Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-15 / 11. szám

Tóth János* Nagyapám mesél.., Végtelenül szerettem anyai nagyapámat. Biztosan tudom, hogy ó is szeretett engem már, kiskorom óta, hiszen számtalan­szor tanújelét adta szeretetének. Talán az is befolyásolhatta, hogy nekem is jobban ,,passzolt" ke­zembe a puska, háló, horog, mint a kapa- vagy kaszanyél vagy az ekeszarva. Dörmögött is érte eleget apám, hogy elront engemet is. Apám - aki látástól vakulásig gürcölt pár hold földünkön, és este holt- fáradtan tért nyugovóra - soha semmiféle szórakozást nem is­mert. A munka volt a mindene, az istálló, a lovak, a tehenek a szórakozása. Vakargatta, ke- félgette őket, ha ráért. Nagy­apám ezzel szemben büszkén hangoztatta, hogy neki a munka nem Istene. Kitűnő vadász volt és bizony emiatt sokszor volt veszekedés nálunk, mert ked­venc sportjának több szabadság kellett, mint amennyit apám en­gedélyezett. Szeretett ö szegény dolgozni is, de nem végkimerülésig és munka után főképpen a szórako­zást, az üdülést kívánta. Hát olyan nagy volt a bűne, ha egy kicsit halászgattunk, vadászgat- tunk?... Télen megjavítgatta az * Tóth János bácsi Szódón él. Nyugdíjas. Küzdelmes éle­téről, mindennapjairól tavalyi december 22-i napilapunkban írtunk. János bácsi egy füzetet küldött szerkesztőségünkbe. Megsárgult lapjain grafitceru­zával jegyezte le a nagyapjától hallott történeteket, melyek ér­dekes, számotokra már egy ki­csit távoli világot idéznek. összes hibás szerszámot, fúrt, faragott, míg apámnak ehhez semmi kézügyessége nem volt, talán még egy törött gereblyefog helyébe sem faragott újat. Vi­szont nagyapa mindenhez értett, kosárfonáshoz, a lószerszám megválásához. És a hosszú téli estéken azután vége-hossza nem volt a mesének. Szájtátva hallgattuk, búsultunk vagy ne­vettünk aszerint, milyen volt a mese, szomorú, víg. Olyan szépen tudott beszélni gyermek­koráról, elhallgattuk volna regge­lig is. Majd arról, mikor legény lett, felnőtt. Mennyi derűs-borús történeti.- Meséljen hát öregapa! - nó­gattuk. És nagyapám mesélt... A kis gazdassmy Ebéd után voltunk. Nagya- nyámék mosogatták az edényt.- Nem volt, ám mindig leves, oldalas és még mákos tészta sem az asztalon, mint ma - szólt nagyapa pipára gyújtva.-Hej, mikor kapálni jártunk Sáróba, jó lett volna belőle, ugye, Mari - fordult nagyanyám anyánk felé.- Főztem volna én akkor is, csak lett volna miből - restelke­dett anyám.- De hát akkor, tavasz felé már kiürült a kamra, pince. Hosszú tél volt, a disznóból sem sok maradt addigra - folytatta nagyapa. Hogy egy kis pénzhez jus­sunk, szokásban volt a környé­ken, hogy még a jobb gazdák is el-eljártak a szomszédos uradal­makba répát, kukoricát kapálni, így tettünk mi is. A mi pár hol- dacskánkon csakhamar elvé­geztük a szükséges munkákat. Pláne, mikor már anyátok is ki­maradt az iskolából, sokkal job­ban, gyorsabban ment a munka. Ahogy mondom, ha időnk en­gedte, gyakran eljártunk nap­számba kapálni. Ebédet min­denkinek úgy hoztak hazulról. A mi Marink - anyátok - is ballagott a többi gyerekkel, asz- szonnyal dél felé az ebéddel. Egy cserépfazékban rántott bab­levest hozott, anyósom főzte. Jóízűen kanalaztuk Némelyik család egész rendes ebédet kül­dött a kapásoknak, nem olyan szerényét, mint a mienk volt. Többen húst, tésztát is kaptak.- Nézze csak édesapám - súgta anyátok Hajdúéknak még palacsintát is küldtek!- Nesze, hagytam neked is a levesből! - szóltam, mintha nem is hallottam volna, örömmel kapta ölébe a fazekat és eltün­tette a maradékot, de szemeivel a palacsintát evő Hajdúékat vi­gyázta. Ebéd után visszaindultak az üres edényekkel az ebéd­hozók- Másnap már messziről ész­revettem, ahogy Mari piros ken­dője legelöl villog, ő sietett leg­jobban az ebéddel.- Nézd csak Ilona - mondtam nagyanyátoknak mind a két kezében hoz valamit! Látod? Egyik kezében tányérok, a má­sikban fazék. Mi a csudát főzhet­tek ezek, hiszen savanyú krump­lileves van a soron? Találgattam.- Ugye milyen jó kis gazdasz- szony lesz belőle? - örült nagy­anyátok.- Egymással versenyezve igyekeztünk a kapálással az útig, ahol már vártak bennünket az ebéddel, mert a sorral végig kel­lett érni. Anyátok kicsit büszkén, kicsit zavartan fogadott ben­nünket.- Mit főztetek még lányom, láttuk, hogy jól megpakoltad ma­gad - szólította meg nagyanyá­tok örömmel.-Jaj, édesanyám - pirult el anyátok - nem főztünk mi csak savanyú krumplilevest, ahogy megmondta, de valahogyan szé­gyelltem, hogy én csak egy faze­kat hoztam összeborítottam négy üres tányért, hadd lássák, én is vagyok olyan gazdasszony, mint a többiek. Ne haragudja­nak! - szégyenkezett. Hát tényleg, a tiszta konyha­ruhában négy üres tányér volt csupán. A játékmackók története A játékmackó világszerte az egyik legkedveltebb játékszer, sok helyütt a játékok királyának tartják, pedig még 100 éve sincs, hogy kitalálták. A német Steiff cég 1880-ban tűpárnákat kezdett gyártani, és hamarosan rájöttek, hogy ha azok kitömött állatfigu­rákra hasonlítanak, akkor játékszerként is eladhatók. 1902-ben született meg az első mackó. Dénes György Éles oro g a hóié Elcsorog a hóié, Játszik a fény, mint a vidáman csörög, pajkos kiscica, hát a madár szól-é, szelíden bólint a ki itt röpködött? csupasz szilvafa. Csirreg egyet-kettőt, Ragacsos az utca, érzi a tavaszt, gyülemlik a sár, élvezi a szellőt, ide-oda futva míg fészket ragaszt. szellő hangicsál. Cseperedik már a Áttetsző a felhő, fű is, rügy fakad, mint a selyeming, gyomnövények szára kizöldül az erdő, nedvektől dagad. ki a rozmaring. NÖVÉNYHATÁROZÓ ' A feladat megoldásához egyálta­lán nem kell nagy tudomány. A leg­kisebbek is könnyén megfejthetik e heti feladványunkat. Határozzá­tok meg, melyik levél és szár melyik virághoz tartozik! Nos? MEGFEJTÉS A március 1 -jei számunkban közölt feladat megfejtése: a kérdőjel helyére az ötös számú jegy kerül. Nyertesek: Öllé Sándor, Duna- szerdahely; Kiss Noémi, Csilizradvány; Bürsöly Andrea, Nagy- abony; Prohácka Zsolt, Udvard; Dobos Ágnes, Királyhelmec. Kétszáznegyvenöt éve született FRAN­CISCO GOYA, nagy spanyol festő. Rejt­vényünk fő soraiban négy ismert müvé­nek, alkotásának cí­me található. Meg­fejtésként ezt kell beküldeni szerkesz­tőségünk cimére (Új Szó. Martanoviőova 25.819 15 Bratislava) legkésőbb március 20-ig. A helyes meg­telték közül - sorso­lással - öten konyviu- talomban része­sülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A március 1 -jén közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Hamu és gyémánt, Menyegző, Tájkép csata után. A vasem­ber. Karmester, Csa­torna“ Könyvjutalomban részesülnek; Varga Károly. Lédec; Csá- pai József. Nagyme- gyer; Duba Zoltán. Ipolyság: Litome­riczky Ilona Komá­rom. Miákuf Zsuzsa. Kassa.

Next

/
Thumbnails
Contents