Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
Miután az olimpia díjkiosztását követő napon a magyar sakkdelegáció külön- busszal visszaérkezett Újvidékről Budapestre, és a Polgár család egy teljes napot itthon töltött, alkalmam volt hosszabb beszélgetésre a családfővel, Polgár Lászlóval, a lányok menedzserével. Persze, nem az első, nem is a tizedik, nagyon sokadik beszélgetésünk volt ez, és nem is az elmúlt hónapokból: évekről, évtizedekről beszélhetek. ötéves volt a ma huszonegy esztendős Zsuzsa, a legidősebb Polgár lány, amikor megismertem édesapjával együtt: egy egyesület tagjai voltunk akkor, az MTK-VM-ben. Azóta kísérhetem figyelemmel fejlődését, utána pedig azt a csudát, amit a két fiatalabb lány, a ma tizenhat esztendős Zsófi és a tizennégy éves Jutka feltűnése, a három lány sakkvilághódító útja jelentett. Mert olyan csoda ez a három lány, amilyent nemhogy a magyar, de az egyetemes sakkozás története eddig nem ismert. Tehát közvetlenül a sikeres sakkolimpia után beszélgettem Polgár Lászlóval, s röviddel után a rádió egyik riportere is megjelent a családnál, megszólítva rajta kívül feleségét, Klára asz- szonyt és a lányok közül Zsófit, aki ezúttal a legjobb eredményt produkálta hármuk közül az olimpián. Mert persze, ez volt napirenden most, a női olimpia, amelyen másodszor szerezte meg az elsőséget a három Polgár lány és Mádl Ildikó a magyar színek sakksikereit szaporítva. Eléggé rögös utat kellett megjárniuk, amíg a csúcsra jutottak, s amely út még mindig nem hasonlít egy sima, zökkenőket kizáró autópályára. A ri>0 VI (11 !3 (S fi s § Tj I c É 2 $ 'Q) *0 Mi N c 2 w §> a E I 5 0 0 •aí > 0 f— as o Zsuzsa „kilógott a sorból“, irigység, személyeskedések egész sora gátolta, nehezítette fejlődését, és súlyos tehertételt jelentett számára az a nyílt ellenségeskedés, amely Polgár László és a Magyar Sakkszövetség elnöke, Szerényi Sándor között folyt. Nem célom most ennek okait elemezni, főleg nem határainkon túl megjelenő lapban; egyébként is, ami volt az volt, ami elmúlt, elmúlt. Ilyen körülmények között is sorra születtek a hatalmas Polgár-sikerek - külföldön. Betört a világ élvonalába a két fiatalabb Polgár lány. Judit még nagyobb erővel, mint a maga idejében Zsuzsa. És egészen páratlan tény, hogy Zsófival együtt mindhárman a világ legjobbjai között vannak, sőt a jelenlegi élő-ranglistán Judit első, Zsuzsa második, rrjege- lőzve a világbajnok Csiburdani- dzét és a többi kiváló szovjet női versenyzőt, valamint az ugyancsak kitűnő svéd Cramlingot. Polgár László és Klára, lányaikkal együtt magyar maradt, pedig sokan voltak, akik annak örültek volna, ha szedik a sátorfájukat, és valahol a tengeren túlon kötnek ki - minél meszszerezték volna, ha nem zavarták volna felkészülésüket még most is disszonáns hangok és megnyilvánulások. Ezekből igazán elegük volt, ezekre - teszem hozzá - semmi, de semmi szükség. Akiknek az apa kérlel- hetetlensége az ellenük hada- kozókkal szemben nem rokonszenves, akik úgy vélik, túlzott az anyagiassága, azoknak csupán azt felelhetem: ha Polgár László, engedékeny, megalkuvó lett volna, lányai nem tartanának ott, ahol tartanak. Egyébként kevesen tudják: gyakran vannak lelkifurdalásai, amiért időnként úgy érzi, túl szigorú lányaihoz is... Polgár László már sok évvel ezelőtt megteremtette a maga „piacgazdaságát". És csodálatos módon, ez a piac funkcionál. Van kereslete lányai zsenialitásának, hosszú időn át - ahogyan említettem - főként külföldön volt. Ó örül a legjobban annak, hogy lassan megnyílik itthon is. Az állami támogatás elsorvadásával (amely amúgy is- közvetítőinek köszönhetően- igencsak szelektív volt) a Magyar Sakkszövetség vezetői élénk kutatásba fogtak T ahoporter is megkérdezte az interjú során, ő azt gondolta, hogy ez után a fényes győzelem után (Polgár Zsuzsa 14 játszmából 11,5 pontot szerzett, ami 82,4 százalékos teljesítmény: Judit 13 partiból 10-et, 76,92 százalék; Zsófia 13-ből 11,5-et, 88,46 százalék: Ildikó a két játszmát, amelyet játszott, megnyerte, s valamennyien táblájuk legjobbjának bizonyultak!), csupa öröm és boldogság lesz, amit náluk talál, s vajor, miért nincs ez így? Van-e még mindig ok panaszra? S ha igen, akkor miért? Mielőtt rátérnék, hogy mit válaszolt Polgár László, az esetleg avatatlan olvasónak el kell mondanom, hogy a család küzdelme a dicsőségért - ha így utólag visszatekint rá az ember - minden képzeletet felülmúlt, és alig lehetett megérteni, miért is volt erre szükség. A család korántsem bővelkedett anyagiakban, és nagy áldozatokat hoztak Zsuzsa páratlan tehetségének fejlesztéséért, neveléséért. Mindkét szülő pedagógus, mindketten feladták állásukat, életüket Zsuzsa sakkpályafutásának szentelték. Azt hinné az ember, hogy ez elsősorban a Magyar Sakkszövetség feladata lett volna, hiszen ilyen tehetségű leánysakkozónak a férfiak élvonalába történő betörése országos nemzeti érdeket, a magyar színek dicsőségét szolgálta. Sajnos, a család és a szövetség között örökös tusakodás folyt. szebb... És kérdés, igazam van-e, amikor múlt időt használok. Mert bizony akadnak még napjainkban is, akik így gondolják. Újjáalakuló társadalmunk sakkszövetsége - mondanom sem kell - lehetőségeihez képest támogatja a lányok további fejlődését, de ami szerintem ennél is fontosabb, nincs olyan magyar sakkvezetö vagy egyszerű sakkbarát, aki ne örülne sikereiknek, ne lenne büszke rájuk, hiszen ők azok, akik ma elsősorban a nagy hagyományaihoz méltó magyar sakkozás zászlóvivői. Irigyek azonban még akadnak. S megértem Polgár Lászlót, amikor azt mondja, hogy az óriási küzdelemben, végül Bucchholz-értékszámítással kivívott elsőséget lányai - Ildikóval együtt - könnyebben meggyan az világszerte történik- szponzorok után. És az ország igen súlyos gazdasági helyzetében is akadnak. Mert vannak vezetők, akik nem csak szeretik a sakkot, de felismerik, hogy a piacgazdaság körülményei között egy-egy vállalat megismertetéséhez, népszerűsítéséhez, anyagi eredményeihez nagyban hozzájárul, ha nevüket, tevékenységüket egy-egy kiváló sportoló - legyen az sakkozó- eredményei fémjelzik. A Dunaholding RT, amely a „beruházások nagymestere“ jelzővel illeti magát, kétmillió forint prémiumot ajánlott fel a Polgár lányoknak, a világ legjobb női nagymestereinek, ha megnyerik a sakkolimpiát. Az olvasó ismeri az eredményt... Lindner László, Budapest kellemetlen személyes dolog is, amelyről nem szívesen beszélek. De inkább elmondom, hogy „tisztába tegyem" a szurkolók körében elterjedt szóbeszédet. Súlyos autóbalesetem volt. Nekem jóformán semmi bajom sem esett, de a barátnőm, akivel szinte már jegyben járok, életveszélyesen megsérült. Az orvosok kérésére egy hétig a kórházi ágynál maradtam, hogy tartsam benne, a szinte csak pislákoló életkedvet. Szerencsére már túl van a legnehezebben. • Kivel érted meg magad a legjobban a pályán és azon kívül?-Azt hiszem, sikerült beleilleszkednem a csapatba, bár az összjáték még mindig nem tökéletes. A leghasználhatóbb labdákat Pavlíktól kapom, szeme van a labdáinak. Köztünk, csatárok között kellene még pontosabban adogatni, jobban ismerni egymás gondolatait. A pályán kívül Maixner a legjobb barátom, mert vele már a ŐH- ban is együtt játszottam. Egyébként barátkozásra nincs sok alkalom, mert minden nap hazajárok Cseklészre. • Mit vártok ti, játékosok a visszavágó sorozatban, az őszi jó szereplés után?- Bizakodó a hangulat. Jó lenne egy komoly kupában játszani, akkor legalább megmondhatnám a papámnak, hogy máris lepipáltam ... Palágyi Lajos Tibor Janöula (a labdával) akció közben Orzsik felvétele és rögtön lehetőséget adott a játékra. Éppen ezért minden idegszálammal igyekeztem és igyekszem, hogy ne okozzak csalódást. Mert ilyen gyors karrierről egy magamfajta falusi fiú legfeljebb csak álmodhat. Végül, de nem utolsósorban meggyőződhettem arról, hogy Dunaszerdahelynek valóban imádni való közönsége van, amely szintén megérdemli, hogy a maximumot nyújtsuk neki. • Nem ijedtél meg a lehetőségtől, hogy mindjárt „fejest ugrottal“ az élvonalba, s mivel amúgy sem vagy valami robusztus alak, nem félsz a kemény hátvédektől?- Nem vagyok bátortalan típus. Meg aztán az SZNL l-ben vagy az SZNL ll-ben sokkal kíméletlenebből játszanak, mint az első ligában. • Kezdetben rúgtad a gólokat, aztán valahogy elfogyott a puskaporod, sőt, az utóbbi meccseken legfeljebb csereként léptél pályára. Mi történt?- A brünni mérkőzésen egy csúnya belemenés után lesérültem. No meg, katonásan be kell vallanom: visszaesett a formám. Közrejátszott ebben egy igencsak R öviden így lehetne jellemezni Tibor Janőulát, akit a DAC az idény elején igazolt át a pozsonyi ŐKP-ból (a volt ŐH). Miőinec óta nem volt ilyen jó vétele a szakosztálynak, és Audi távozása óta ilyen gyors szélsője a csaédesapámtól kaptam, egy focilabda volt. A futball volt és maradt mindmáig a legkedvesebb játékszerem. Ifikoromban a szomszédos Dunaivánkán játszottam, ahol patnak. Az ó esetében az alma nem esett messze a fájától, mert a korábban született futballszurko- lók még emlékeznek egy Janculá- ra, aki nem más, mint a DAC üdvöskéjének az apja. Jóformán még be sem illeszkedett a csapatba, de az előkészületi mérkőzéseken már ontotta a gólokat. Négy találattal ma is a dunaszerdahelyi együttes egyik legeredményesebb csatára. • Az elmondottak után árulj el még valamit magadról...- Pozsonyban születtem (1969. június 16-án), de egyhetes koromtól cseklészi lakos vagyok. Mező- gazdasági szakközépiskolát végeztem. Magasságom 174 centiméter, súlyom 74 kiló, erre szigorúan ügyelek. • Hol ismerkedtél meg a focival, és hogyan alakult pályafutásod?-Az első igazi ajándék, amit tizenhat éves koromtól már a felnőtt csapatba állítottak. Nyilván nem játszhattam rosszul, mert a katonai behívót már a ŐH Brati- slavától kaptam. Az idény elején elfogadtam a DAC ajánlatát. • Nem bántad meg?- Nem, mert egy nagyon jó társaságba, és a liga egyik legjobb együtteséhez kerültem. Ráadásul Szikora György edző keze alá, aki a ŐH-ban is edzett, és akit az egyik legjobb edzőnek tartok. Nagyon sokat köszönhetek neki; aránylag rövid idő alatt, annyit fejlődtem. Kiváló szakember, jó emberismerő, aki tud beszélni a játékosok nyelvén. Amikor a ŐH-hoz jött, reménytelenül az SZNL II utolsó helyén álltunk. Rövid idő alatt lelket lehelt a csapatba, valamint az egyesületi munkába - mert addig nemigen törődött senki semmivel -, és még ugyanabban az évben bajnokságot nyertünk. Nagyon megörültem, amikor hívott, tíasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság « 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: * 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László S 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovióova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: % 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovióova 25, S 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovióova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. * 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovióova 25, 17. emelet, S 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitő. Külföldi megrendelések: PNS, Üstredná expedícia a dovoz tlaóe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Szélvész»« szító se'so i áQ7in ..oiacqazdasá9? __
