünk. A kórokozó ui. a fürtök kocsányát, a virágzó és a még teljesen éretlen fürtöket is megtámadja. A kártételt Ronilan 50 WP, Sumilex 50 WP 0,1 százalékos vagy Euparen 0,25 százalékos oldatával mérsékelhetjük. A virágzás végén, a fürtzáródás előtt lemosásszerűen permetezzünk. Június az íriszek (nőszirmok) hónapja. Ez a kedvelt dísznövény az elvirágzás után tőosztással szaporítható. A beteg, vagy fölösleges töveket ne szórjuk, dobjuk ki a természetbe, mert az íriszek egyes fajtái nagyon agresszívak, könnyen kihajtanak, s így konkurenciát teremtenek a vadon élő, esetenként ritka, illetve védett növényeknek, nem is beszélve arról, hogy különféle betegségek terjedését is elősegítik. Szakirodalom alapján Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a racionális táplálkozás iránt. A hüvelyesek közül tápértékével, s más előnyös tulajdonságaival kitűnik a szója. Termelésének és fogyasztásának sajnos nálunk nincs nagy hagyománya. Ez nagy kár, mivel általa értékes fehérjékkel, olajokkal és vitaminokkal, valamint ásványi anyagokkal tehetnénk gazdagabbá étrendünket. Egy kilogramm szójaliszt 2-3 kg hús vagy 12 liter tej, illetve 58 tojás tápértékét helyettesítheti. A biológiailag értékes anyagok a szója magvaiban oly kedvező arányban fordulnak elő, hogy az orvosok a cukorbetegek, a magas vérnyomásban, vérszegénységben, szklerózisban és a tuberkulózisban szenvedők legelőnyösebb táplálékaként ajánlják. A szójatej az allergiás megbetegedésekben szenvedő gyerekek étrendjében teljes egészében helyettesítheti a tehéntejet. A szója melegkedvelő növény, ezért a kukoricatermő vidékeken ajánljuk termelését. A vetésforgóba történő besorolásnál nem támaszt különösebb igényeket. Jó termést ad az istállótrágyával kezelt kultúrákat követően. A mély, biológiailag aktív, agyagos, homokos-agyagos, jó vízháztartásé és megfelelő humuszkészlettel bíró talajokat kedveli. Nem bírja a nedves, nehéz és savanyú talajokat. A gyomosodásra érzékeny. Ősszel a talajt időben és jól meg kell művelni, miközben 100 m2-re ajánlatos 0,8 kg foszfort, 1,1 kg káliumot kijuttatni. Tavasszal a talajt elegyengetjük, gyomtalanítjuk, s a talajnedvesség megtartására törekszünk. A vetést megelőzően 100 négyzetméterenként 0,4 kg nitrogéntartalmú műtrágyát juttassunk ki. Erre leginkább az ammóniumszulfát vagy kénsavas ammónia az alkalmas. A szója nitrogénigényének kielégítésénél a nitrogénmegkötő, gümőképző baktériumokra is szükségünk van, ezért olyan vetőmagot használjunk, amely e baktériumok preparátumával van beoltva. (A preparátumot Rizobín néven a Stranci- ce u Prahy-i Oseva vállalat gyártja és a PNZZ, valamint a Polnopo forgalmazza.) A vetést akkor végezzük, amikor a talaj hőmérséklete már elérte a 8-10 C-fokot. A sortávolság 45 cm legyen, s a magok egymástól 3 cm-re kerüljenek, így elérjük az ideálisnak tartott négyzetméterenkénti 55 töves állománysűrűséget. A korai fajtákat sűrűbben vessük. A vetés mélysége 4-6 cm legyen. 100 m2-re 1,2 kg magot számítsunk. A vetést követően a talajt hengerezzük le. Az állomány talaját a vegetációs idő folyamán többször lazítsuk, gyomtalanítsuk. A száraz években a szóját öntözni kell. Vízigénye a virágzás kezdetén s a hüvelyek „sze- mesedésekor“ a legnagyobb. Négyszer 20-40 liter/m2 vízmennyiséget ajánlatos kijuttatni. A vegetációs idő folyamán mintégy 300 mm csapadékra van szüksége. Nálunk a szójának veszélyesebb kártevői, kórokozói nincsenek. Óvnunk kell viszont a galamboktól, fácánoktól és a nyulaktól. Fajtától függően augusztusban-szeptember- ben érik. Betakarítására akkor kerülhet sor, mikor a hüvelyek megbar- nulnak, a magok kiszíneződnek. A magok optimális nedvességtartalma 15-18 százalék. Kézzel szedjük, utána kicsépeljük vagy kifejtjük. Ha csapadékos az időjárás, akkor a termést száron hagyva, védett helyen szárítjuk. A kiszárított, megtisztított termést jól szellőző, száraz helyen vászon zsákokban tároljuk. Éghajlati viszonyaink mellett a 100 négyzetméterenkénti 15 kg-os termés nagyon jónak számít. A Záhradkár nyomán (Következik: Szója a konyhában) Harry Cloake, Új-Zéland második legnagyobb méhészetének tulajdonosa számos anya (bölcső) nevelési eljárással kísérletezett. Ezeket értékelve megállapította, egy adott módszer sikere részben a helyi időjárási viszonyoktól, részben az anyanevelő rutinjától függ. így a Kaliforniában jól bevált módszerek nem biztos, hogy sikeresek pl. Új-Zéland déli részén. Az anyabölcsők nyerésére leginkább a műrajokból képzett starter (anyátlan) családokat használta. Ezekben a mesterséges anyabölcsőkben beadott és elfogadott álcákat azután anyás dajkacsaládokkal nevelte tovább. Ez a jól ismert eljárás rendkívül munkaigényes, hiszen mind a mürajok létesítése, mind a dajkacsaládok időről időre történő ellenőrzése sok munkával jár. Olyan módszert keresett tehát, amely kevesebb munkával jár, ugyanakkor kielégíti a sikeres anyanevelés alapvető követelményeit. Megfigyelései szerint ugyanis: 1. A mesterséges anyabölcsőben beadott álcákat legjobb (legmagasabb) arányban az anyátlan családok (e célra létesített műrajok) fogadják el. 2. A legjobb minőségű, legkiválóbb anyákat viszont olyan, anyás családoktól várhatjuk, ahol az anya leváltására (csendes anyaváltásra) „hajlandóság" van. 3. Az anyabölcsők nevelésében azok a családok jeleskednek, amelyeket a méhész csak a lehető legkisebb mértékben zavar. A Cloake-féle anyabölcsőnyerés MÉZELŐ alapelve úgy foglalható össze, hogy az álcák elfogadtatása a rakodókaptár felső, mézkamrafiókjában, átmenetileg anyátlan állapotban hozott méhekkel, a dajkálás viszont az ismét egyesített család anyás állapotában történik, a család minimális zavarása mellett. Az elgondolást először egy, a két fiók közé rakott, lécrámába foglalt, kijáróval is ellátott választódeszkával vélték megvalósítani. Nem vált be. A starter egységből sok méh visz- szatájolt az eredeti alsó (fészek-) kijáróhoz. Ha a felső kijárónyílást becsukták, az izgatott népesség vonakodott elfogadni a beadott álcákat. A sikeres megoldást végül is olyan, becsúsztatható fémlappal kombinált választóráma jelentette, amely átmenetileg - amíg a fémlap benne van - tökéletesen elválasztja a két, az anyátlan és az anyás egységet. Ez olyan röpnyílással van ellátva, amely először csak a felső (anyátlan, elfogadó), a csúszka kihúzása után pedig mindkét - most már egyesített és anyás - fiók népessége számára kijáróul szolgál. A családok előkészítése' már a tényleges anyanevelés elindítása előtt 4 héttel megkezdődik. A fiatal anyás családokat a bölcső kihúzásáig folyamatosan, fumagillines szörppel etetik. A kiválasztott kaptá- rakat védett, napos helyre állítják. Nagyon fontos, hogy bőséges virágporhordás legyen. Ha ilyen nincs, természetes virágport kell etetni a bölcsők fedéséig. (folytatjuk) The Australasien beekeeper - Méhészújság Gyümölcshozó díszcserje - a japánbirs Május elején ugyan már elvirág- zott kertjeinkben a japánbirs (Chae- nomeles japonica), s már csak lepergő téglapiros szirmaiban gyönyörködhetünk. Érdemes azonban továbbra is figyelemmel követni ezt a Kelet-Ázsiából származó 1-1,5 méteres díszcserjét, mert kedvező esetben nálunk is termést hozhat. Figyeljük meg, hogy a nyár folyamán nem fejlődik-e szúrós ágai között néhány illatos, vadalma nagyságú, birsalmára emlékeztető zöld termés, melyből az első fagyok után finom zselé készíthető. Ez a cserje nem sok gondozást igényel. Virágzás után is metszhető, ilyenkor vágjuk le az elhalt és rövid oldalágakat. Magról (ezeket ősszel rétegezzük el és tavasszal vessük ki), júniusban pedig szemzéssel, augusztusban és szeptemberben zölddugványról, ősszel feltöltéses bújtással szaporíthatjuk. A japánbirs a napos, esetleg félárnyékos helyeket kedveli. A mély, tápanyagban gazdag, jó vízháztartá- sú talajon érzi jól magát. Kissé mész- érzékeny. Tapasztalataim szerint viszont a csallóközi mészben gazdag talajban szépen fejlődik. Szoliterként is szépen mutat, rózsákkal és más tavasszal virágzó díszcserjékkel is csoportosítható. Nálunk a Ch. japonicán kívül elterjedt még a nagyobb, tűzpiros virágú Ch. speciosa, valamint ezek fajhibridje, a Ch. x superba is. I. d. A japánbirs hajtásai - a Ch. speciosától eltérően - molyhosak, vesszői bibircsesek, virágai kisebbek és téglapirosak. (A szerző felvétele) A nyugati piacokon a szakszerűtlenül lenyúzott csincsillaprém csökkent értékű, sőt eladhatatlan. A Kistermelők Lapja ezért a következő nyúzási és bőrkezelési módszert ajánlja a tenyésztőknek: 1 A prémnek érettnek kell lennie (krémszínű bőr), a kék foltok (éretlen helyek) nem haladhatják meg az egész bórfelü- let 20 százalékát. 2. A nyúzás folyamán minden műveletet - pl. a húsolást - hosszirányban végezzünk. A zsírtalanítást szitált fűrészporral, krepp-papírral (közönséges WC-papír) csináljuk, majd a még meleg bőrt puha ruhával teljesen tisztítsuk meg a fűrészportól, s a prémet hosszirányban addig nyújtsuk, míg alul 8-10, a szem magasságában pedig 4-6 cm széles lesz. 3. A hártyát az egész bőrfelületről gondosan távolítsuk el. 4. A teljesen tiszta bőrfelületet sós vízzel permetezzük le. Egy liter vízhez egy evőkanál konyhasót számítsunk. 5. A sós vízzel bepermetezett bőrre 15x60 cm-es sima felületű hullámpapírt nyomjunk rá egyenletesen úgy, hogy a bőr rátapadjon. Ezután az orrnál 1 szöggel rögzítsük. 6. A papírlapra így rátapadt prémet szőrrel kifelé egy függőleges lapra erősítsük és 3-4 napig szobahőmérsékleten szikkasszuk. Ezt követően vegyük le a prémet, s újságpapírba csomagolva -20 C-fokon mélyhűtőben tároljuk. Ezzel a módszerrel a bőrök korlátlan ideig raktározhatok. Célszerű a prémeket kartondobozba tenni, mert a fagyasztás vagy a kivétel során megsé- rühetnek. A kivételt követően 6-8 órán át tartsuk őket szobahőmérsékleten. Ez alatt az idő alatt tökéletesen felengednek, s így a későbbiekben minden sérülési veszély nélkül kezelhetők. Kistermelők Lapja
