Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

V*. A világ gyorsuló léptekkel halad a kiegyenlítődés felé. Kamerun legyőzi a világbajnokság nyitányán Argentínát, az később búcsúztatja a szuperfavorit Brazíliát. Mindezt az olaszországi Mondialén, ahol a házigazdák még jól emlékeznek arra, hogy két évvel korábban Zambia ötkarikás válogatottja az olimpián hogyan páholta el 4:0-ra a taljánok csupa profiból összeállított tizenegyét. Lassan már nem is csodálkoz­tunk. Costa Rica „hazaküldi“ a világbajnokságról Skócia és Svédor­szág válogatottját, majd alig három hónappal később a Feröer-szigetek „sosem hallott“ csapata gyűri le semleges pályán Ausztriát. Azon meg már meg sem lepődünk, hogy Luxemburg ellen vért izzad az Eb­selejtezőn a németek világbajnok válogatottja. A világ a kiegyenlítődés felé halad. Brazília például elveszítette évtizedeken keresztül őrzött vezető szerepét. Nem kis mértékben a belső háborúskodás, válság miatt, amiről a brazil sport államtitkára, a három világbajnokságon is szerepelt „Fehér Pelé“, Zico beszélt... (1.) Atur Antunes Coimbra, vagy ahogy a futballvilág jobban ismeri: Zico, immár közel egy éve a brazil sport államtitkára, aki csak az állam­elnöknek tartozik számadással. Bár elvileg az egész brazil sport ügyét feladatkörébe utalták, termé­szetesen a futballal való foglalkozás köti le idejének nagy részét. Sziszte­matikus küzdelmet folytat a „fute- bol" organizálásáért. Tevékenysé­gében legnagyobb ellenfele a Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) teljha­talmú elnöke, Ricardo Teixeira, aki a FIFA-elnök Joao Havelange veje. Zico szerint Teixeira a brazil futball válságának első számú felelőse, kapcsolatukról meg annyit mond: gyakorlatilag nem létezik. A hajdan Fehér Pelé néven emlegetett vi­lágsztár nem titkolja, két közeli célja van. Az egyik: törvényes úton „meg­buktatni" Teixeirát. A másik: végre­hajtani „csomagtervét", amely a köznyelvben a „Zico-terv" elneve­zést kapta. „Teixeira nem ért a futballhoz. Attól még, hogy Havelange elnök úr lányát vette el, nem lett oko­sabb. Sohasem volt futballista, soha sem dolgozott egyetlen klub élén. Mielőtt két esztendővel eze­lőtt megválasztották, ő volt Rió­ban az egyik legsikeresebb tejfor­galmazó“ - mondja Zico, s azt meg mi tehetjük hozzá - persze nem csak a szójáték kedvéért -, hogy a brazil futball viszont egyáltalán nem emlékeztet tejjel, mézzel folyó Kánaánra. Talán ezért sem leli meg benne Teixeira a krízisből kivezető utat. Sőt, Zico szerint személye még mélyíti is' azt, ugyanis az elnök a megbízatási időt nagyrészt azzal tölti, hogy biztosítja a következő vá­lasztásokon való győzelmét is... Az államtitkár elsősorban három „vádpontot" fogalmazott meg a fut- ballszövetség elnöke ellen. Ezek szerint Teixeira semmit nem tesz a pályákon egyre terjedő erőszak megfékezésére. A súlyos sérülése­ket okozó szabálytalanságokat kö­vető kiállítások nevetségesen enyhe ítéletekben nyernek megbocsátást, s a játékosok egyre jobban félnek egymástól a pályán. Ezért a mécs­esek unalmasak, a nézők meg nem mennek a mérkőzésekre. (Más kér­dés, hogy nemcsak azért, hanem a kusza bajnoki programok, az egy­másba érő, sőt egymást átfedő kü­lönböző kompetenciák is nézőrioga- tók a maguk áttekinthetetlensé­gükkel ...) (2-). Az üres stadionok szomorú látvá­nyáról Zico, a hajdani futballista szemével nyilatkozik: „Nincs annál elkeserítőbb, mint amikor a száz- ötvenezernél is több nézőt befo­gadó Maracanában, vagy Morum- biban háromezer ember lé­zeng...“ Zico ugyancsak Teixeira hibájául rója fel, amiért kerek perec megtiltot­ta a szövetségi kapitánynak, Paulo Roberto Falcaónak, hogy az első négy - egyébként akciógól és győ­zelem nélkül zárt - válogatott mér­kőzésre meghívja az Európában szereplő légiósokat. Azóta a brazilok már Paraguayjal is játszanak, mégpedig úgy, hogy Mazinho, Taffarel, valamint - a vi­lágbajnoki keretben nem szerepelt - az olasz Bariban futballozó Joao Paulo „amnesztiát" kapott. A győ­zelmet azonban ők sem tudták „hozni". Van azonban, aki biztosan nem Joao Havelange, a brazil szövet­ség elnökének az apósa számíthat meghívóra: Alemao. (O nyíltan bírálni merészelte Teixei­rát a hirdetésekkel kapcsolatos bot­rányban ), valamint az ugyancsak „túlzott pénzügyi követelésekkel" előálló Dunga, Careca, Mozer, Val- do és Müller. Utóbbi pedig már meg­felelne a kivánalmaknak, hiszen a múlt hónapban szakított a Torinó- val, s visszaszerződött a Sao Paulo FC-hez, bemutatkozásának már csak adminisztrációs akadályai vannak. A legviccesebb az, hogy Zico szerint is igazuk volt a légiósoknak. A szövetség - Teixeira által kezde­ményezett akciójában - a különbö­ző, nagy pénzeket hozó hirdetési akciókban, reklámokban válogatott játékosait, s természetésen azok kö­zül is a legmenőbbeket. Anélkül, hogy abból a futballisták egyetlen cruzeirót is láttak volna. „A játékos nem kötelezhető ar­ra, hogy ingyen hirdessen bármit is. Mindennek ára van. Alemao és társai azért pöröltek a szövetség­gel, s nem azért, mert a játékukért még több pénzt akartak“ - vallja Zico, és semmi okunk, hogy ne higy- gyünk neki. Az államtitkárnak megvan a véle­ménye a Teixeira-Falcao viszonyról is: „Falcao választása telitalálat volt. Olyan népszerű kapitányra volt szükség, akinek hírneve elvi­seli a kudarcokat. Ugyanis hiába hirdeti Teixeira, hogy ez egy kí­sérleti csapat, és nem fontosak az eredmények, Brazíliában ez nem érdekel senkit. Itt egyetlen ténye­ző lényeges: nyer-e a selecao brasileira vagy sem... Mindenki csak azt nézi, hogy a válogatott öt mérkőzést játszott, s még nem rúgott akciógólt. Állítom, ha nem Falcao lenne a szövetségi kapi­tány, más már rég megbukott vol­na. Sajnálom Falcaót, mert Teixei­ra a nyakán ül, s nem hagyja, hogy a saját útját járja. Meg kell pedig adni a jogot neki arra, hogy maga állíthassa össze a csapatát. A válogatottnak, a nemzeti tizen­egynek a személyes érdekeken felülinek kell lennie. A legjobb futballistákat kell válogatni, füg­getlenül attól, hogy haragban vannak-e a szövetség elnökével, vagy sem...“ (3.) Talán már eddig is kiderült Zico szavaiból,- nem hullatna krokodil­könnyeket, ha Teixeira elnököt a kö­vetkező elnökválasztáson nem vá­lasztanák újra. Ehhez azonban min­den bizonnyal az egész választási rend megváltoztatására lenne szük­ség. Jelenleg a 27 állam szövetségi elnöke választ. Ha a mindenkori el­nök az ő kedvükben jár - s megtartja például a sokszor érdektelen állami bajnokságokat -, újra célba érhet. Zico terve szerint azonban az elnö­kök mellett szavazati, illetve válasz­tójogot kellene biztosítani a profi klubok képviselőinek is, csakúgy, mint az országos bajnokság alacso­nyabb osztályait képviselőknek. A reform azonban nem mehet könnyén, hiszen Teixeira - nyilván­valóan saját pozícióját féltve - azzal fenyegetőzik, hogy egy puccsszerű váltás akár Brazília FIFA-tagságába kerülhet. Azt meg kár fontolgatni, hogy az após által vezetett testület kinek a pártját fogná. . Ráadásul azt is kár lenne tagadni, hogy vannak, akik - saját pecsenyé­jüket sütögetve - nagyon is elége­dettek a jelenlegi helyzettel. Nem akarnak semmiféle változást. így támadják Zico azon elképze­lését is, miszerint a klubokat át kell alakítani részvénytársaságokká, egyáltalán európai mintára át kell szervezni a brazil futball gazdasági hátterét. Több szabadságot kell pél­dául adni a játékosoknak.-(4.) • „Brazíliában minden dolgozó­nak joga van arra. hogy megfelelő feltételek esetén otthagyja a mun­káját, ha jobbat talál. A futballis­táknak nem. Ök olyanok, mint a rabok. Sót... A szabályok sze­rint akkor sem lesznek szabadok, ha lejár a szerződésük. Várniuk kell, mig valaki jelentkezik értük. De ha jelentkezik is, a klub akkora összeget kér a játékosért, hogy azt épelméjű nem fizeti ki. Nálunk az átigazolási-szerződési rend­szer alapvetően különbözik az Európában megszokottól, azért szoktam kínomban azt mondani, hogy Brazíliában még mindig rab­szolgaság van...“ - kesereg Zico, aki azért a biztatóbb befejezés re­ményében véleményt formált a válo­gatott stílusáról szóló áldatlan vitáról is: „Brazíliának csak a saját stílu­sában szabad futballozni. Akkor még a vereséget is jobban elfo­gadják. Egy egész futballkultúrát nem lehet egyik pillanatról a má­sikra megváltoztatni. Még akkor is, ha haladni kell a korral, s a mai futball - a világbajnokság óta, mindenki tudja - nem kedvez a művészeknek. De hiába a jó erőnlét, az összeszokottság, a technika, tehetség nélkül sem­mit sem ér a brazil válogatott... (D. T.) 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 268541 TELEX 134099 Már hozzá­szoktunk: nincs szépség- verseny ki- sebb-nagyobb botrány nélkül. (A visszássá­gok általában kiszivárognak, igaz, néha el­ferdített formá­ban). A leg­gyakrabban hangoztatott vád a manipu­láció és a rész­rehajlás. Egyik sem bizonyít­ható ugyan... A lányok csak eszközök Legyetek óvatosak, ne higgyetek az ígéreteknek! Tudjuk, az országos szépség- verseny már nem babra menő já­ték. Fortuna szarujában gépkocsik, ékszerek és olyan külföldi utak ta­lálhatók, melyekről a közönséges földi halandók nagy része csak áb­rándozhat. És akkor még nem be­széltünk a jó nevű cégekkel kötött különféle szerződésekről. E ren­dezvények tehát elsősorban nem az esztétika vagy kultúra kategó­riájába, inkább a biznisz világába tartoznak. Amikor a pénz, az egyé­ni érdekek kerülnek az előtérbe, akkor a lányok - különösen a nai­vabbak - az ügyeskedők eszközei­vé válnak. Ez többek között Ingrid Ondrovicová véleménye is, és ö már csak tudja. A múlt évi orszá­gos szépségversenyen a harmadik lett, majd a nemzetközi porondon is jól szerepelt. A tokiói Miss Inter­national '90 versenyen ötven or­szág szépe között egy spanyol hölgy mögött a második lett. De a bazini orvostanhallgatót nem ezért választottam beszélgetőpart­neremül, hanem azért, mert az idei Miss Slovakia versenyt követően ö volt az, aki beolvasott a rende­zőknek és a honi szépségverse­nyek elnökéről, Zapletal úrról ala­posan leszedve a keresztvizet kér-, telés nélkül rámutatott kisded játé­kaira. Ízelítőül néhány, a sajtótájékoz­tatón elhangzottakból: „Már sokszor kérdezték tőlem, jelentkeznék-e még egyszer egy honi szépségversenyre. A vála­szom egyértelmű: éoha többé. És lányomat sem engedném ilyen ren­dezvényre. Miért? Mert távol áll a profi szinttől, ami zapletal úr ér­deme, aki egy jellemtelen ember.“ Ezek után érthető, hogy a bájos Ingridtől nem a Japánban szerzett élményei felöl érdeklődtem, inkább azt firtattam, mi késztette az ilyen kijelentésekre?- Azt hiszem, ha valakit szép- ségkirálynónek választanak, meg­érdemli, hogy tisztességesen vi­selkedjünk vele szemben és betart­suk Ígéreteinket. Természetesen most nemcsak magamra, hanem a múlt év győztesére, Renáta Go- reckára gondolok, akivel nagyon elbántak. Egyetlen világversenyre sem küldték, otthon ül, munkanél­küli. Zapletal úr ráadásul azt hi- reszteti.'hogy öt kellett megválasz­tani. Amikor tavaly Renáta megkér­dezte tőle, akad-e majd a számára munka, azt válaszolta, keressen magának állást. Aki jobban tetszett az elnöknek, szebben mosolygott rá, kedvesebb volt hozzá, annak nem volt ilyen problémája. Az ötö­dik helyezett Denisa Ferancová például már két világversenyen is indult, és állandóan külföldön tar­tózkodik. Mi ez, ha nem részre­hajlás? Az említett hölgyet nemrég a Miss Slovakia zsűritagjaként lát­hattuk, az újságokban viszont azt olvastam, Ingrid Ondrovicovának kellett volna a pontozók közt ülnie.- Három-négy hónappal ezelőtt levelet kaptam, melyben értesítet­tek, lesz egy szlovákiai szépség- verseny és há érdekel, hívjam lel őket. Ez a stílus is jellemző a ren­dezőkre. A meghívás hangneme olyan, mint amikor a házigazda Így kínálja vendégét: Ugye nem éhes? Részben ezért nem lettem zsűritag- a versenyt mint magánszemély az ötödik sorból néztem -, részben pedig azért, mert kifogásom volt néhány pontozóbíró ellen és nem akartam részese lenni a kulisszák mögötti „küzdelemnek". Miloslav Zapletal ugyan kijelentette, hogy minden a legnagyobb rendben zaj­lott, de a nézőknek és az akkredi­tált újságírók egy részének más volt a véleménye. Csak egy példát említek. Denisa Ferancová, aki elő­zőleg Anabela Jozefkovának szur­kolt, most egyszeriben Miroslava Babcanovára - vagyis a győztesre szavazott. Vagy nincs saját véle­ménye és akkor nem menjen zsű­rizni, vagy - és ez a valószínűbb- valakimbefolyásolta. Azt is felrótta az elnöknek, hogy önnek Hamupipőkeként kellett Ja­pánba utaznia...- A többi lányhoz képest való­ban úgy éreztem-magam. Minden­ről magamnak kellett gondoskod­nom. Ruhámat például Németor­szágban vettem, mert nálunk a Ma- kytán kívül egyetlen cég sem akadt, amely segített volna. Haza saját költségemen repültem. Ezt nem panaszként említem, ám nem volt mindegy, hogy visszatérésem után az újságírók elsősorban nem azt méltatták, jól képviseltem-e ha­zánkat, hanem arról cikkeztek, mi mindent kaptam. A legjobbaknak járó ajándéko­kon és a tiszteletdíjon kívül bizto­san nem hiányoztak a szerződési ajánlatok sem.-Igen, főleg olasz és német cé­gektől kaptam néhány kecsegtető ajánlatot, de egy hajápoló szereket gyártó vállalaton kívül valamennyi lehetőségről lemondtam. Az eltelt hónapokban megismertem ennek az irigyelt életnek az árnyoldalát. Az üzletemberek sutba vetik a já­tékszabályokat, a lányokat kihasz­nálják. A szlovákiai szépségver­seny résztvevőinek is mondtam: legyetek óvatosak, ne higgyetek minden ígéretnek. Ordódy Vilmos ilasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: X 210/4460 és Miklósi Péter: jff 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: X 506-39, gazdasági ügyek: X 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, > 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v.. 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. S 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, £ 210/3659 és 551-83. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. <9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents