Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
1991. január 18. XXIV. évfolyam Ára 4 korona István felvétele Tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, hogy elkerülhetetlen, de amikor szemtől szembe találkoztunk az áremelésekkel, sokkolt bennünket, és sokan még ma sem tudnak felocsúdni a kellemetlen meglepetéstől. Mi tagadás, a vadul megugró árak sok változást hoztak életünkben. Liberalizálásunk azonban még távolról sem fejeződött be. A lakbérek, gáz, villany, víz, telefon, helyi közlekedés... de kár is folytatni, egy kis túlzással a gőzmozdonyt kivéve minden drágább lett (lesz). Az árak egy jól működő hőlégballonhoz hasonlítanak. Azzal a különbséggel, hogy ott a kosárban ülők határozzák meg a magasságot, míg, velük ellentétben a fogyasztók tehetetlenek. E heti ankétunkban a következő kérdéssel fordultunk az utca emberéhez: MIT JELENT ÖNNEK AZ AREMELES? OLÁH PÁL, 32 éves cipész, Nagymagyar:- Nős vagyok, két gyermek apja. A család naponta 10-12 kiflit fogyaszt. Mostantól vásároljunk csak hatot vagy nyolcat? Nem, ott még nem tartunk, de jobban be kell osztani a pénzt. Hál’ istennek, háztartásunkból semmi lényeges nem hiányzik, úgyhogy nagyobb kiadásokkal nem kell számolnunk. Viszont építkezem, és aki ezen a tortúrán végigment, tudja, hogy csak sörből mennyi fogy el egy délután. Egy üveg ára már 8-10 korona. A faanyagot sem adják már a régi áron, ráadásul hiánycikk. Demokrácia ide, demokrácia oda, csúszópénz nélkül ma sem lehet hozzájutni bizonyos dolgokhoz. Hogy hogy fogunk élni, még nem tudom pontosan, de valószínű, hogy a feleségemnek is - aki eddig a gyerekeket nevelte -, munkát kell vállalnia. KOVÁCS ANDREA, 20 éves sütőipari dolgozó, Nagymegyer:- Eddig sem nagyon ugrálhattam a fizetésemből, de ezentúl még kevesebbet engedhetek meg magamnak. Hogy mennyivel csökken családunk életszínvonala, arra úgy három-négy hét múlva derül fény. Szerencsére nem vagyok költekező típus, így talán nem okoz nagy gondot, ha még szerényebben élek. Fizetésemből ugyan nem szoktam haza adni, de mindig veszek anyuéknak ezt-azt. Szórakozni havonta egyszer járok. Szerettem volna venni egy magnót, de erről már lemondtam. Szükségünk lenne egy mosógépre, a tévé maholnap felmondja a szolgálatot, de a mai árak mellett újra aligha futja. Karácsonykor még vettem néhány könyvet ezentúl a könyvtárakba fogok járni. Az utazásnál a vonatot részesítem előnyben a busszal szemben, mert olcsóbb. Van egy tizenhat éves öcsém, aki-az étkezésnél elég válogatós. Azt hiszem erről az új árak hamar leszoktatják. KURUCZ MÓNIKA, 21 éves pénztáros, Csallóközcsütörtök:- Eddig sem volt könnyű a megélhetés, most még nehezebb lesz, bár tudom, hogy vannak rétegek akiknek az ilyenfokú áremelések sem okoznak fejfájást. Aránylag jól keresek - átlagosan 3000 koronát kapok havonta kézhez. Nos, hogy ez mi mindenre lesz majd elég, nem tudom. Szerencsére édesanyámék- nak van kertje, ezért a zöldségre, gyümölcsre továbbra sem fogunk sokat költeni. Jövendőbeli anyóso- mék sertést is nevelnek. Februárban Folytatás a 2. oldalon öl, butít, nyomorba dönt... Ozorai Katalin írása a 3. oldalon Rozi néni aranykeze Péterfi Szonya riportja az 5. oldalon A tények vádolnak... II. Kiss József cikke a 4. oldalon Fata Morgana Monoszlóy Dezső novellája az 8. oldalon
