Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

Miután az olimpia díjkiosz­tását követő napon a magyar sakkdelegáció külön- busszal visszaérkezett Újvidék­ről Budapestre, és a Polgár csa­lád egy teljes napot itthon töl­tött, alkalmam volt hosszabb beszélgetésre a családfővel, Polgár Lászlóval, a lányok menedzserével. Persze, nem az első, nem is a tizedik, nagyon sokadik beszélgetésünk volt ez, és nem is az elmúlt hónapokból: évekről, évtizedekről beszélhe­tek. ötéves volt a ma huszonegy esztendős Zsuzsa, a legidő­sebb Polgár lány, amikor megis­mertem édesapjával együtt: egy egyesület tagjai voltunk akkor, az MTK-VM-ben. Azóta kísér­hetem figyelemmel fejlődését, utána pedig azt a csudát, amit a két fiatalabb lány, a ma tizen­hat esztendős Zsófi és a tizen­négy éves Jutka feltűnése, a három lány sakkvilághódító útja jelentett. Mert olyan csoda ez a három lány, amilyent nem­hogy a magyar, de az egyete­mes sakkozás története eddig nem ismert. Tehát közvetlenül a sikeres sakkolimpia után beszélgettem Polgár Lászlóval, s röviddel után a rádió egyik riportere is megje­lent a családnál, megszólítva rajta kívül feleségét, Klára asz- szonyt és a lányok közül Zsófit, aki ezúttal a legjobb eredményt produkálta hármuk közül az olimpián. Mert persze, ez volt napirenden most, a női olimpia, amelyen másodszor szerezte meg az elsőséget a három Pol­gár lány és Mádl Ildikó a ma­gyar színek sakksikereit szapo­rítva. Eléggé rögös utat kellett megjárniuk, amíg a csúcsra ju­tottak, s amely út még mindig nem hasonlít egy sima, zökke­nőket kizáró autópályára. A ri­>0 VI (11 !3 (S fi s § Tj I c É 2 $ 'Q) *0 Mi N c 2 w §> a E I 5 0 0 •aí > 0 f— as o Zsuzsa „kilógott a sorból“, irigység, személyeskedések egész sora gátolta, nehezítette fejlődését, és súlyos tehertételt jelentett számára az a nyílt el­lenségeskedés, amely Polgár László és a Magyar Sakkszövet­ség elnöke, Szerényi Sándor között folyt. Nem célom most ennek okait elemezni, főleg nem határainkon túl megjelenő lap­ban; egyébként is, ami volt az volt, ami elmúlt, elmúlt. Ilyen körülmények között is sorra szü­lettek a hatalmas Polgár-sikerek - külföldön. Betört a világ élvo­nalába a két fiatalabb Polgár lány. Judit még nagyobb erővel, mint a maga idejében Zsuzsa. És egészen páratlan tény, hogy Zsófival együtt mindhárman a világ legjobbjai között vannak, sőt a jelenlegi élő-ranglistán Ju­dit első, Zsuzsa második, rrjege- lőzve a világbajnok Csiburdani- dzét és a többi kiváló szovjet női versenyzőt, valamint az ugyan­csak kitűnő svéd Cramlingot. Polgár László és Klára, lá­nyaikkal együtt magyar maradt, pedig sokan voltak, akik annak örültek volna, ha szedik a sátor­fájukat, és valahol a tengeren túlon kötnek ki - minél mesz­szerezték volna, ha nem zavar­ták volna felkészülésüket még most is disszonáns hangok és megnyilvánulások. Ezekből iga­zán elegük volt, ezekre - te­szem hozzá - semmi, de semmi szükség. Akiknek az apa kérlel- hetetlensége az ellenük hada- kozókkal szemben nem rokon­szenves, akik úgy vélik, túlzott az anyagiassága, azoknak csu­pán azt felelhetem: ha Polgár László, engedékeny, megalkuvó lett volna, lányai nem tartanának ott, ahol tartanak. Egyébként ke­vesen tudják: gyakran vannak lel­kifurdalásai, amiért időnként úgy érzi, túl szigorú lányaihoz is... Polgár László már sok évvel ezelőtt megteremtette a maga „piacgazdaságát". És csodála­tos módon, ez a piac funkcionál. Van kereslete lányai zsenialitá­sának, hosszú időn át - aho­gyan említettem - főként külföl­dön volt. Ó örül a legjobban annak, hogy lassan megnyílik itthon is. Az állami támogatás elsorvadásával (amely amúgy is- közvetítőinek köszönhetően- igencsak szelektív volt) a Ma­gyar Sakkszövetség vezetői élénk kutatásba fogtak T aho­porter is megkérdezte az interjú során, ő azt gondolta, hogy ez után a fényes győzelem után (Polgár Zsuzsa 14 játszmából 11,5 pontot szerzett, ami 82,4 százalékos teljesítmény: Judit 13 partiból 10-et, 76,92 száza­lék; Zsófia 13-ből 11,5-et, 88,46 százalék: Ildikó a két játszmát, amelyet játszott, megnyerte, s valamennyien táblájuk leg­jobbjának bizonyultak!), csupa öröm és boldogság lesz, amit náluk talál, s vajor, miért nincs ez így? Van-e még mindig ok panaszra? S ha igen, akkor miért? Mielőtt rátérnék, hogy mit vá­laszolt Polgár László, az esetleg avatatlan olvasónak el kell mon­danom, hogy a család küzdelme a dicsőségért - ha így utólag visszatekint rá az ember - min­den képzeletet felülmúlt, és alig lehetett megérteni, miért is volt erre szükség. A család koránt­sem bővelkedett anyagiakban, és nagy áldozatokat hoztak Zsu­zsa páratlan tehetségének fej­lesztéséért, neveléséért. Mind­két szülő pedagógus, mindket­ten feladták állásukat, életüket Zsuzsa sakkpályafutásának szentelték. Azt hinné az ember, hogy ez elsősorban a Magyar Sakkszövetség feladata lett vol­na, hiszen ilyen tehetségű le­ánysakkozónak a férfiak élvona­lába történő betörése országos nemzeti érdeket, a magyar szí­nek dicsőségét szolgálta. Saj­nos, a család és a szövetség között örökös tusakodás folyt. szebb... És kérdés, igazam van-e, amikor múlt időt haszná­lok. Mert bizony akadnak még napjainkban is, akik így gondol­ják. Újjáalakuló társadalmunk sakkszövetsége - mondanom sem kell - lehetőségeihez ké­pest támogatja a lányok további fejlődését, de ami szerintem en­nél is fontosabb, nincs olyan magyar sakkvezetö vagy egy­szerű sakkbarát, aki ne örülne sikereiknek, ne lenne büszke rá­juk, hiszen ők azok, akik ma elsősorban a nagy hagyomá­nyaihoz méltó magyar sakkozás zászlóvivői. Irigyek azonban még akadnak. S megértem Pol­gár Lászlót, amikor azt mondja, hogy az óriási küzdelemben, vé­gül Bucchholz-értékszámítással kivívott elsőséget lányai - Ildikó­val együtt - könnyebben meg­gyan az világszerte történik- szponzorok után. És az ország igen súlyos gazdasági helyzeté­ben is akadnak. Mert vannak vezetők, akik nem csak szeretik a sakkot, de felismerik, hogy a piacgazdaság körülményei kö­zött egy-egy vállalat megismer­tetéséhez, népszerűsítéséhez, anyagi eredményeihez nagyban hozzájárul, ha nevüket, tevé­kenységüket egy-egy kiváló sportoló - legyen az sakkozó- eredményei fémjelzik. A Dunaholding RT, amely a „beruházások nagymestere“ jelzővel illeti magát, kétmillió fo­rint prémiumot ajánlott fel a Pol­gár lányoknak, a világ legjobb női nagymestereinek, ha meg­nyerik a sakkolimpiát. Az olvasó ismeri az eredményt... Lindner László, Budapest kellemetlen személyes dolog is, amelyről nem szívesen beszélek. De inkább elmondom, hogy „tisz­tába tegyem" a szurkolók körében elterjedt szóbeszédet. Súlyos autóbalesetem volt. Nekem jófor­mán semmi bajom sem esett, de a barátnőm, akivel szinte már jegyben járok, életveszélyesen megsérült. Az orvosok kérésére egy hétig a kórházi ágynál marad­tam, hogy tartsam benne, a szinte csak pislákoló életkedvet. Szeren­csére már túl van a legnehe­zebben. • Kivel érted meg magad a legjobban a pályán és azon kívül?-Azt hiszem, sikerült beleil­leszkednem a csapatba, bár az összjáték még mindig nem tökéle­tes. A leghasználhatóbb labdákat Pavlíktól kapom, szeme van a lab­dáinak. Köztünk, csatárok között kellene még pontosabban adogat­ni, jobban ismerni egymás gondo­latait. A pályán kívül Maixner a leg­jobb barátom, mert vele már a ŐH- ban is együtt játszottam. Egyéb­ként barátkozásra nincs sok alka­lom, mert minden nap hazajárok Cseklészre. • Mit vártok ti, játékosok a visszavágó sorozatban, az őszi jó szereplés után?- Bizakodó a hangulat. Jó lenne egy komoly kupában játszani, ak­kor legalább megmondhatnám a papámnak, hogy máris lepi­páltam ... Palágyi Lajos Tibor Janöula (a labdával) akció közben Orzsik felvétele és rögtön lehetőséget adott a já­tékra. Éppen ezért minden ideg­szálammal igyekeztem és igyek­szem, hogy ne okozzak csalódást. Mert ilyen gyors karrierről egy ma­gamfajta falusi fiú legfeljebb csak álmodhat. Végül, de nem utolsó­sorban meggyőződhettem arról, hogy Dunaszerdahelynek valóban imádni való közönsége van, amely szintén megérdemli, hogy a maxi­mumot nyújtsuk neki. • Nem ijedtél meg a lehető­ségtől, hogy mindjárt „fejest ug­rottal“ az élvonalba, s mivel amúgy sem vagy valami robusz­tus alak, nem félsz a kemény hátvédektől?- Nem vagyok bátortalan típus. Meg aztán az SZNL l-ben vagy az SZNL ll-ben sokkal kíméletleneb­ből játszanak, mint az első ligában. • Kezdetben rúgtad a gólo­kat, aztán valahogy elfogyott a puskaporod, sőt, az utóbbi meccseken legfeljebb csereként léptél pályára. Mi történt?- A brünni mérkőzésen egy csúnya belemenés után lesérül­tem. No meg, katonásan be kell vallanom: visszaesett a formám. Közrejátszott ebben egy igencsak R öviden így lehetne jellemez­ni Tibor Janőulát, akit a DAC az idény elején igazolt át a pozsonyi ŐKP-ból (a volt ŐH). Miőinec óta nem volt ilyen jó vétele a szakosztálynak, és Audi távozá­sa óta ilyen gyors szélsője a csa­édesapámtól kaptam, egy focilab­da volt. A futball volt és maradt mindmáig a legkedvesebb játék­szerem. Ifikoromban a szomszé­dos Dunaivánkán játszottam, ahol patnak. Az ó esetében az alma nem esett messze a fájától, mert a korábban született futballszurko- lók még emlékeznek egy Janculá- ra, aki nem más, mint a DAC üdvöskéjének az apja. Jóformán még be sem illeszkedett a csapat­ba, de az előkészületi mérkőzése­ken már ontotta a gólokat. Négy találattal ma is a dunaszerdahelyi együttes egyik legeredményesebb csatára. • Az elmondottak után árulj el még valamit magadról...- Pozsonyban születtem (1969. június 16-án), de egyhetes korom­tól cseklészi lakos vagyok. Mező- gazdasági szakközépiskolát vé­geztem. Magasságom 174 centi­méter, súlyom 74 kiló, erre szigo­rúan ügyelek. • Hol ismerkedtél meg a foci­val, és hogyan alakult pályafu­tásod?-Az első igazi ajándék, amit tizenhat éves koromtól már a fel­nőtt csapatba állítottak. Nyilván nem játszhattam rosszul, mert a katonai behívót már a ŐH Brati- slavától kaptam. Az idény elején elfogadtam a DAC ajánlatát. • Nem bántad meg?- Nem, mert egy nagyon jó tár­saságba, és a liga egyik legjobb együtteséhez kerültem. Ráadásul Szikora György edző keze alá, aki a ŐH-ban is edzett, és akit az egyik legjobb edzőnek tartok. Na­gyon sokat köszönhetek neki; aránylag rövid idő alatt, annyit fej­lődtem. Kiváló szakember, jó em­berismerő, aki tud beszélni a játé­kosok nyelvén. Amikor a ŐH-hoz jött, reménytelenül az SZNL II utol­só helyén álltunk. Rövid idő alatt lelket lehelt a csapatba, valamint az egyesületi munkába - mert ad­dig nemigen törődött senki semmi­vel -, és még ugyanabban az évben bajnokságot nyertünk. Na­gyon megörültem, amikor hívott, tíasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság « 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: * 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László S 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovióova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: % 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovióova 25, S 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovióova 21. Hirdetési iroda magánszemélyek­nek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. * 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovióova 25, 17. emelet, S 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitő. Külföldi megrendelések: PNS, Üstredná expedícia a dovoz tlaóe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Szélvész»« szító se'so i áQ7in ..oiacqazdasá9? __

Next

/
Thumbnails
Contents