Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly Jósé Viale Moutiaho Nagy Sándor haláláról ősz volt, a Muralha kávéház teraszán ültünk: Cristóvao és Ráquel sört ivott, én pedig egy filmújságban megjelent kereszt- rejtvényt fejtettem. Egy férfi lépett oda hozzánk, bőrtáskáját letette az asztalra és megszólalt:- Az imént fojtottam meg Nagy Sándort. Felkaptuk a fejünket. Letettem a golyóstollat, összehajtogattam az újságot és közben Ráquel szemét fürkésztem, vártam az alkalmas pillanatot (ő meg biztos azt hitte, hogy majd felállók, és jól megrázom az illetőt).- Ezzel a két kezemmel öltem meg Nagy Sándort.- No, és maga is Arisztotelész tanítványa volt? - kérdezte Cristóvao. Ráquel fölvonta a szemöldökét, folytatta a gondolatot:-Trákokat, görögöket, illíreket is megfojtott már? Őrzője volt Nagy Sándornak, és csak úgy megfojtotta? Bekapcsolódtam a játékba:- Miért kímélte meg Thébát? Nem is... Athént kímélte meg. No persze: Thébát elpusztította, és Athént megkímélte.- És azután idejött, lerakta a táskáját az asztalunkra és bejelentette, hogy megfojtotta Nagy Sándort. No, és most mit akar tenni?- Anatólia, Tigris, Eufrátesz, Arbellesz, Caramánia, Szuza - Ráquel begombolta a kötött kabátját, utána folytatta: - Miért nem válaszol a kérdéseinkre? Cristóvao kiitta az utolsó korty sört a poharából: - Ráquel tanúsíthatja, hogy tanár vagyok, a Történelem és a Nemzet Politikai és Adminisztratív Szervezeti Rendjének a tanára a Martin Moniz Kollégiumban. Tisztában van maga azzal, jó ember, hogy Nagy Sándor úgy halt meg, hogy nem tudta megvalósítani nagyszabású politikai terveit? Az idegen zsebre dugott kézzel, merően nézte a táskát, az arca meg se rándult. Ráquel:- Ahogy a táskáját bámulja, az ember azt hinné, hogy állításának megdönthetetlen bizonyítéka vagy valami más értékes holmi bújik meg benne. Cristóvao ráduplázott:-Talán a makedónok nagy vezérének jogara vagy töltőtolla. Elhatároztam, hogy én is bekapcsolódom a társalgásba, eddig csak figyeltem, de semmire sem jutottam vele:- Hogy hívják? Mivel foglalkozik? Miért éppen ide jött, hozzánk, mért nem ment Snow úrhoz, a hátsó asztalhoz? Zavar bennünket, érti? Zavar engem meg a barátaimat. No, de mindegy, mondjon valamit. Na, szólaljon már meg, persze csak ha nincs ellenére. Ráquel:- Bárcsak így lenne!- Én öltem meg Nagy Sándort; megfojtottam. Megfojtottam, utána a feleségem levágta a fejét. A fej itt van, ebben a táskában. Magammal hoztam, bizonyítékul. És a választásom éppen magukra esett.- Gondolja, hogy van valami jelentősége annak, amit csinál? Ez az egész a maga meg a makedónok privát ügye, egymással kell elintézniük, mi nem szólhatunk bele. Ráquel ránk pillantott, helyeslőén bólogattunk, félszavakat dünnyögtünk.- Azt, hogy van-e valami jelentősége, nem tudom, csak azt tudom, hogy Nagy Sándort én öltem meg.- Nagy Sándort maga nem ölhette meg!- De igen, én öltem meg, és a feleségem levágta a fejét.- No, és elhozta legalább bizonyítókul a jogarát?- Vagy a töltőtollát, ahogy dr. Cristovao mondta az imént? Ráquel mosolygott, aztán komoly arccal kérdezte:- Na, mondja már, mit akar ránk sózni? Japán zsebrádiót? Svájci órát? Csempész whiskyt?- Megértem, hogy nem hisznek nekem - felelte az idegen -, de ha akarják... — kinyitotta a táskáját és a legnagyobb megdöbbenésünkre előhúzta belőle Nagy Sándor gondosan bebalzsamozott fejét. Ráquel hozzáértően vizsgálta a koponyát:- Ez tényleg Nagy Sándor feje, de nem most vágták le, hanem réges-régen, évekkel, évszázadokkal ezelőtt. Cristóvao az állát vakarta és felhorkant:-Tedd már le azt a fejet, és ne markolászd annyira a tarkóját, hányingerem van tőle. Különben is, én azt tanítom a diákjaimnak, hogy Nagy Sándor váratlanul halt meg, még mielőtt megvalósította volna nagyszabású politikai terveit, mert így áll a minisztérium által jóváhagyott tanári kézikönyvben.- Mikor fojtotta meg Nagy Sándort?- 323-ban, a babilóniai függőkertekben. És azóta keresek valakit, aki hisz nekem. Nem szólt többet, visszarakta Nagy Sándor fejét, elköszönt, és a táskát a hóna alá szorítva motorra ült, talán, hogy újabb, hozzánk hasonló embereket keressen, valamely más időben. jegyzet Éz a képtelen história megzavarta Cristóvao, Ráquel és az én nyugalmas őszi merengésemet. És azóta egyre több bennünk a kérdés.- Hogyan halt meg Nagy Sándor? Hány esztendős lehet a gyilkosa? - De hiába, a csend nem felel, mi pedig egyre komolyabban nézünk magunk elé. Pál Ferenc fordítása Könözsi István felvétele O&fi/dn veteti Pillanatkép az örök élet aprócska szeletéről (ERDÉLYI GÉZÁNAK SZERETETTEL) holajóistenbe van itt a közjegyzői hivatal? — toppant elénk nagy sebbel-lobbal a fejkendős parasztasszony míg én tétován tanácstalanul álltam és beszélgetőpartneremre a hanvai papra néztem átvillant agyamon: hisz az egykori TOMPA SZÁLLÓ előtt vagyunk melynek cégtáblája mostanában Gemer (a jónép egymás közt szimplán patkánynak hívja) és az itt lévő hanvai tiszteletes ugyancsak hanvai pap akivel ugyanitt és ugyanígy akár Petőfi is diskurálhatott volna politikáról közállapotokról meg más hasonló evilági haszontalanságról úgylehet a korabeli válasz sem tért volna el sok(k)ban mert az egykori lantos pásztor késői utódja sem lepődött meg a hétköznapi öltözékre méretezett letámadó kérdésen hanem közvetlen egyszerűséggel mondta hogy a közjegyzői hivatal az a szürkés épület amott átellenben ami pedig a Jó Istent illeti az meg itt van bennünk válaszolt miközben jobb kezét szelíden bal oldalára tette Napihírek szerelmes szerkesztője ókonzervatív: rozsdás lókonzerv a hajótatban koncertekre nem jár álmában konspirál lepkegyűjtéskor is prezervatívumot használ teljesen kibillent (mozgóképpé elevenedett bizánci ikon) csonthéja vadbanán: morcos tehertétel a pehelypaplan alatt lebénult habroló - mindegyre hahotázik (elefántcsonttoronyban a kilimandzsáró hava) próbálja eltitkolni helyét: a szemét a fejét akarja hetyeg a nagyvilágba félénken ki-ki dugja szarvát szaván hol lehet - megfogni (meg-megiramodik szervilis böllérkéseket hangol) meglásd: egyszer bekeríti szitává lövi tulajdon nagyrabecsült farkát (végül így dezertál majdani másik énje) M inden sza kény por csak neh^p^pi olyan emberén, í otthonról és söl akarná, sem látn lyén. Javítani k istállót, a kerítés már nem törődik foglalkoztatja, amelyből alig ré: tűnőén nyugodi délelőtti istentis nem is eleven g) télén szobor ül emberkék tem Csak a szája mi kelt, hang nem Rendesen kijárta tályait, de nem szágban. Hatot a szűkös körűimé a családfenntart a háborúba, a há meg már csehszl magyar iskolájál donképpen nem mi, helyén mara pen az iskola előbbiben mag; utóbbiban mag\ pán az emberek változott me^ feledésbe szikszói vásárol ami korábban a: be vezette az er Olyan magán: Dálnok Miska, volt más. Akko téli napokon na este meg fonó vitték magukkai nivalót, pislákc pörgették az őrs lat, s fogadták a Kivéve a hall) Dálnok Miskáé a szépet senkin onnan leste a S2 ját és a pajkosk vetett, ha a töt morult, ha a te estéről estére a ta magát anélk volna a hangul; Akkor ölelt ma amikor a pelyl együtt őt is beíi kólába. Azzal t zül, hogy a bá táncolt. Mentőt bele azok, akik ka petrezselymi nők Miskáb lelkű legényS veit, de egyik lyan, akihez mii közeledett, hoj járjuk el ezt az kodás nem voll közeledés sem összemelegedés belőle. Hárma s ő volt a csa gyermek. Őt k bért, aki még a alkatú volt. Ma Ő volt a testvér sebb. Ő repült 1 ládi fészekből, ségbe ment fél meket szült, di a második vilá gyermekkel eg kellett kóstolni rű kenyerét. N ban. Fiát, lány nevelte, meg adta. Csupán Mab zott és akaratéi Miska bátyja közé tartozott, tudott megnő dott, bizonyta tak fölötte az mincesztendős a szülei nagy dott. A szülei j tak, nem ártott megfértek a_^_ era denkivel, ne Azok közé a tak, akik úgy x Részlet az í című, megjele bői. Hatvanév ból köszöntjül (Méry Gábor felvétele) Nagy János: Olvasó nő
