Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-12 / 291. szám, csütörtök

1991. DECEMBER 12. LÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP SÖTÉT MÚLT, VILÁGOS JELEN, RÓZSASZÍN JÖVÖ? DR. PÁLHÁZY BÉLA IGAZGATÓ-FŐORVOS KÁLVÁRIÁJA Amióta a pozsonyi ružinovi kórház élére került - szinte nem múlik el egy hét, hogy ne érnék támadások. Hol „saját" emberei, hol a „vetélytársai" (a fővárosi kórházak igazgatói) - közvetlenül vagy közvetve - adnak hangot nemtetszésüknek, kifogásolva személyét és „műszer-szerzési" módszereit. Pedig dr. Pálházy Béla pályázati nyertesként, 1990. szeptember 1-jén ült az igazgatói székbe. Pedig az eltelt egy és negyed esztendő alatt beszerezte mindazt, ami versenyképessé tette a kórházat és megkönnyítette az orvosok munkáját. Egy cél vezérelte és vezérli ma is: a betegek korszerű ellátása. Eltűnt milliók A ružinovi kórházzal kapcsolatban tudni kell, eredetileg nem olyannak tervezték, mint amilyen ma. A városatyák még a 70-es években úgy gondolták, szükség lesz egy speciális, égési sérülteket ellátó kórházra, hiszen egy olyan városban, amelynek területén kilenc vegyi gyár üzemel, sohasem lehet tudni... De a robbanásveszélyes sellyei Duslo, a Nagyszombat melleti atomerőmű esetleges sérültjeire is gondolni kellett... Csakhogy a 2. városkerület vezetői úgy látták jónak, ha már kórházépítésről van szó, legyen „igazi", szolgálja a kerület 120 ezer lakosát. Sorra módosultak az építkezés tervei, míg végül, takarékossági szempontokra hivatkozva - megfeledkezve a helyi adottságokról -, az újvári kórház mását kezdték építeni. A hosszúra nyúló építkezés során a költségvetésből is lefaragtak ezt-azt. Sajnos, nem csupán a műszerekre szánt kiadásokat, hanem a kórház majdani menetét is biztosító részlegeket. Érdekes, hogy a karbantartó-részleget sok műhelylyel megépítették, ám megspórolták azok berendezését. Volt egy nagyszabású RTG-osztály, 12 munkahellyel, de a múlt év decemberéig hét kórterem üresen állt. (A kórházat 1985-ben adták át!) Az eredeti tervekben csőpostát terveztek, gondolva arra, hogy a 13 emeletes kórházban sok lesz a küldendő. Csőposta nincs, helyette az egészségügyi dolgozók „lifteznek", hosszú perceket várva a mindig foglalt, zsúfolt, túlterhelt felvonókra. S mit szóltak mindehhez az alkalmazottak? (A betegeket senki sem kérdezte, ugye?) Szinte semmit. Pedig tudták, hogy a betegellátás, a diagnózis felállítása sok kívánnivalót hagy maga után. Aztán eljött 1989 novembere és a „takargatott" hiányosságok napvilágra kerültek. Kiderült, hogy a kórházból 28 millió devizakorona értékű műszer hiányzik. Az akkori népi ellenőrök igazolták a feltevéseket, s dr. Pálházy kérlelhetetlenségének köszönhetően az akkori Fővárosi Nemzeti Bizottság feladatul kapta, rendezze az „ügyet". És dr. Pálházy, mivel azóta megváltozott a műszerek ára, már 40 milliót kért. Vajon nem azért támadják az igazgatót, mert még ma is kíváncsi arra, hova tűnt a jóváhagyott költségvetésből a 28 millió?! - Mihelyt átvettem a kórház irányítását, nemcsak a hiányzó műszerek pótlására összpontosítottam, hanem arra is, melyik kapjon elsőbbséget. Számítógépes tomográf (rétegröntgen) nélkül ma már elképzelhetetlen a diagnosztizálás, tehát elsőnek azt vásároltuk meg. Égetően fontos volt az urológiai RTG, majd a 2,5 millió márkás érröntgen. Igaz, nem volt pénzünk az egészre, de a lényeges részeit megvásároltuk - sorolta az igazgató, minden melébeszélési szándék nélkül. Elmondta, amikor tanácsra volt szüksége, nem talált egy embert, akinek lett volna elképzelése arról, mit tegyen és hogyan. Készültek ugyan az egészségügyi reform alapelvei, de a kórház koncepciójáról nem beszélt senki! Lépett. Megérezte, a jövő szempontjából fontos, hogy ne csupán alapdiagnosztikai műszerekkel dolgozzanak. Érezte, ez idáig a betegek keveset kaptak, de azt is, hogy a piacgazdaság „farkastörvényei" elérik a kórházat. Azonnal tudatosította, konkurenciaképessé kell, hogy váljanak. - A kórház önálló jogi személyként működik, jogom (kötelességem)'volt lépni. Adódott egy előnyös lízing-lehetőség, s én éltem vele. Igaz, nem kértem senkinek a beleegyezését! A külföldi partner négy hónapon belül beszerelte a műszereket. Azóta többszáz beteget vizsgáltunk meg a CT-n, 30-nál műtét helyett vesekő-zúzást végeztünk. A 127 milliót érő „üzlet" felkeltette a szakma érdeklődését, hiszen hirtelen talán a legjobban felszerelt kórházzá váltunk. S mivel gyarapodtunk? Az említett műszerek (tomográf, urológiai és ér röntgen) tartozékaival, a vese- és epekőzúzó LithotripMéry Gábor felvétele torral, lézer sebészeti műszerekkel, a központi sterilizációs osztály felszerelésével és néhány aprósággal (mikroszkóp, analizátor, stb.). Fontos szempont, hogy a karbantartást a másik fél végzi, de az is, hogy öt év múlva mindez a kórház tulajdonává válik. Ellenségeim pedig azt terjesztik, azért nem jut nekik, mert a pénzt ez a kórház kapta. Ez persze rágalom. Én időben, gyorsan cselekedtem. Az évi törlesztésre sem kérek pénzt, a szükséges összeget, amely nem haladja meg a kórház évi költségvetésének 10 százalékát, kigazdálkodtuk. Persze, abban az időben én is ölbe tett kézzel várhattam volna, hogy intézkedjen a minisztérium, szerezzék meg ók a pénzt... Szlovákiában nem egyedül kötöttem lízing-szerződést... A baj csupán az, hogy az idén az Egészségügy Minisztérium pénzügyi tanácsa megtiltotta a lízing-szerződések megkötését. Ezért is engem támadtak, mondvám, a miniszter, amíg tehette segítette ,,anyakórházát"... De támadtak még azért, mert a műszakiak és a karbantartók „körmére" néztem. Egy példát említek csupán. A kórház területe 18 hektár. A múltban csak a fű kaszálásáért 1,2 millió koronás számlát nyújtottak be, de soha senki nem kutatta, mi a munka tényleges ára? A kórház költségvetéséből a karbantartásokra 8 milliót irányoztak elő, és senkinek nem „fájt", hogy a költségek 17 millióra rúgtak. Én szóvá tettem. Mondhatok mást is. Elküldtük a kórház takarítónőit, akik, jól tudja mindenki, néhány órát - s azt is hanyagul - dolgoztak a nyolc és fél óra helyett. Amióta magánvállalkozóval dolgoztatunk, ragyog minden. Aztán itt a büfé-ügy. A volt bérlő - magánvállalkozóval nem voltunk elégedettek, felmondtunk neki. Az új bérlővel - a kórház számára - sokkal előnyösebb szerződést kötöttünk, s bízunk abban, hogy elégedettek leszünk. Szinte biztos voltam abban, hogy ez is támadási felület lesz. Az lett. Persze, ez sem számít. A lényeg az, hogy a főorvosok, a helyi orvosi kamara tagjai támogatnak célkitűzéseimben. Hogy a kórház 450 orvosa nem mondhatja a betegnek, hogy nincs mivel kivizsgálnia. Tudom 2660 alkalmazottal nagyüzem ez a kórház, mégis bízom abban, hogy megjavulnak az emberi kapcsolatok... Hogy eljön az idő, amikor nem kell könyörögnöm, házalnom ilyen meg olyan juttatás reményében, amikor a kórház szakmai színvonalának emelésére összpontosíthatok. A kórházigazgatót támadók nem fedik fel kilétüket, a névtelenség „leple" alatt teszik nehezebbé amúgy sem gondtalan életét. És nemcsak igazgatói mivoltában támadják. Emberként is. Magyar nemzetisége miatt. Névtelen telefonálók zaklatják azzal, hogy gyermekei „érdekében" vonuljon vissza, mert van elég szlovák szakember, aki vezethetné a kórházat. Mit hoz a jövő Az egészségügy nem élhet támogatók, sponzorok nélkül. Ha már most más volna az adórendszer, 120 millió koronával volna gazdagabb a kórház kasszája. Mert vannak vállalati vezetők, akik tudják, csak egészséges munkatársakkal teljesíthetik kitűzött feladataikat. -A közeljövő sürgős tennivalója az égési osztály felszerelése, öt speciális ágyra volna szükségünk - jelenleg egy van - csak hát az anyagiak! Pedig ha volna pénzünk, a 600 ezer schillinges ágyat jutányosán, már 1,1 millió koronáért megkaphatnánk! Jó volna, ha a felelősek tudatosítanák, az egészségen takarékoskodni nem szabad! S maga a műszer gyorsan visszatérülő befektetés... Nem tagadom, az idő ellenünk dolgozik, de lépést kell tartanunk a fejlődéssel. Egy egészségügyi létesítmény sem engedheti meg magának, hogy orvosai ne legyenek tettrekészek, felkészültek. Mert ha a betegek szabadon választhatják meg az orvost, oda mennek majd, ahol színvonalas ellátásban részesülnek. Beszélgetésünk alatt azon tűnődtem, vajon mi késztet egy pszichiátert arra, hogy megpályázzon egy kórházigazgatói állást? Hogy hajnaltól késő estig talpon legyen, intézkedjen, tárgyaljon, de rendeljen is, nehogy elszakadjon betegeitől? Hogy egyre kevesebb időt töltsön feleségével, három gyermekével? - A családom, a gyerekek nehezen viselik ezt az állapotot. A nyáron 10 napig velük voltam, egyfolytában a kezemet fogták, érezni akarták, tényleg velük vagyok. 'Jogos a kérdés, miért vállalom mindezt. Talán éppen azért, mert pszichiáter vagyok. A múltban láttam, tapasztaltam a hiányosságokat én is, de mindezekről tudtam betegeim által is. Úgy éreztem, tudom, mit kellene tennem és azt is, hogyan. Mégis sokat töprengtem... Aztán eljött hozzám egy páciens. Szenvedett a fájdalmaktól, de roszszulléte ellenére sem tudott bejutni a tomográf-vizsgálatra. Bevallom, mozgósítottam a kollégákat, s a vizsgálatnál kiderült, 6x8 cm-es agydaganat okozta a fájdalmakat. Elintéztem, hogy a fiatal családapát Prágában azonnal megműtsék... A műtét sikerült ugyan, de a károsodás visszafordíthatatlan. Rádöbbentem, korszerű műszerek nélkül nem lehet gyógyítani. A kórház tomográfia üzemel, már több mint 600 beteget vizsgáltunk meg, s többnyire súlyos elváltozásokról szereztünk tudomást. Ha csak ennyit értem volna el, már jó, hogy megpályáztam az állást! Amikor beiktattak, nehéz időkről, kemény munkáról beszéltem. Meg arról, hogy most már végre a kórháznak betegközpontúnak kell lennie. Ennyiben maradtunk. PÉTERFI SZONYA HELYREIGAZÍTÁS A párkányi népszavazás kapcsán a közelmúltban riportot közöltünk, amelyben többek között megszólaltattuk a város vezetőit, akiknek szavahihetőségében nem volt okunk kételkedni. Egyikük megállapításait viszont az érintett helyi vállalat sértőnek tartotta és jogi képviselője útján az alábbi szöveg közlésére szólította fel szerkesztőségünket: Napilapunk 1991. november 15én közölte Mázsár László Párkányban népszavazás című cikkét, amely valótlan adatot tartalmazott a párkányi papír- és cellulózgyár állami vállalatról. A cikk szerint a vállalat egyetlen Nyugatra exportált termékén sem szerepel a Csehszlovákia-Štúrovo felirat. Ezzel kapcsolatban azt a nézetet ís közöltük, hogy az állami vállalat eladta magát és ipari prostitúciót űz. Megállapítottuk, hogy a közölt adat nem felel meg a valóságnak, illetve elferdíti azt, mert a papír- és cellulózgyár a folyó év 10 hónapja ÚJRAGONDOLT NEMZETISEGI POLITIKA A DBP KONGRESSZUSA ELŐTT A Demokratikus Baloldal Pártja a hét végén Trencsénben tartja első kongresszusát. Négy magyar nemzetiségű SZNT-képviselője a vajúdóformálódó, belső átalakulási csatáit megvívó pártban nem keveset tett azért, hogy világos és átfogó nemzetiségi programmal lépjen a választópolgárok elé. A DBP november végén lezajlott dunaszerdahelyi járási konferenciáján a hatékony nemzetiségi program igénye nemcsak felvetődött, hanem a nemzetiségi politika konkrét tervezete is megfogalmazódott. • PaUlický Péter SZNT-képviselőt, a DBP dunaszerdahelyi járási szervezetének elnökét arról kérdeztük, hogyan módosul a nemzetiségi politikájuk? - Bár választási programunk tartalmazza az európai szintű nemzetiségi politika alapelveit, magyar nemzetiségű képviselőtársaimmal együtt hiányoltuk a részletesebb, világosan megfogalmazott nemzetiségi programot. Ennek érdekében több tervezetet dolgoztunk ki és terjesztettünk a DBP központi bizottsága elé. • Milyen alapelvekre épül a DBP újonnan megfogalmazott nemzetiségi politikája? - A DBP nemzetiségi politikája megújulásának fontos feltétele az aktív kisebbségvédelmi szemlélet. Tudatosítjuk, hogy a nemzetiségek léte és boldogulása, nemzeti sajátosságaik megőrzése demokráciánk, politikai érettségünk fokmérője, és sajátos feladatokat ró a többségi nemzethez tartozókra is. Nemzetiségi politikánk nem lehet függvénye a szomszédos országok nemzetiségi politikájának. E téren a reciproci

1 tás elve semmilyen formában sem érvényesülhet. Alapvető célunk a kisebbségek tényleges jogegyenlősége. A DBP a nemzeti és etnikai kisebbségek politikája alapelveinek meghatározásánál figyelembe vette a nemzetközi jog rendelkezéseit, az ENSZ Alapokmányát, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Zárónyilatkozatát, az emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferencia dokumentumát, valamint az alkotmányban és az alapvető jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevélben rögzített elveket is. A DBP programdokumentumában kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, alapvető állampolgári szabadságjogként ismeri el. Nemzetiségi politikánk programtervezete a trencséni kongresszus tanácskozásának szerves része lesz. Hiszem, hogy a küldöttek áldásukat adják rá. A dokumentum nyolc pontban kimerítően foglalja össze a nemzetiségek jogait, köztük természetesnek ítél meg olyan jogokat, amelyek több politikai párt számára elfogadhatatlanok, vagy vita tárgyát képezik. Például: - A DBP elismeri, a két- vagy többnyelvűség elvét; a nemzetiségek jogát anyanyelvük használatára a hivatalokkal való kapcsolatokban, község-, város-, utcanevek, feliratok stb. használata terén. - Tiszteletben tartja az anyanyelvi oktatás jogát és támogatja a nemzetiségek önkormányzatának létrehozását a kultúra és az oktatásügy terén. A DBP első kongresszusa a nemzetiségi politika szempontjából is vizsgázni fog: elfogadja-e az előremutató európai szintű nemzetiségi programot, vagy helyette erőteljesebben pendíti-e meg a népszerűbb és több szavazattal kecsegtető nemzeti húrokat MÁZSÁR LÁSZLÓ A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2607/91 Kajaba János, 1915. VIII. 15., meghalt, Mánya (Szverdlovszk) 2608/91 Katrenič Ján, 1924. VIII. 22., Rozsnyó (Novoroszijszk) 2609/91 Krištof Ján, 1926. III. 16., Csicser (Szambor) 2610/91 Küffer Ernst, 1898. I. 21., Lőcse, meghalt (Szovjetunió) 2612/91 Kolenčík Ján, 1912. VI. 3., Pozsony, eltűnt a SZU-ban, (Szánok) 2013/91 Kecskés János, 1905. III. 25., Csicser, meghalt SZU-ban (Szambor) 2614/91 Klimko Ladislav, 1912. VI. 4., Okoličné (Kemerovo) 2615/91 Kiss Ferenc, 1923. IX. 20., Páld (Szverlovka) 2616/91 Kardos László, 1904. VI. 7., Léva, (Kisinyev, Sztalinogorszk) 2617/91 Knieszner Jakob, 1900. III. 28., meghalt, Stará Lesná (Dombasz, Grozny) 2620/91 Kurz János, 1924. III. 3. Szőgyén (Dombasz, Kisinyev) 2621/91 Kovács Antal, 1921. IV. 26., Ladmóc (Minszk) 2623/91 Kondáš Alexander, 1908. VIII. 27., Zemplénoroszi, meghalt SZUban (Dombasz) 2627/91 Kastély Ján, 1924. VIII. 16., meghalt, Kopčany (Szamborg) 2629/91 Kanócz Gyula, 1907. X. 10., meghalt Kisráska (Sztalinov) 2630/91 Kocár Štefan, 1908. XI. 6., meghalt, Kassa, (Kijev) 2631/91 Kertész Gyula, 1925. IX. 14., Keszegfalu (Luberec) 2632/91 Karakó František, 1920 IX. 24., meghalt, Királyhelmec (Szambor) 2633/91 Kiss Béla, 1921. III. 29., meghalt, Páld (Vorosilovgrad) 2634/91 Köteles István, 1900. X. 29., Tornaújfalu, meghalt a SZU-ban (Nuzal) 2635/91 Köblös Béla, 1924. VII. 22., meghalt, Csicser (Sztalinov) 2636/91 Kuchta István, 1922. XII. 24., Lucska (Dombasz) (Folytatjuk) alatt 634 382 ezer korona értékben szállított Nyugatra termékeket. Ezek 78 százaléka a JCP védjeggyel, 0,2 százaléka külföldi cégek csomagolásában, a többi semleges csomagolásban hagyta el a vállalatot. Ezúton kérünk elnézést a Párkányi Cellulóz- és Papírgyártól a valótlan, illetve a valóságot elferdítő adat közléséért és az említett adatra alapuló hiteirontó kijelentések megjelentetéséért, amelyek csorbították a csehszlovák termékek egyik nagyon eredményes exportőrének jó hírnevét.