Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
Nálunk még nincs annyi híve, mint a Szovjetunióban, Lengyelországban, vagy akár Amerikában. De a kassai szeánsza után egyre többen esküsznek rá. Pedig ebben a nem túl magas, sötét hajú férfiban első pillantásra nincs semmi különös. Modora inkább nyers, mint kedves, nem udvarias, a bőbeszédű pácienst leinti, aki kételyeit próbálná kifejteni - ugyancsak. Egyéni kéréseket nem teljesít, akkor sem, ha a beteg ott ül a helyszínen. Anatolij Kaspirovszkij, a fenomén Kassai szeánszától sokan reméltek gyógyulást, de csak kevesen juthattak be az amfiteátrumba. Nem vállalhatta bárki az utazást, az ezzel járó fáradságot és kiadásokat. Marad a tévé - amely már kétszer is közvetítte a szeánszot - és maradt a videó. Aki feljátszotta, akár naponta is leforgathatja - káros hatása nincs - , ezt maga Kaspirovszkij jelentette ki. Gyógyitó módszerében nem kötelező hinni - ettől függetlenül bekövetkezhet a gyógyulás. De mikor, milyen esetekben alkalmazható Kaspirovszkij gyógymódja? Bőrbetegségek, emésztőszervi betegségek, asztma, visszerek, szürkehályog, mozgásszervi betegségek esetében. Szívinfarktus után a heg sok esetben eltűnik. A műtét utáni heg halványul, kisebb lesz. A lista korántsem teljes. A bénák felkelnek, a kopaszok haja kinő, az ősz haj visszanyeri eredeti színét, a ráncok kisimulnak - hihetetlennek tűnő csodák tanúi és médiumai lehetünk. KICSODA ÖN, DOKTOR ÚR? Anatolij Kaspirovszkij a második világháború elején született egy ukrajnai kis faluban, Hmelnyickijben. Katonatiszt apját a háború kitörésekor a frontra vezényelték. (Édesanyja lengyel nő - s nyilván közrejátszott benne, hogy felnőttként a közelmúltban Kaspirovszkij több ízben is hosszabb ideig tartózkodott Lengyelországban, sőt felröppent a hír, hogy ott szeretne letelepedni.) Még nem volt kétéves, amikor anyjával és a rokonokkal Kazahsztánba evakuált, egy kis agyagviskóban élt kilencedmagával. A háború befejezése után apja értük ment, és magával vitte az egész családot (a feleségét, fiát, a nagyapát, a nagymamát, két nagynénit, két unokahúgot és egy unokaöccsöt) új állomáshelyére, Belorussziába - immár őrnagyként. Kaspirovszkij az ott töltött éveket a legszebbeknek tartja - leszámítva az iskolát. Nem tanult rosszul, mégis nyűgnek érezte a kötöttséget, a kötelezettségeket. .Azt irodalom vonzotta, sokat olvasott. 1947-ben apját leszerelték. Vagyonukat néhány zsák vetőmagra cserélték és visszaköltöztek Hmel- nyickijbe. Kaspirovszkij akkor harmadikos volt. Minden iskolában - és sokat kipróbált - fehér hollónak érezte magát - társai minduntalan belekötöttek, ő védekezett és verekedett - napjában tízszer is. Egy napja sem múlt el verekedés nélkül, s mivel ehhez jó fizikai erőnlét kellett, sportolni kezdett. Az orvosi hivatás nem érdekelte- jogász szeretett volna lenni, de anyja határozott óhajára - s anyjának nem akarva csalódást okozni- az orvosi karon felvételizett Vinnyi- cában - sikerrel. Elsőéves orvostanhallgatóként a kezébe került egy, a pszichiátriával foglalkozó könyv, és ez végérvényesen eldöntötte további sorsát. 1962-ben kapta meg diplomáját. Fél évi falusi praktizálás után a viny- nyicai klinikára került és huszonöt évig ott dolgozott - először az idegosztályon. Akkor „fertőződött“ meg a pszichoterápiával. Első sikereit 1964-ben a dadogás gyógyításával érte el. Az első nyilvános szeánszot 1970. június 14-én tartotta. Majd egyre több meghívást kapott, ám megbetegedett, súlyos hasnyálmirigygyulladással feküdt a kórházban. Erős fájdalmak kínozták. Akkor még nem ismerte „önmaga kulcsát';, de még ilyen állapotban is 17 operációnál asszisztált érzéstelenítőként - és sikerült megmenekülnie a saját operációjától. A betegség meggátolta az utazásban, de az orvosok és a családja tudta nélkül- barátai segítségével megszökött a kórházból, injekciós tűkkel és orvosságokkal felszerelve, remegő lábakkal szállt fel a repülőgépre, hogy elutazzon Szahalin szigetére, ahol már járt egyszer, s amely után any- nyira sóvárgott. Hogy célját elérje, Habarovszkban át kellett szállnia - és csak azért nem fordult vissza, mert visszafelé csak két óra múlva indult a gép. Kínok között folytatta az utat Szahalin szigetére. Kárpótlást a szépséges Szahalin adott Isten háta mögötti településeivel, ahová úttalan utakon jutott el. Akkori gyógyító útjait a Tudományos Társaság (nálunk az egykori Szocialista Akadémiának felel meg) szervezte. Szigorú diétára fogta magát, kekszen és erős teán élt két hónapig. A búcsúzás napján karéliai barátja vacsorameghívásának (félve) engedve, szakított a diétával, elfogyasztotta a fűszeres húst, és kutya baja sem lett tőle. SEGÍTS MAGADON! Kaspirovszkij azt szuggerálja a nézőknek, hogy minden ember önmagán segíthet a legjobban. Érthető, hogy az orvosok többsége nem ismeri el, sőt, az eszközökben nem válogatva támadják. Hazájában is, külföldön is. A Szovjetunióban az olyan sikeres tévészeánszai után pszichiáterek, ideggyógyászok, pszichoterapeuták, irodalmárok, újságírók szervezett támadást indítottak ellene. A tévét okolták azért, hogy a „Kaspirovszkij-probléma“ egyáltalán felmerült. Sikerült is „letiltaniuk“ a képernyőről „a mágust“, de ki ismeri ma már az ellenzők nevét? Nyomtalanul eltűntek. Kaspirovszkij - maradt. Pedig súlyos vádakkal illették. Egy Amerikát (is) járt szovjet tudós, a hipnózis és pszichoterápia jeles művelője, kijelentette, hogy az, amit Kaspirovszkij művel, tudományos szempontból semmihez sem hasonlítható. Se nem hipnózis, se nem pszichoterápia, márpedig ami nem tartozik semmilyen tudományághoz, az mintha nem is létezne. Egy íróújságíró még élesebben fogalmazott: Kaspirovszkijt nem veheti komolyan az okos ember. Hiszen, semmit sem képvisel. 1700 SZEÁNSZ Huszonhét éves orvosi gyakorlata alatt Kaspirovszkij 1700 szeánszot vezetett. A Szovjetunión kívül Amerikában, Izraelben, Lengyelországban, Csehszlovákiában járt és milliók áldják a nevét. Egy nyilatkozatában a kételkedőkhöz intézte szavait: ,, Azoknak, akik kétségbe vonják a pszichoterápia alkalmazását a szomatikus betegségek gyógyításában, megmutatom a páciensei-, met. Van köztük olyan, akinek harmadszor kinőtt a foga, a kopasz, fején kinőtt a haj, az ősz haj vissza-, nyerte színét, a sebhely elhalvá-, nyúlt, javult a hallás, a mozgás - az* idegfájdalmakról már nem is beszélve. Mindig kész vagyok bizonyítani a fájdalommal vívott harcom eredményeit, mert mint orvost ez különösen érdekel. Bárki megtekintheti a telehídon keresztül azt az operációt, amikor sok-sok kilométernyi távolságból érzéstelenítettem a beteget. “ Többször is szemére vetették, hogy sikerként könyveli el azt is, ha a beteg fájdalma néhány órára megszűnik. ,,Kérdezzék meg a szenvedőket, mit jelent, ha legalább néhány órára enyhül a fájdalmuk!" - veti ellen Kaspirovszkij, és azzal érvel: a második, harmadik szeánsz után látványosabb javulás mutatkozhat. Tagadja, hogy gyógyítja a rákot, nem tartja magát csodatevőnek. De nem állítható egy sorba a feltünedező gyógyítókkal. Nem tartja magát mindenhatónak, és nem elégedett önmagával. Ellenségeitől nem fél- nem kedvetlenéi el a gáncsosko- dás. Keveset mosolyog, mert:,.korai még a mosoly. Korunk gyötrelmei, a betegségek, az emberek közötti konfliktusok, az agresszió megnyilvánulásai komoly szemlélődést kívánnak. Ha ezzel megbirkózunk, megszűnik a szenvedés - eljön a mosolygás ideje is. Vannak napok, amikor 100 kilónyi levelet kap - hálás köszöneteket, gyógyulásról tudósításokat, segélykéréseket. Egyéni kérelmeket nem teljesít, és nem fogad betegeket. Gyenge pontja - ezt bevallotta- az adminisztrálás, nincs megfelelő személyzete a levelek feldolgozására. Amerikából és Izraelből vonzó ajánlatokat kapott, mégis - egyelőre- hazájában akar gyógyítani. Sarlatán? Fenomén? Rendkívüli adottságokkal rendelkező ember? Higgyünk benne? Ha egyéb jótékony hatása nem volna a szeánsznak, csak az, hogy az álmatlanságot megszünteti (márpedig megszünteti), akkor is milliókon segít. Nem jelent(het) gyógyírt minden nyavalyára. De milyen jó lenne a napot andalító muzsikával kezdeni, szigorú tekintetéből erőt merítve, biztató szavaival felvértezve indulni a napi hajszába. És este a tévéhíradó meg a krimi mellett- Kaspirovszkijjal együtt számolni. És másnapra talán az ősz hajszálaink is eltűnnének... Kopasz Kiedrowska Csilla A drogfüggőség és a droamac a Szovieiumoban A hetvenes évek közepéig a kábítószer-fogyasztás főleg az ország nagyvárosaiban volt fellelhető. Azóta a közepes és kisvárosokra is kiterjedt, és a távol eső vidéki körzetekbe is behatolt. A kábítószer-fogyasztás különösen nagy mértéket ölt a Türkmén SZSZK, a Karakalpak ASZSZK, az Észak-Őszét ASZSZK lakossága körében, de a Fekete-tenger és a Kaszpi- tenger partvidékein is, Asztrahány, Dnyepropetrovszk és Nyikolajev központokkal. Itt nagy szerepet játszanak a helyi adottságok, a nemzeti hagyományok, az éghajlati sajátosságok és ezáltal a kábítószer tartalmú növények illegális termesztésének lehetősége. A Szovjetunió Statisztikai Állami Bizottságának közleménye szerint 1987- ben a százezer lakosra eső kábítószeresek aránya a Türkmén SZSZK-ban volt a legnagyobb, 129,9; utána következik az Ukrán SZSZK százezer lakosra eső 32,4, a Kirgiz SZSZK 29,0, a Kazah SZSZK 26,5, az Üzbég SZSZK 20,8 és a Lett SZSZK 19,8 kábítószerfogyasztóval. Az orosz föderációban a drogbetegek aránya, mely 1984-ben százezer lakosra számítva 11,2 volt, 1987-ben 17,9-re nőtt. Itt csak olyan személyekről van szó, akik szerepelnek a rendőrség nyilvántartásában és orvosi felügyelet alatt állnak. Az indiai vadkender egyik fő termesztési területe jelenleg az Észak- Őszét ASZSZK. Miközben a Szovjetunió más területein gyomirtó szerekkel és buldózerekkel próbálják kiirtani (hiába), az Észak-Őszét ASZSZK-ban hatalmas állami ültetvényeken termesztik. A vadkender a szovjet gazdaság számára nélkülözhetetlen, mert a viszonylag jó minőségű kötélzet, zsinegek, hálók, sátorponyvák és más nagy ellenálló képességű szövetek gyártására használják. Nincs olyan olcsó anyag, mellyel pótolni lehetne. Ugyanakkor ez a kábítószer-tartalmú növény a hasis és a marihuána előállításának alapanyaga. Mivel az óriási vadkendermezőket hanyagul őrzik - bár a törvény előírja -, a termés egy részét évről évre ellopják a drogkereskedők és a „drogfutárok“ (gönci), akik a kábítószer-maffia zsoldiában állnak. A vadkender ültetvények rendszeres kifosztásáról igen szemléletesen számol be V. A. Sztrelkov a szovjetunióbeli drogproblémákról szóló riportjában: „Itt gyülekeznek a különböző körzetekből és köztársaságokból jött kábítószerélvezők és drogfutárok. Sötét éjszakákon behatolnak az ültetvényekre, és megtöltik táskáikat vadkenderrel, amelyből később marihuánát és hasist készítenek. Dnyepropetrovszkból, Minszkből, a Don menti Rosztovból és Moszkvából jönnek. Ide jönnek, pedig tudják, hogy mindenütt a repülőtereken, a körutakon és a vasutakon különleges nyomozócsoportok működnek, melyek felkutatják és letartóztatják a futárokat. A súlyos büntetések sem riasztják el őket. A rendőrség kezébe kerülnek és évekre eltűnnek a rács mögött. De ez sem állítja meg őket“. Ugyanez a helyzet az OSZSZSZK területén a mákmezőkkel. A kormány évek óta próbálkozik azzal, hogy a máktermesztést a növény ópiumtartalma miatt korlátozza és bizonyos területekre összpontosítsa. A parasztok háztáji gazdaságaiban tilos mákot termeszteni. Az állami termesztés az orosz föderációban főleg három térségre, Kujbisev, Voronyezs és Uljanovszk területére korlátozódik. Itt 8520 hektáron termesztenek mákot, de csak 5320 hektárról lehet betakaritani a termést, mert a fennmardó 3200 hektárról évről évre ellopják: ez a „természetes veszteség“. A máktermesztés tervszerű csökkentése ahhoz a groteszk állapothoz vezetett, hogy a szovjet üzletekben már alig lehet mákos süteményt kapni. A hazai termés a mákszükségletnek csak 20 százalékát tudja fedezni, a fennmaradó 80 százalékot importálják. Ez azonban nem csökkentette az ópiumkínálatot az illegális drogpiacon. A Szovjetunió közép-ázsiai területein (különösen a Türkmén, az Üzbég és a Tadzsik SZSZK) régtől fogva és ma is a narkotikumok termesztésének, gyártásának és elosztásának földrajzi központjai. Ezt nem lehet csak a kábító hatású anyagok termesztésének kedvező éghajlati feltételeivel, valamint a vadkender és a mák legális és illegális vetésterületeinek elismerten hanyag állami ellenőrzésével magyarázni. Szovjet szociológusok joggal hívják fel a figyelmet arra, hogy a mohamedán lakosság kulturális hagyományai is fontos szerepet játszanak. A hagyományos szokások és a kábítószer-kereskedelem közötti okozati összefüggést azokkal a nagy anyagi terhekkel magyarázták, melyeket a hagyományok tiszteletben tartása ró a mohamedán lakosságra. Az ősi szokások a lakosság átlagjövedelmének nagy részét elnyelik; a költségek fedezéséhez szükséges pénzt vagy aszkétikus életmóddal lehet megtakarítani, vagy az összes legális és - végső esetben - illegális jövedelemforrás különösen intenzív kihasználásával lehet előteremteni. A moszkvai egyetem etnológiai tanszékének kutatócsoportja kimutatta, hogy a Ferganai-völgyben, Andizsan megyében, ahol kb. 160 ezer, átlag tíz fős család él, évente az esküvök alkalmával 266 millió rubelt adnak ki a menyasszonyok hozománya. A Türkmén SZSZK-ban a menyasszonypénz (kálim) 20-40 ezer rubel között ingadozik. E térség egyes vidékein ősi hagyomány, hogy a lakodalmas vendégek elé fél vagy egész kiló ópiumot tesznek, mely a kábítószerpiacon 50-100 000 rubelbe kerül. A temetések és a rituális körülmetélések költségei 3000-5000 rubelre rúgnak. Annak ellenére, hogy ezek a kiadások a lakosság átlagjövedelmének több mint 50 százalékát felemésztik, ezen a területen viszonylag magas az életszínvonal. Sok családban van gépkocsi, sőt, sok portán kettőt is megengedhetnek maguknak. A vizsgált terület lakosságának viszonylag magas kiadásai és viszonylag alacsony - hivatalosan kimutatott - jövedelme közötti feltűnő ellentmondás arra késztette a szovjet etnológusokat, hogy rejtett jövedelemforrások után kutassanak. Az etnológusok éveken át tartó megfigyelések alapján arra az eredményre jutottak, hógy a mellékjövedelmek egy része a háztáji gazdaság intenzív kihasználásából származik: a talajt a gazdag gyümölcs- és zöldségtermés érdekében nitrátokkal és gyomirtó szerekkel kezelik. A második jövedelemforrás azzal függ össze, hogy sok ember igyekszik minimális költségek mellett maximális haszonra szert tenni, hogy ne kelljen lemondania azokról a hagyományos szokásokról, melyeket a saria és a szokásjog előír. Ez korrupcióhoz, tolvajláshoz és más bűncselekményekhez, egyebek között spekulációhoz, csempészethez és kábítószer-kereskedelemhez vezet. (Osteuropa) 1991 IV. 5. iiBsírnap
