Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
tiasárnap r 1991. III. 8. Jan Svejnar professzor közgazdaságtant oktat az USA-beli Pittsbur- gi Egyetemen. Szakterülete az európai, a latin-amerikai és az afrikai gazdasági változások figyelemmel kísérése, továbbá a Világbank, a Nemzetközi Valuta Alap és egyéb intézmények tanácsadója. Egyebek között a Csehszlovákia gazdasági átalakulásának stratégiája című könyv szerzője, melyből a reformforgatókönyv kidolgozásakor kormánytagjaink is merítettek. 1990 februárjában több hazai származású külföldi közgazdásszal együtt jelen volt azon a Prága melletti Kolodéje- ben megtartott konferencián, ahol kormányunkkal közösen vázolták- Csehszlovákia gazdsági felélénkítésének módjait és lehetőségeit. A Nővé slovo szerkesztői a professzor pozsonyi látogatását használták ki arra, hogy a gazdaságunk átalakításával kapcsolatos néhány időszerű kérdésre kérjenek tőle választ. Az interjút kivonatosan közöljük. • A csehszlovák gazdaság piac- gazdálkodásra való áttéréseinek ön által képviselt koncepciója azonos a kormány forgatókönyvével? Miben látja ez utóbbi gyenge pontjait?- A kormány forgatókönyve néhány területen nagy politikai kompromisszumot jelent. Szélesebb körű és általánosabb. Az én tanulmányomban az általános alapelvek szerepelnek, de szerepelnek elfogadható specifikus intézkedések is. A két koncepció megegyezik abban, hogy szilárd pénzügyi és költségvetési politikára lenne szükség. A különbség pedig abban áll, hogy az én koncepcióm nem csupán részintézkedéseket, hanem valamennyi intézkedés kiegészítését is szorgalmazza. A kormány forgatókönyvének ugyanez a célja, mivel azonban kompromisszumos megoldás, a különböző intézkedéseket nem minden esetben hangolták össze. Gyengének látom a pénzügyi piac fejlesztésére irányuló szándékokat. Csehszlovákiában még mindig nagyon kevés a bank, és nem szorgalmazzák kellően a bankhivatalnokok oktatását. Ha tudatosítjuk, hogy az országban legalább 200 ezren szeretnének vállalkozni, tehát hitelt felvenni és embereket foglalkoztatni, akkor legalább 20 ezer rátermett bankhivatalnokra lenne szükség. Az ország bankrendszerének felkészületlensége lesz a piacgazdaságra való áttérés Achilles-sarka. Ezért a kis- és középvállalatok fejlődése valószínűleg lassúbb lesz. így a nagy vállalatoktól elbocsátott emberek nem találnak elegendő munkaalkalmat. • A reform egyik alapelve, hogy a munka árának kivételével szabaddá kell tenni az árakat.- Ez a tény ellenkezik a reform szellemével. Nem szabadítható fel valamennyi ár, miközben egyet szilárdan tartanak. Éppen azt, amelynek szociális töltete van! így nagy elnyomorodás következhet be, ez pedig megakadályozható lenne. Ha lesz adópolitika, ha a vállalat tevékenységét jogi szempontból szabályozzák, ha se jobbról, se balról nem kapnak támogatást, akkor semmi sem indokolja a bérek szigorú ellenőrzését. Hiszen a bérek valóban csak akkor emelhetők, ha a munkatermelékenység is növekszik. Szerintem az új rendszerbe való átmenet során nagyon fontos az emberek ösztönzése. Melyek a gazdaság tartalékai? Elsősorban abban rejlenek, hogy az emberek még nem dolgoznak valami szorgalmasan. Amennyiben ellenőrizni fogják a kereseteket, akkor a termelés hatékonyabbá tételének egyik ösztönzőjét már a kezdet kezdetén agyoncsapják. • Sok vita volt a sokkpolitikával kapcsolatban. Érvek és ellenérvek csaptak össze. Mi a véleménye a reform fokozatosságáról?- Úgy vélem, hogy a sokk nem éppen találó jellemzés. Fontos az árak liberalizálása. Fontos, hogy a világpiaci árak begyűrűzzenek az országba, s helyesen jelezzék a piac magatartását. Ez nem azt jelenti, hogy adminisztratív módon térünk rá a világpiaci árakra, hanem megnyitjuk a piacot, így a termelők és a fogyasztók megismerik a világpiaci árakat. A mi torzított áraink nem jelentenek reális jelzést. Reálisak azok az árak, amelyekért a világpiacon vásárolunk, illetve eladunk. Ezt sokkterápiának is nevezhetjük, szerintem azonban az árak liberalizálásának következtében kialakuló sokk fokozatosan elcsitul. Mi történik? Néhány vállalat számára az árak megnőnek, mások számára viszont csökkennek. Néhány vállalatnak ugrásszerűen nő a nyeresége, mások óriási veszteséggel számolhatnak. Ha azonnal becsuknánk a veszteséges vállalatokat, számos olyan vállalatot számolnánk fel, melyeknek van lehetőségük az alkalmazkodásra. Azonban időre van szükség, hogy módosíthassanak magatartásukon, ami tulajdonképpen a reform alapvető feltétele. Ezért egy ideig meg kell hagyni számukra az állami támogatást. A vállalatok azonban tudják, hogy azonnal alkalmazkodniuk kell, mert a segítség átmeneti. Ezzel sok vállalatot mentenénk meg, és nem kellene sok ezer embert az utcára küldeni. • Viszont éppen ilyen helyzet fenyegeti számos vállalatunkat...- Éppen ezért fontos, hogy pontosan, előre meghatározzuk és fokozatosan számoljuk fel a támogatásokat. Egyetlen esetben sem engedhető meg kivétel. Ez nem sokkterápia lenne, hanem a piacgazdálkodásra való azonnali áttérés. • Nagyon lassan jön létre a magánszektor, és talán nincs is remény, hogy a legközelebbi időszakban erőteljesebben kibontakozik. Nagyarányú munkanélküliség fenyeget. Indokoltnak tartja az aggályt, hogy ilyen helyzetben a kormánystratégia kicsúszhat a kormány kezéből?- Igen, ez az egyik gyenge pont. A probléma az, hogy nem jött létre több szükséges intézmény, mint például az erős adóhivatal, hiányoznak a képzett hivatalnokok és hiányzik a számítástechnika is. Most,hogy a kormánynak nincs lehetősége a vállalati nyereségek kisajátítására, egyszeriben nem lesz elegendő bevétele. Ha a kormány elveszíti bevételeit, általában működtetni kezdi a bankóprést. Ez pedig az inflációt jelenti. Sok-sok körülménytől és tényezőtől függ, hogy a reformot sike- rül-e kézben tartani. Döntő lesz, hogy makroökonómiai szinten megőrizzük a pénzügyi és költségvetési politika egyensúlyát. Tehát inkább a mikroszférára kell összpontosítani a figyelmet. A kormányra és a bankra akkor nehezedik majd nyomás, ha sok lesz a munkanélküli és nem lesznek új vállalatok. • Álljunk meg egy pillanatra a tőkepiacnál. A vagyonjegyes vagy egyéb privatizációnak a hive?- A kolodéjer tanácskozáson azt javasoltam, hogy az állam vagyonának egy részét szét kellene osztani a lakosságnak. Valamennyi vállalatból legyen részvénytársaság és mondják meg az embereknek, hogy részvényeik az állam kezében vannak. Ezzel megakadályoznánk, ami Lengyelországban, illetve Magyarországon történt, hogy számos vállalatot a vállalatigazgató vagy valamilyen maffia vásárolt meg. Javasoltam, hogy a részvények 30 százalékát abban a formában osszák szét, amely a vagyonjegyektől eltérően nem járna kockázattal. Szinte mindenkinek lehetősége nyílna hitel felvételére és vállalkozásra. Ha az emberek kezébe adnám a vagyonjegyeket, s ezzel a még csak alakuló piacra kellene menniük, akkor ezzel a kormány nagy pénzügyi döntésre kényszerítené őket, aminek még a fejlett piacokon,is rossz következményei lehetnének. Csehszlovákiában a piac olyan fejletlen, hogy ez a spekulációknak adhat táptalajt. Az árak hirtelen az égbe szöknek, majd lecsökkennek. Tapasztalataink szerint a kisberuházók, tehát a tapasztalatlanok, az ármozgásokon nagyon sokat veszítenek. Akkor vásárolnak, amikor magasak az árak és akkor adnak el, amikor alacsonyak. Az emberek ismét lázongani kezdenek és azt fogják mondani, hogy nem működik a piacgazdaság. A problémát úgy kell megoldani, hogy az emberek ne kényszerüljenek pénzügyi döntéshozatalra. Aki nem akar vállalkozni, az magánál tarthatja a részvényeket. Tehát saját elhatározásából vagy nyer, vagy veszít. • Hogyan értékeli a reform szociális szempontjait? Ön szerint kellően törődik az emberek átképzésével és az új munkahelyek létrehozásával?- A forgatókönyvben egész fejezet foglalkozik a szociális kérdésekkel. Kérdéses azonban, mi történik a valóságban. Javasoltam, hogy a munkaközvetítőket is a konkurencia alapelvén hozzák létre. Ahogy ezt más országokban is teszik, ahol léteznek állami és magán-munkahiva- talok is. Pénzügyi és egyéb ösztönzést kaphatnak, hogy valóban gyorsan működni, egymással konkurálni kezdjenek. A munkanélkülieknek szubvenciót kellene kapniuk a közlekedésre, és más hasonló támogatásban kellene őket részesíteni. Javítani kellene a vasút szolgáltatásait és sok más mindent. Ezért javasoltam, hogy amennyiben a „Marshall- tervhez“ hasonló segítséget kellene nyújtani Csehszlovákiának, annak éppen a közlekedésre, illetve a tele- komunikációra kellene összpontosulnia, hogy a munkaerőforrások és a tőke könnyen mozoghasson. Mozdulatlan rendszer nem működhet.-pgA bankrendszer fogyatékosságai fékezik a kibontakozást 0 Átmeneti állami támogatás is szükséges, hogy ne kerüljenek tízezrek az utcára 0 Hiányzik az erős adóhivatal és a számítástechnika 0 Vagyonjegyek - igen vagy nem? miß* Wz umsrnms vagy nimm Régi és új buddhistáinkról 0 Buddhista társulat Szlovákia fővárosában 0' A fegyelmezett életmód szabályai N apjainkban, a nagy társadalmi megújhodás idején, egyesek csak a gazdasági változások iránt érdeklődnek, másokat viszont inkább a szellemi, a lelki, a vallási és hitbeli dolgok foglalkoztatnak. Újra, ismét. Sokakat a felfedezés örömével. Egyre több embert érdekel például a buddhizmus. Korántsem véletlenül, mert a buddhizmus világvallás, különböző irányzataihoz tartozó híveinek száma mintegy 500 millióra becsülhető. Papsága több jelét is adta már a társadalmi haladás iránti fogékonyságának; a hívektől megkívánja a szeretet törvényének megtartását, a mindenki iránti jóindulatot, vagyis a toleranciát. Nálunk egyébként sem új keletű a buddhizmus iránti érdeklődés. XXX Brünnben, az 1839-ben alapított állami levéltár kilenc részlege közül a kolostori gyűjteményeket őrző a leggazdagabb. PhDr. Milan Coupek irattáros közel tízezer tételt tart nyilván. Köztük egy'pergamenre írott kódexet, amely azonban nem évkönyv, hanem szöveggyűjtemény. Eredetileg az ol- mützi ferencesek tulajdona volt, majd a harmincéves háború után került Frantisek Dit- richstein kardinális, a morva tartományfőnök birtokába. Kézzel, latinul írták, több mint valószínű, hogy a 12. században.- Buddha életének keresztény felfogású ismertetése a kötet témája - magyarázza. - Legérdekesebb a Barlám és Jozafát című legenda, amelyet a 8. században élt bizánci író, Damaszkuszi János jegyzett fel. Keretes elbeszélés a mű. Barlám, a keresztény remete India királya fiának, Joza- fátnak, a buddhizmus védelmezőjének megjósolja, hogy a nép hamarosan megtagadja atyjának hitét, és Krisztus vallásának követője lesz. A remete logikai érvelések helyett történetekkel, példákkal bizonyítja igazát.- Kiváló útmutatásként szolgált a hitvitákhoz - véli a levéltáros. — Vagy éppen forrásműként azok számára, akik meg akarták ismerni a buddhizmust, amire egyébként is utalnak 5 legendához fűzött, későbbi korokban keletkezett, különféle bejegyzések. Tény és való például, hogy a ferencesek közvetítésével ebből a kódexből került 1526 és 1545 között Barlám és Jozafát története a 46 magyar nyelvű kódex egyikébe, amelyet Kazinczy nevével fémjelez az irodalomtörténet.- Nem véletlen - mondja a levéltáros -, hiszen a szabadkőművesek, mint Kazinczy is, meg a többiek, minden korban előítéletek nélkül érdeklődtek a vallástanítások iránt, xxx Sziddhárta Gautama (i. e. 56CMÍ80), a királyi származású ifjú egy öregember, egy gyógyíthatatlan beteg, egy halott és egy aszkéta látványán elmélkedve megvilágosodott, azaz Buddha lett, mert rádöbbent: az egész élet szenvedés, de az ember öt kötelező szabály megtartásával kiszabadulhat a kényszerű újjászületések láncolatából, és eljuthat a Nirvánába, a teljes megsemmisülés, a nemlét állapotába. Ettől kezdve hátralevő életét tanítással töltötte. Prédikátorként bejárta egész Indiát, tanítványokat gyűjtött maga köré. Nyolcvan éves korában halt meg, nagy lelki betegségben. Rendkívül nagy hatású vallásfilozófiai rendszerét tanítványai foglalták írásba. A buddhista erkölcstan öt kötelező szabálya: nem szabad ölni sem embert, sem állatot, nem szabad elvenni más tulajdonát, nem szabad érinteni más asszonyát, nem szabad hazudni és nem szabad szeszes italt fogyasztani. Akinek sikerül a javakról való teljes lemondás révén életvágyát elfojtania, a számtalan megelőző, különféle tormában ismétlődő élet után eljuthat az örök megnyugvást adó Nirvánába, a teljes megsemmisülés boldog állapotába. xxx Még meg se született a vallási társaságok, egyesületek működését szabályozó törvény, Pozsonyban már megalakult a Szlovákia Buddhista Társulata (Budhistická spoloc- nosí Slovenska). Ügyvivője, Eubor Kosét így pontosítja az információt.- Újra megalakult, de nem most kezdjük, hanem folytatjuk tevékenységünket.- Mivel?- A tagok és az érdeklődők nyilvántartásával, tanítással.- Mit tanulhatunk? Részletes tájékoztatás következik, mert hiszen rendkívül gazdag a buddhizmus misztikus-legendás hagyománya, de az elmélete is. Az alaptanításnak minősíthető tanulmány, a Tri-pitaka (Három kosár) első része a fegyelmezett életmód szabályait tartalmazza (Vinája-pitaka), a második életbölcsességről szóló beszédeket közöl (Szut- ta-pitaka), a harmadik pedig, az Addidham- ma-pitaka elméleti tanításokat tartalmaz.- Ez még csak az alaptanítás, amelynek az ismerete után dönthet, melyik irányzat híve lesz. A hina-jána - kis szekér vagy keskeny út — irányzat a Nirvánát csak a világtól elvonult, szigorúan aszketikus életmódot követő emberek számára tartja elérhetőnek. A ma- há-jána - nagy szekér vagy széles út- irányzat mindenki számára elfogadható és megtartható előírásokat tartalmaz. Ennek híve a dalai láma.- Már megalakult kiadóvállalatunk, a Dharma Press is - tájékoztat az ügyvivő -, és ha nem is rendszeres időközönként, de alkalmanként közlönyt, buddhizmust népszerűsítő kiadványokat jelentetünk meg. Különben a döntés, hogy ki, melyik irányzat híve, kinek-kinek a magánügye. Magánügy. Az olvasók, az érdeklődők magánügye. Örüljünk hát, hogy egyre több, mások beleszólását nem tűrő magánügyünk lehet. Hajdú András
