Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
gyíthatatlanokra mutogatnak, pedig a mi szempontunkból ilyen páciens nincs. Mindenki gyógyítható. Az eredmény persze sok tényezőtől függ. A legfontosabb az, hogy maga a beteg akarjon kilábalni a bajból. Nincs még egy betegség, melynél any- nyira fontos lenne a beteg és az orvos együttműködése. Ma már egészen más módszerekkel dolgozunk, mint a múltban, többnyire mellőzzük a drasztikus beavatkozásokat. Munkánk lényege a gyógyterápia, a megértetés és a meggyőzés. A pszichológussal és a pszichiáterrel való együttműködés. Az egyén munkával való lefoglalása, az életöröm visszaadása. Úgy véljük, hogy az utóbbi években jó eredményeket értünk el. Kár, hogy a laikusok gyakran teljesen tönkreteszik azt, amit mi helyrehozunk. Például, a család unos- untalan szemére veti volt betegünknek, hogy iszákos, pedig az már lemondott szenvedélyéről. tovább, szorgalmasan dolgozik és csodák-csodája figyelmesebb a családjához is. Aki viszont alkoholistává válik, az a szó szoros értelmében meglopja a társadalmat, munkatársait és a hozzá legközelebb állókat. Tudatosan rombolja szervezetét, észrevétlenül teszi tönkre agysejtjeit, idővel képtelen kommunikálni az emberekkel, «Ívész a felelősség- és kötelességtudata, nem birja a munkatempót, fáradékony és álmos, ingerlékeny, kötekedő, üldözési mániában szenved, „elrugaszkodik“ a családjától, az italozó haverekhez kötődik. És így sorolhatnám tovább... Menxentók Péter huszonhat évesen szeretett bele az éppen nagykorúvá lett Margitba. Hamarosan összeházasodtak. Persze, lakásuk nem volt, a fiatalasszony szüleinél húzódtak meg. Kezdetben, úgy tűnt, minden rendben van, a „gyerekek“ szeretik egymást, Péter jól keres és a baba is útban van. Égyszer aztán Margit apja azt mondta lányának:- Nekem ez a Péter nem tetszik, mindig italszagú...- Ugyan apa - vágta oda a lánya -, más férfi is megissza azt az egy féldecit...- Hát, ahogy gondolod... Bizony, Margit rosszul gondolta. Az ,hogy fél, vagy több deci, idővel teljesen ellenőrizhetetlenné vált. Azt viszont a saját bőrén kellett tapasztalnia, hogy Péter egyre kevesebb pénzt adott haza, ki-kimaradozott, szemrehányásokat tett neki, egyszer ezért, másszor azért. Végül is a férje munkatársaitól megtudta, hogy rendszeres italozás miatt elbocsátották munkahelyéről. Ekkor állt elő azzal a javaslattal, hogy Péter önként jelentkezzen elvonókúrára. Bár ne tette volna... Mert az dühében felkapta a kiságyban alvó csecsemő fiát és úgy vágta falhoz, hogy az nyomban meghalt... Ezért börtönbe került, Margit közben elvált tőle, és soha többet nem tudott lelkileg felépülni. A pszichiátrián végezte ... Jó kis banda volt. Mind a négyen gyerekkori barátok. Csakhogy a rövidnadrágot is kinövi az ember, és túl korán „férfiembernek“ akar látszani. Ennek pedig a legegyszerűbb módja a „kocsmázás“. Sörözgetés, fél- decizés. így kezdték, tanoncok- ként, együtt, négyen, hiszen valamikor, abban a romantikával telített pajtában örök hűséget fogadtak egymásnak. Igen ám, csakhogy a fogyasztott ital mennyisége nőtt, pénztárcáik pedig laposodtak. Egyikük kieszelte, hogy valahova be kell tömi, éjszaka, és akkor nem kell majd „sóhereskedniük“. Az első éjszakai „kirándulás“ sikerült is, azt követte a másik, majd a harmadik. Szinte élvezték az „akciókat“, mígnem „ráfáztak“. A rendőrség már régebben a nyomukban volt. Az ital miatt kerültek börtönbe, csak arra kellett a pénz, mert különben rendezett körülmények között éltek, jómódú családokban ... * * * Rita rendkívül csinos nő volt. És tehetséges is. Festőművész. Valahogy úgy tudta megközelíteni és vászonra vinni a dolgokat, ahogy kollégái közül senki más. Sorra rendezték tárlatait, körülrajongták, nagy pénzeket keresett. Műtermében a látogatók egymásnak adták a kilincset, egyre gyakrabban hívták különböző összejövetelekre, vacsorákra, bankettekre. Persze, ilyenkor felhajtott egy-két pohárkával. Mivel egyre több volt a megrendelése, a bulikról hazajövet éjszakánként festett. Hirtelen rádöbbent, hogy ha alkoholt fogyaszt, sokkal jobban megy a munka, szebb színeket tud keverni, és a formái is „szárnyra kapnak“. Dehogyis akart ő alkoholistává lenni! Csupán dolgozni akart. Egyre többet és egyre jobban. Egy ideig ez ment is, csakhogy azután ital nélkül már képtelen volt dolgozni, önként jelentkezett kezelésre. Megutálta önmagát. Ám az ital erősebb volt. Nemrég hatodszor volt elvonókúrán ... Óda és átok A költők, írók százai magasztalták és elátkozták az alkoholt. Jack London, aki aztán igazán szívesen nézett a pohár fenekére, józan pillanataiban mindig elátkozta az italt és azt mondta, hogy minden rossz eredője. „Az alkoholban sok az ígéret - feledést, fájdalomcsillapítást, a nyomasztó gondolatok elhessegeté- sét ígérgeti. Ez mind hazugság. Jaj annak, aki kijózanodik. Es még nagyobb jaj annak, aki ismét lerészegedik.“ Hogy az alkohol valóban méreg, azt jónéhány kísérlet bizonyítja. A házinyúlnak egy leve- seskanál tiszta szesz elég ahhoz, hogy megdögöljön. Egy ötkilogrammos kiskutyát öt kanál szesszel meg lehet mérgezni. Ez az emberre is vonatkozik. Egy harminckilogrammos kisgyerek fél liter pálinka elfogyasztása után biztosan meghal. Gyakran mondogatjuk, hogy őseink is ittak, s lám, magas kort értek meg, és jó egészségnek örvendtek. Nincs olyan orvos, aki bárkinek is megtiltaná az egy-két pohár bor elfogyasztását. Csakhogy századunkban változott a helyzet. A napsugarakat, vitaminokat magába foglaló bort tömény italra váltottuk. Megdöbbentőek azok az adatok, melyek szerint a múlt évben fejenként több mint húsz liter pálinkát fogyasztottunk - beleértve a csecsemőket is! Hajdanán, és manapság is a „kultúrvilág- ban“ az emberek leginkább bort ittak, isznak, azt is étkezés után, mértékletesen. Néhány évtizede senkinek se jutott volna eszébe beülni a kocsmába és „féldeciz- ni“. Sajnos, a helyzet megváltozott ... Árulkodó tények Az alkoholelvonó intézet felmérése szerint az alkoholisták, illetve a kezelésre jelentkezők 14 százaléka már tízéves kora előtt megkóstolta az italt. Valamennyiüknek az első poharat szülőanyja, vagy apja, illetve közeli rokona adta a kezébe. Legtöbbjük (61 százalék) 15-25 éves korban kezdett rendszeresen italozni, 3 százalék pedig életének negyvenedik éve után nyúlt a pohár után. Ebből is kitűnik, hogy az ital átka a fiatalokat veszélyezteti a leginkább.- Sajnos, elterjedt az a tévhie- delem, hogy az alkoholisták többsége kezelhetetlen, és hogy a gyógyításukra fordított összeg kidobott pénz - panaszolja dr. Lovásková. - Ez így nem igaz. Az emberek csak a gyóA munkahelyen pedig „fekete pontot“ jegyeznek be az illetőknek. Ezek olyan hibás és rosszindulatú tettek, melyek a már-már gyógyuló, vagy kigyógyult alkoholistát megint a kocsmába taszítják. Tudvalevő, hogy egy alkoholista, vagy egy volt iszákos akaratereje, céltudatossága, védekezőképessége már nem olyan erős, mint egy alkoholt soha nem fogyasztó, vagyis egy józan életű emberé. Ezért kellene védenünk őket minden stresszhatástól. A gyógyulás egyik előfeltétele, hogy fedezzük fel bennük a jót, azt erősítsük, és ne vessük a szemükre múltjukat. A földön van a Paradicsom Sándor háromszor volt elvonókúrán. Az „intézetben“ jól viselkedett és jól érezte magát. Amint hazament, ismét pohár után nyúlt. Visszaesővé vált. Most már tíz éve nem iszik. Egy kortyot sem.- Azért jelentkeztem az elvo- nóba, mert észrevettem, hogy gyerekeim utálnak. Három fiam van, imádom őket. Sohasem randalíroztam, nem vertem őket, nem veszekedtem a feleségemmel, mégis elfordultak tőlem. Azt mondták: „Apa, bűzlesz és nem vagy normális^“ Hát ennek véget akartam vetni. Ahányszor „bent“ voltam, mindig megfogadtam, hogy többet nem iszom. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Kőműves vagyok és a parti mindig ivott, bárhol dolgoztunk, mindig itallal kínáltak bennünket -, ez már mesterségünk átka. Aztán visszakerültem másodszor és harmadszor is. Én igazán nem akartam többé inni, mások ráncigáltak bele. Hecceitek: „Ekkora nagy marha férfi és egy féldecit sem bír meginni... Akkor állt be a törés, amikor nyíltan kijelentettem: „Én egy féldecit sem ihatok, alkoholista vagyok, és nem akarok ismét az elvonóba jutni.“ Ettől a perctől kezdve nem kínálgattak, tudomásul vették, hogy meg akarok gyógyulni. Sikerült is. Azóta egészen más a világ. A gyerekeim szeretnek, már unokáim is vannak, sohasem mondanék le róluk az ital miatt. Higgyék el, hogy a Paradicsom itt van a földön. Persze, alkohol nélkül... Ozorai Katalin-AZ ALKOHOLISTÁKAT többnyire jópofa embereknek tartják. Barátságosak, viccelődök, szórakoztatják a társaságot — mondja MUDr. Lovásková a pozsonyi alkoholelvonó intézet és tanácsadó főorvoshelyettese. - Leginkább azokat szoktuk bírálni, azokon botránko- zunk meg, akik néhány pohár felhajtása után erőszakosak, kel- lemetlenkedőek, botrányt csinálnak, verekszenek. Pedig ezek nem is alkoholisták, alkalmilag rúgtak be és nincs meg bennük a védekező reflex, vagyis a tudat: ellenőriznem kell tetteimet, cselekvésemet, mert tudják rólam, hogy iszákos vagyok.- Ezzel azt akarja mondani, hogy az emberre és a társadalomra nézve sokkal veszélyesebb a rendszeres „szolid“ italozás, mint a botrányba fulladó berúgás? — Természetesen. Aki egy- szer-kétszer berúg, az kijózanodik, rendszerint szemrehányást tesz önmagának, furdalja a lelkiismeret, azután normálisan él S^áboHeívételeJ (Lőrincz Janos es Mery
