Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

mmammmmmmmmmmn-L ' eglőbb ideje, hogy elnököl válasszunk, aki beszél majd a tanítóval. Mert ez így nem mehet további Nem tűrhetjük, amit a gyerekek velünk csinálnak! - mond­ta határozottan a KA TON A szó. - Az egyik azt írta: ,,A felvonuláson kato- . nákat láttunk." A szomszédja pedig ezt: „ Amikor hazaérkeztünk, apuka a nyulakat etette. “ Hát lehet így írni?- Ezt már ismerem! - szólalt meg vékony hangon a TEJ szó, aki olyan fehér volt, mint a frissen hullott hó.- Nekem sem kellemes, ha valame­lyik gyerek a tej helyett tájat ír. Néha azt kell hinnem, szándékosan forgat­nak ki bennünket, hogy aztán jó mu­lassanak csűfságunkon.- Igaza van a TEJ-nek, a gyerekek nem is gondolkoznak írás közben- tette hozzá a PONTOSSÁG.- Elnököt választunk és panaszra megyünk a tanítóhoz! - kiabálták többen.- Hagyjátok abba! Ki fog ilyen cse­kélység miatt mérgelődni - intette le őket a JÓSÁG. - Hiszen ezek gyere­kek. Azért járnak iskolába, hogy min­dent megtanuljanak.- Elég a szóból, szalad az idő!- szakította félbe társát az ÓRA szó.- Kezdjük a választást! Ki akar elnök lenni?- Én nem! Én nem! - ijedt meg a FÉLÉNKSÉG. - Hiszen, ha rám néz valaki, mindjárt olyan piros leszek, mint a meggy.- Téged nem is ja vasol senki! - re­csegte a 1/4 S. Válasszatok inkább engem, jobb elnököt úgysem találtok! Erős vagyok, kemény és egészsé­ges. Szavazzatok a VASra!- Vágatok, ne siessétek el a dol­got! - mondta az ARANY. - Az embe­rek engem értékelnek a legtöbbre. Nézzetek csak rám, milyen szép va­gyok, milyen ragyogó.- Ez hazugság, ez hazugság!- A szavak a közbeszóló felé for­dultak és látták, hogy a SZÍV kapcso­lódott a vitába.- Csak nem azt akarjátok monda­ni, hogy nem én vagyok a legdrágább köztelek? - villogta haragosan az ARANY. - Hiszen engem dicsér min­denki, aki gazdagságra vágyik.- Nem! - jelentette ki határozottan a SZÍV. és egy szerény, gyöngéd szóra mutatott, akinek szolgálatkész keze és olyan melegen fénylő szeme volt, mint a napsugárnak. Ó a tegked­Szerkeszti: Tallósi Béla vesebb mindnyájunk között. Az ANYA.- Van más szép szavunk is! - kiál­totta TÜRELMETLENSÉG. - Például a SZERETET, EGYÜTTÉRZÉS vagy a NAGYLELKŰSÉG.- Azt már nem! - tiltakozott a HA­RAG. - Ilyen szavakra nincs szüksé­günk, velük semmire sem megyünk az életben. Mit szóltok a KORBÁCS szóhoz? Szépen meg lehet suhogtat­ni. Vagy a KÉS szóhoz? Éle ff és veszélyes. Mindenki fél a KÉS-től. A gömbölyded LEVES ezt már Pierre Gamarra varázslatos szó (II. rész) nem hagyhatta szó nélkül:- Engedjétek meg, barátaim, hogy közbeszóljak. Szeretném tudni, mit szóltok a KENYÉR szóhoz? Kenyér nélkül senki sem boldogul. Kenyér után sóvárog a világ minden sze­génye. Egy pillanatra elhallgattak, aztán az ENGESZTELÉS szó kérdezte csöndesen:- Van-e szebb szó a HÁZ-nál, a CSALÁDI HÁZ-nál?-Utálatos, csúnya szavak ezek!- sivította a FAGY. - Megakadályoz­zák, hogy jól megcsípjem az emberek orrát, fülét.- Kérem, hallgassatok meg engem!- szólalt meg egyszerre hízelgőén egy hatalmas öblös szavú szó. Előre­lépett, és messzezengöen jelentette ki:-A FÖLD vagyok. A FÖLD!- Valóban a FÖLD volt. Fekete, mint a barázda, aranysárga, mint az érett kalász, himes, mint a rét. Tekin­tetében kék tengerek hullámoztak, haiában zöld erdők virultak. Egy ideig kedvesen nézték.- Barátaim! - kapcsolódott a vitá­ba az ANYA szó. Mindenki elhallgatott, még a tinta­tartó és a toll is visszafojtott lélegzet­tel figyelték, mit mond az ANYA.- Van egy szó közöttünk, amely leginkább rászolgált arra, hogy az elnökünk legyen. Halkan beszélt, szavai mégis elju­tottak mindenkihez.- Úgy hiszem, ezt a szót egyfor­mán szereti mindenki: férfi és nő, felnőtt és gyermek. Ót dédelgetik vá­rosokban és falvakban. Érte lelkesedik minden ember, aki bízik a jövőben. Remélem, ti is ezt a szót választjátok elnökünknek. Csak négy betűből áll, de benne van a KENYÉR, a HÁZ, benne van a BA­RÁTSÁG és a SZERETET, és min­den ami szép és jó a világon.- BÉKE! BÉKE! ez a szó a BÉKE!- hangzott mindenfelől.- Igen. A BÉKE lesz az elnökünk!- kiabálták. Ebben a pillanatban a KORBÁCS, a KÉS és a FAGY szavak a legtávo­labbi sarokba vonultak. Félve húzták össze magukat. A többi szó pedig utat engedett a BÉKÉ-nek, aki a katedra közepére állt. A szavak csodálkozva látták ben­ne a tenger kékjét, amelyen karcsú hajók szállítanak rakományt az egyik országból a másikba. Megpillantották benne a mezők zöldjét, a hegyeket és völgyeket, viruló városokat és falva­kat. Látták a nyüzsgő, dolgozó embe­reket, akik hidakat, házakat, iskolákat építettek. És azt gondolták, milyen szép is az a szó, hogy BÉKE!- Ideje lesz, hogy visszatérjünk a helyünkre! - jelentette ki egyszerre a MUNKA szó. - Az éjszaka végéhez közeledik, hamarosan beköszönt a hajnal. És ismét visszatérnek a gye­rmkek. Gondoljunk hát a lányokra, a fiúcskákra, akiknek még sokat kell tanulniuk. Készüljünk föl mi is a taní­tásra, kedves barátaim! Mintha záporeső vert volna be az ablakon. Szavak nagy koppanások- kal szálltak le a katedráról, a tábláról, az asztalról, és sietve eltűntek az ajtó irányába. Aztán csönd lett megint, csak a könyvtárszobában suttogtak még néhány percig a könyvek lapjai, ahogy helyükre tértek a szavak Utá­nuk valamiféle lágy virágillat maradt a teremben, ahová ragyogva ömlői­tek be a hajnali nap első sugarai. Fordította: Dénes Görgy SZÉP ERNŐ Tiszapart Ül egy szegény halászember Kettesben a néma csenddel, Ott ül füst nélkül pipázva, A tolvaj hálót vigyázza. Kezdi a hálót emelni, Halat nem tud benne lelni, Póklábak megint leszállnak, Kút, kazal, fa alva állnak. Áll a nap fenn, áll a felhő Nem jön fecske, nincs egy szellő, A víz nem látszik, hogy folyna, Isten mintha bóbiskolna. Talán el is felejtette, Hogy a Földet teremtette, A Tiszát is beletette, A halászt is leültette. Gondolkodom, tehát... EGY GYUFÁT MÁSHOVA! A képen két ha­mis matematikai példát látsz. He­lyezz át máshova egyetlen szál gyu­fát (előbb az első, majd a második példában) úgy, hogy a példa megoldása helyes legyen! SISAKOK Az ábrán három egyforma sisak található. Keresd meg, melyek ezek! MEGFEJTÉS A május 17-ei számunk­ban közölt feladatok megfej­tése: a 3-as számú ábra: az A-val jelölt rész helyébe az 5-ösk a B-vel jelölt rész he­lyébe az F. Nyertesek Nagy Andrea, Nemesócsa: Csá­szár Zsolt, Szína: Prohácka Zsolt, Udvard: Borbély Ber­nadett, Für; Zsolnay Zoltán, Ipolyság. A sportágak történetéből Kézilabdázás A labdajátékok csoportjába tartozó sportág. A kézilabdázás népszerűsége aránylag rövid idő alatt rendkívül meg­nőtt, főként azért, mert a játék egyszerű és érdekes. Könnyen elsajátítható, játé­kosan tanítható. A leggyorsabb csapat­játékok közé tartozik. A sportág eszmé­nyien ötvözi a három alapvető életmoz­gás, a futás, az ugrás, és a dobás jellemzőit, lényeges vonásait. Nagysze­rűen fejleszti a futás- és mozgásgyorsa­ságot, az ügyességet, a ruganyosságot. Fegyelmezettségre, sportszerűségre nevel. A labda varázsa nagymértékben vonzza a fiatalokat. Tekintettel a sportág népszerűségére, sokoldalúságára, fon­tos része az iskolai testnevelésnek. Nők és férfiak egyaránt játszhatják! A mérkő­zések lebonyolíthatók szabadtéren és teremben egyaránt. A találkozón vala­mennyi játékos folyamatosan részt vesz a támadásban vagy védekezésben. E kettő gyors és színes váltakozása adja a játék viszonylagos nagy iramát. Éppen ezért a közönség is jól szórako­zik egy-egy kézilabdameccsen. A fel­szerelés könnyen bebiztosítható: az egyszerű sportöltözéken kívül csak egy labdára, egy meghatározott nagyságú játéktérre és két kapura van szükség. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) 1946-ban alakult meg Koppenhá­gában, és a 70-es években erős világ- szervezetté vált, szerepe fokozatosan gyarapodott. A kézilabdázás mai formá­ja az egyik legfiatalabb labdajáték. Kia­lakulását mozgalmas múlt előzte meg. Az ember keze mindig ügyesebb, mint a lába, ezért feltételezhető, hogy koráb­ban játszott kézzel, mint lábbal. A szá­zadforduló körül megjelent három lab­dajáték (házená, haandbold, torball) már közelebbi rokonságban volt a kézi­labdázással. A házená eredete 1892-re nyúlik vissza. Csehszlovákiában a kö­zelmúltban még ismerték ezt a kispá­lyán (teremben) játszható labdajátékot. A haandbold nevű játék Dániában ala­kult ki, 1898-ban iskolai játékként indult. A német eredetű torball volt a kézilabdá­zás közvetlen elődje. A játék később' csiszolódott, s elsősorban a nagyobb játéktér jelentette a haladást. A torball később nagypályás kézilabdázás néven terjedt el. Az első hivatalos nemzetek közötti (nagypályás) kézilabda-mérkő­zést 1925-ben, Halléban Németország és Ausztria férfiválogatottja játszotta. A nők 1930-ban, Prágában mutatkoztak be, a premieren Ausztria és Németor­szág csapata lépett (nagy)pályára. Hi­vatalosan 1936-ban fogadták el a te­remkézilabda szabályait. A sportág ek­kor már eléggé népszerű volt, s kialakult két formája: a nagypályás és a teremjá­ték. Az 1950-es évek második és az Szűcs Csaba már évek óta a kassai VSZ kézilabda-csapatának a leg­jobbja (Berenhaut Róbert felvétele) 1960-as evek első telében jelentősen átalakult a kézilabdázás. A nagypályás játék legkitartóbb hívei - NSZK, Hollan­dia, Svájc, Ausztria - 1971-ben rendez­ték az utolsó nemzetközi tornát. Münchenben, 1972-ben ismét szere­pelt - 36 éves szünet után - az ötkari­kás játékok műsorán a kézilabdázás. De ezúttal már teremben, tehát lényegében új sportágként. Igen népszerű a kézilab­dázás: napjainkban öt világrész száz országában játsszák. A játéktér 40i$20 m-es négyszögletes terület. A két rövidebb oldal (alapvonal) közepén áll a 2 méter magas és 3 méter széles kapu. A két kaputól 6 m távolság­ban meghúzott vonal a kapu előterét határolja. Ettől 3 m-re szaggatott vonal jelzi a szabaddobás végrehajtásának helyét. A kapu közepétől 7 m-re meghú­zott, 1 m hosszú vonal a büntetődobás (hétméteres) végrehajtásának helyét mutatja. A játékidő felnőtt férfi- és női csapatoknál (18 év felett) 2x30 perc, 10 perc szünettel. Ezután térfelet cserélnek az együttesek. A játékvezetők döntik el a játékidő esetleges megszakítását és folytatását. A csapat 12 játékosból áll (10 mezőnyjátékos és 2 kapus). A pá­lyán egyszerre legfeljebb heten (hat me­zőnyjátékos és a kapus) tartózkodhat­nak. A többi cserejátékos. Bármikor le­het cserélni. (zsi) ’EB CB 14 1991. V. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents