Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
Mennyire rohan az idő! Először több mint két évtizeddel ezelőtt, 1968 zűrzavaros, de akkor annyi reményt keltő tavaszán találkoztunk. A szerkesztőségben keresett fel paptársával, segítséget kérve egy magyar katolikus hetilap kiadásához. Második találkozásunkig két teljes évtizednek kellett eltelnie. Tavaly ismét a szerkesztőségben üdvözölhettük őt, mint a főszerkesztői posztra beérkezett pályázatok elbírálására hivatott bizottság tagját. Most pedig két évforduló kapcsán Szilvássy József fő- szerkesztővel és Kovács Edit főszerkesztő-helyettessel kerestük őt fel boldogfai plébániáján. Koller Gyula a napokban töltötte be hetvenedik életévét, és egy évvel ezelőtt jelent meg a Remény első száma. Ez alkalomból idéztük fel a megtett nehéz utat, és ahogy az ünnepelt újságjának vezércikkében írja: „meggyújtottuk az emlékezés gyertyáját“. • A huszonhárom év előtti első találkozásunkkor mondta, hogy a szlovákiai magyar papságba két lábbal rúgott az akkori rendszer. Először mint ideológiai ellenfelébe, másodszor pedig nemzetisége miatt. Azon az emlékezetes tavaszon azonban reménykedtünk... — Hát igen. Most látjuk csak, mennyire naivak voltunk. Hogyan is hihettük, hogy az a rendszer saját keretein belül képes egy tőle messze túlmutató megújhodásra? Pedig akkor már némi tapasztalattal is rendelkeztünk. • Talán éppen azért. — A közvetlen múlt nem jogosíthatott túl nagy reményekre. A szlovákiai magyar papságra valóban kettős nyomás nehezedett. És bizony hivatásuk puszta teljesítéséért is könnyen börtönbe kerültek. • Erre példa is volt. — Igen. Néhány Érsekújvár környéki magyar pap összefogott és elhatározta, ha már többet nem tehet a Csehországba hurcolt, elképesztő reménytelenségben élő magyarokért, legalább lelki vigaszt nyújt nekik. Kis kezdeményezés volt ez, hogy elmegyünk közéjük, s legalább meggyóntatjuk őket és bizalmat öntünk beléjük. Méry Gábor felvétele Beszélgetés Koller Gyulával, a Remény főszerkesztőjével két évforduló kapcsán • A „kis kezdeményezés“ ebben nem merült ki...- Kissé tovább léptünk. Két csoport alakult — egy papi és egy világi (főképp tanítókból): adatok gyűjtésére a csehországi kitelepítésről. Az adatokat Mind- szenty József hercegprímáshoz juttattuk el. Ő ezt azután az ENSZ szervei elé terjesztette. Mindszentyt (akinek hamvait az idén hozzák haza, és végóhajának eleget téve magyar földön helyezik örök nyugalomra) később koholt vádak alapján 1949- ben elítélték. És hát itthon mi se úsztuk meg a bíróságot. A magyar hívek védelmét rótták fel bűnünkül. • 1968-ban úgy festett, hogy a múlt egy szomorú fejezete lezárult - nemzetiségi és vallási vonatkozásban is. Akkor vetődött fel egy katolikus hetilap kiadásának gondolata is.- A gondolatnál lényegesen továbbjutottunk. Akkor már harmincezer példányra volt előjegyzésünk. Szlovák paptársaink a Szent Adalbert Társulat keretében minden támogatásra készek voltak. Csupán nyomda hiányzott. Ezért kerestük fel az Új Szó, az egyetlen csehszlovákiai magyar napilap szerkesztőségét is, a kiadáshoz segítséget kérve. • Nem az akkori légkört tükrözi, hogy egy készülő katolikus lap a pártlap szerkesztőségének segítségét se zárta ki?- Bizonyára. Bár sok ígéretet nem kaptunk. Persze, a valóság az, hogy nem is kaphattunk. Emlékszem olyan elképzelésekre, hogy az Új Szón, a pártlapon kívül az egész csehszlovákiai magyarság napilapjának kiadását megkísérelnénk. Akkor az is kivihetetlen elképzelés, álom maradt. • Egy évvel ezelőtt, pontosan 1990. április 8-án végre megjelent az első, háború utáni szlovákiai katolikus magyar lap. Miben látja küldetését? — A keresztény öntudat nevelésében és megszilárdításában. Sok mindent elölről kell kezdenünk. A kommunista nevelés óriási rombolást végzett. Igyekezett az embert hitétől megfosztani. A vallás szerepe csökkent az egyén és a család életében is. • A vallás gyakorlását minden lehető eszközzel korlátozták. A fiatalok érvényesülését is a vallás megtagadásától tették függővé. Most újra szabad a vallás gyakorlása. — Sajnos a fiatalok nem kaptak vallási nevelést. A vallási öntudat se alakulhatott ki bennük. A hitben gyökerező erkölcsi magatartásban is rések keletkeztek. Sokszor az erkölcsi korlátok is hiányzanak, ami sokak- nek talán meg is felel. Ők a szabadság alatt szabadosságot értenek ... A szabadság megvalósulásával nem lett több a templomba járó, ami talán bizonyos mérce is lehet. • A modern kor, a jóléti társadalom nem kedvez éppen a vallásnak. Ehhez bizonyára a bibliai tételeket cáfolni látszó tudományos felfedezések is hozzájárulnak.- A Bibliát ne tévesszük össze a fizikával. A Bibiig kinyilatkoztatás, amit hinni kell és elfogadni. Persze nem ész nélkül. Ha már a tudománynál tartunk, feltehetjük a kérdést: talán bármely eddigi tudományos feltevés (hipotézis) a Bibliánál meggyőzőbb magyarázatot ad a legalapvetőbb kérdésekre? Vegyük például a világ keletkezését. A materializmus talán elfogadhatóbb érvekkel tud szolgálni? A Biblia keletkezésekor a tudomány még alacsony fokon állt, az egyszerű nép számára íródott. De a Bibliában máig elfogadható utalásokat találunk. A mi problémánk főképp az, hogy a kommunista nevelés torzulásokat idézett elő. Az így nevelkedett fiatalok már nem hisznek se pártnak, se családnak, se papnak, se saját közösségüknek. De hát eredetileg az egy éve megjelenő lapunk küldetéséről volt szó. A huszonegy ezer-ötszáz példányban megjelenő katolikus lap feladatának tekintjük annak elősegítését, hogy az ember hitét visszaadjuk és szilárdítsuk. Meg akarjuk mutatni neki az isteni világosságot, hogy ne féljen a gonoszság és a hitetlenség támadásaitól, de a ránk nehezedő anyagi nehézségektől sem. A világosságot akarjuk terjeszteni az eszmék zűrzavarában élő világunkban. ♦ ♦ + Az írás címét Mécs László költeményéből kölcsönöztem. Nem véletlenül. Koller atya az elmúlt évtizedek folyamán ugyancsak az aranyszemcséket mosta az élet nagyon is zavaros, iszaptól felkavart folyójábán, hogy ezeket megtisztítsa, szétossza azok között, akik erre igényt tartottak. Isten igéjét hirdette, elszántan vállalva a következményeket is. A magyar katolikus újság megszületésével bizonyára egyik álma teljesült. Kívánjuk, példáját további aranymosók kövessék, és „az emlékezés gyertyáját“ még sok-sok évforduló alkalmából ő gyújthassa meg. Zsilka László 1991. IV. 19. így látja Mnacko Ladislav Mnacko emigráns szlovák író több mint húsz éve él Grosshöfleinben, de élénk figyelemmel követi az itthon lezajló eseményeket. Hazatérése csupán technikai kérdés, amint ez megoldódik, Pozsony környékén szeretne lakni. Itthon az elmúlt évben négy könyvét is kiadták. (Ako chutí moc, Oneskorené reportáze, Súdruh Munchausen, Siedma noc). Nemrég az írót felkereste otthonában a Smena munkatársa és elbeszélgetett vele sok érdekes időszerű problémáról. Az újságíró azon kérdésére, hogyan tekint a demokrácia elmúlt évére Csehszlovákiában. Mnacko a következőket válaszolta: ' „Meg kell mondani, hogy nálunk még nincs demokrácia. A demokráciának meg kell határozni a szabályait, amelyek jogi fundamentumra épülnek. És ez nálunk majdnem minden területen hiányzik. A negyven év passzivitásából nehezen fogunk kijutni. Meg kell határozni bizonyos játékszabályokat. A demokrácia csupán az ellentétes nézetek közötti kompromisszum alapján, vagyis vitában fejlődhet. A demokráciában először mindent meg kell vitatni és a törvényhozó intézmények csak azután hozhatják meg döntéseiket. Ez nálunk még távolról sem működik... Ha visszatekintek az elmúlt évre, úgy tűnik, hogy rosszabb dolgok is történhettek volna. Fejlődésünkben a legjobban nyugtalanít az emberek közömbössége. Még olyan jelenségekre sem reagál a közvélemény, ami közvetlenül érinti őket. Ez a letargia meglepett. Tudtam, hogy a november utáni eufória hem tarthat sokáig. A mindennapi problémák között szertefoszlott, de ilyen apatikus helyzetre nem számítottam. Rajtunk semmi sem segít, csak a kemény munka. Tudom, hogy nincs hozzá kedv, mivel az emberek kettős félelem közepette élnek. A régi még nem párolgóit el zsigereinkböl. A bizonytalan jövővel kapcsolatban felvetődött újabb félelmet pedig az alábbi kérdésekre lehetne tömöríteni: Mi lesz velem holnap, miből fogok élni és miből fogom eltartani a családot? Ez demo- bilizál és paralizál minden aktivitást. Ha ebből a letargiából nem sikerül kikászálódni, még nagyobb válságba jutunk. E válság a múlt öröksége. Az emberek néha összekeverik az okokat a következményekkel... Ez a passzivitás halálos veszedelem. “ Mnacko jelenleg egy német kiadónak könyvet ír Szlovákiáról. A készülő műről a következőket mondta: „A kötetben esszék lesznek, a mai Szlovákia történetéről. Nemrég döbbentem rá, hogy Szlovákián keresztül vezetnek Európa fő útvonalai. Lényegében Európa közepe és erről Európa semmit sem tud. Szeretném bemutatni a nemzetet. De nem reklámként, hanem kritikai hangvétellel. “ Egy könyvbolond halálára A világon igen sokan szeretik és gyűjtik a könyvet. A maga nemében egyedülálló volt a nemrég elhunyt 81 esztendős Los Angeles-i Paul Whitney. Magányosan élt kis kertes házában, nem nősült meg és barátai sem voltak. Minden idejét szeretett könyvei társaságában töltötte. Könyvtára nem akármilyen szedett-vedett művekből állt, hanem a harmincas évektől a hetvenes évekig megtalálhatók benne az amerikai regény- és elbeszélésirodalom legkiválóbb- jai: Upton Sinclair, Sinclair Lewis, Margaret Mitchell, Ernest Hemingway és a többiek. Az ember azt hihetné, hogy ez a könyvbolond ember minden pénzét olvasmányaira költötte. Azonban az igazságra csak akkor derült fény, amikor halála után felbontották végrendeletét és kiderült belőle, hogy könyveit a városi könytárra hagyja. Ugyanis az egészet könyvkereskedésekben lopkodta össze. Ennek alapján Paul Whitney bekerülhetne a rekordok könyvébe is, mint a legnagyobb „könyvtolvaj“. A leggazdagabb gyerek Tizenegy éves korában százezer dollárt keresett Maculay Culkin amerikai kisfiú az elmúlt év legsikeresebb filmjében, az „Egyedül a betörők ellen“-ben vállalt szerepével. Az Egyesült Államokban és a világ más országaiban is óriási sikert aratott. Az E. T. után ez a film hajtotta a legtöbb hasznot a hollywoodi filmeseknek. A pénzt a gyerek szülei bankba tették és a fiú úgy éli életét, mint a többi amerikai fiú. Hetenként öt dollár zsebpénzt kap szüleitől és megkapta a rég óhajtott számítógépet, amelyen izgalmas játékokat játszhat. Ezzel a hír nem ér véget. Ugyanis nem lenne Amerika, ha egy ilyen földrengető sikert a filmvállalatok csupán ennyiben hagynának. írják már a film folytatását. Természetesen Maculay Culkin gyermeksztárral tervezik az újabb történetet. Csakhogy időközben a gyerek apja is okosabb lett (aki mellesleg közepes, alig ismert filmszínész) és fiának kétmillió dollár honoráriumot kér a főszerepért, ráadásul tíz százalékot a tiszta bevételből. Úgy tűnik, a filmgyár megadja ezt az óriási összeget is, és így Maculay Culkin lesz az első gyermekmilliomos, aki saját munkájával lett a leggazdagabb gyerek. (szűcs) ^=—== ' ~ r _____üli
