Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
/ Otátáti 'iteteeC képek ^ i lati 'edett Jó humorát itt is elvesztve vidéken bizony nincs is olyan két hogy medvével verekedn oroszlánnal huzakodna kígyóhaddal civakodna farkasokkal marakodna , gazdákkal kergetőzne T ur ít delfinekkel feredőzne sasmadárral repülőzne :ető :lő mert ha a nagy hal elűz egy kis halat nagy halé mind a nagy falat kis halnak marad I á * leréknyi (ha marad) a kis falat sok kis baj sorra eltűnik s a nagy baj baj virradt il volt azért itt Jtezdődik I szolgált nagy hal űzi a kis halat ár- i ■illa nincs más falat eszi a kishalat ezért a sok kis baj nem számít iban t éhes a nagy hal és nem tágít ívesét Új reformkor (Petőfi után szabadon) yal ez itt a kispipa az ott a nagydohány len s arrébb a bableves benne a fakanál e hogy a tető lyukas? hullik a vakolat? nem hibázik semmi nem bánt a gondolat itt az ó kutyabőr Jaltai öreg mint a dikó hol a sörövicske? lökd ide ildikó szanaszét a papír ott meg egy hetilap írjon a gépíró ngyal olvassa el a pap nem zár a kisajtó ityája szelei a vakablak huzat van nem mondom jobb a paplan alatt károg a vén idő bezzeg ám a germán én nem vakerálok kiszólok: hess gúnár! Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Lion Izmajiov Gyakran halljuk: „Mi lenne, ha élne Lenin? Mi történne?“ Én tudom, hogy mi lenne. Ha Lenin élne, mindjárt meghalna. De mi lenne, ha - Isten őrizz - élne Sztálin? Képzeljük el, csak úgy elméletileg. Egy szép napon felébredünk, s Sztálin feltámad. Végigmegy a Gorkij utcán. Meglátogatja például az egyik áruházát. Járkál, nézelődik, aztán megkérdi az egyik fiatal elárusítótól:- Miért nincs kaviár, meg rák? Az elárusító így válaszol:- Apuskám! Te talán a Holdról pottyantál ide? Sztálin a bajsza alatt mormogja:- Agyonlőni! Sztálin aztán odamegy az igazgatóhoz. Az idős férfi ijedtében meg- némul. Sztálin tőle is megkérdezi:- Miért nincs rák meg kaviár? Az igazgató térdre esik, s rimánkodni kezd:- Ne tegyen tönkre! Holnap mindent visszaadok!- És miért ilyen drágák az élelmiszerek? Mikor volt a legutóbb árleszállítás? - kérdi Sztálin.- 1952-ben. Azóta emelkednek az árak - feleli az igazgató.- Hívassák ide Beriját! - mondja Sztálin.- De hiszen őt agyonlőtték, Joszif Visszarionovics.- Jól tették - feleli Sztálin. - Ezt én magam akartam megtenni, de nem futotta rá az időmből. Sztálin kimegy az utcára, s ott már kenyérrel és sóval fogadja őt a volt államügyész, a kollégái és vagy tíz hűséges sztálinista. Aztán Sztálin a Gorkij utcából a Kreml felé indul. A volt államügyész kíséri öt, s közben magyaráz:- Szörnyű dolgok történtek itt, Sztálin elvtárs, amikor ön már nem volt. 1956-ban az összes rabot kiengedték. Sztálinnak majd kiesett a pipa a fogai közül:- Lehetetlen. A szocialista tábor nem létezhet rabok nélkül.- Pedig igazat beszélek, Sztálin elvtárs. Szörnyű dolgok történtek, s mindennek Hruscsov az oka, aki leleplezte az ön kultuszát. Sztálin ezt feleli:- Agyonlőni!- De hiszen már meghalt - mondja az államügyész. Sztálin nyomatékkai megismétli:- Agyonlőni - in memoriam!- Pedig ez még nem is minden- mondja a volt államügyész. - Emlékszik ön Brezsnyevre?-Emlékszem - feleli Sztálin.- Moldáviai, vastag a szemöldöke.- Amikor ő lett a főtitkár, négyszeres hősnek kiáltotta ki saját magát.- Agyonlőni! - mondja Sztálin.- Már ő is meghalt...- Akkor elkobozni az összes kitüntetését, és a családját bebörtönözni!- Egyet már letartóztattak közülük, Csurbanovot, a vejét. Ivott és megvesztegethető volt.- Agyonlőni!- Nem tehetjük, Sztálin elvtárs. Most jogrend és demokrácia van. Szóval, szörnyű... A mauzóleumhoz érkeztek. Sztálin így szólt:- Tisztelegni akarok tanítóm, Lenin elvtárs színe előtt. Bementek, Sztálin körülnéz, s ezt mondja:- Jól emlékszem, hogy egy másik ember is feküdt itt. A volt államügyész könnyekkel a szemében feleli:- Kivitték innen önt, Sztálin elvtárs, bocsássa meg, nem jól őriztük. Sztálin távozik a mauzóleumból, a Vörös téren embertömeg fogadja:- Hála Sztálin elvtársnak a boldog gyermekkorunkért! Vállukra emelik Sztálint, s beviszik őt a Kremlbe, ahol éppen tanácskozik az országgyűlés. Az elnoK megállítja őket:- Várjatok, elvtársak! Kit hoztok? Tartsátok be a rendet, mert kikapcsolom a mikrofont! Az államügyész ezt kiáltja:- Hát nem látjátok? Ó Sztálin! Beszélni fog. Az emberek kővé meredtek, de az elnök felteszi a szemüvegét, és ezt mondja:- Sztálin? Mindjárt megnézem. Nem, Sztálin nincs a szólni kívánók listáján. Az államügyész ezt javasolja:- Keressétek meg a Dzsugasvili nevet! Az elnök válaszol:- Dzsugasvili sincs a névsorban. Vigyétek őt vissza! Erre az államügyész ezt kiáltja:- Szót kérek Sztálin elvtársnak! Egyesek tapsolnak, mások dobognak. Az elnök ismét megszólal:- Már látom, elvtársak, hogy erről szavaznunk kell. Azok, akik a vállukon viszik Sztálint, sürgetik a dolgot:- Szavazzatok gyorsan, már alig bírjuk őt cipelni! Az elnök felsóhajt:- Miért, ki mondta, hogy könnyű lesz? Ez, elvtársak, a peresztrojka! Most az a fontos, hogy ne siessünk. Lassan kezdjük, aztán elfogadjuk, elmélyítjük. Végül megtárgyaljuk a dolgot az emberekkel! Az észt küldött felugrik a tribünre:- Végre itt a történelmi pillanat, amikor megkérdezhetjük, hová rejtette el Sztálin a Molotov-Ribbent- rop paktum eredetijét? Az elnök figyelmeztet:- Elvtársak, kicsiségekkel ne foglalkozzunk! ' Aztán megállapítják, hogy Sztálin nem küldötte az éppen folyó ülésszaknak. De azok, akik a vállukon viszik őt, ezt kiáltják:- Hát aztán? ő a generalisszimusz és a népek vezére! Elkezdődik a vita. Az ismert közgazdász megállapítja:- Sztálin megint tönkreteszi a népgazdaságot. Akkor tőle már Jelcin is jobb! Jelcin felkiált:- Elvtársak! Én nem akarok Sztálin lenni! Sztálin szigorúan ránéz Jelcinre, és igy szól:- Borisz, nincs igazad! Az elnök kijelenti:- Amint hallom, kialakultak a nézetek. Szavazzunk! Amikor összeszámlálta, majd ellenőrizte a szavazatokat, azok, akik Sztálint a vállukon tartották, most elengedték őt. Csak a volt államügyész igyekezett elkapni Sztálint, de mindketten a földre estek. Sztálin mérgesen felállt. A képviselők szavazatai alapján nem engedték őt felszólalni.- Most demokrácia és glasznoszty van! - mondogatták. Sztálin így szól:- Menjetek a fenébe a demokráciátokkal! Majd még az eszetekbe jutok! Leköpte az államügyészt, és eltávozott. Az elnök összegezi a történeteket:- Látjátok, elvtársak, nem mindenki tud kulturáltan felszólalni, komolyan és építő szellemben dolgozni. Most szünetet rendelek el. Azután a bizottságokban és az albizottságokban, valamint a tanácsokban tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez a mai incidens meg ne ismétlődhessék... Sági Tóth Tibor fordítása — DÉNES GYÖRGY AFORIZMÁK _______ A legagyafúrtabbak is elbukhatnak egy mákszemnyi ostobaságon. x Jobban kellene tisztelnünk a béke közkatonáit, mint a háború hőseit. x Esett ember előtt nem szokás kalapot emelni. X A fiatalok a szerelemmel törődnek, az öregek az erkölcscsel. x Ha Isten országa megvalósulna a földön, megölne bennünket az unalom. x Sokan a saját keresztjüket is Krisztussal cipeltetik. x Szeretkezni könnyebben megtanulunk mint szeretni. Nehéz nap várt rám: kínos beszélgetés az igazgatóval, cipőhajszolás az üzletekben, megpróbálni bejelentkezni a fogorvoshoz, igyekezni beadni a kocsit a javítóba, ügyintézés a bankban. Komor gondolatokkal szálltam be a felvonóba. A lift egy darabig lefelé ment, majd hirtelen valami nyekkent, megcsikordult, megrándult és a lift megállt. Az emeletek között. Idegesen nyomogattam a vészcsengőt. Eredménytelenül. Azután rugdosni kezdtem az ajtót. Senki sem tűnt fel. Múltak a percek, a negyedórák. A helyzettől kimerülve leültem a padlóra. Az igazgató biztosan nem fog rám várni, pedig az ügy komoly, bár nem túl kellemes. Eléggé kilátástalan. Valaki bekukkantott a résen, de elment. Múltak a percek. Már néhány órája sorban állhatnék cipőért. A felvonóval senki sem törődött. Arról már szó sem lehet, hogy bejutok az igazgatóhoz. .. Egyébként cipőre alig van remény. Átmenetileg hiánycikk, óriási hiány... A földön ülve azon tűnődtem, hogy lehet, hogy most már az autójavító vezetője előtt hajlonganék, derékig hajolnék élőtte, hogy végezzék el a javítást. De a vezető jobbára makacs, kérlelhetetlen. Hajnali négytől várjak a soromra, és két hét múlva mehetek érte. A liftben senki előtt sem kellett hajlonganom, pedig elég mélyre kerültem, lent ültem a földön. Mintha valaki a felvonó ablakán kopogtatna. Lehet, hogy megérkezett a mentőosztag? A bankot is kipipálhatom. Rég vége a hivatalos óráknak. Na és be kell látnom, hogy az ottani tülekedésnél palacsintává lapítottak volna. Kétlem, hogy minden bordám ép lenne. Az sem biztos, hogy fogorvosnál sikerrel jártam volna. Itt ellenben szabadon lélegezhettem. Semmi sem fájt. Talán csak a gyomrom émelygett az éhségtől. Akárhogy is vesszük, mégis... egész nap a liftben. Be kell vallanom, hogy az első órákban idegeskedtem valamelyest, de aztán hozzászoktam. 4 Megint csapódás, kattanás, recsegés. A felvonó elindult. Gyorsan leértem, de azonnal indulnom kellett fel, a lakásomba, hogy még lefekvés előtt bekapjak valamit. így telt el a nap. Nem bírtam szabadulni a benyomástól, hogy szokatlan körülmények között töltöttem ugyan a napot, de sokkal nyu- godtabban, mint ahogy tervbe vettem. A maga nemében pompás találmány a lift. Mégis, meddig állhat az ember két emelet között, elzárva minden gondtól? Legfeljebb egy évig, esetleg kettőig, háromig ............ Ko pasz-Kiedrowska Csilla fordítása
