Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
i/asärnap * • 17 1991. III. 8. „Fagyűzés“ A márciusi fagyok bizony nemegyszer tönkretették virágzó fáinkat, a gazdagnak ígérkező termést. A védekezési lehetőségek ugyan korlátozottak, de érdemesebb velük megpróbálkozni, mintsem pasz- szívan tűrni, hogy minden virág elfagyjon. A legrégibb és igen elterjedt,.fagy- űző“ módszer a füstölés. Egymástól 20-25 méternyire halmozzunk fel a gyümölcsösben szölő- nyesedéket, rőzsét, mohát, tavalyi lombot, dohos szénát (egészségügyi és környezetvédelmi okokból mellőzzük a műanyagokat és a gumit) stb., s kellő időben gyújtsuk meg. Ügyeljünk rá, hogy a felhalmozott anyagok ne lánggal égjenek, hanem füstölögjenek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a füstölés mindig a szélirány felőli oldalról történjen. Erősebb légmozgás esetén ez a módszer hatástalan. Ilyenkor inkább a korona- szint-öntözéssel próbálkozzunk. -IdPomichal Richárd felvétele Tavaszi tervek a biokertben Bizonyára egyre többen vannak, akik a műtrágyák és más vegyszerek használatát kerülő zöldségtermesztést kívánják folytatni. Nekik ajánljuk a Magyar Szó Föld Népe című mellékletének hasznos tanácsait. A VETÉSFORGÓ Elég sokszor okoz fejtörést, miképpen osszuk be célszerűen a haszonterületet. Sokszor nehéz jóféle istállótrágyához jutni, így azután a talaj tápanyagtökéjével ugyancsak takarékoskodni kell. Ajánlatos ezért a növényeket forgóba iktatni, kiaknázva a változó termesztés előnyeit. Négyes forgókat érdemes tervezni; a szakaszokat az egyes növények tápanyagigénye szerint határozzuk meg. A növények között ugyanis vannak „nagyevők“ (pl. a paprika, a káposztafélék, a kukorica, az uborka, a paradicsom, a zeller, a tök), amelyek kiváltképpen meghálálják a termékeny földet. Ezek kerülhetnek az első szakaszba, ahová még bőven jutott komposzt, biohumusz, ásványliszt vagy más tápanyaghordozó. Viszonylag kevesebbel beérik a közepes „étvágyú" ve- temények (pl. a hagyma, a sárgarépa, a karalábé, a cékla, a paraj, a retek, a dinnye); övék lehet a második szakasz. A harmadik szakaszba a kevésbé igényes, „kisétkű" növények (főleg a hüvelyesek, a borsó, a bab, valamint a szerény gyógynövények) vethetők; ezek többnyire beérik azzal, amit a többiek meghagytak számukra. A negyedik szakasz nem „forog", ez az évelők, a spárga, a szamóca, a rebarbara helye. A TÁRSÍTÁS Más a helyzet ott, ahol a termékenység fenntartása nem okoz gondot. A belterjesen művelt kert hozama lényegesen növelhető a természetes viszonyokat bizonyos értelemben utánzó vegyes termesztéssel. A társítás azon alapszik, hogy mely növények tűrik, sót igénylik egymás közelségét, s melyek ódzkodnak egymástól. A növényvilágban ugyanis ugyanúgy akadnak jó és rossz szomszédok, mint az emberek között. (A botanika ezt a viszonyt allelopátianak nevezi - a szerk. megjegyzése) így például nehezen viseli el tőszomszédságában a babot a borsó, a vöröshagymát a bab, a káposztát a szamóca, a burgonyát a paradicsom, a paradicsomot a borsó, a zellert a burgonya. (Hangsúlyozni kell, hogy az efféle idegenkedésnek tudományos tételekkel alátámasztott magyarázatát eddig még senki sem tudta megadni. Vigasztaljon azonban bennünket az a felismerés, hogy a történelem folyamán számos tudományos tételről kiderült: annyit ér, mint a papiros, amelyre nyomták. Ezért is okos dolog a tapasztalatokból levonni bizonyos következtetéseket, mindenekelőtt a növényi társításokra vonatkozóan.) Kétségtelen, hogy az egymáshoz közel termő növényeknek nem szabad azonos igényeket támasztaniuk a tenyészhellyel szemben. így például a kukorica sorközeinek jótékony árnyékában szépen díszük a tök vagy a bab; a káposztafélék tövén vígan megfér a metélöhagy- ma. A mélyen lehatoló sárgarépát kiegészíti a sekélyen gyökerező hagyma, a salátával jól „kijön" a feketegyökér. A társítások egyik - nem elhanyagolható - előnye, hogy a kert a nyári hónapokban a napsugarakat fedett felülettel hasznosítja anélkül, hogy kiszikkadna a talaj. Külön takarórétegre (mulcsra) így ritkán lesz szükség. Ésszerű tervezésnél aligha fordul elő, hogy az egyik faj elnyomja a másikat. Miután a legkorábbi fejlő- désűek (pl. a retek, a saláta) lekerülnek a hosszabb tenyészidejű „lakótársak" még szépen kinyújtózhatnak. AZ ÁGYÁSOK Talán nem fölösleges néhány példát közölni arra, hogy hatos beosztásban hogyan telepítsük be az ágyásokat. 1. ágyás: fejes saláta, hónapos retek, majd betakarításuk után póréhagyma, sárgarépa, esetleg borsó vagy zöldbab. 2. ágyás: korai sárgarépa és dug- hagyma, vagy későbbi répa és póréhagyma. Ezek a párok kölcsönösen védik egymást bizonyos mértékig a hagyma-, illetve a répalégytől. 3. ágyás: bab, cékla, szegélynövénynek pedig csombord. (A csombord - Satureja hortensis -, melyet borsfűnek, borsikának, kerti méhfűnek stb. is neveznek, ugyanis riasztja a babon szívesen szívogató tetveket.) 4. ágyás: paradicsom, zeller, egyes káposztafélék. Ezek a térigényes növények igen barátságos szomszédok. Kisebb kertekbe, ágyá- sokba a karalábé, nagyobbakba a karfiol vagy a fodroskel ajánlható. A paradicsom némi szerény védelmet nyújt a káposztalepke ellen. 5. ágyás: uborka, kapor, borsó. 6. ágyás: szamóca. A sorközeibe ültetett fokhagyma vagy mogyoróhagyma segít a gombabetegségek megelőzésében. Felelőtlenség volna olyasmit állítani, hogy akár a vetésváltás, akár a társítás fölöslegessé teszi a védekezést a gyomok, kártevők, betegségek ellen. Az organikus kertésznek azonban erre is megvannak az eszközei. Föld Népe Ha a retek „éhezik“ Múlt heti számunkban figyelmeztettünk rá, hogy a fütetlen fóliasátorban nevelt retket is rendszeresen öntözni kell. Ehhez azonban nem árt tudni, hogy a termesztésére leginkább alkalmas laza, homokos talajból a rendszeres öntözés hatására hamar kimosódnak a tápanyagok. A retek így „éhezik", s ez persze kedvezőtlenül hat a gumók fejlődésére. Ezen úgy segíthetünk, ha a tenyészidő második felében egyszer vagy kétszer 1,5-2 dekagramm nitrogén tartalmú műtrágyát szórunk ki. Ezt az „utómútrágyázást" azonban ne vigyük túlzásba, s csak indokolt esetben alkalmazzuk! Gondolnunk kell ugyanis terményeink megengedett nitrátszintjére! -Id Háztáji kalendárium Március második hetében itt van már az ideje az öszibarackfák termőre metszésének. Erről emlékeztetőnek csak annyit: a vezérvesszöt egyharma- dára metsszük vissza, úgy, hogy a csúcsrügy külső állású legyen. Az erős vesszőket felváltva hosszabb termő- és rövidebb ugarmetszőkre vágjuk, közben ügyeljünk arra, hogy az utóbbiak kifelé álljanak. Ne feledjük, hogy jó minőségű, egészséges gyümölcsöt csak a kellő eréllyel visszametszett fa ad. Az őszibarackfák tavaszi ápolásához a levélfodrosodás, a levéllyukacso- sodás elleni, valamint a moníliával szembeni védekezés is hozzátartozik. Erre réz hatóanyagú permetszereket használjunk. Ha őszibarack-állományunkat bővíteni akarjuk, azt tavasszal is megtehetjük. A szakemberek szerint erre a tavaszi időpont sokkal kedvezőbb, mint az őszi. Ha az ültetés savanyú talajba történik, akkor a csemeték gyökérzetének betakarására szolgáló, komposzttal dúsított földhöz keverjünk 1,5 kg mészkő vagy dolomitport. Az ültetés előtt egy nappal állítsuk a fácskákat vízbe és újítsuk fel a vastagabb gyökerek vágásfelületét. A felsorolt teendőink mellett ne feledkezzünk meg a cseresznye, a meggy, a kajszi, a mandula, a szilvafélék, sőt a málna (vesszöfoltosság!) védelméről sem. Bőven akad munka a szőlőben is. Ha új tőkéket telepítünk, akkor azok megerősödéséhez indító tápanyagra (áranként 500 kg istállótrágya, 5-6 kg kálisó, hasonló mennyiségű szuperfoszfát és pétisó) van szükség. A borok ellenőrzése sem maradhat el. A félig már üres hordók tartalmát kisebbekbe fejtsük, s a kiürülteket gondosan mossuk ki. A barnatörés ellen kénezéssel védekezzünk. Ha a szőlő metszését még nem kezdtük el, akkor azt addig ne is tegyük, míg a támrendszereket ki nem javítottuk - az elkorhadt karókat nem pótoltuk, a huzalokat meg nem húztuk. Ha ugyanis ezt a metszés utánra halasztjuk, akkor nagy az esélye annak, hogy a megmetszett töke rügyeit, szálvesszőit letörjük. A zöldségeskertben vessük el a sóskát, a spenótot, a zöldborsót, a tárolható sárgarépafajtákat. A fejes saláta helybe vetésének is eljött az ideje. A szabadföldi paradicsom palántáit -7x7 cm-es távolságra - már tűzdelhetjük. A palánták neveléséhez nappal a 16-20, éjjel a 14-18 C-fokos hőmérséklet az ideális. A 30 foknál magasabb, a 10 foknál alacsonyabb hőmérséklet hátráltatja a növénykék fejlődését. A fútetlen fóliasátorban hozzáláthatunk az uborkapalánták neveléséhez. A fűtött sátorból szedjük fel a hónapos retket, hogy helyére új növény kerülhessen. Ha sárgadinnyét akarunk termelni, akkor az erre szánt ágyások talajába 20-25 cm mélyen négyzetméterenként dolgozzunk be 6-10 kg érett trágyát, 40-50 gramm szuperfoszfátot, 20-30 gramm kálisót. Metsszük meg a rózsafákat, ültessük el az új töveket. Fűtött fóliasátorban elvethetjük az agerátum, a petúnia, gloxinia, papucsvirág, az oroszlánszáj, a szalvia stb. magvait. Szakirodalom alapján Illatos A kerti zsázsa (Lepidium sativum), amely közeli rokona az útszéli zsázsának (L. draba), alig ismert haszonnövény, pedig része lehetnek étrendünknek. A zsázsák a keresztesvi- rágúak családjába tartoznak. Ez a salátaként fogyasztható növény már a régi időkben is nagyon keresett volt. Nagyon elterjedtnek kellett lennie, mert a neve az arab, a perzsa, a bengál, a hindusztáni, az albán nyelvben is régóta ismert. A zsázsa nagyon könnyen csírázik. Cserépbe, ládikába vetve néhány nap múlva megjelennek a csíranövények. Ezeket levágva vajas, krémsajtos kenyéren vagy körözöttbe keverve fogyaszthatjuk. Az ízük kissé csípős, retekre emlékeztető. Sok C-vitamint és karotint tartalmaznak, melyekhez így a vitaminszűk időriasztó szakban is könnyen Hozzájuthatunk. Ha a hazai piacon hiába keresnénk a kerti zsázsa magvait, akkor a szomszédos Ausztriában próbálkozzunk. A növény német neve „gemeine Gartenkresse“. FN nyomán Már a Csallóközben is pusztít Néhány évvel ezelőtt, 1987-ben, a kelet-szlovákiai házinyúltenyésze- tekben egy különösen veszélyes, hemoragikus fertőzés ütötte fel a fejét. Okozója a Kelet-Európából behurcolt ún. „picornavírus", amely a két hónaposnál idősebb állatokat támadja meg. A kórokozó lappangási ideje nagyon rövid, maximum 3 nap. A betegség tünetei kevésbé feltűnőek. Az állatok elveszítik természetes óvatosságukat, légzési és emésztési zavaraik támadnak, a fejüket furcsán oldalra fordítják. A betegség 6-7 napig tart, s az esetek többségében valamennyi fertőzött állat elpusztul. Az is előfordulhat, hogy az állatok az este még jó étvággyal elfogyasztják a takarmányt, reggelre pedig kimúlnak. Az elpusztult állatok belső szervein gyulladásos elváltozások, elsősorban a tüdőn és a légcsőn bevérzések láthatók. A betegség elsősorban a legyengült, kokcidiózisban szenvedő tenyészetekben - tehát ott, ahol nem tartják be az állat-egészségügyi, takarmányozási szabályokat - fordul elő. A picornavírus újabban már a Csallóközben is terjed. Az egyedüli védekezés a megelőzés, a Rivak vakcinával történő oltás, melyet először az 5 hetes példányoknál kell elvégezni. A tenyészállatokat 6 hónapos korukbán kell újraoltani, majd ezt félévente rendszeresen meg kell ismételni. Az így kezelt példányok minimum fél évig immunisak. A beteg, lázas egyedek nem olthatok. A vakcinálás a terhes nőstényeknél sem ajánlatos. ' A megelőzés szempontjából nagyon fontos a pontos nyilvántartás, a községek nyúltenyésztóinek és állományuknak az összeírása. Ezt a jegyzéket a körzeti állatorvosok rendelkezésére kell bocsátani. Az oltási költség, melyet az 1991. január 1 -jével érvénybe lépett új díjszabás határoz meg, a várható veszteséghez mérten minimális. Befejezésül hadd hívjuk fel a tenyésztők figyelmét arra, hogy a jövőben oltási bizonylat nélkül a nyitrai Branko Ag- rokombinát a nyulakat nem fogja felvásárolni. a 2o-Cs. nyomán, rövidítve
