Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
Általában kíváncsisággal kezdődik: vajon milyen érzés lehet néhány órára kellemes bódulatba esni, megfeledkezni a világ gondjairól? A lejtön aztán csak ritkán sikerül megállni. A szipó- zást, a nyugtatok szedését hamarosan az injekciós tű követi. Hazánkban ma már a kemény drogok sem elérhetetlenek. íme néhány példa a múlt évből. Március 23-án egy prágai kempingben egy tanzániai férfinél 180 gramm heroint találtak. Két nigériai utas dupla fenekű kofferjében június 11-én a Ruzynéi repülőtéren leszállva 40 kg marihuánát akart becsempészni, öt nappal később másik két társuknál további 28 kiló marihuánát találtak. Július 16-án egy Szomáliái turista táskájában 22 csomag ópiumra akadtak a vámosok. December 6-án egy nigériai állampolgár 3 kiló heroint próbált az országba hozni. A rózsaszín álmok veszélye Hallgatom a szaggatott, összefüggéstelen vallomásokat. Négy „szipós“ magnóra felvett mondatait. A kábítószer hatása alatt született elképzeléseiket az életről, a jövőről. Pontosabban a máról. Arról a néhány óráról, amikor bódulatukban úgy érzik, a világ összes gondja- baja elszállt, és csak a rózsaszín csodálatos álmok maradtak meg. „Meseországban“ járva minden probléma megszűnik. Az ébredés viszont egyre kegyetlenebb: Fejfájás, rosszullét, hányinger, kitágult pupillák, sápadt arc, a gyakran agresszivitásba torkolló ingerlékenység ... Hosszú távon lehetetlen eltitkolni okukat. Ezért van a szipózóknak szükségük egy elhagyatott pincére, ahol összeverődhetnek, ha kell, kisegíthetik egymást egy kis „ragasztóval“, melyet később saját gyártmányú desztillált vízben feloldott orvosság helyettesít. A bazini pszichiátriai intézet főorvosa, dr. Drahomira Nejdlová kikapcsolja a magnót. Később szinte hinni sem akarom, hogy ugyanazokat hallgatom, akiket a hangszalagról már megismertem. „A kábítószer már csak rossz emlék, végérvényesen a múlté. Kipróbáltuk, szenvedtünk tőle, elég volt. Ha majd hazaengednek, szeretnénk befejezni a sulit, és aztán találunk valami megfelelő állást“ - mondják meggyőző hangon minden pátosz nélkül. Szavaik őszintén hangzanak és látszik, hogy hiszik is, amit mondanak. Nem tudják, nem sejtik, hogy elhatározásuk megvalósítása ezerszer nehezebb, mintsem gondolják. Nem ismerik a statisztikai adatokat, a szakemberek felméréseit, szomorú tapasztalataikat a visszaesőkkel. Talán jobb is. Vallomások Első kapcsolatukról a testet-lelket romboló szenvedéllyel minden skrupu- lus nélkül beszélnek. íme a négy vallomás rövidített jegyzete. Zoli: Tizenhárom éves koromban a haverok rábeszélésére kezdtem szipóz- ni. A Cikuli belélegzését Okena ivásával kombináltuk. Nyolcadikos koromban már különböző tablettákat is szedtem. Egyszer sörözés közben valaki egy marék gyógyszert dobott korsómba. Le- génykedni akartam, felhajtottam az italt. Rövid időre elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, valósággal transzba estem. Tömi-zúzni kezdtem, arra támadtam, aki a közelemben volt. Két nap múlva, amikor a többiek röhögve meséltél^, mit csináltam, szégyelltem magam, s megfogadtam: soha többé. De nem bírtam sokáig. Ismét elfogadtam a tablettákat, és rövidesen képtelen voltam meglenni nélkülük. Pedig hatásuk alatt szörnyű dolgokat műveltem. Késsel támadtam szüléimre. Nagymamámat meg is sebesítettem. Aztán kiugrottam az ablakon. Szerencsére csak az első emeletről. Szüleim akkor azt gondolták, mindezt az alkohol hatása afatt tettem. Amikor rájöttek tévedésük+ Fiatal narkósok vallomásai # Az egyszeri kórházi kezelés 50 ezer koronába kerül # A visszaesés veszélye óriási + A rendőrség jóformán tehetetlen # Egyre több kábítószer érkezik Csehszlovákiába- ami igen gyakori eset -, a régi társaság mindig kész segíteni. Szállást és kosztot biztosít és mámorról is gondoskodik. Mit tehetnek a rendőrök?- Nem, túl sokat. A mi feladatunk elsősorban az, hogy felszámoljuk a parkokban, pincékben vagy más helyeken összejáró narkósokat, fényt derítsünk a kábítószerrel összefüggő bűnesetekre. A lopásokra, rablásokra, a gyógyszertári betörésekre - mert ilyen esetünk is akad -, és magára a kábítószer hazai „gyártóira“ - mondja beszélgetésünkkor a bűnügyi rendőrség tisztje, Ján Bazovsky. — Az egyik razzia során egy lánynál orvosi pecsétet is találtunk. Volt munkahelye rendelőjéből lopta, így hónapokig igazolta társai bliccelését. A kábítószerélvezők ellen nem tehetünk semmit, csak akkor van jogunk beavatkozni, ha bizonyítani tudjuk; az illető terjeszti, gyártja és árusítja a drogot. Jól ismerjük a fiatalok találkahelyeit, ahol sokszor emberi roncsokat találunk. Volt egy esetünk, amikor egy lány már hathónapos terhes volt, mégsem tudott lemondani napi adagjáról. A tragikus esetek elriasz- tóak. Egy fiú azt képzelte, hogy szárnyai nőttek és - lezuhant a tize'dik emeletről. Egy másik 17 éves sorstársát az anyja, ha szipózott, nem engedte be a lakásba, ezért pincékben aludt, és hogy ne fázzon, tüzet rakott, végül bent égett. * * * A társadalom védekezik, de a fehér halál, ahogy a kábítószert nevezzük, egyre szélesebb teret hódít. Az Alna- gont, a honi kábítószerélvezők kedvenc tablettáját (a szervezetben morfiummá alakul), már több éve csak receptre árulják. De ez nem sokat segít. A narkósok vallomásából kitűnik, hogy a feketepiacon - igaz, borsos áron —, de könnyen hozzá lehet jutni. S aki meg akarja fizetni a napi 40-50 tablettás adagját, képes áruba bocsátani testét, képes lopni, rabolni, betömi. Ordódy Vilmos re, a diliházba vitettek. Már megbocsátottak és hazavámak. Szeretem a zenét, ezért vettek egy gitárt. Vlado: Én mindössze egy éve kezdtem el szipózni. Olyan fiú vett rá, aki már kétszer volt gyógykezelésen. Az itt töltött idő alatt sokat gondolkodtam és mindent megbántam. Egy hét múlva, ha igaz, hazaengednek, de könnyen lehet, hogy javítóintézetbe kerülök, mert a kábítószer hatása alatt kiraboltam egy trafikot. Patrik: Amikor szüleim rájöttek, hogy kábítózok, már késő volt. Anyu idegileg összeomlott, apu elővette a nadrágszíjat. Elszöktem hazulról és egy galerihoz csapódtam. Mindig akadt egy pince vagy padlás, ahol zavartalanul hódolhattunk szenvedélyünknek. Amikor valaki arról beszélt, hogy itt és itt túladagolás következtében meghalt egy fiatal, nem hatódtam meg. Azt állítottam, én okosabb vagyok, engem ilyen veszély nem fenyeget. Nemrég szombat-vasárnapra hazaengedtek. Találkoztam a régi társasággal is. Mindjárt nyújtották az injekciós tűt, de visszautasítottam. Úgy érzem, elég erős vagyok ahhoz, hogy a kísértésnek ellenálljak. Itt az intézetben minden este kocogok, azzal is erősítem szervezetemet. Szeretném befejezni a középiskolát, a főiskolával is megpróbálkoznék. István: Én vidékről jártam be. Az állomáson megismerkedtem három sráccal, akik „megmagyarázták“; az inasiskola felesleges, hamarosan úgysem lesz munka. Megittunk néhány sört, aztán .kimentünk a temetőbe. Az új haverok a kripta sarkából elővettek egy dobozt, amely tele volt valami számomra ismeretlen folyadékkal. Azt a zsenbkendő- jükre öntötték, igelittáskát húztak a fejükre és úgy lélegezték be. Először elutasítottam, aztán kipróbáltam a szer hatását. Nagyon hamar rászoktam. Kimaradtam az iskolából, a hétvégeken nem utaztam haza. Lopásokból éltem. Egy nap elvittek a rendőrök, és ide kerültem. Eleinte nagyon hiányzott a napi adag, most már úgy gondolom, „rendben“ vagyok. Ha kiengednek, kőművesek mellett szeretnék dolgozni. Költséges kezelés Tervek, elhatározások, ígéretek. Vajon mi válik belőlük valóra? Az orvosok e téren eléggé szkeptikusak. Nem csoda, hiszen ők tudják a legjobban, hogy a 304-es diagnózisra nincs hatásos gyógymód. Egy kábítószeres egyszeri kezelése 50 ezer koronába kerül* És az eredmény? A kezeltek 80 százaléka előbb vagy utóbb ott folytatja, ahol abbahagyta és visszakerül az intézetbe.- Éz természetesen a gyerekekre is érvényes, akik általában nagyon leromlott fizikai és szellemi állapotban kerülnek hozzánk - mondja Nejdlová főorvosnő. - Az általában háromhónapos gyógykezelést a szervezet detoxikálásá- val kezdjük. A gyógymód egyik fajtája a munkaterápia. A kollektívában folyó beszélgetések és a kábítószerekről szóló könyvek olvasása is a kúrához tartoznak. Ha a páciens távozik, ismét ki van téve a kísértésnek. Elég egy rosszul sikerült nap, kellemetlenség az iskolában, vagy a családban, legtöbbjük máris a kábítószer után nyúl. Ezért fontos, hogy a gyógykezelés utáni napokban ne hiányozzon a család segítsége. Ha ez nincs A. Podstrasky felvételei A CIVILIZÁCIÓ ÁLDOZATAI
