Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

A kanálisokat naponta ellenőrzik a szerzó felvétele Ha keresztrejtvényfejtés közben azt olvassuk: föld aíatt dolgozók, automatiku­san beírjuk, bányászok. Pedig akad más munkahely is, ahol ugyancsak a felszín alá kell ereszkedni... A kerek vasfedö zajjal- robbal a helyére ke­rült, és attól kezdve a föld felszíne alatt már csak a lám­pa fénye szerint tájékozód­tunk a krimibe illő környezet­ben. A lassan folyó szennyvíz hol bokáig, hol térdig ért. A föld alatt kígyózó labirintus magassága is változott. Néhol lehajtott fejjel araszoltunk, másutt kényelmesen, kiegye­nesedve lépegettünk. Aki látta Victor Hugo megfilmesített re­gényét, a Nyomorultakat, jól el tudja képzelni az undorító föld alatti katakombák atmoszférá­ját, a csatornákat, melyek vé­gül is Jean Valjean megmene­küléséhez vezettek. Nem tu­dom, a francia főváros csator­nahálózata milyen hosszú és hogy néz ki közelről, viszont a pozsonyi kanálisokat, pon­tosabban néhány szakaszát bejártam. A legrégibbek még fából készültek, az újabbak téglá­ból, betonból. Némelyikük egészen szűk, ám vannak olyan szakaszok is, amelyek akár halászladikkal is bejárha­tók. Míg 1945-ben alig 150 ki­lométer volt a föld alatti csa­tornahálózat hossza, mára csaknem ötszörösére bővült. A három főcsatorna közül az egyik a Morva folyóba, a má­sik kettő a Kis-,illetve a Nagy- Dunába torkollik. Egyelőre csak egy szennyvíztisztító van rájuk kapcsolva, a másik kettőt még az idén üzembe helyezik. Combtóig érő gumicsizmá­ban, vízhatlan köpenyben és sapkában néhány ezer métert tettem meg a több mint 700 kilométeres föld alatti labirin­tusban. Kalauzom, Jaroslav Gríc mérnök embereivel gyak­ran tart ellenőrzést a külön­böző szakaszokon, s ahogy meggyőződhettem róla, a munkásoknak idelent bőven akad tennivalójuk.- Vigyázzon, itt minden na­gyon csúszós - intett óvatos­ságra kísérőm, amikor fény­képezés közben majdnem ha­nyatt vágódtam. - Itt fürdőt venni igencsak kellemetlen lenne, és nem elsősorban a hideg miatt - mondta moso­lyogva, és én értem a célzást. Az imbolygó lámpafényben olykor mintha apró árnyak su­hannának előttünk. Kérdezni akarok, de Gric mérnök meg­előz, és megerősíti sejtel­memet.- Igen, ezek patkányok. Van belőlük bőven, különösen azokon a szakaszokon, ahol a csatornák rákapcsolódnak a lakótelepekre. A háztartá­sokból sok ételmaradék kerül ide. Néhány szakaszon jóval térden felül gázolunk az orrfa­csaró lében, és a patkányok hada csak úgy nyüzsgött kö­rülöttünk. Lehet, hogy Dante szörnyűbbnek képzelte el a poklot, de undorítóbbnak biztos nem.- És ez még mind semmi ahhoz képest, hogy nézett ki a hajdani vágóhíd alatti rész - mondta kísérőm. Néhány száz méterrel ar­rébb, egy mellékfolyosóban, már jóval jobb a helyzet. Fe­jünk felett teherautók, villa­mosok dübörögnek. Valahol távolabb mintha vízcsobogás hallatszanék.- Netán a Duna? - kér­dezem.- Nem. Az jóval távolabb van. Mindjárt megtudjuk a zaj okát. És valóban, vagy ötven méterrel arrébb egy kis „víz­esést“ világít meg a mérnök lámpája.- Látja, mire képes a horda­lék? A felhalmozódott szenny, agyag, kődarabok szilárd gá­tat alkotnak, az fékezi a fo­lyást. Ezt már csak csákány­nyal lehet szétverni. Még ma embereket küldök ide - mond­ja, azután témát vált.- Szerencséje van, hogy té­lidőben jutott eszébe ez a sé­ta. Nyáron ugyanis sokkal ve­szélyesebb lenne.-?-Egy-egy hirtelen jött zá­por pillanatok alatt feltöltheti az alacsonyabb szakaszokat, ezért vihar előtt ajánlatos a felszínre menni. Persze van­nak egyéb veszélyek is. A föld alatti csövekből gáz szivárog­hat ki. Már volt rá példa, hogy alkalmazottainkat megmér­gezte a gáz. Természetesen vannak mérőműszereink is, melyek pontosan jelzik a gáz koncentrációját. A Nemzeti Múzeum közelé­ben véget ér a föld alatti ex- kurzió. Míg felfelé kapaszkod­va görcsösen markoltam a be­tonba ágyazott vaslétra fokait, kalauzom ismét szolgál egy sztorival.- Magának is segítene az a „dopping“, melyet valami­kor régen egyik öreg alkalma­zottunk új munkatársával szemben alkalmazott, aki sze­rinte túl lassan mászott felfe­lé. Egy alkalommal hatalmas fekete kutyát is vitt magával a kanálisba, és kellő időben szabadon engedte. A szeren­csétlen pára lihegve, fújtatva törtetett a kijárat felé. Amint az új kolléga észrevette a vilá­gító szemű, lihegő fenevadat, úgy megijedt, mintha leg­alábbis a Loch Ness-i szörny­nyel találkozott volna, és egy pillanat alatt fenn termett.- Ha már a történeteknél tartunk, nincs valami érdekes­ség a tarsolyában?- Hallottam, valaki néhány ezüstkanálra bukkant, sőt azt is mesélték, hogy egyszer az egyik munkás egy csomó ezüstpénzt halászott ki a szennyvízből. Időnként fel­keresnek bennünket az embe­rek, hogy valamilyük kanális­ba esett. Egy asszonyka nagy jutalmat ígért, ha megtaláljuk a „lecsurgatott“ briliánsgyű­rűjét. Természetesen nem lett meg. A vízművek és csatornák alkalmazottait a modern tech­nika is segíti. A kis átmérőjű csőrendszereket ipari televí­zióval ellenőrzik. Ha a kamera repedést, vagy más károso­dást állapít meg, egy miniatűr robot a helyszínre „gurul“, és emberi beavatkozás nélkül el­végzi a szükséges javításokat. A szakemberek fizikai je­lenléte a legtöbb munkaterü­leten még nélkülözhetetlen. Sőt, a politikai helyzet azelőtt ismeretlen feladatok elé is ál­lítja őket. íme a bizonyíték: exkurziónk után kísérőmet és kollégáját az egyik stratégiai­lag fontos víztároló éjszakai őrzésére osztották be... Kép és szöveg: Ordódy Vilmos ■BHKKflHBHKBflHHHHHMHHH A német újraegyesítéssel összefüggésben újból fellán­goltak a 218. § körüli viták. Október 3-tól Németor­szágban kétféle jog érvényesül. Míg Németország keleti részén a terhességmegszakitás az első 3 hónapban büntet­len, addig Németország nyugati részén a terhes nők csak két megoldás között választhatnak, vagy szülnek, vagy bör­tönbe kerülnek. A nyugat-európai országokba való kitekin­tés azt mutatja, hogy az EG-országok közül a Német Szövet­ségi Köztársaságban vált a legszigorúbbá a magzatelhajtási tilalom. Még a pápa országában, Olaszországban is határi- döoldás érvényesül 1978 óta. bíróság sem ítélt alkotmányel­lenesnek. E szerint az első 10 héten belül a magzatelhaj­tás büntetőjogilag nem üldöz­hető. Megelőző orvosi és szo­ciális tanácsadás azonban kö­telező. Az első 10 hét után a magzatelhajtás csak orvosi vagy eugenikai indikáció fenn­forgása esetén büntetlen. • Az, hogy HOLLANDIA­Abortusz-jog Nyugat-Európában • OLASZORSZÁGBAN a törvényreform óta azok a ter­hes nők, akik a magzatelhajtás mellett döntöttek, kötelesek felkeresni egy családi ta­nácsadót. Az ottani orvos or­vosi és pszichés esetekben tá­mogatja az indikációt. Nemi erőszak esetén (kriminológiai indikáció) vagy feltehető ter­hesség esetén (eugenikai indi­káció) elismert jog a terhes­ségmegszakitás. Ha az orvos nem támogatja az indikációt, akkor is végre kell hajtani az abortuszt az első 90 napon be­lül. Ebben az esetben azonban egy hétnapos gondolkodási időt kell betartani az orvosi tanácsadás és a beavatkozás között. Ezzel Olaszországban az anyaságról való döntés az első 3 hónapban gyakorlatilag egyedül a nő kizárólagos ügye. • GÖRÖGORSZÁGBAN is megreformálták a magzatel­hajtási jogot 1986-ban. A már korábban fennálló indikáció- modell - mely szerint a mag­zatelhajtás büntetlen az anyát fenyegető életveszély és nemi erőszak esetén - kiterjesztet­ték: indikáció lehetséges lelki kényszerhelyzetben, vagy vár­ható terhesség esetén. Az in­dikáció megléte azonban csak a 12 heti terhesség után köve­telhető meg. Eddig az időpon­tig büntetlen a terhességmeg­szakítás, és nem feltétel a ta­nácsadáson való részvétel sem. • A túlnyomóan katolikus FRANCIAORSZÁG is ismeri a határidőoldást 1975 óta, me­lyet egyébként az alkotmány­BAN és NAGY-BRITANNIÁ­BAN az első 3 hónap után sem büntetendő a magzatel­hajtás, széleskörűen ismert. • BELGIUM is megrefor­málta ebben az évben az abortusz jogot. Bár 1867 óta abszolút magzatelhajtási tila­lom érvényesül, ezt azonban már régen nem veszik figye­lembe. Határidő-szabályozást 1990-ben vezettek be, mely szerint a magzatelhajtás az el­ső 12 héten belül büntetlen. Tanácsadási kötelezettség azonban fennáll. • NÉMETORSZÁGHOZ hasonlóan csak SPANYOL- ORSZÁGBAN és PORTUGÁ­LIÁBAN fenyegeti büntetés a magzatelhajtást elhatározó terhes nőket. E két utóbbi or­szágban olyan indikáció érvé­nyesül, mely teljesen megfelel a németországinak. Minden­esetre még Spanyolországban és Portugáliában is érvényesül az úgynevezett tetthely-elv, ami annyit jelent, hogy a spa­nyol és a portugál nő ellen nem lehet eljárást indítani, ha külföldön az ottani jog szerint legálisan végeztetett mag­zatelhajtást. Ezzel szemben Németország nyugati felében - a nők rosszabbul járnak, mert a bonni törvényhozás szükségesnek tartotta a bün­tető törvénykönyv 5. §-ába fel­venni a lakhely-elvet, amely körül most az NDK határidő­szabályozás vonatkozásában annyi zavar van. Az európai összehasonlítás azt is mutatja, hogy semmiféle összefüggés nincs a mag­zatelhajtási jog és a magzatel­hajtási gyakorlat között. Spa­nyolországban pl. a viszonylag szigorú indikációszabályo­zás ellenére a magzatelhaj­tások száma nagyon magas. Az illegális terhességmeg­szakítások száma évente 100 000-300 000-re becsül­hető. Az évi 600 000 szülésnél ez azt jelenti, hogy minden második vagy harmadik ter­hességet megszakítanak. A spanyol nők közül 1983-ban 22 000-ren szakították meg terhességüket Nagy-Britan- niában. GÖRÖGORSZÁGBAN és OLASZORSZÁGBAN, ahol határidő-szabályozás érvénye­sül, a terhességmegszakítási számok lényegesen alacso­nyabbak. Hollandiában, a ter­hességmegszakítás messze­menő szabaddá tételének or­szágában, 1980 óta visszaesett a magzatelhajtások száma. A statisztika szerint ott 100 szülésre 8 terhességmegsza­kítás jutott. A nőmozgalmak régi érve, hogy a büntetőjog ne döntsön a magzatelhajtások számáról, hanem kizárólag arról, hogy hol és milyen körülmények kö­zött indokolt azt végrehajtani, tökéletesen beigazolódott. Frankfurter Rundschau

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents