Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
V/"\ r w V V W Szerkeszti: Tallosi Béla FERENC. A királylány és a Nap ys tér Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű szép lánya. Ez a szépséges királykisasszony szerelmes volt a Napba. A király napról napra elkeseredettebben figyelte a lányát, aki hajnaltól alkonyaiig az ablaknál üldögélt, s az üvegen keresztül bámulta epekedve égi kedvesét. Tenni kell valamit! - mondta a nagyúr egy este. Másnap kidoboltatta: „Szekérnyi aranyat vihet haza az, aki meggyógyítja a királykisasszonyt!“ Jöttek a szerencsét próbálók, hömpölygött a za- jongó, pénzre éhes emberáradat. Bölcsek, tudósok, daliák, bohócok, komédiások várakoztak türelmetlenül a kapuk előtt. Ám hiába volt minden igyekezetük, a lány rájuk sem hederített. A király nem tudta, mitévő legyen. Már csak a csodában bízott. És ekkor új vállalkozó érkezett a palotába. Alacsony, fekete lovacskán ült elgyötörtén. Nem lehetett több húszévesnél. Illendően meghajolt a király előtt, és azt mondta: „Hallom, király uram, komoly gond nyomaszt. Én meggyógyítom a lányodat. Engedd, hogy magammal vigyem egy évre, s ígérem, amikor egy esztendő múltán visszahozom, egészséges lesz. Tamáskodott, hitetlenkedett a nagyúr, atyai szíve majd megszakadt, de mit tehetett mást, megegyezett a legénnyel. A királykisasszony nem tiltakozott. Miért is tiltakozott volna, hiszen a Nap, gondolta, úgyis mindenüvé elkíséri! Hosszú volt a fiatalok útja. Hegyek, völgyek maradtak el mögöttük, sebes sodrású folyókon úsztattak, gázoltak át szinte szótlanul. Aztán fokozatosan megváltozott a táj. A dombokat sem látták már, a fák is bokrokká zsugorodtak, s érezhetően melegedett a levegő. A lány homlokán apró verítékgyöngyök csillogtak. Aztán már bokrok se voltak közel s távolban, csak a forró sárga homoktenger. A Nap szinte állni látszott az égen. Égető sugarai már-már elviselhetetlenné tették a két vándor útját. A királykisasz- szony megszomjazott, s hogy szomját oltsa, újra és újra vizet kért. Már órák óta gyűlölettel gondolt égi kedvesére. S a végtelen homoktengernek csak nem akart vége szakadni. Ráadásul a kulacs is kiürült. Szerencsére hamarosan megpillantották a frissítő oázist. Itt éltek a legény szülei. Miután bőségesen ettek, ittak, fáradtan aludni tértek. A királylány pihenten ébredt. Korgó gyomorral, sóváran leste az ajtót, várta a szolgálót a reggelivel. De bizony azt leshette! Csupán a legény jött kedvesen mosolyogva, és elmagyarázta neki, hogy az ő hazájában nem szokás délig heverészni. Itt mindenki annyit eszik - mondta -, amennyiért megdolgozik! A lány elszörnyedt. Hogy ő dolgozzon? Elcsúfítsa finom kezecskéjét? Hogy az undok Nap vörösre süsse bájos arcocskáját? Ódzkodott, sírt, jajgatott, nyafogott, csakhogy nagy úr ám az éhség! /V6. p/l Q éij > j'V ( Ávóivili;;^., _■ . ,v Csörgő Zsuzsa illusztrációja Mikor letelt az esztendő, a legény visszaindult a lánnyal a királyhoz. Tudta, a kúra sikeres volt! A királykisasszony már nem a Napot bámulta, hanem az embereket, akik a nehéz körülmények között is becsületesen végzik a munkájukat. A szíve sem volt már a Napé! Másba volt szerelmes. Kitaláljátok, kibe? Dénes György Kenyér a könyv Szeresd a könyvet: jó barát! Belőle fény világot. Bármerre bolyongsz, elkísér, köréd derűt varázsol. Már első meséskönyved is szivárványt szőtt az égre, és ráhajoitál csöndesen a mesék kék vizére. És ahogy értelmed, szemed kinyílt a napvilágra, hullt rád a betüpermeteg, mint harmat hull virágra. Ó, mennyi szépet rejt a könyv, a betűk rengetegje. Nyiss kaput szomjú szíveden, a szépséget ereszd be! Forrás a könyv, mindig buzog, és friss itallal kínál. Nincsen hódítóbb hatalom a nyomtatott papírnál. Kenyér a könyv, s mint jó anyád, kinálgat szívörömmel. Ha kézbe veszed, lelkedet emeléd föl a könyvvel. És ami szépség rejtezik a sorjázó betűkben, téged dajkál és nemesít tisztító lelki tűzben. Szeresd a könyvet, mint ahogy szeretsz örülni, élni, ezer örömet nyújt a könyv, és megtanít remélni! MEGFEJTÉS A február 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 83 háromszög; ha az óra számlapja elé egy kis kézitükröt teszel, akkor kiderül, hogy pontosan tíz perccel múlt kilenc. Nyertesek: Pósa Éva, Radnót, Kuszala László, Komárom; Bettes Beáta, Rimaszécs; Miko Norbert, Csúz; Blahó Géza, Dunaszerdahely. <T3 <L> eT o ;§ ö T3 O O egy betolakodó. Melyik (Tudod is, miért?) az? SE ELEJE, SE VÉGE Pótold a vízszintes sorok hiányzó betűit úgy, nogy minden sorban értelmes szavak alakuljanak ki (köztük egy szigetvilág neve)! A beírt betűk függőlegesen összeolvasva egy magyar írónő családi és személynevét adják eredményül. (Ö írta a Régimódi történet című regényt.) Nos, ki ő? T # U D 1 U 0 N G 0 R D Ó S S / A . í á A R 1 K / A i < C E / A N 1 A sportágak történetéből Birkózás A küzdősportok csoportjába tartozó sportág. A mérkőzésen a küzdő felek arra törekednek, hogy ellenfelüket két vállra fektessék, vagy minél több és értékesebb fogással szerezzenek győzelmet. A birkózás gyakorlása közben az emberi szervezet sokoldalúan fejlődik. Fejlődnek a fizikai képességek, az értelmi, erkölcsi és akarati tulajdonságok. Alapelemeinek elsajátításához nincs szükség költséges beruházásokra, ezért az ifjúság nevelésébe könnyen beilleszthető. Eredete az emberiség őskorába, a mítoszok és legendák világába nyúlik vissza. A birkózás a létért folyó küzdelem eszköze volt. A fennmaradt emlékek tanúsága szerint i. e. a 3. évezredben a sumérok, majd az egyiptomiak már versenyszerűen birkóztak. A görögök ezt a sportágat a testi nevelés fontos alkotórészének tekintették. Az ókori olimpiák műsorán i. e. 708-ban szerepelt először, mégpedig háromféle változatban. A pentathlonban (ötpróba) előforduló birkózás a kötöttfogáshoz hasonlított; az önálló birkózás a mai szabadfogáshoz állt közelebb; a harmadik birkózásfajta az i. e. 648-ban bevezetett pankration volt, amely vegyitette a birkózást és az ökölvívást, sőt még a rúgást és a harapást is megengedték a szabályok. A sportág elterjedése a középkorban vett újabb lendületet. Athénban, 1896-ban az első újkori olimpián már igen népszerű volt a birkózás. A versenyt csak kötöttfogásban rendezték meg. Tizenkét évvel később már mind a két fogásnem szerepelt az ötkarikás játékok műsorán. A századfordulótól a húszas évekig a két sportág, a birkózás és a súlyemelés kedvelői általában mindkét sportág versenyein indultak. A birkózás nemzetközi irányító szerve 1921-ben alakult meg Lausanne- ban, Nemzetközi Amatőr Birkózó Szövetség (IAWF) néven. 1954 óta a francia elnevezés rövidítése (FILA) használatos. A nemzetközi szövetségnek több mint száz tagja van. A hőskorban fogásnemenként ötöt súlycsoportban folytak a küzdelmek, a menetidőt nem határozták meg. így fordulhatott elő, hogy az orosz Martine Klein csak 11 órás (!) küzdelem után győzött - tussal. Először 60 perc volt a versenyidő, majd lecsökkentették 45 percre. Az 1920-as olimpián mindkét fogásnemben öt-öt súlycsoportban - 20 perces mérkö- zésidövel - folytak a küzdelmek. Amszterdamban (1928) vezették be a negatív (hibapontos) pontozási rendszert, és a következőképpen döntöttek a mindkét fogásnemre érvényes új súlycsoportokról: 56, 61, 66, 72, 79, 87 kg és 87 kg-on felül. A második világháborút követően módosították Viktor Mamiasvili (balról) támad, Ja- roslav Zeman pedig igyekezik elhárítani a szovjet világbajnok rohamát (ŐSTK felvétel) a súlycsoportokat: 52, 57, 62, 67, 73, 79, 87 kg és 87 kg felett. Ettől kezdve rendszeressé váltak az Európa-baj- nokságok. A menetidő 1950-től mindkét fogásnemre egyaránt 15 perc lett. Tíz évvel később már „csak“ 12 percet kellett birkózniuk a versenyzőknek. A most is érvényben levő szabályok szerint - 1960-tól - 10 súlycsoportban folynak a küzdelmek a szőnyegen: 48, 52, 57, 62, 68, 74, 82, 90, 100 kg és 100 kg-on felül. A mérkőzések időtartama így változott - 1962: 2x5 perc; 1969: 3x3 perc; 1981: 2x3 perc. A két félidő között mindig egy perces szünet van. A szabályok nehezen kiismerhetöek, mert évente(!) változnak. Mindkét fogásnemben 1961-töl évente megrendezik a világbajnokságot, majd 1966-tól - ehhez hasonlóan - az Európa-bajnokságot is. 1969-től bevezették az ifjúsági vb-t és kontinensbajnokságokat a 17-20 éves ko- rúaknak. Az elmúlt évtizedben erőteljesen fejlődött a birkózás. Sok szabályt módosítottak és újakat is kidolgoztak. Felvették a sportágba - harmadik fogásnemként - a szambó birkózást. Az első szambó vb-t 1972-ben rendezték Rigában. A 8-16 évesek világ- fesztiválját 1973-ban bonyolították le, majd három évvel később kidolgozták a 8-16 évesekre vonatkozó szabályokat. 1978-tól külön vb-t rendeznek a 17-18 éves ifjúsági versenyzőknek is. A szambó elfogadása után elkezdődött a nők hivatalos versenye is. A közelmúltban több szabálymódosítást elfogadtak, eltörölték a döntetlent, 1980-ban pedig az új menetidővel, a passzivitás ellen hozott új intézkedésekkel, a pozitív pontozás bevezetésével lényegében lezárult a sportág átfogó reformja. (zsi)
