Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
9 Vasárnap 1991. április 21. A Nap kel - Kelet-Szlovákia: 05.39, nyugszik 19.37 Közép-Szlovákia: 05.46, nyugszik 19.44 Nyugat-Szlovákia: 05.52, nyugszik 19.50 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 11.13, nyugszik 02,09 Közép-Szlovákia: 11.20, nyugszik 02,16 Nyugat-Szlovákia: 11.26, nyugszik 02,22 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KONRÁD - ERVIN nevű kedves olvasóinkat • 1816-ban született Charlotte BRONTÉ angol írónő (t 1855) • 1891-ben hatt meg Henri-Michel-Antoine CHAPU francia szobrász és éremvésö (szül. 1833). A VASÁRNAP kővetkező számának tartalmából MEGTALÁLT PARADICSOM Első nagylemeze előtt Malek Andreával Szabó G. László írása ÖNÖK ÍRTÁK Összeállítás olvasóink levelei alapján A „KÉREMSZÉPEN“ FELESÉGE Tóth Árpád novellája ÁLLANDÓ ROVATAINK Gyermekvilág Házunk tája Hogy mik vannak? Humor Keresztrejtvény NEM AKAROK ÉLNI... Ozorai Katalin írása az öngyilkosságokról így „kíméljük“ környezetünket Molnár János felvétele «11« Ne irtsuk a madarakat! Környezetünk - a levegő, a víz, a talaj - egyre szennyezettebb. Hovatovább mind nagyobb veszély leselkedik emberre, állatra, növényre. Az utóbbi kettőre pedig a felelőtlen ember a legnagyobb veszély. A komáromi villanytelepen vagyok üzemi őr. A telep fásításáról az elődök gondoskodtak. Sudár fenyőfák, terebélyes gesztenyék és más százévesnél öregebb fák is vannak itt, ezért kedvelt tartózkodási helyük a madaraknak. Tavasszal, nyáron madárdaltól hangos a környék. A madarak kedvenc tartózkodási helye lenne továbbra is, ha nem volna két légpuskás gyerek, akik alaposan megkeserítik az énekes madarak életét, irtási hadjáratot folytatnak ellenük. Előfordul, hogy lelőtt gerlicét, feketerigót látunk, így nem csoda, hogy tavaly még csoportosan láttunk feketerigót, az idén már csak hűlt helyük van. Az egyik fiú még az apja vadász- fegyverét is használja, s többszöri kérlelés ellenére sem volt hajlandó felhagyni “szórakozásával“. De ugyanezt a jelenséget tapasztaltam a környező falvakban is. A gyerekek légpuskával a kezükben a fákat kémlelve minden madárra lőnek. Még a verebeket is irtják, pedig hasznos madarak, pusztítják a kártevő rovarokat. Ezúton hívom fel a környezetvédők figyelmét, tegyenek lépéseket, fékezzék meg ezt a pusztító vandalizmust. Tuba János, Komárom Parkolási demokrácia Gyakran megfordulok mozgássérült jelzéssel ellátott autómmal a párkányi főutca autóparkolójában. Balesetem óta sajnos nem mint sofőr, hanem csak mint a gyors változások tétlen szemlélője. A parkolóőrök messziről észrevéve a sárga-fekete címkét a szélvédőn, teljes mértékben megtartották az érvényes játékszabályokat. A minap azonban változott az ábra. A parkoló éber őre lecsapott ránk, mint a szövetséges haderő az iraki célpontokra. Parkolócédulákat lobogtatva a kezében követelte a megemelt díjat a mérnök úr nevében, aki megvette a parkolót. Begyakorolt mozdulattal mutogattam a sorszámmal ellátott jelzést, de nem talált megértésre. A mérnök úr megparancsolta, hogy mindenki fizessen. Eleinte egy kicsit begurultam. Nem a kért összeg miatt, hanem morális érzésemet sértette. De aztán váratalanul megértettem a dolog lényegét! Az igazi demokráciát milyen régen keresik a filozófia klasszikusai, meg az utópisták, én meg itt bukkanok rá szülővárosom eme kis privatizált szigetén, a nyilvános vécétől a sarki kocsmáig. íme a hely, ahol mindenki egyenlő: beteg-egészséges, szlovák-magyar, arab és zsidó. És ami a legszebb, írásos papírt is kapunk róla, egy kétkoronás parkolójegy képében. Tisztelt Mérnök Úr! Ha legközelebb Párkányban járok megint felkeresem az Ön parkolóját, hiszen itt egy méltányos összeg fejében akár egészségesnek is érezhettem magam. Kabla József, Bény Bosszankodunk Úgy tűnik, napjainkban lassan természetes lesz, hogy aki bevásárolni készül, nyugtatót vesz be mielőtt sorra járja az üzleteket. Arra ugyanis vajmi kevés reménye van, hogy mindjárt az első boltban megtalálja a keresett árucikket. Legtöbb helyen üres polcok fogadják, má23 Vélemények sutt viszont a több számjegyű árak emelik vérnyomását. De még a sikeres bevásárló útról hazafelé jövet sem teljes az öröm, mert kiderül, az árliberalizáció következtében máshol olcsóbban vásárolhatott volna. Persze ma kereskedőnek, eladónak lenni sem könnyű. Naponta változó árak, ingerült vásárlók, s a létbizonytalanság igencsak próbára teszik az idegeiket. Különösen, ha ezt még megtetézi mások felületes munkaszervezése. Bizonyára nem egyedi Gömöryné Fischer Piroskának, az ipolynyéki zöldségüzlet vezetőjének esete. Ottjártamkor éppen a Pöstyéni Malom- és Tésztagyárat szidta, miközben az onnan érkezett tarhonyával bajlódott. Bosszúsága jogos volt. A tízkilós kartondobozban szállított félkilós, vékony celofántasakok többsége szállítás közben szétszakadt, s a tarhonya „ömlesztett“ állapotban érkezett. Jöhet a többletmunka: újramérni, zacskóba csomagolni és a vásárlónak magyarázkodni, hiszen mindenki gyanakszik, ha nem az eredeti csomagolásban kapja az árut. Ám mindez a tésztagyárat nem zavarja. Fontos, hogy a szállítmány épségben jusson ki a gyár kapuján. Az illetékesek közömbösségét bizonyítja a kartondobozra ragasztott, annak tartalmát feltüntető címke is: 29 darab, egyenként 500 grammos tasak, összsúlya 10 kilogramm. Hogy ez milyen számtani művelet alapján jött ki nem tudom, de az biztos, hogy a munka minősége körül nincs minden rendben a tésztagyárban. Bojtos János, Ipolynyék Kell a friss újság A galántai Észak lakótelep közel 3000 embernek ad otthont. A lakók bevásárlási gondját részben csökkentette az újonnan átadott önki- szolgáló élelmiszerüzlet. Türelmetlenül várjuk az üzlethálózat további bővítését, mert vannak olyan igények, melyek teljesítését nem szabadna halogatni. Lakótelepünknek még a közelében sem található újságárus. Igaz, mostanában nem kígyóznak olyan hosszú sorok a kioszkok előtt, de az emberek érdeklődése a napi friss újság iránt most is nagy. Napjaink szinte óráról órára változó eseményeit még a rendszeres újságolvasó is alig tudja figyelemmel kísérni. Nekünk, lakótelepieknek fél órát kell rászánni arra, hogy a legközelebbi újságárusnál megvásároljuk a napi sajtót. Sokan reggelenként munkába menet sem kapják meg kedvenc napilapjukat. A városon végigmehetek úgy, hogy egyetlen újságárus sem akad az utamba. Remélem, az áldatlan helyzetre nem az a megoldás, hogy keljek fel korábban, ha friss újságot akarok olvasni, vagy szombat reggel se legyek rest besétálni a városközpontba. Az előfizetés lehetőségét nem támogatom, mivel a kedvenc újságok közül sem olvasom mindegyiket rendszeresen. Hol az újság színvonalának, esetleg árának a változása miatt, hol pedig azért, mert egy új lap megjelenése kelti fel érdeklődésemet. Például a sportújságot a labdarúgó szezonban sokkal nagyobb érdeklődéssel olvasom, mint télen. Reggelenként viszont szívesen olvasnám az utóbbi időben egyre színvonalasabb és érdekesebb Új Szót. Előfizetőként viszont fél napot kellene várnom arra, hogy hazaérkezéskor elolvashassam. Arra a kérdésre, hogy panaszommal - sokak panaszával - miért nem az illetékesekhez fordulok, azt válaszolom, elsősorban azért ragadtam tollat, mert ezek a megoldatlan problémák sajnos a legtöbb városra jellemzőek. Orvoslásuk pedig biztos nem okozna különösebb áldoza,ot Morvay Béla, Galánta lOOJÓÍ a mumusról Évtizedekig koptattuk, ezernyi szóösszetételben használtuk, az újságukban minden bizonnyal a leggyakrabban leírt szó volt, szónokok hirdették, versekbe toglalták. Egy politikai rendszert jellemzett, gazdasági struktúrát fejezett ki, az irodalom és művészetek egyetlen üdvözítő elméletét jelentette. Bizonyára kitalálta az olvasó, hogy a szocializmusról van szó. A Révai Nagy Lexikona ezt írta 1925- ben: „A szocializmus szó a latin socius- (társ)-ból ered és nem régóta ismeretes fogalom. Mai értelemben először Angliában használták 1834-ben. Fogalmát a mai nyelv- használatban rendszerint azonosítani szokták a kommunizmuséval.“ A mi nemzedékünk életében és tudatában a rendszerváltásokkal együtt alakult a szocializmuskép is. Az első Csehszlovák Köztársaságban a kommunistáktól gyerekfejjel egy mesebeli jövő ábrándjait hallottam. Aztán a Horthy-rendszerben a kakastollasok elverték a felvidéki kommunistákat még a tiltott irodalom rejtegetéséért is, és ezt a tabu szót kiejteni sem volt ajánlatos hangosan. A harmadik felvonás azután a második világháború befejezésével, vagyis a szocialista társadalom építésével kezdődött, és ez magával sodorta az egész felnövekvő nemzedéket. A szocializmus lett a sérthetetlen istenség, amely a földi paradicsommá kikiáltott kommunizmus előszobája. A másképp gondolkodókat száműzték. A nép pedig a fejlett országoktól lemaradva csak reménykedett, míg ki nem derült, hogy a szocializmus szovjet modellje valóra válthatatlan lázálom, amely képtelen a propagandában agyondicsért dolgozó embernek olyan életszínvonalat biztosítani, mint az örökké szidott kapitalizmus. Egyszóval, összeomlott az európai szocializmus és különféle módon mindenütt megindult a pluralista társadalom építése. Érthető, hogy ma is sokan szidják ezt a zsákutca- rendszert. Azonban az már komikus, hogy egyesek még a képernyőn is dadogni kezdenek, ha ki kell mondaniuk a szocializmus szót. Egyszerűen mumus lett, pontosabban újra tabu. Mintha a bukott rendszer nevének még a kiejtése is bűnös hiba lenne. Pedig a lenini, sztálini kísérlet kudarcának ellenére a szocializmus mint politikai fogalom tovább él és tucatnyi változatban próbál elfogadható alternatívát kialakítani a kapitalizmus igazságtalanságaival szemben. Ezek a kísérletek nemcsak a volt szocialista világrendszer országaiban vergődnek, hanem sajátos nemzeti formákkal Afrikától Ázsián át Latin-Amerika számos országában is. Persze, ez a szocializmus egészen mást jelent, mint megbukott marxista változata. Inkább a társadalmi feszültségeket próbálja csökkenteni, de nem képes ennek megfelelő gazdaságot teremteni. A fejlődő országok túlnépesedett társadalmában a piacgazdaság nem virágzik. A szocialista szó már csak azért sem lehet mumus, mivel több tucat különféle párt programjában és nevében is szerepel. Gondoljunk csak a szociáldemokrata pártokra, szocialista pártokra, keresztényszocialista pártokra, nemzeti szocialistákra stb. Ezek politikai célkitűzése annyira eltér egymástól, hogy talán csak a nevükben szereplő szocialista szó a közös. De a szocialista szó a piacgazdaságot építő Csehszlovákiában is állandóan időszerű. Egyesek kínosan igyekeznek kerülni a szociális háló, szociális piacgazdaság, szociális segély, szociális feszültségek, szociális intézkedések stb. kifejezéseket, noha ezeknek semmi közük a megbukott rendszerhez. A rendszerváltás bonyolult folyamatában a több mint másfél évszázados szociális szó nem hal el, sőt, az elkövetkező nehéz hónapokban egyre többet fogjuk emlegetni különféle összetételekben, értelemben, hiába kerülik egyesek, akár ördög a tömjénfüstöt. Ugyanis a társadalom nagy többsége kénytelen lesz odafigyelni a hatalmon levő kormány szociálpolitikájára, amelynek létérdeke a szociális feszültségek csökkentése. Sokunk számára elfogadható távlatnak tűnik a több országban tisztességes életkörülményeket, gazdasági biztonságot nyújtó szociális piacgazdaság. Természetesen a csehszlovák viszonyoknak megfelelő változata. Azonban a szociális szó még így is vitatott marad. Szűcs Béla 1991. IV. 1!
