Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
áSZLÓ FÖRIZMÁK érünk vissza a kezdetekhez, ha a végére ek. nmit sem csináltak, azok gondolkodni se sképpen. :örszálhasogató megérti a részleteket, an oda az egész. sok humanisták: átlépik az akadékosko- •úrják össze őket. lyan játszmákba is be kell szánnunk, sok kezdtek meg és rontottak el. ikkor tökéletes, ha tovább gondolható. il TIBOR ^ Heten lakunk /óval egyetem- Merthogy járni ;e - főz, mos, k. Az öregházba ;adni. k velünk laknia ■obácskája van. e most szüksé- >rtoknak szeret- I esetben japán Nem mintha ít és a törpéket Csak éppen szép altatódalo- a nagypapa, aki órára és első öt szik. Elmehetne szép és ked- nagymami, aki i, végre túladhat ;érjhez mehetne gazdag millionás véleményen mikor nagypapa : éjjeliőrök pénzt >gy a nyugdíjuk rendesen felme- szobájába. Déd- Szabályosan lé- eny ember meg- iza! Nemhiába M l : fűben a nagymo- kertet is. észséges! - súgja tenem, mennyire izséges...“ rajta, hogy olyan .“ - jegyzi meg inyom. íja ugyan ócska, kitűnő!“ - ellenc a konyhába, űrt és ceruzát!- mondom a fiamnak. - Két vese, egy máj, egy tüdő, egy szív. Megvan? Kihagytam valamit?“ „A szemeket!! A szemek is eladhatók!“ - figyelmeztet a feleségem „Jó, tehát még két szem. Hány darab az összesen?“ „Hét!“ „Ha egy darabért tízezret kapunk, akkor az összesen... hetvenezer márka!“ - vágom ki a végösszeget. „Szép pénz! Végre nekem is lesz farmerem a páros szerdákra is!“ — örvendezik a lányom. „Lesz autóm, mint a többi srácnak a suliban!“ - örvendezik a fiam. „Lesz végre arany cipőtalpam és ezüst kalapom is!“ - virul a feleségem. Másnap azzal kezdtem a napot, hogy betiltottam nagyanyónak a dohányzást. Fő az egés'zSég! A konyhában reggeliztünk. Déd- nagyanyó ekkor már a kéményt festette. Csendesen ettünk. A feleségem, én, a gyerekek, a nagypapa meg a nagymami is. Visszatértek az éjszakai őrködésből. A kávénál a lányom egy cédulát dugott a kezembe. „4pa! - állt rajta. - Mit szólnál a nagypapához és nagymamihoz? Háromszor hetvenezret kapnánk...“ „Hogy milyen igazad van!“ - írtam a választ. Ittuk a kávét. A nagypapát és nagymamit nézve úgy tűnt, belátok a bőrük alá és ott a vese, a szív, a máj és tüdő helyett valutakötege- két látok. Átadtam magam az édes álmodozásnak. Arra ocsúdtam fel, hogy valaki bámul. Igen... A fiam és a lányom néztek. Mohó tekintetük mintha belém fúródott volna, mélyen, egészen mélyen a bőröm alá. ■in tudod honnan jön, hová megy... TÓTH LÁSZLÓ Fel/egy£!£5Í A „ vendégszoba a ,, visszáruéntem ahová újra elmentem onnan is“ • (Petri György) Már fogy a fagy az égbolt oly igen szomorú nyúl lebeg el a lombos házak fölött űrlélekvesztők ringatóznak a nagy sűrű semmiben a villamoscsilingelés Úristen földig lengő szakálla ebben a városban minden olyan furcsa a Napsugár presszóban ( a Népstadion út és a Thököly út sarkán könyvtárból jövet rendszerint 21.00 és 21.35 h között megiszom egy üveg sört ebben a városban minden olyan mintha még sohasem lettem volna itt és most se lennék itt itt ebben a városban mindegy hol bárhol másutt (és más időben) csak nem itt (és most) egy köpködő ablakán tükörtojás csap ki zúgva-pörögve az emberek rémülten behúzzák nyakukat pi-pí—pipi—pi-pí K úr szórakozottan klimpírozik a kivénhedt Koch and Korselten HÉTRE MA VÁROM A NEMZETINÉL ám egyáltalán nem biztos hogy így hívják csak én neveztem el K. úrnak kint nem-szűnőn dülöngél locsog a város megnőtt cilinder fején az éj a folyó karcsú testén mályvaszín anyajegy a Margitsziget mindegy hol bárhol lennék bárhol másutt csak nem itt csak nem ebben a városban ahol minden minden olyan mintha nem is itt lenne s nem is az lenne ami a Nyugatiból meglógott egy búvárharang EGY JÓ TÚRÓSCSUSZÁRA miközben vizsla szemekkel lesi kivel fizettethetné a soronlevő konyakját nemsokára odébb állok egy bugyorban lakom nem messze innen ott folytatom majd az itt-lét kalandját lemetszek egy szál Gyulai kolbászkrémet VAJRA KENVE FOGYASZTHATÓ megvacsorázom a Guszev utcában majd nem sokkal azután a Wesselényi utcában Akakij Akakijevicset látták az utcák nem utcák magasra csapnak a bérházak hullámai hánykolódó bárkák a trolibuszok akárha sirály ugatna rendőrautó vijiog odakünn A KERTHELYISÉGBEN SRAMLI SZÓL a fekete pincémőt is én neveztem el Aphroditének aki a Mátyás sör habjából lépett elő Hermésznek kevés a nyugdíja Priamosz balettpatkányt nevelt Helénából Diogenész leköltözött az Emke-aluljáróba Kovács úr még nem jött fel a légópincéből ebben a városban az emberek növények állatok is csupán összeszerelhető elemeik önmaguknak VARIA-BÚTOR varia-kaktusz varia-öleb VARIA-EMBER a tartalom elsődleges a formák viszont maradandók az asztalon otthagyok egy húszast és kilépek az örök hullámverésbe az Úristennek szőre hull esik az eső hogy egésznek lássam össze kell raknom ezt a várost ez a város olyan amilyennek összeszerelem gyere el hozzám gyere el ebbe a városba gyere el szobányi bugyromba ÉJJEL AZ OMNIBUSZ TETEJÉN gyere el vendég vendégének gyere el ez a város olyannyira az enyém hogy már szinte idegennek de legalábbis furcsának érzem a villamoscsilingelés Úristen földig lengő szakálla űrlélekvesztők ringatóznak a nagy sűrű semmiben nyúl lebeg el á lombos házak fölött az égbolt oly igen homorú már fogy a fagy Az „itt (( és „ott (( Nincs szomorúbb látvány egy üres íróasztalnál mondta egy ismeretlen bölcs a XX. század utolsó negyedéből s ha ez igaz márpedig miért ne lehetne az akkor az én asztalom egyenesen röhejes látványt nyújt sőt maga a testet öltött röhej fényesre lakkozott sátáni kacagás belekortyolok a boromba goromba verseket kellene írni goromba verseket például arról is hogy goromba verseket kellene írni goromba goromba verseket jobb kézzel közelebb húzom az írógép lüktető testét bal könyékkel odébb tolom a halott könyveket cédulákat né nem nem megy így sem megy a versíráshoz rend kell rendet rendet rendet kellene tenni „megnőtt árnyak vonulnak őrjöngő kerteken át ó mennyi mennyi mennyi zárt világ“ de nem nem így sem jó Tadeusz Sliwiak Lángoló galambdúcából kilép egy kisfiú ’ az asztalilámpa hosszú sárga szakállába kapaszkodva hintázni kezd hintázni az arcom előtt Powiedziatem szescioletniemu / narysuj dóm - narysowat mrówkowiec / Powiedzatem narysuj ptaka - narysoval samolot / Powiedzalem narysuj niedziela —1 narysowal ogromny stadion wypelniony po brzegi A gdzie ty jestes - spytalem - tu - odpowiedzial stawiajac jeszcze jedna kropke oly ismerős nekem nem tudom honnan de oly ismerős az a kisfiú noha amikor én voltam hatéves aligha láthattam még felhőkarcolót aligha láthattam még repülőgépet aligha láthattam még hatalmas stadiont csupán a picike pontról tudtam s arról hogy az én vagyok nem sokkal előtte temettük apámat így a halállal jóval előbb megismerkedtem mint a felhőkarcolókkal repülőgépekkel hatalmas stadionokkal továbbá a tévékészülékekkel telefonokkal politikai gazdaságtannal relativitáselmélettel s hogy mást ne mondjak a szerelemmel Minden vallás eszme mítosz csütörtököt mond a halál küszöbén az X. óra a halál órája a még van és a már nincs órája utcák nyílnak bennem utak indulnak pici piaci pacik trappolnak villamosok vonítanák a holdra a koponyatető véres ege alatt sokan élnek sokan élnek bennem ki temetetlen vagyok még itt távozz takarodj Eriktóth ki önmagadat támasztod fel újra meg újra kiáltanak rám mindenfelől csúszó s mászó uracsok mindenféle daliák s böfögő szüzek a Népszínház utcát messze elkerülöm a 37-es apámat hozza vissza mindig NÉPSZÍNHÁZ U. - ÚJ KÖZTEM, a 37-esen apám ingázik köztem és köztem . nagy honfoglaló ő elhonfoglal szüntelen nagy építész ő beépíti belső tereimet teszi-veszi teendőit lassan elfogyok lassan megnövök esténként az ő ezüst zsebórája kél fel s világít egemen tiktakol zakatol sistereg dübörög a sűrű éjen át oly közel van oly elérhetetlenül közel hogy túlnyúlok rajta egyre csak rendet rendet rendet kellene tenni rendezni kéne rendezni végre közös dolgaimat A múltidejű Múltidejű Ember 1970-ben kórházban voltam Nyugtátokkal altatókkal tömtek az idő lelassult eltévedt a hús labirintusaiban injekcióstűk ütegei lőtték szitává a könyékhájlatok ütőereit A magnézium után mindig úgy éreztem: bevizeltem Osztályunk tengermélyen az alagsorban volt Az ablakon túl a rácsos ég s a szomorúfüzek Sámson-haját felborzoló szél Az elektrosokktól megmenekültem ^ bár nem tudom van-e mifelénk is ilyesmi Az ágy keresztjére feszítve tűrtem cslap-cslap hogy csöpög belém az inzulin ' Egy inzultáció miatt inzultáltak A ketrecben az élet értelmén selmélkedtem Azért kerültem oda mert az egyik orvosom a feleségem szeretőjére emlékeztetett De szerencsénkre nem volt az különben mégiscsak szétvertem volna a pofáját J. a bányapatkányokról mesélt amint megették a kenyerét Zd. az öreganyjáról meg a kurváiról A női osztály másutt volt Én sokáig nem láttam pinát Igaz egyszer igen ámbár akkor is csak a bozontját amikor meglestem Jarmilka nővért a klotyón Verset nem írtam egyet se de kártyáztunk sokat Volt hogy egyszerre három doboz cigarettát is elveszítettem Volt hogy egyszerre három látomást is nyertem M. doktor rájött kisebbrendűségi érzésem titkára Ám erről eddig még soha nem írtam mert tudom ha csak egy szót is írnék róla - igazat adnék neki Készítettem viszont néhány egyéb feljegyzést a 11., 12., 13. és 14. opuszt A múltidejű ember címmel közölte is az egyik irodalmi folyóirat A többit azért nem mert azokat nem írtam meg Egyébként piros cédulám volt # alagsori galaktikánkon kívül számomra nem létezhetett más világ Akkoriban sokat álmodtam mindenféle férgekről bogarakról egészen ellepték bőröm pázsitját Ma már nem álmodom velük Ha néha egy-egy katicabogár (Coccinella septumpunctata) ' véletlenül még rászáll a karomra utálkozva söprőm le onnan Az vagyok aki vagyok és az ki nem
