Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
ják elfogadni. Sajnos, gyakran csak társaik, idősebb barátaik ilyen-olyan tapasztalataira támaszkodnak. Ez pedig kevés. A szexológus feljegyzéseiből- Nagyon hálás vagyok szüleimnek. Csak felnőtt fejjel értettem meg, mit tettek értem. Pici koromtól szere- tetben és szeretettel neveltek. Gyakran nyíltan beszélgettek előttem a szerelemről, arról, mennyire képtelenek egymás nélkül élni, egészen természetesen ölelkeztek, csó- kolództak. Gyakran valamennyien együtt fürödtünk, és számomra természetessé vált, hogy egyikük ilyen, másikuk olyan, hogy a két nem egymáshoz tartozik. Ezt szavakba is tudták foglalni. Sőt, emlékszem, hogy ők szeretkeztek, én meg mellettük a babákkal játszadoztam, vagy velük együtt „hancúroztam“. Amikor nagyobb lettem, megmagyarázták mit tesznek, azt is, hogy ez az élet természetes rendje, de csak akkor szabad csinálni, ha azt a másikat igazán szeretjük. ,,A partnerválasztás rajtad múlik, tanácsokat adhatunk, de a tapasztalatokat önmagadnak kell megszerezned“. Csak sokkal később jöttem rá, hogy teljesen szabad emberként neveltek. Az első randevúmkor pontosan tudtam, kell-e nekem ez a fiú, mármint az ágyban is, vagy sem. Sokakkal talál- kozgattam, szórakoztam, de csak egy volt a nagy szerelem. Persze, nem ő lett a férjem, de volt kapcsola-i tómat sohasem szégyenlettem. Ma boldog vagyok, három gyermeket szültem, valamennyit szerelemből. Sok olyan lányt ismertem, akiket otthon mindentől eltiltottak, /végül dacból, titokban és félve mégis „áldozatul estek“. Még most is felháborodom e kifejezés miatt. Annyi borzalmat tartalmaz! Valamennyien elvesztették a szerelemről alkotott illúzióikat és konvencióból, leggyakBőgve mentem haza, elpanaszoltam anyámnak. Az esetet jelentették a rendőrségen, nekem meg azt mondták: ez az élet rendje, előbb- utóbb úgyis egy férfié lettél volna. Aztán fordult a kocka, én kerestem a férfiak társaságát. Egyszerűen megtetszett a dolog és amikor ajándékokat és pénzt is kaptam, akkor már nem volt megállás. Három vesztésem volt, de most már vigyázok... Különben élvezem. Mindenki más, minden szeretkezés más... (19 éves lány).-16 évesként szűzen mentem férjhez. Az apám döntött Így, két tehenet és egy hektár földet kapott értem. 12 gyereket szültem, négy meghalt. Robotoltam, vasárnap is csak annyit pihentem, amennyit a temptorp padjában ültem. Nem volt rossz a sorom, bár a férjem időnként el is vert, de erre szerintem egy férfinak joga van. Különben dolgos volt, sohasem éheztünk. Nem panaszkodom, de hogy ma ennyit beszélnek a szerelemről, meg a televízióban pucér nőket mutogatnak, az nem helyénvaló. (67 éves asszony).-17. születésnapomon történt. Apám, anyám, két testvérem ott ült az ünnepi asztalnál, éppen a tortát szeleteltem, amikor csak úgy, mellékesen megjegyeztem: terhes vagyok. Anyám hisztérikus rohamot kapott, apám, először életében, ott vert, ahol ért, testvéreim az asztal alá bújtak. Amikor dührohamuk véget ért, elhatározták, hogy a gyereket el kell vetetni. Engem meg sem kérdeztek. Betuszkoltak a klinikára. Mondhatom, borzasztó volt. Mindenki megvetéssel kezelt. Három nap múltán hazaengedtek, többet az esetről nem beszéltünk. Azóta egyetlen fiúra se tudok ránézni, de gyűlölöm a szüléimét is. (26 éves lány).- Óvodás korunk óta együtt voltunk. Szerettük egymást. 16 évesen szeretkeztünk, 17 évesen teherbe estem, összeházasodtunk. Amikor A gyermekotthon rácsos kapujánál valaki türelmetlenül csenget.- Megyek, megyek! Mi az, ég a ház? - méltatlankodik a gondnok- nő (miközben sietősen begombolja az egyik kisfiú nadrágját). A kapuban ápolt külsejű fiatal lány állt karján plédbe bagyulált csecsemővel.- Hoztam egy gyereket - szólt így, nyersen.- Rendben vannak az iratai, elhozta a beutalót?- Nincs semmiféle papírom, de a gyereket itt hagyom!- jgy nem vehetem át... A lány hirtelen mozdulattal a síró babát a földre tette és mindkét kezével rázva a rácsos kaput ordított:- Értse meg, nekem az a gyerek nem kell! Tizenhat éves vagyok. Nem kell! Sírt, zokogott, a fekete szempillafesték végigcsorgott az arcán, dühöngött hisztérikus rohamában- Nyugodjon meg, papírok nélkül valóban nem vehetem át a kicsit - csitította a gyermekotthon tapasztalt, középkorú alkalmazottja. A lány, mintha mi sem történt volna, hirtelen elhallgatott. Felkapta a csecsemőt és az utcán lefelé indulva visszaszólt:- így is jó, majd csak lesz valahogy... Egy óra múlva ismét csenget valaki. A kapuban egy nénike várakozik. - Mi tetszik?- Bevásárolni indultam és mit látok, a földön egy csecsemő. Gondoltam, szólok...- Jól tette nénike. Köszönöm. A gondnoknő felemelte a „csomagot" és bevitte a házba. A ma már ötéves Anikó nevét a „hivatal“ adta, mivel anyja, apja ismeretlen. Aranyos, ügyes kislány. Sajnos, nagykorúságáig nyilván gyermekotthonból gyermekotthonba vándorol majd. Persze, ha van egy kis szerencséje, valaki örökbefogadja... A terhes kiskorúak A négy évvel ezelőtt végzett általános nőgyógyászati felmérés szeAz élet nem mindenkit egyformán ajándékoz meg szerencsével, boldogsággal. Útjaink kifür- készhetetlenek. Ám abban is van némi igazság, hogy az ember saját szerencséjének kovácsa. Néha elég egyetlen hibás lépés, és következményeit sírunkig szenvedjük... rint a 15 éves lányok nagyobbik fele már túl volt az első nemi érintkezésen. A nagyvárosokban a „szüzek“ aránya még kisebb. Természetesen, a szakemberek a hátteret is vizsgálták, keresték az okokat. A válaszokat összegezve két tény dominált: a szeretet utáni vágy és a kíváncsiság. Azt is megtudták, hogy a megkérdezettek csaknem 88 százaléka jóformán semmit sem tudott a nemi életről, annak biológiai folyamatáról, a védekezésről és az esetleges betegségekről.- A szexuális felvilágosítás - dr. Kelen Péter szexológus szerint - nálunk szinte gyerekcipőben jár. A szülő ezt az iskolától várja el, az viszont úgy véli, hogy a család feladata a gyermek felnőtté formálása. A problémát pingponglabdaként adogatják egymásnak. Valamennyien álszentek, e fontos kérdést csaknem tabuként kezelik, nem tudatosítva a káros következményeket. Itt elsősorban a gyermek lelkivilága stabilitásának elvesztésére gondolok. Egy 10-12 éves lánynak már tisztában kell lennie a női test biológiai folyamataival. Gyermekeink sokkal korábban érettek, mint ahogy azt mi hisszük. Vannak, akik úgy vélik: „majd az élet megtanítja“. Nos, ez nagyon rossz szemlélet. Mint ahogy az élet nem „tanítja“ meg velünk az ábécét és az egyszeregyet, úgy nem taníthatja meg a nemi élettel kapcsolatos tudnivalókat sem. Mindig szükség van valakire, valakikre, akik gátlástalanul válaszolnak minden kérdésre. A felvilágosítást, a tanácsokat a serdülök leginkább a legközelebb állóktól tudrabban már terhesen mentek férjhez. Az ő életük az enyémmel összehasonlíthatatlan... A szexuológus e feljegyzés alá ezt írta:- Sajnálatos, hogy 22 éves gyakorlatom alatt csak egyetlen ilyen vallomást hallottam. Hozzám olyan asszonyok járnak, akikről boldog barátnőm beszélt. Sértett és sérült lelkek... Miről árulkodik a statisztika? A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint a múlt évben Szlovákia területén 42 olyan gyermek született, akinek édesanyja még nem töltötte be 15-ig életévét. A fiatalkorú házasodni akaróknak bírósági beleegyezésre van szükségük. A múlt évben 1108 mennyasszonynak adtak ki házasságkötési engedélyt. A kérvény benyújtásának oka: terhesség. A végeredmény: 199 azon felbontott házasságok száma, amelyekben az „asszony“ még kiskorú volt. A fiatalkorúak interrupciójának száma 4673. Vannak köztük olyanok is, akik 18. életévükig kétszer- háromszor furdultak az orvoshoz „segítségért“. Ismét néhány vallomás:- Pici korom óta csak fiúkkal játszottam, velük csavarogtam. 13 évesként lettem az egyiké, az arcát még magam előtt látom, de a nevét nem tudom. Megtetszett a dolog és azóta minden nap , Játszani“ akartam. El sem tudom képzelni, hogy naponta ne lenne ,,dolgom“ legalább egy-két férfival. Szerintem ez olyan természetes, mint a légzés, az étkezés... (17 éves lány).-15 évesként megerőszakoltak. Marikánk megszületett, azt gondoltam, én vagyok a Világ legboldogabb embere. Valamennyien örültünk. Anyámék sokat segítettek, náluk laktunk. Jól megvoltunk, csakhát, hiányzott a pénz. A szüleimnek az volt a kikötése, hogy mindketten fejezzük be tanulmányainkat. Diplomát szereztünk, észre sem vettük, hogy gyermekünket elveszítettük, mert a nagyi nevelte. Benyújtottuk a lakásigényünket. 14 évig váriunk míg fedelet tudhattunk a fejünk fölött. Marika nem volt hajlandó velünk jönni, nagyszüleihez ragaszkodott. Aztán 16 évesként megszülte Tamás fiát. Amikor ezt a szemére vetettem, azt mondta cinikusan: ,, Anyukám, a te nyomdokaidat követem.“ A férjemtől nemrégiben elváltam, beleszeretett valakibe és bennünket már semmi sem kötött össze. Barátok maradtunk. Mária és Tamáska velem vannak, befogadtam őket, de egyikünk sem boldog. (42 éves asszony). Sérült lelkek A statisztikai adatok igazak és könyörtelenek. A vallomások fájók. Persze, találkoztunk olyanokkal is, akik fiatalkorúan szülték gyermeküket, kiegyensúlyozottak, boldogok. Sajnos, többségük csalódott, életunt. Sőt, sok anya lemondott gyermekéről, nevelését az államra bízta. Ám csaknem valamennyien úgy vélik, elhamarkodták ezt a lépést, többet vállaltak, mint amennyit bírtak. Némelyek hősiesen viselkednek, becsületesen nevelik gyermekeiket, mások túl adtak rajtuk. Csak nagyon kevés olyan fiatalkorú anya van, aki boldognak érzi és mondja magát. Gyerekfejjel anyának lenni nem kö- nyü... Nemcsak azért, mert az anyukák „éretlenek“, hanem azért is, mert szociális helyzetük is nehéz. Legtöbbjük szüleik nyakán marad, ami nézeteltérésekhez, marakodásokhoz, gyűlölethez vezet. Ilyen indulásból nincs célbaérés... Van kiút? A szexuológus szerint a szomorú, helyenként tragikus esetek megelőzésének egyetlen módja a szexuális életre való helyes felkészítés. Serdülőink egyre érettebbek, korán megismerik és megkedvelik a nemi kapcsolatot, váltogatják partnereiket, keresik az ,,igazit“. Nem ebben van a veszély, hanem a felvilágosítás hiányában, az óvszerek elégtelen elterjedésében és használatában, a szociális biztonságban. Nagyon sok fiatalkorú lány egy-egy terhességmegszakitás után, asz- szonyként nem eshet teherbe, bár vágyik a gyermek után. Az élet, a nemi kapcsolat, a házasság alapjait a családban kell lerakni. Gyerekfejjel anyának lenni felelőtlenség, de ha már megtörtént, nem biztos, hogy az az optimálisabb megoldás, hogy a várandóst a klinikára, a terhesség megszakítására kényszeresük. Nem ártana, ha a szülők is elgondolkodnának és legalább részben vállalnák gyermekeik „bűneit“. Ozorai Katalin Alois Jedlicka felvételei
