Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

/ Otátáti 'iteteeC képek ^ i lati 'edett Jó humorát itt is elvesztve vidéken bizony nincs is olyan két hogy medvével verekedn oroszlánnal huzakodna kígyóhaddal civakodna farkasokkal marakodna , gazdákkal kergetőzne T ur ít delfinekkel feredőzne sasmadárral repülőzne :ető :lő mert ha a nagy hal elűz egy kis halat nagy halé mind a nagy falat kis halnak marad I á * leréknyi (ha marad) a kis falat sok kis baj sorra eltűnik s a nagy baj baj virradt il volt azért itt Jtezdődik I szolgált nagy hal űzi a kis halat ár- ­i ■illa nincs más falat eszi a kishalat ezért a sok kis baj nem számít iban t éhes a nagy hal és nem tágít ívesét Új reformkor (Petőfi után szabadon) yal ez itt a kispipa az ott a nagydohány len s arrébb a bableves benne a fakanál e hogy a tető lyukas? hullik a vakolat? nem hibázik semmi nem bánt a gondolat itt az ó kutyabőr Jaltai öreg mint a dikó hol a sörövicske? lökd ide ildikó szanaszét a papír ott meg egy hetilap írjon a gépíró ngyal olvassa el a pap nem zár a kisajtó ityája szelei a vakablak huzat van nem mondom jobb a paplan alatt károg a vén idő bezzeg ám a germán én nem vakerálok kiszólok: hess gúnár! Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Lion Izmajiov Gyakran halljuk: „Mi lenne, ha élne Lenin? Mi történne?“ Én tu­dom, hogy mi lenne. Ha Lenin élne, mindjárt meghalna. De mi lenne, ha - Isten őrizz - élne Sztálin? Képzel­jük el, csak úgy elméletileg. Egy szép napon felébredünk, s Sztálin feltá­mad. Végigmegy a Gorkij utcán. Meglátogatja például az egyik áruhá­zát. Járkál, nézelődik, aztán megkér­di az egyik fiatal elárusítótól:- Miért nincs kaviár, meg rák? Az elárusító így válaszol:- Apuskám! Te talán a Holdról pottyantál ide? Sztálin a bajsza alatt mormogja:- Agyonlőni! Sztálin aztán odamegy az igazga­tóhoz. Az idős férfi ijedtében meg- némul. Sztálin tőle is megkérdezi:- Miért nincs rák meg kaviár? Az igazgató térdre esik, s rimán­kodni kezd:- Ne tegyen tönkre! Holnap min­dent visszaadok!- És miért ilyen drágák az élelmi­szerek? Mikor volt a legutóbb árle­szállítás? - kérdi Sztálin.- 1952-ben. Azóta emelkednek az árak - feleli az igazgató.- Hívassák ide Beriját! - mondja Sztálin.- De hiszen őt agyonlőtték, Joszif Visszarionovics.- Jól tették - feleli Sztálin. - Ezt én magam akartam megtenni, de nem futotta rá az időmből. Sztálin kimegy az utcára, s ott már kenyérrel és sóval fogadja őt a volt államügyész, a kollégái és vagy tíz hűséges sztálinista. Aztán Sztálin a Gorkij utcából a Kreml felé indul. A volt állam­ügyész kíséri öt, s közben magyaráz:- Szörnyű dolgok történtek itt, Sztálin elvtárs, amikor ön már nem volt. 1956-ban az összes rabot kien­gedték. Sztálinnak majd kiesett a pipa a fogai közül:- Lehetetlen. A szocialista tábor nem létezhet rabok nélkül.- Pedig igazat beszélek, Sztálin elvtárs. Szörnyű dolgok történtek, s mindennek Hruscsov az oka, aki leleplezte az ön kultuszát. Sztálin ezt feleli:- Agyonlőni!- De hiszen már meghalt - mond­ja az államügyész. Sztálin nyomatékkai megismétli:- Agyonlőni - in memoriam!- Pedig ez még nem is minden- mondja a volt államügyész. - Em­lékszik ön Brezsnyevre?-Emlékszem - feleli Sztálin.- Moldáviai, vastag a szemöldöke.- Amikor ő lett a főtitkár, négy­szeres hősnek kiáltotta ki saját magát.- Agyonlőni! - mondja Sztálin.- Már ő is meghalt...- Akkor elkobozni az összes ki­tüntetését, és a családját bebörtö­nözni!- Egyet már letartóztattak közü­lük, Csurbanovot, a vejét. Ivott és megvesztegethető volt.- Agyonlőni!- Nem tehetjük, Sztálin elvtárs. Most jogrend és demokrácia van. Szóval, szörnyű... A mauzóleumhoz érkeztek. Sztá­lin így szólt:- Tisztelegni akarok tanítóm, Le­nin elvtárs színe előtt. Bementek, Sztálin körülnéz, s ezt mondja:- Jól emlékszem, hogy egy másik ember is feküdt itt. A volt államügyész könnyekkel a szemében feleli:- Kivitték innen önt, Sztálin elv­társ, bocsássa meg, nem jól őriztük. Sztálin távozik a mauzóleumból, a Vörös téren embertömeg fogadja:- Hála Sztálin elvtársnak a boldog gyermekkorunkért! Vállukra emelik Sztálint, s bevi­szik őt a Kremlbe, ahol éppen ta­nácskozik az országgyűlés. Az elnoK megállítja őket:- Várjatok, elvtársak! Kit hoztok? Tartsátok be a rendet, mert kikap­csolom a mikrofont! Az államügyész ezt kiáltja:- Hát nem látjátok? Ó Sztálin! Beszélni fog. Az emberek kővé meredtek, de az elnök felteszi a szemüvegét, és ezt mondja:- Sztálin? Mindjárt megnézem. Nem, Sztálin nincs a szólni kívánók listáján. Az államügyész ezt javasolja:- Keressétek meg a Dzsugasvili nevet! Az elnök válaszol:- Dzsugasvili sincs a névsorban. Vigyétek őt vissza! Erre az államügyész ezt kiáltja:- Szót kérek Sztálin elvtársnak! Egyesek tapsolnak, mások dobog­nak. Az elnök ismét megszólal:- Már látom, elvtársak, hogy erről szavaznunk kell. Azok, akik a vállukon viszik Sztá­lint, sürgetik a dolgot:- Szavazzatok gyorsan, már alig bírjuk őt cipelni! Az elnök felsóhajt:- Miért, ki mondta, hogy könnyű lesz? Ez, elvtársak, a peresztrojka! Most az a fontos, hogy ne siessünk. Lassan kezdjük, aztán elfogadjuk, elmélyítjük. Végül megtárgyaljuk a dolgot az emberekkel! Az észt küldött felugrik a tri­bünre:- Végre itt a történelmi pillanat, amikor megkérdezhetjük, hová rej­tette el Sztálin a Molotov-Ribbent- rop paktum eredetijét? Az elnök figyelmeztet:- Elvtársak, kicsiségekkel ne fog­lalkozzunk! ' Aztán megállapítják, hogy Sztálin nem küldötte az éppen folyó ülés­szaknak. De azok, akik a vállukon viszik őt, ezt kiáltják:- Hát aztán? ő a generalisszimusz és a népek vezére! Elkezdődik a vita. Az ismert köz­gazdász megállapítja:- Sztálin megint tönkreteszi a népgazdaságot. Akkor tőle már Jelcin is jobb! Jelcin felkiált:- Elvtársak! Én nem akarok Sztá­lin lenni! Sztálin szigorúan ránéz Jelcinre, és igy szól:- Borisz, nincs igazad! Az elnök kijelenti:- Amint hallom, kialakultak a né­zetek. Szavazzunk! Amikor össze­számlálta, majd ellenőrizte a szava­zatokat, azok, akik Sztálint a vállu­kon tartották, most elengedték őt. Csak a volt államügyész igyekezett elkapni Sztálint, de mindketten a földre estek. Sztálin mérgesen fel­állt. A képviselők szavazatai alapján nem engedték őt felszólalni.- Most demokrácia és glasznoszty van! - mondogatták. Sztálin így szól:- Menjetek a fenébe a demokráci­átokkal! Majd még az eszetekbe jutok! Leköpte az államügyészt, és eltá­vozott. Az elnök összegezi a történe­teket:- Látjátok, elvtársak, nem min­denki tud kulturáltan felszólalni, ko­molyan és építő szellemben dolgoz­ni. Most szünetet rendelek el. Azu­tán a bizottságokban és az albizott­ságokban, valamint a tanácsokban tegyünk meg mindent annak érdeké­ben, hogy ez a mai incidens meg ne ismétlődhessék... Sági Tóth Tibor fordítása — DÉNES GYÖRGY AFORIZMÁK _______ A legagyafúrtabbak is elbuk­hatnak egy mákszemnyi os­tobaságon. x Jobban kellene tisztelnünk a béke közkatonáit, mint a háború hőseit. x Esett ember előtt nem szokás kalapot emelni. X A fiatalok a szerelemmel tö­rődnek, az öregek az erkölcs­csel. x Ha Isten országa megvalósul­na a földön, megölne ben­nünket az unalom. x Sokan a saját keresztjüket is Krisztussal cipeltetik. x Szeretkezni könnyebben megtanulunk mint szeretni. Nehéz nap várt rám: kínos beszélgetés az igazgatóval, ci­pőhajszolás az üzletekben, megpróbálni bejelentkezni a fogorvoshoz, igyekezni beadni a kocsit a javítóba, ügyintézés a bankban. Komor gondolatokkal száll­tam be a felvonóba. A lift egy darabig lefelé ment, majd hirtelen valami nyekkent, megcsikordult, meg­rándult és a lift megállt. Az emeletek között. Idegesen nyomogattam a vészcsengőt. Eredményte­lenül. Azután rugdosni kezdtem az ajtót. Senki sem tűnt fel. Múltak a percek, a negyed­órák. A helyzettől kimerülve leül­tem a padlóra. Az igazgató biztosan nem fog rám várni, pedig az ügy komoly, bár nem túl kellemes. Eléggé kilátás­talan. Valaki bekukkantott a ré­sen, de elment. Múltak a per­cek. Már néhány órája sorban állhatnék cipőért. A felvonóval senki sem tö­rődött. Arról már szó sem lehet, hogy bejutok az igazga­tóhoz. .. Egyébként cipőre alig van remény. Átmenetileg hiány­cikk, óriási hiány... A földön ülve azon tűnőd­tem, hogy lehet, hogy most már az autójavító vezetője előtt hajlonganék, derékig ha­jolnék élőtte, hogy végezzék el a javítást. De a vezető jobbára makacs, kérlelhetetlen. Hajnali négytől várjak a soromra, és két hét múlva mehetek érte. A liftben senki előtt sem kellett hajlonganom, pedig elég mélyre kerültem, lent ültem a földön. Mintha valaki a felvonó ab­lakán kopogtatna. Lehet, hogy megérkezett a mentőosztag? A bankot is kipipálhatom. Rég vége a hivatalos óráknak. Na és be kell látnom, hogy az ottani tülekedésnél palacsintá­vá lapítottak volna. Kétlem, hogy minden bordám ép lenne. Az sem biztos, hogy fogor­vosnál sikerrel jártam volna. Itt ellenben szabadon léle­gezhettem. Semmi sem fájt. Talán csak a gyomrom émelygett az éhségtől. Akárhogy is vesszük, még­is... egész nap a liftben. Be kell vallanom, hogy az első órákban idegeskedtem va­lamelyest, de aztán hozzá­szoktam. 4 Megint csapódás, kattanás, recsegés. A felvonó elindult. Gyorsan leértem, de azon­nal indulnom kellett fel, a laká­somba, hogy még lefekvés előtt bekapjak valamit. így telt el a nap. Nem bírtam szabadulni a be­nyomástól, hogy szokatlan kö­rülmények között töltöttem ugyan a napot, de sokkal nyu- godtabban, mint ahogy tervbe vettem. A maga nemében pompás találmány a lift. Mégis, meddig állhat az em­ber két emelet között, elzárva minden gondtól? Legfeljebb egy évig, esetleg kettőig, háromig ............ Ko pasz-Kiedrowska Csilla fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents