Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
Tóth János* Nagyapám mesél.., Végtelenül szerettem anyai nagyapámat. Biztosan tudom, hogy ó is szeretett engem már, kiskorom óta, hiszen számtalanszor tanújelét adta szeretetének. Talán az is befolyásolhatta, hogy nekem is jobban ,,passzolt" kezembe a puska, háló, horog, mint a kapa- vagy kaszanyél vagy az ekeszarva. Dörmögött is érte eleget apám, hogy elront engemet is. Apám - aki látástól vakulásig gürcölt pár hold földünkön, és este holt- fáradtan tért nyugovóra - soha semmiféle szórakozást nem ismert. A munka volt a mindene, az istálló, a lovak, a tehenek a szórakozása. Vakargatta, ke- félgette őket, ha ráért. Nagyapám ezzel szemben büszkén hangoztatta, hogy neki a munka nem Istene. Kitűnő vadász volt és bizony emiatt sokszor volt veszekedés nálunk, mert kedvenc sportjának több szabadság kellett, mint amennyit apám engedélyezett. Szeretett ö szegény dolgozni is, de nem végkimerülésig és munka után főképpen a szórakozást, az üdülést kívánta. Hát olyan nagy volt a bűne, ha egy kicsit halászgattunk, vadászgat- tunk?... Télen megjavítgatta az * Tóth János bácsi Szódón él. Nyugdíjas. Küzdelmes életéről, mindennapjairól tavalyi december 22-i napilapunkban írtunk. János bácsi egy füzetet küldött szerkesztőségünkbe. Megsárgult lapjain grafitceruzával jegyezte le a nagyapjától hallott történeteket, melyek érdekes, számotokra már egy kicsit távoli világot idéznek. összes hibás szerszámot, fúrt, faragott, míg apámnak ehhez semmi kézügyessége nem volt, talán még egy törött gereblyefog helyébe sem faragott újat. Viszont nagyapa mindenhez értett, kosárfonáshoz, a lószerszám megválásához. És a hosszú téli estéken azután vége-hossza nem volt a mesének. Szájtátva hallgattuk, búsultunk vagy nevettünk aszerint, milyen volt a mese, szomorú, víg. Olyan szépen tudott beszélni gyermekkoráról, elhallgattuk volna reggelig is. Majd arról, mikor legény lett, felnőtt. Mennyi derűs-borús történeti.- Meséljen hát öregapa! - nógattuk. És nagyapám mesélt... A kis gazdassmy Ebéd után voltunk. Nagya- nyámék mosogatták az edényt.- Nem volt, ám mindig leves, oldalas és még mákos tészta sem az asztalon, mint ma - szólt nagyapa pipára gyújtva.-Hej, mikor kapálni jártunk Sáróba, jó lett volna belőle, ugye, Mari - fordult nagyanyám anyánk felé.- Főztem volna én akkor is, csak lett volna miből - restelkedett anyám.- De hát akkor, tavasz felé már kiürült a kamra, pince. Hosszú tél volt, a disznóból sem sok maradt addigra - folytatta nagyapa. Hogy egy kis pénzhez jussunk, szokásban volt a környéken, hogy még a jobb gazdák is el-eljártak a szomszédos uradalmakba répát, kukoricát kapálni, így tettünk mi is. A mi pár hol- dacskánkon csakhamar elvégeztük a szükséges munkákat. Pláne, mikor már anyátok is kimaradt az iskolából, sokkal jobban, gyorsabban ment a munka. Ahogy mondom, ha időnk engedte, gyakran eljártunk napszámba kapálni. Ebédet mindenkinek úgy hoztak hazulról. A mi Marink - anyátok - is ballagott a többi gyerekkel, asz- szonnyal dél felé az ebéddel. Egy cserépfazékban rántott bablevest hozott, anyósom főzte. Jóízűen kanalaztuk Némelyik család egész rendes ebédet küldött a kapásoknak, nem olyan szerényét, mint a mienk volt. Többen húst, tésztát is kaptak.- Nézze csak édesapám - súgta anyátok Hajdúéknak még palacsintát is küldtek!- Nesze, hagytam neked is a levesből! - szóltam, mintha nem is hallottam volna, örömmel kapta ölébe a fazekat és eltüntette a maradékot, de szemeivel a palacsintát evő Hajdúékat vigyázta. Ebéd után visszaindultak az üres edényekkel az ebédhozók- Másnap már messziről észrevettem, ahogy Mari piros kendője legelöl villog, ő sietett legjobban az ebéddel.- Nézd csak Ilona - mondtam nagyanyátoknak mind a két kezében hoz valamit! Látod? Egyik kezében tányérok, a másikban fazék. Mi a csudát főzhettek ezek, hiszen savanyú krumplileves van a soron? Találgattam.- Ugye milyen jó kis gazdasz- szony lesz belőle? - örült nagyanyátok.- Egymással versenyezve igyekeztünk a kapálással az útig, ahol már vártak bennünket az ebéddel, mert a sorral végig kellett érni. Anyátok kicsit büszkén, kicsit zavartan fogadott bennünket.- Mit főztetek még lányom, láttuk, hogy jól megpakoltad magad - szólította meg nagyanyátok örömmel.-Jaj, édesanyám - pirult el anyátok - nem főztünk mi csak savanyú krumplilevest, ahogy megmondta, de valahogyan szégyelltem, hogy én csak egy fazekat hoztam összeborítottam négy üres tányért, hadd lássák, én is vagyok olyan gazdasszony, mint a többiek. Ne haragudjanak! - szégyenkezett. Hát tényleg, a tiszta konyharuhában négy üres tányér volt csupán. A játékmackók története A játékmackó világszerte az egyik legkedveltebb játékszer, sok helyütt a játékok királyának tartják, pedig még 100 éve sincs, hogy kitalálták. A német Steiff cég 1880-ban tűpárnákat kezdett gyártani, és hamarosan rájöttek, hogy ha azok kitömött állatfigurákra hasonlítanak, akkor játékszerként is eladhatók. 1902-ben született meg az első mackó. Dénes György Éles oro g a hóié Elcsorog a hóié, Játszik a fény, mint a vidáman csörög, pajkos kiscica, hát a madár szól-é, szelíden bólint a ki itt röpködött? csupasz szilvafa. Csirreg egyet-kettőt, Ragacsos az utca, érzi a tavaszt, gyülemlik a sár, élvezi a szellőt, ide-oda futva míg fészket ragaszt. szellő hangicsál. Cseperedik már a Áttetsző a felhő, fű is, rügy fakad, mint a selyeming, gyomnövények szára kizöldül az erdő, nedvektől dagad. ki a rozmaring. NÖVÉNYHATÁROZÓ ' A feladat megoldásához egyáltalán nem kell nagy tudomány. A legkisebbek is könnyén megfejthetik e heti feladványunkat. Határozzátok meg, melyik levél és szár melyik virághoz tartozik! Nos? MEGFEJTÉS A március 1 -jei számunkban közölt feladat megfejtése: a kérdőjel helyére az ötös számú jegy kerül. Nyertesek: Öllé Sándor, Duna- szerdahely; Kiss Noémi, Csilizradvány; Bürsöly Andrea, Nagy- abony; Prohácka Zsolt, Udvard; Dobos Ágnes, Királyhelmec. Kétszáznegyvenöt éve született FRANCISCO GOYA, nagy spanyol festő. Rejtvényünk fő soraiban négy ismert müvének, alkotásának címe található. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk cimére (Új Szó. Martanoviőova 25.819 15 Bratislava) legkésőbb március 20-ig. A helyes megtelték közül - sorsolással - öten konyviu- talomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A március 1 -jén közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Hamu és gyémánt, Menyegző, Tájkép csata után. A vasember. Karmester, Csatorna“ Könyvjutalomban részesülnek; Varga Károly. Lédec; Csá- pai József. Nagyme- gyer; Duba Zoltán. Ipolyság: Litomericzky Ilona Komárom. Miákuf Zsuzsa. Kassa.
