Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Jifi Menzel filmje Václav Havel színműve nyomán Kétszázhatvanhárom évvel ezelőtt bemutattak Londonban egy John Gay-darabot, amely irgalmatlanul kiteregette az államhatalom és az alvilág közös szennyesét. Brecht, a huszadik századi német dráma legjelesebb képviselője ebből a gúnyiratból merítette polgárdühítő Koldusoperája alapötletét, Václav Havel pedig — 1972-ben írt színművével, A nagy kerékkel — Brecht alkotását hozta át a mába. Ezt viszi most filmre Jirí Menzel Koldusopera címmel. A történet a húszas évek Londonjában játszódik, s egyetlen mondatba sűrítve arról szól, hogy ott és akkor mindenki kétszínűsködik, besúg és hazudik, mindenki lefizethető, megvesztegethető, tőrbe csalható. A rendőrkapitány is, a rabló is, a Kis K. is, a Nagy K. is, a korgó gyomrú is, a jóllakott is, a koldus és a király is. O tt, ugyanabban a stúdióban, ahol 1988 őszén a Vége a régi időknek varázslatos képei születtek, ahol Vladislav Vancura különös és titokzatos hőse, a messziről jött Megalrogov herceg egy közönséges ízlésű cseh kisbirtokos hívatlan vendége volt, most egy alvilági hős, bizonyos Macheath (számunkra Bicska Maxi) ül pokróc alatt vacogva. Főúri díszletek helyett prices, vödör, rozoga asztal egy mállott falú börtöncellában. Macheath és a fegy- őr üzleti viszonyban vannak egymással. Még néhány óra, és a hírhedt londoni gengszter, „senki sem tudja, hogyan“, ismét kijut a sittről. Menzel próbát tart, beállít, előjátszik. Előbb Abrhámnak, aki Ma- cheath-t formálja meg, aztán Safrán- kovának, aki Jennyt, a nagy nőcsá- bász csinos és csavaros eszű szeretőjét alakítja. Kicentizett. szünetek és finom, visszafogott gesztusok a szavak között - Abrhám is, Safránková is pontosan azt adja, amit a rendező kér. Értik egymást. Nem először dolgoznak együtt. Abrhámnak Megalrogov volt az első filmszerepe Men- zelnél, felesége a Hóvirágünnep bájos tanítónőjét és Az én kis falun idegen párnák közt hancúrozó menyecskéjét keltette életre. Jaromír Sofr kamerája előtt most azt játsszák el, hogy Macheath és Jenny még mindig szeretik egymást, noha a férfit, és ezt ő is tudja, épp ez a szépséges bestia juttatta rendőrkézre. < Hogyan lett A nagy kerékből Koldusopera? - kérdezem Josef Abrhámtól a forgatás szünetében. - Ki változtatta meg a címet?- A szerző. Bár az az igazság: ez a Koldusopera nem az a Koldusopera. Havel az eredeti cselekménynek csupán a vázát hagyta meg, a történet egészen másról szól, mint Gaynél vagy Brechtnél. 0 Menzel, hónapokkal ezelőtt, a Cinohemí klubban rendezte meg először a darabot; ott, a színpadi változatban mindenki ugyanazt a szerepet játssza, mint a filmben. Vagyis itt, a felvevőgép előtt kész, pontosan megrajzolt figurát vesz elő a színész. ■ ..... /- Igen , kivételes munka ez a mostani. Több mint negyven előadás van már mögöttünk, és így valóban könnyebb a dolgunk, a nagy csatát a színpadon kellett megvívnunk. Havel Koldusoperája ugyanis egyáltalán nem nevezhető könnyű darabnak. Ez irodalom, száz oldalnyi súlyos szöveggel, amelyet nemcsak megtanulni volt nehéz, előadni is az! Macheath monológjaiban ugyanis a szofisztika ünnepel; ez a minden hájjal megkent, eszelős észjárású, sokat tapasztalt férfi minden tettét nagyszerűen meg tudja magyarázni, agyafúrt érveléseivel, megtévesztő, hamis okoskodásával nőt és férfit egyaránt lefegyverez. Oscar Wilde hősei ilyenek, mint ő, azok tudnak ilyen ördögien bánni a szavakkal. A szövegmondás mellett persze másra is figyelnünk kell. Például arra, hogy játékunkkal megtaláljuk azt a határvonalat, amelyen ügyesen zsonglőrködhetünk a stilizálással és a realizmussal. A hosszú, nagy monológokat ugyanis úgy kell elmondanunk, hogy azok ne tűnjenek se nehézkesnek, sem operettbe illőnek. Először meg is ijedtem, amikor szóltak, hogy Menzel filmre viszi a Koldusoperát. Ez nem az az anyag, amely filmre kívánkozik, gondoltam. A mozivásznon a kép a fontos, a szöveg másodrendű. Havel darabjában a szövegen a hangsúly. Menzel persze pontosan tudja: gegekkel, jól megkomponált helyzetekkel, finom humorral a legnehezebb monológot is el lehet adni. A színpad az más. Ott ülök egy széken, mozdulatlanul, térdemen a partnemőm és mondom, mondom a szövegemet, a végén mégis bejön a taps, mert a közönség veszi a lapot, az arcomból olvas. , Filmen még a legegyszerűbb szöveg alá is cselekménysort kell tenni, mert ha egész idő alatt csak az én arcomat látja a néző, akkor gyorsan elunja magát. Menzel zseniális ötlettel kezdte a forgatást. Tom és Jerry- filmeket vetített nekünk és bármilyen furcsán hangzik is, rengeteget tanultunk ezektől a figuráktól. Fantasztikus iskola volt ez mindannyiunk számára. Visszatérve Macheath- re: én ezt a szerepet akkora élvezettel játszom, mint ahogy Szolzsenyi- cin hőse szürcsölte a levest a fogolytáborban. Lyukat fúrt a kanalába, hogy tovább ehesse azt, amit pillanatok alatt magába önthetett volna. Harold, a rendőrfelügyelő jobb keze Micbal Stibich lesz a filmben, ó sem először dolgozik Menzellel. Volt már nála szelíd, bumfordi sörgyári munkás, férfias örömöket hajszoló kerski vadász, jószívű, de laza erkölcsű szövetkezeti elnök - bármilyen szerepet kap is a rendezőtől, abból biztosan utánozhatatlan figurát csinál.- Menzelnél én soha, de soha nem érzem, hogy játszanom kell - mondja - ő nem azt várja el a színészeitől, hogy „alakítsanak“, hanem azt, hogy a szereppel együtt önmagukat adják, ó típusokban gondolkozik, ami annyit jelent, hogy az én gesztusaimra, az én mozdulataimra, az én habitusomra épít.- Igen, engem is csak akkor hív, ha az a feladat kimondottan nekem való - állítja Oldfich Vízner, aki Macheath bűntársát, Jimet játssza a Koldusoperában. — Színházi rendezéseiből nagyon ritkán maradok ki, filmszerepet azonban, a Sörgyári capriccio kisvárosi borbélymestere óta most, a Koldusoperában kaptam tőle másodszor. Jim nem tartozik a történet központi hősei közé, Havel műve Macheath, Peachum és Bili Lockit, vagyis az alvilági hős, a kolduskirály és a rendőrkapitány kapcsolatáról igyekszik árnyalt képet adni, ennek ellenére én is megrajzolhatok egy emberi portrét. Jim elismeréssel és őszinte csodálattal néz fel a „főnökére“, valósággal rajong érte, mert „teljes“ életet él, s közben a nőkkel is mesterien bánik. Lesz egy jelenet a filmben, amikor Macheath és bandája kirabolják a postát... azt nagyon szeretem. Jimről ott fog kiderülni, mennyire gátlásos a nőkkel szemben. Pár perc az egész jelenet, de van mit eljátszani benne. 0 A filmbeli Jim, gondolom, iker- testvére a Cinohemí klubbelinek.- Az. Ikertestvérek. Nem lehet más, csak olyan. Nagyon kell ügyelnünk a mondatok pontosságára. Erről jut eszembe: Havel megjelent egy délelőtt a főpróbán, egészen váratlanul beült a nézőtérre. Az első felvonás vége felé tartottunk, amikor jelezték, hogy vendégünk van. A szünetben aztán bejött hozzánk az öltözőbe, s még mielőtt megkérdeztük volna tőle, mi a véleménye az előadásról, azt mondta: szépen játszunk, igazán szépen, de Abrhám úr kifelejtett két szót a Pollyhoz intézett utolsó mondataiból. Megjegyzem: addig már elhangzott vagy ötszáz szó Macheath szövegéből. Menzel és Havel. Sörgyári, erdei és kastélybeli capriccio után Koldusopera. 0 Hogyan készült a forgató- könyv? Esténként találkozott Havel- lal és asztalhoz ültek? — kérdezem a rendezőt.- Nem. Nem is reméltem, hogy közösen írjuk majd... én írtam egyedül a színmű alapján. Havel talán nem is látta a forgatókönyvet. Nincs neki most ideje ilyesmire. A tanácsadói olvasták, ők meg csak annyit mondtak, hogy rendben. Tehát ha valami baj lesz a szöveggel, akkor azt nekem kell magamra vállalnom. 0 Kinek az ötlete volt, hogy a színházi előadás után film is szülessen a műből.- Nem az enyém és nem is Have- lé. Külföldről jött az ajánlat. Előbb egy jó nevű stúdió, aztán egy tévé- társaság kért fel, hogy csináljam meg nekik a filmet, természetesen kinti színészekkel. Havel neve nagyon jól cseng Nyugat-Európában és szeretik őt Amerikában is, műveit a legjobb színházak játsszák. De hogy én Olaszországban vagy másutt híres sztárokkal rendezzem meg a Koldusoperát, az eszembe se jutott. Vissza is utasítottam a felkérést, és ezek után szóltak, hogy csináljam meg akkor itthon a filmet. Eredetileg ugyanazokkal a színészekkel akartam dolgozni, mint a színházban, Jirí Kodét azonban megbetegedett, Petr Nározny pedig másvalakivel kezdett el forgatni, úgyhogy az ő szerepüket Marián Labuda és Rudolf Hrusínsky kapta meg. 0 A Koldusopera, megítélésem szerint, nemcsak stílusában, hangvételében is különbözik a többi Havel- mütől.- Először is abban, hogy ez egy igazi komédia. Havel ugyan megrendelésre írta annak idején, de érezni a sorokból, hogy boldog délutánok eredménye a mű, hogy maga a szerző is jókat szórakozott, amikor dolgozott vele. Brecht Koldusoperája száraz és didaktikus alkotás, Havelé humoros és szarkasztikus. Ami pedig a stílust illeti: Macheath monológjai írói bravúrok. Havel úgy játszik a szavakkal, hogy az egyenesen elképesztő. A darab is ezen alapszik. Hogy ugyanazokkal a szavakkal különböző helyzetekben különböző mondatokat alkotnak. 0 Itt, a kamera előtt egyszer sem kapta még magát azon, hogy ugyanazokat a megoldásokat alkalmazza, mint hónapokkal azelőtt a színpadon?- A színházban érdekesebb volt a munka, ezt be kell vallanom, de a film egészen más ötleteket kívánt tőlem. Nekem ez a forgatás izgalmas stílusgyakorlat lett: ugyanahhoz a szöveghez egészen más helyzeteket kell teremtenem, mint a Cinohemí klubban, az új helyzetek pedig új gesztusokat és másfajta szöveg- mondásokat kívánnak. 0 Végül is milyen filmre vált majd jegyet a mozinéző, egy politikával átszőtt vérbő komédiára?- Dehogyis... ez a film egyszerűen csak arról fog szólni, hogy akármennyire változik is a világ, még mindig tele van gazemberekkel. Szabó G. László Polly és Macheath, azaz Libuse Safránková és Josef Abrhám Oldfich Vízner Jifí Menzel (Méry Gábor felvételei)
