Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
Vasárnap 1991. március 31. A NAP kel - Kéiet-Szlová- kia: 06.20. nyugszik 19.07 Közép-Szlovákia: 06.27. nyugszik 19.14 Nyugat- Szlovákia: 06.33. nyugszik 19.20 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 20.56. nyugszik 06.16 Közép-Szlovákia: 21.03. nyugszik 06.23 Nyugat- Szlovákia: 21.09, nyugszik 06.29 órakor Névnapjukon szeretettel köszóntjük ÁRPÁD - BENJAMIN nevű kedves olvasóinkat • Húsvét VASÁRNAP 0 1916- ban született Ladislav DUBAY szlovák mikrobiológus (f 1978) • 1931-ben született Július KREMPASKY szlovák fizikus. A VASÁRNAP következő számának tartalmából EGYMILLIÓNÁL K0PPANT A KALAPÁCS Szénási György dunaszerdahelyi riportja „AZ ALAPOKNÁL KÉNE KEZDENI, AZ ISTEN TUDJA HÁNYADSZOR“ Kövesdi Károly beszélgetése Gál Sándorral NEMCSAK SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER Polgári László írása ANAT0LIJ KASPIR0VSZKU, A FENOMÉN Kopasz-Kiedrowska Csilla írása AZ ÖNTUDATLAN CSÖRGŐKÍGYÓ Rákosi Viktor novellája EGY ARC A SZOMSZÉDOKBÓL: BAJOR IMRE Szabó G. László írása IGYEKVŐK ÖRÖMÉRE - MUNKAKERÜLŐK BÁNATÁRA Egri Ferenc riportja Vajon kié lesz a húsvéti tojás? A ŐSTK felvétele Húsvéti öntözőversek Felsütött a húsvét fényes napsugara Minden kereszténynek háza ablakára. Feltámadt a Jézus, nem maradt a sírban, A neki faragott hideg koporsóban. Húsvét másodnapján mi jutott eszembe, Szagos vízipuskát vettem a kezembe. Elindultam vele piros tojást szedni, Hogyha adtok, lányok, meg foglak öntözni. Húsvét másodnapján az jutott eszembe Cukros vízipuskát fogtam a kezembe. Elindultam vele piros tojást szedni, Lányok, ha nem adtok, le foglak öntözni. ■f Ákom-bákom, berkenye, Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot. Ici-pici barna kislány, Az jutott az eszembe: Tégy virágot mejjembe. De ha virág nem lenne, Tégy tojást a zsebembe. E háznak népire Ezer öröm s annyi áldás szálljon. Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással. Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Cukros vízipuskát fogtam a kezembe. Elindultam vele piros tojást szedni, Adjatok, leányok, ha akartok adni, Mert hogyha nem adtok, mind vízbe borultok, Hogyha pedig adtok, áldást mondok ■ rátok.-f E háznak kis kertjében van egy rózsatő, Rózsakertben nevelje a jó teremtő, Vizet öntök rózsatőre, Szálljon áldás a fejére, Az Istentől azt kérem Piros tojás a bérem. Kelj fel, kislány, kelj fel Cifra nyoszolyádról, Bár párfümöm nincsen, Rózsa vizem ■- lészen. Tartsd a fejed, kislány, Hadd locsolom szépen. + Ajtó megett állok, Piros tojást várok Ha nem adtok, lányok Mind a kútba hánylak. Ajtó megett állok, Ajándékot várok. Ha nem adnak piros tojást, Akkor tovább állok. ♦ Húsvét másodnapján Az a kívánságom, E húsvéti napra, hogy már eljutottunk, A mennyei úrnak bő hálákot adjunk, Szüntelen dicsérvén a magas földséget, Ki megadta érni e szent ünnepélyei. Mi is elindultunk ifiú létünkre, Hogy harmatot öntsünk e szép növendékre. Kártyával nem öntsük, mert úgy nem tisztesség, Ha kannával öntsük, úgy lészen ékesség, öntünk asszonyt, gazdát kedves családjával, Várunk piros tojást, de azt is párjával. Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni Ha páratlan adják, úgy is elfogadjuk. Háromszéki magyar népköltészet, Konsza Samu gyűjteménye, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely. MIT ÜZEN A VASÁRNAP Pócsa Péter csornai olvasónk a lapunkban is ismertetett kombucha gombával kapcsolatban kér bővebb felvilágosítást. A gomba rövid idő alatt elterjedt és a segítségével erjesztett „gyógyitalt“ ezrek fogyasztják. Az első ismertetések sokrétű gyógyhatá- sáról szóltak. Később már kétségek is felmerültek. Dehát ez a gyógyszerek esetében is így szokott lenni. Elvégre a legjobb gyógyszerek sem alkalmazhatók mindenkinél egyenlő hatással. Sőt többségüknek van káros mellékhatása is. A kombucha gomba divatként terjedt, akár korábban a propolisz vagy az annyit vitatott hajnövesztő szesz is. Egyik se csodaszer. A gombából készült ital hatásának megállapítása a szakemberekre vár. Amennyiben újabb adatokhoz jutunk, természetesen ismertetjük olvasóinkkal is. Demján István kassai olvasónk a lapunk 8. száma első oldalán közölt kérdőívvel kapcsolatban szeretné tisztázni, hogy az ott szereplő Vladimír Maros névben melyik a vezeték- és melyik az utónév. Olvasónkat bizonyára megtéveszti az a tény, hogy a szlovák helyesírás szerint mindig a magyarnak megfelelő utónév szerepel az első helyen. Am statisztikában, névjegyzékekben e szabállyal ellentétben a szlovák is a vezetéknevet teszi az első helyre az ábécé szerinti besorolás miatt. Különben a kérdőívben szereplő kérdés így hangzik: Vezetéknév és utónév. Tehát a kérdésben megszabott sorrendben kell beírni a nevet. Ezek szerint a Vladimír a vezetéknév. Hasonló probléma felvetődhet a magyar neveknél is. így például Péter László. Mind a kettő lehet utónév is, de a magyar nyelvben a sorrend nem okoz gondot, belőle egyértelműen megállapítható a vezetéknév. (—al—) foo^ó1 az ellenségképről Azt hiszem, senki nem tudja, hogy mikor alakult ki az ember első ellenségképe. De azt, hogy ősidők óta létezett, igazolják a történelmet végigkísérő harcok, csaták, ellenségeskedések. Sajnos, a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!“ vallási parancsolat évszázadok során csupán írott malaszt maradt. A vallási háborúk, a hódító hadjáratok, a büntető fegyveres megtorlások és az erőszakos rendteremtések mögött mindenütt ott van a gyűlölt ellenségkép. Ezt azért teremtették meg, hogy a tömegekkel elhitessék, azért fognak fegyvert embertársaik ellen, mert a gonosz ellenség legyőzése megteremti a békét, a jobb életet. Nem akarok olyan történelmi példákat felsorolni, amelyeket ma már a történelemkönyvek többnyire a győztesek szemszögéből értékelnek. Azonban az én életemben is megpróbáltak belémsulykolni néhány ellenségképet/ Középiskolás koromban, a második világháború idején a kommunizmus veszélyét, Amerika világhódító törekvéseit tanították az iskolában. „Győzelem, vagy Szibéria!“ - hirdették a plakátok. A második világháború után aztán a pártállam kialakulásával új ellenségkép foglalta el a .régi helyét. A gonosz imperializmus, a kizsákmányolásból és háborúkból élő kapitalizmus, amelyet annyira illett gyűlölni, hogy a másik táborban élő rokonokkal folytatott levelezést is be kellett írni az önéletrajzba. Ez volt a hidegháború korszaka, amely atomháborúval, az emberiség pusztulásával fenyegette a világot. Ebben a rendszerben az volt a legrettenetesebb, hogy ellenségeink nemcsak a nyugati határainkon túl éltek hanem a hatalmas államvédelmi apparátus és besugórendszere mindenütt vadászott az „ellenségre“, vagyis a másképp gondolkodókra. Arra, hogy ez az ördögi rendszer micsoda káoszt teremtett az emberi lelkekben, azt csak akkor láttam, amikor 1968-ban egyik napról a másikra száműztek a szerkesztőségből, és a volt kollégák többsége félt szóba állni velem. Egyszeriben én is ellenség lettem. Az ellenségkép hihetetlenül összekuszálja a társadalmat, az emberi kapcsolatokat. Gyógyítása bonyolult és hosszadalmas folyamat. Csakis a demokrácia, a nyíltság alapján lehet kilábalni belőle. Sajnos, a közép-európai rendszerváltás után sem sikerült eltüntetni az ellenségképeket. Megváltozott ugyan az állami szintű el- lenségkép-propagáció, azonban a pluralizmus körülményei között, más síkon, más módszerekkel, rafináltabban, de tovább él. Naponta vagyunk tanúi annak, hogy a gazdasági és társadalmi nehézségek, konfliktusok leküzdése közben a politikusok egymásra mutogatnak. botrányosan vádaskodnak, nacionalista érzelmeket korbácsolnak fel, kétségbe vonják egymás szavahihetőségét, vagyis úgy viselkednek, mintha ellenségek lennének. A hatalmi harcban ezek az ellentétek egyre élesednek és kíméletlenebbek. Sajnos még nem tudjuk betartani a demokrácia egyik alapvető szabályát, miszerint akinek más a nézete, nem ért velem egyet, az még nem ellenség, aki ellen harcolni kell. Az újságokban az ellenségkép olyan végletei között, mint a „régi kommunista struktúra“, a kíméletlen kapitalista jobboldal, valamint a nacionalista, szeparatista, még számos árnyalat létezik. Vannak, akik a magyarokat gyűlölik, vagy ki nem állhatják a cseheket, zsidókat, romákat. Ezek a nézetek ma szabadon propagálhatok újságokban, gyűléseken, felvonulásokon. Hová vezethet mindez? ' Fokozhatja az országban a zűrzavart, politikai labilitást. Pedig szent meggyőződésem, hogy lakosságunk túlnyomó többsége nyugalmat akar, gazdaságunk mielőbbi talpraállását szeretné. Arra vágyik, hogy a gyűlölködő ellenségképet váltsa fel a tolerancia, egymás nézeteinek kulturált megvitatása, mert csakis a demokratikus erők összefogásával lehet leleplezni a káros szélsőségeket és elszigetelni azokat. Úgy tűnik, a két világhatalom szintjén lassan sikerül semlegesíteni a káros ellenségképet. Jó lenne ezt tenni Közép-Európában, Csehszlovákiában is. Szűcs Béla
