Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
t* Bébi Tibor Bolyongtam sokat és szomorkodtam, szinte lefogyott már ifjú testem. Száz falun, városban, két országban valamit, nem tudom, mit kerestem. Bejártam a Nagyalföldet érte, arattam és voltam szolgalegény, Pesten zsákoló, fütő, kifutó. Száz- és ezerfélét próbáltam én. Megbámultam olykor a nagy Krivánt, Prága falai közt szertefolytam, mintha nem is lennék, s eltűnődtem, mint a hangya szomszéd hangyabolyban. Iskolákban - könyvek lapjain át - lestem, hogy e világ sora mint forog. Ott Prágában egy nap megfejtettem, s ez volt ama keresett nagy dolog. Tavasz volt már, s a kedves Moldva locsogott, mesélt a langyos székiek, fölfénylett köröttem száz vén torony, s elpirultak mind a gyárkémények. Emelt fővel néztem fel a várra, lám, ezer év árnyait legyőztem. Talán jéghegy olvadt le szívemről, talán önmagam is megelőztem. Akkor tudtam meg, hogy szabad vagyok s a szépséges világ már mind enyém. Fejcsóválva néztem, hogy hangosan felkacagtam egy utca szegletén. Prága felett szárnyalt, repült a nap, talán örökre megállt a delelön; versek ritmusára dobbant szívem, ■mint a folyó, megáradt csöpp erőm. Azóta mély, nagy öröm kísérget, ujjong bennem, dalolgat, fűt, betölt. Igazabb, jobb magyar lettem tőle, s érzem, hogy édes egy hazám e föld. PÉNZBŐL, ÉSZBŐL ÁLL A KERESKEDELEM Miklósi Péter interjúja Jozef Chren szlovák kereskedelmi miniszterrel a 3. oldalon Mitickyné új szíve Ordódy Vilmos riportja a 4. oldalón Rendületlenül Szabó G. László írása Bács Katalinról az 5. oldalon Mól a törvények sietnek L assú és bonyolult a törvényhozás. Miért tart oly hosszú ideig egy törvény jóváhagyása? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések gondolkodóba ejtik a napi politikai helyzetre odafigyelő olvasót. Félreértés ne essék - nem mentegetni vagy netán sajnáltatni próbálom a parlamenti képviselőket. Általában a törvénytervezeteket a kormány vagy a képviselők egy csoportja nyújtja be a Szövetségi Gyűlés elnökének, aki ezeket a Népek és Nemzetek Kamarájának az elnökségéhez továbbítja. A kamarák elnökei eljuttatják a tervezeteket a képviselőkhöz és azok megtárgyalását előírják az egyes bizottságoknak. Mivel minden képviselő valemelyik bizottság tagja, a bizottságokban kezdődik meg az az aprólékos (néha hiábavaló) munka, amiről a választók csak elvétve szereznek tudomást egy-egy tudósításból. Az információk hiányában úgy tűnhet, hogy a képviselők elszakadtak a választóiktól. A kisebbségi mozgalmak parlamenti képviselői esetében a szorosabb kapcsolat hiánya választóikkal azzal is magyarázható, hogy ezeknek a mozgalmaknak lényegesen kevesebb pénzük van, mint a „győztes“ cseh és szlovák mozgalmaknak, ezért a képviselőknek kell (kellene) vállalniuk a mozgalmi munka egy részét is. A hétköznapokat a parlamentben töltik, távol a választóktól és családjuktól, a hétvégéken a rájuk váró feladatok mellett (szak- vélemények beszerzése a törvényjavaslatokhoz stb.) csak ritkán jut idő beszélgetésekre a választókkal. Ugyanakkor mindannyian tudatosítjuk, milyen fontos ismerni választópolgáraink véleményét, meghallgatni tanácsaikat, javaslataikat. Ezért igyekszünk minden alkalmat kihasználni a közvetlen eszmecserékre. A bizottság ülésein a tör vénytervezet előterjesztője megindokolja annak célját és szükségességét, majd a képviselők megvitatják a javaslatot és annak minden egyes paragrafusát. Az ülés során kialakult véleményekről szavazással döntenek, és azokat a bizottság jelentésében foglalják össze. A bizottságok jelentéseinek birtokában az alkotmányjogi bizottság tagjai jogi köntösbe próbálják bújtatni a módosító javaslatok tömegét, összefoglalva azokat a bizottságok közös jelentésében. A Szövetségi Gyűlés csakis a közös jelentés értelmében foglalkozhat a törvénytervezettel. Kivétel az előadók közös jelentése olyan esetekben, amikor a bizottságok ülésein nem születik megegyezés. A politikában is az erők megoszlása befolyásolja a történéseket. A több képviselőt tömörítő mozgalmak igyekeznek saját érdekeik szerint formálni a törvényjavaslatok egyes paragrafusait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebb mozgalmak kiszorulnak a törvényhozásból. Nagyon sokszor, különösen akkor, ha a többségi szavazatokkal rendelkező politikai tömörülések nézetei nem teljesen azonosak, az úgynevezett kis politikai mozgalmak képviselői alkotják a mérleg nyelvét. Többnyire így tudnak elérni bizonyos eredményeket a választókat érintő fontos kérdésekben. Sokakban felvetődik a kérdés: akkor mit tudnak tenni választóikért a magyar kisebbség politikai mozgalmainak képviselői? Mire elég az erejük, van-e befolyásuk a többi politikai mozgalom parlamenti klubjainak? A magyar képviselők akkor lépnek fel határozó tényezőként, ha fennáll a veszélye annak, hogy valamelyik törvénytervezet a Nemzetek Kamarájának szlovák részében nem kapja meg a szükséges szavazatokat. Ez történt például az illetékességi, a kommunista vagyon visszaszolgáltatásáról szóló, a bíróságon kívüli rehabilitációs törvénytervezetek jóváhagyásakor is. Jelenleg is nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy á magyar nemzeti kisebbség érdekeit is messzemenően figyelembe vevő földtörvény szülessen. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi törvénytervezet megvitatásakor csak az ötödik kerék szerepére lennénk kárhoztatva. Aktív és céltudatos politizálással munkánk egyáltalán nem hiábavaló. A törvényhozás minden országban felelősségteljes, nem kevés erőfeszítést igénylő munka. Különösen így van ez a mi régiónkban, ahol most tanuljuk újra a parlamenti demokrácia játékszabályait. Ez a feladat, ez a lecke bizony egyáltalán nem könnyű, olykor sok vajúdással, feszültséggel jár, ám nem szabad elcsüggednünk. A jó, korszerű törvények jelentik ugyanis azt a biztos alapot, apielyre jövőnk, boldogulásunk, nyiladozó demokratikus társadalmi rendszerünk épü*- Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom prágai parlamenti képviselője >
