Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-22 / 12. szám

ÚBUJQSBi Az az érzésem, hogy Iveta engem már nem lát, hiába néz rám. A tizenkét éves kislány már nem érzékeli környezetét. Bemegy az ácsolt építménybe, ahol már ott térdepel egy évvel idősebb barátnője, Katari­na. Vagy ezer ember ugyanezt teszi, pedig nem valami jó térdelni a hideg havon. „Fagy. De az embereknek ez nem számít“ - mondja Judit apáca, aki megismertetett a két lánnyal, Iveta Korcákovával és Katarina Cesálovával. „Az emberek itt nem fáznak. Égő szeretettel viseltetnek a Szűzanya iránt, aki a lányok közvetítésével beszélget velük.“ Judit apáca tette lehetővé fényképészünk­nek, hogy bejusson az ácsolt építménybe, ahova „csak úgy“ senki nem juthat be. A múlt év augusztus 5-én állítólag itt jelent meg a lányoknak egy gyönyörű nő fehér köntös­ben, fénylő koronával a fején. Ettől fogva többé már nem látták, de minden vasárnap délután beszélget velük. Az üzenetét aztán a lányok tolmácsolják a tízezernyi zarán­doknak. A lányok normálisak, egészségesek, amit az eperjesi pszichiáterek is igazoltak. Az után a bizonyos találkozásuk után Szűz Máriával, megvizsgálták őket. Megállapították, hogy szellemileg teljesen rendben vannak, s lelki sérülést sem szenvedtek. Nincsenek halluciná- cióik, nem epileptikusok. Vallásuk szerint görögkatolikusok. Akár­csak a szüleik, s szinte kivétel nélkül minden lakosa a kis falunak, Litmanovának, amelyről ma egész Szlovákia beszél. A szüleik nem bigott hívők. Maguk a lányok - mondja Judit apáca - augusztus 5. előtt a vallás iránt társaiknál közömbösöbbek voltak. A búcsújáró menet előtt beszélgettem ve­lük, amelynek élén ők mennek minden vasár­nap. Annak idején augusztusban sétálni men­tek a pajta felé, amely Katarina szüleinek a tulajdona. Amikor beléptek, közepén meg­jelent egy gyönyörű nő, világító koronával a fején. A megrémült kislányok rögtön futni kezdtek a falu felé. A fehér leples nő fölöttük lebegett, elkísérte őket a falu szélén álló kőszentig. Otthon beszámoltak élményeikről. Tőlük értesült a történtekről Ján Zavacky, a helybeli görögkatolikus pap. A lányok elmondták, hogy Szűz Mária néha beszélget velük, annak ellenére, hogy már nem látják őt. Szűz Mária azt mondta nekik, hogy minden vasárnap délután a pajtában a Zvir nevű dombon szól hozzájuk. Az üzenet átadásának pillanatában a pajtá­ban csupán a litmanovái pap és Judit apáca van jelen. Kint hosszú sorokban várják az üzenetet. Eddig a Szűzanya azt közölte a lá­nyokkal, hogy Szlovákiát nagy csapás éri, ha az emberek csak a világi élvezeteknek s a mammonnak fognak hódolni. S megáldotta a pajtától száz méterre levő forrást is. VANNAK ELŐDEIK Egyelőre az üzenetek átadásakor a Zvir hegyen csoda nem történik. A franciaországi Lourdes-ban, ahol 1858 februárjában a tizen­három éves Bernadette-nek megjelent egy nő fehér köntösben sárga rózsával a lábánál, állítólag történnek ilyen dolgok. Időről időre itt a megszentelt forrásból egy kortyintás után a vakok eldobják fehér botjukat, a bénák felugranak rokkantkocsijukból. A jugoszláviai Medzugorjéban eltűnnek a daganatok, a bete­gek visszanyerik hallásukat, beszélőképessé­güket és látásukat. A mai legnagyobb búcsújáró helyen Dél- Európában Szűz Mária 1981 júniusában meg­jelent a tizenöt éves Ivánkának és a tizenhat éves Miriamnak. Később más gyerekeknek is. Egyesek a mai napig is beszélgetnek vele. Üzeneteit továbbítják nemcsak a jugoszláviai hívőknek, de az éter hullámain az egész világnak. Az üzenet többnyire arra vonatko­zik, hogy az emberek béküljenek meg Isten­nel és egymással. Medzugorjéban néha a vi­zionálok társalgását a transzcendentálissal (= rik. Táncra kerekedik egy óriási betonkereszt. A Nap vérezni kezd. Egyes búcsújárók azt állítják, hogy a litma­novái Zvir hegyről már többször is láttak óriási foltokat a Napon. Judit apáca viszont mindezt nem erősítette meg. „Itt ilyen dolgok egyelőre nem történnek. De nem csoda-e már önmagában az is, hogy a lányok által itt velünk együtt jelen van Ö?“ NAGY ÜZLETELÉS Azon a vasárnapon Litmanovában az út mentén százötven autó és harmincnégy autó­busz állt. Az autóbuszokon felirat: „Társas- utazás a litmanovái Szent hegyre.“ A búcsújá­rók száma vasárnapról vasárnapra egyre nő. „Ez a tömeg már szinte sokkol minket“ - mondja Vasil Visocky, a hatszáz lélekszámú falucska polgármestere. S így folytatja: „Kénytelenek vagyunk mielőbb nagy par­kolóhelyet építeni. Eddig a hegyre vezető út legveszélyesebb helyein korlátot építettünk. Hiszen itt minden vasárnap öreg anyókák, s mankóval járó emberek zarándokolnak. Rendbe tettük a forrás környékét is. De mind­ez nem elegendő. Az erdőben szociális létesít­ményeket kell építenünk. A búcsújárók már most is szívesen étkeznének valahol, és sokan szívesen itt-töltenének egy-két éjszakát. Mi a községi hivatalban tudjuk, hogy mindez a községnek hozhat valamit. A környező falvakban már kezdenek ránk irigykedni. Azt kérdik, hogy Szűz Mária miért éppen a mi határunkban jelent meg. Jómagam ezen még egy héttel ezelőtt nem gondolkodtam. De felkeresett egy kassai ember, s a Zvir környé­ki földek áráról érdeklődött. Azt mondta, hogy itt nemsokára nagy üzlet lesz. Már csak a természet szépsége és a tiszta levegő miatt is.“ LECKE A HITETLEN TAMÁS SZÁMÁRA Vasárnap, február tizediké, tizennégy óra. Emberek ezer méter magasságban a hóbuc­kákon keresztül gázolnak'. Táskájukban demi- zsonok, bakelitüvegek. Ezekbe töltik a forrás vizét. A forrást kibélelték szalmával, hogy be ne fagyjon. Iveta szemei már nem látnak. Furcsán elho­mályosultak. Bemegy az ácsolt pajtába. A tö­megek a Miatyánkot mormolják. A pajtában már ott térdel Katarina. Ugyancsak benn van Zavacky, a pap, Judit apáca és a fényképé­szünk. Őt az apáca csempészte be a pajtába. Amikor a pap megtudja, hogy a fényképész nem az egyházi újság szerkesztőségéből jött, megfeddi az apácát, s a fotóst ki akarja dobni a pajtából. De aztán mégsem teszi meg, mivel a lányok már éppen imádkozni kezdenek. A pap azt kérdi Katarínától, hogy vajon már hallja... Katarina azt feleli, hogy ma nem. Iveta feláll. A kislány a pap segítőtársa kíséretében kilép a pajtából. Áthalad az emberek sűrű sorfala között. Megérintik narancszínű orkán­kabátját, ujjaik közt morzsolják az olvasót. Egyesek sírnak. Iveta nyugodt hangon mond­ja: Szűz Mária azt üzeni, nem az a fontos, milyen öltözetben járunk, hanem az, mit hor­dunk a szívünkben. A pap segítőtársa megra­gadja a megafont s az üzenetnek ezt az egy mondatát elemzi, magyarázza. Beszél arról, hogy milyen fontos megnyitni szívünket az isteni irgalmasságnak. Néhány öregasszony a pajta gerendáit csókolgatja. Egy bőrnadrágos fiatalember műanyagból készült olvasókat kínál tizenöt koronáért. A foltok a Napon nem jelennek meg. Amikor aztán lenn a faluban, Litmanová­ban a buszmegállón toporgunk, s várjuk a kö­vetkező járatot Stará Cubovna felé, imádko­zunk, hogy valahogy feljussunk a túlzsúfolt autóbuszra. (A Mlady svét nyomán feldolgozta K. T.) Erről a két lányról beszél egész Szlovákia. Ivetának és Katarinának megjelent Szűz Mária fehér köntösben fején fénylő koronával. Látják, amit mi nem látunk: Minden vasárnap népes zarándokcsoportok indulnak a Zvir hegyre a jelenés színhelyére (Mlady Svét felvételei) Két lány látomása Litmanovában • Zarándokok ezrei özönle­nek vasárnaponként a kis faluba • Szent forrás • Csodák még nem történtek a túlvilággal) különféle furcsa jelenségek kísé­A meteorológusok a műholdaknak kö­szönhetően egyre biztosabban meg­jósolják a várható időjárást. Mégis előfor­dul, hogy a tévedhetetlennek kikiáltott mű­hold is hibázik. Nem történhet meg ilyesmi az étó barométerekkel. A bionika — az élőlények fizikai és kémia tulajdonságainak a gyakorlati életben való felhasználása - az időjóslásban is jelentős szerepet kap. A bio­nika specialistái szerint az 1 millió 500 ezer állat- és a több mint 500 ezer növényfaj tévedhetetleniil analizálja a légköri viszo­nyokat. A pinty, ha az ágon ül és monton hangon sír, esőt jósol. Ugyanilyen nagyszerű baro­meter a pacsirta is. Még esik, de énekével már a napsütést várja: A kakukk is a mele­get jelzi, a hűvös hajnalok végét. Ha a csalo­gány egész éjjel énekel, szép nap köszönt ránk. A verebek is megbízható meteoroló­gusok. Jó időben vidáman ugrálnak, de ha búsan gubbasztanak, vagy csoportosan ka- pirgálnak a földön, minden kétséget kizá­róan eső közeledik. Ellenben ha esős időben csiripelni kezdenek, hamarosan kiderül. A varjak és a- csókák jó előre megérzik a szélvihart. Ha éjszakai nyugovóra térve összevissza ülnek az ágon, az éjszaka szél- mentes lesz, de ha fejüket mind egy irányba fordítják, erős szél támad, mégpedig abból az irányból, amerre a fejüket fordították. Úgy helyezkednek el az ágon, hogy a szél nem borzolja a tollúkat. A vadkacsa is megérzi az időváltozást. Az eső és szél elől partmenti sűrűbe húzódik. Az időjós növények közül elsőként a fűz­fát említjük, előrejelzése hosszú távú. Ha sok könnyet ont, esős lesz a nyár, ha tavasz- szal hamarabb hajt levelet, mint az égerfa, szép meleg nyarunk lesz, da ha az égerfa hajt ki hamarabb, hűvös és esős lesz a nyár. Ha ősszel a zelnice (madárcseresznye) leve­le a csúcsánál kezd sárgulni, korán érkezik a tavasz, ha alulról, akkor későn. A szobanövények közül a filodendron megbízható időjós. Eső előtt sír, a levelei csúcsán vízcseppek jelennek meg. Sírással jelzi az esőt még a rezgőnyárfa, az égerfa, a cserfa. A fűzfa néha annyira zokog, hoy a föld egészen vizes alatta. A síró fák közül a juharfa négynapos előnnyel megjósolja az esőt. A virágok is érzékenyek az időváltozásra. A körömvirág, a mályva, lehajtja fejét, ha esni fog! Esős, borult idő jötte előtt össze­csukódik a mezei lóhere virága, a százszor­szép fejecskéje a földig hajol. Ha a pitypang napsütésben becsukja szirmait, hamarosan esni fog. De ha borús időben virít, nem lesz eső. Eső előtt a fenyő leengedi ágait, és ha felemeli kiderül. A földrengés-előrejelzés mindmáig meg­oldatlan. Bonyolult készülékek figyelik a föld mozgását, mégis bekövetkezik a ka­tasztrófa. Itt is felvetődik a kérdés: hátha az állatok viselkedéséből lehetne kiindulni... Hiszen sok példa van rá - a nyulak fejve­szetten rohangálnak, a tyúkok összevissza futkosnak... Taskentben a földrengés előtt egy órával a lovak nyugtalankodni kezdtek, kiszabadultak az istállóból. A földrengés bioprognosztizálását elsőként Japánban szorgalmazta néhány évvel ezelőtt a föld­művelésügyi minisztérium. A veszélyezte­tett körzetek lakosságát felszólították, hogy egy bizonyos halfajtát tartsanak otthon az akváriumban - ezek a fehér halacskák né­hány órával a földrengés előtt nyugtalan­kodni kezdenek. A kaliforniai tudósok azt állítják, hogy leghamarabb a csimpánzok érzik meg a földrengést meg a kígyók. Mexikóban, ahol igen gyakori a földrengés - speciális védelem alatt állnak. Külföldi lapok nyomán: (köp) Élő barométerek 1991. 111. 22. SzüZ/MáriáT

Next

/
Thumbnails
Contents