Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-12 / 291. szám, csütörtök

MOZAIK 1991. DECEMBER 12. ŠTÚROVO SZLOVÁKOSABBAN HANGZIK MINT PARKAN... (Folytatás az 1. oldalról) félretájékoztatja a magyar tévé Panoráma műsora. • A szlovákokat pedig a Nový Slovák... - ... mi más marad számunkra, milyen válasz, ha olyasmiket hallunk, hogy Európa a jövőben átrendeződik és a szlovák nemzet olyan helyzetbe kerül, ahogy azt Duray úr mondta? • Beszéljünk inkább a legelső kérdésünkben is felvetett jövőről. Milyen jogokat kívánnak biztosítani az itt élő kisebbségeknek - az alkotmánytervezetükben szereplő három cikkel merítik ki egész nemzetiségi politikájukat? - Néze, minden alkotmány keresztszabályokat tartalmaz, nem fér bele minden. • De ezek a keresztszabályok nagyon nehezen változtathatók. -Igen, mi például rögzítjük az anyanyelvi művelődéshez való jogot, de az már az oktatásügyi tárcán múlik, miként valósítja meg a saját hatáskörében. • Bocsánat, önök nem az anyanyelven való művelés lehetőségét szavatolják, hanem azt, hogy „a szlovák nyelven való oktatás mellett jogunk van a saját nyelvünkön történő megfelelő oktatásra". Ez annyit is jelenthet, hogy csak a magyar nyelvet fogják magyarul tanítani, s ez ellentétben állna az alapvető emberi jogi elvekkel. - A mi alkotmánytervezetünk véletlenül nem áll ellentétben az emberi jogokkal. Már nincs többé negatív címkénk. Ezt az alkotmánytervezetet Nyugaton is nagyon pozitívan értékelték és a Szövetségi Gyűlés is úgy fogadta, mint rendkívül értékes dokumentumot, éppen azért, mivel előzőleg alaposan áttanulmányoztuk a nemzetiségek jogait. • Mit jelent az alkotmánytervezetük terminológiájában az „államalkotó nemzet". Minden állampolgár államalkotó vagy csak a nemzet az? - Mi megkülönböztetünk államalkotó nemzetet és nemzetiséget. Az itt élő magyarokat nemzetiségnek tekintjük. • A szociológia a nemzetiséget úgy definálja, mint a nemzetség és a nemzet közötti átmeneti formát, önök szociológiailag alacsonyabb fokozatba sorolnak bennünket? - Nem, önöknek van nemzeti államuk. • A magyar alkotmányban azonban nem található olyan kijelentés, miszerint a Magyar Köztársaság a magyar nemzet szuverén állama. És létezik egy sor más európai alkotmány, ahol hasonló kitétel ugyancsak nem szerepel. - A nemzeteknek joguk van az önrendelkezésre, saját államuk létrehozására. A szlovák nemzet bizonyos történelmi okok miatt nem érte el a teljes államiságot. Ezért nem elégít ki bennünket a jelenlegi államjogi elrendezés sem, s ezért iktattuk programunkba a saját Szlovák Köztársaságot. A világ sajnos csak azokat a nemzeteket ismeri el, amelyek saját állammal rendelkeznek. Mi ezer száz évvel ezelőtt elvesztettük az államiságunkat a Nagymorva Birodalommal, amelyet száz százalékosan a saját államalakulatunknak tekintünk. Ha elvesztettük, a visszanyerésére törekszünk. Az államalkotó nemzet fogalmát is azért használjuk, hogy bebizonyítsuk a világ előtt, jogunk van saját államot alakítani. • Ha önök államalkotó nemzetről beszélnek, akkor kollektív jogokat ismernek el. Holott, ha kisebbségről van szó, tagadják a kollektív jogok létjogosultságát. - Ez már megint az a bizonyos különbség a nemzet és a nemzetiség között. Most azt akarja mondani, hogy az itt élő nemzetiségekről ne nemzetiségekként beszéljünk, hanem mint nemzetről? • Nem, azt szeretnénk, hogy az emberről, az állampolgárról úgy beszéljenek, mint államalkotó szubjektumról, és ne beszéljenek bizonyos csoportokról, mint államalkotókról. - Ez az alkotmány struktúrájának dolga. A mi alkotmánytervezetünk valóban a polgári elven alapszik, és a polgári elvnek része a nemzeti és nemzetiségi elv is. • Kit sértett volna, ha úgy fogalmaznak, hogy a Szlovák Köztársaság a szlovák nemzet és az itt élő kisebbségek szuverén állama? - Senkit sem sértett volna, de mi ezt nem akartuk így. • Éppen ezért az itteni magyarság fél az önálló szlovák államtól, nem lát semmiféle garanciát arra vonatkozólag, hogy demokratikus jövőnek nézhet elébe. - A garanciák ott vannak az alkotmányban, mi jogokat biztosítunk a nemzetiségeknek, ténylegesen. Elmondható, hogy az itt élő magyarok kevesebb joggal rendelkeznek, mint a magyarországi szlovákok? • Kérem, ezzel ne érveljen, mivel az itteni magyarságnak nincs semmiféle beleszólása a magyarországi szlovákok helyzetébe. - Én nem érveltem, csupán összehasonlítottam. • De ez az összehasonlítás sok okból sántít. -Azt akarja mondani, hogy a gyakorlati életben itt valami sérelem érte önöket? Milyen? • Például rögtön 1918-ban több mint százezer magyar volt kénytelen elhagyni ezt a területet, elvesztették az állásukat, megélhetésüket, 1944-ben felszámolták a magyar iskolákat, betiltották a magyar sajtót, majd a magyarokat megfosztották állampolgárságuktól, minden joguktól, és sokukat harminc kilós csomaggal űztek el szülőföldjükről. - Már megint visszamegyünk a múltba. De mi történt Dél-Szlovákiában 1938-ban? Én akkor születtem, önök fiatalabbak. Kezdjenek már másképp beszélni, én nem emlékszem még ilyen beszélgetésre újságírókkal! Ha idejön bármilyen újságíró, nem viszonyul ilyen konfrontatív módon a dolgokhoz, meghallgat bennünket, lejegyzi és kész. Nézzék, hát milyen problémák vannak 1948 óta? Maguknak milyen problémáik vannak? • Féldául az, hogy villamoson, utcán, bárhol, bárki vindikálhatja magának azt a jogot, hogy durván felelősségre vonjon, hogy magyarul beszélek. Tendenciózus módon olyan légkör alakult ki, hogy ilyesmit bárki megengedhet magának. Vagy, a mi házunkban a liftajtón nap, mint nap olvashatom a feliratot: „Halál a magyarokra és a csehekre!" - Ugyan, hát ez normális, fényképeket mutathatok önöknek, miket írtak ki egy szlovák család házára Szímőben. Ezért éppen önöknek, újságíróknak tenniük kell valamit. Valami pozitívat, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Nem vagyunk elégedettek például a törvényellenes helység- és utcanév-változtatásokkal. Még nincs meg a lojális viszony. 9 Milyen önök szerint a lojális viszony? A demokratikus népszavazás eredménye nem érvényes, mivel magyarok szavaztak? - Hogyan végződhet a népszavazás például Párkányban, ha az ott élőj< többsége magyar? Hogy gondolják ezt a magyar polgárok? • Hisz a népszavazás lényege, hogy a többség dönt. Az önök parlamenti képviselői viszont azért harcolnak, hogy a helyi lakosság döntését ne hagyja jóvá a kormány. - És mit gondolnak, miért harcolnak ezért a képviselőink? • Nem tudjuk, nem vagyunk SZNT-képviselők. - Hát azért, mert Štúrovo szlovákosabban hangzik, mint Parkan. Lehet, hogy a Parkan sem lenne probléma, ha nem lennének itt más törekvések, tendenciák is... • Milyenek? Bizonyíthatóak, kézzelfoghatóak? - Nézze, itt nyugalom lenne, ha nem lenne néhány militáns politikus... Mert ez bizonyítható, ott a Panoráma. • Ez a panorámázás a totalitárius rendszer öröksége. Azóta folyik, hogy 1989-ben a Panoráma beszélgetést közölt Dubčekkal. Nem mi csináljuk a Panorámát. Beszéljünk inkább valóban a jövőről. - Az itteni magyarok többsége a Szlovák Köztársaságban akar élni... • A Cseh-Szlovák Köztársaságban. - A Szlovák Köztársaságban, mert az alkotmányban is így szerepel. Mi az önálló Szlovákia szemszögéből beszélünk. Az itteni magyarok az SZK polgárai lesznek, előnyeik is származnak abból, hogy itt élnek, értékesíthetik a saját termékeiket, a piac védelmével őket is védjük. Szélesebb körű érvényesülésre nyílik lehetőségük. Ennek egyetlen feltétele lesz, a saját érdekükben, és erre maguk is rá fognak jönni, mi semmiféle erőszakkal nem akarjuk őket rákényszeríteni: ez a szlovák nyelv ismerete. Ez lesz az integráló nyelv Szlovákiában, ez lesz az, ami kiszélesíti érvényesülési lehetőségeiket. • Az apróhirdetésekben folyton angolul, németül tudó szakembereket keresnek, Európában ezek az integráló nyelvek. - A Szlovák Köztársaságban ezekre nem mindenkinek lesz szüksége. • És mit kívánnak tenni azokkal, akik a saját földjüket művelik és csak a falujukbeli magyarokkal érintkeznek? Mi lesz ezekkel az emberekkel, akik az elfogadott nyelvtörvény értelmében még csak nem is fellebbezhetnek a saját anyanyelvükön ? - Mi sem vagyunk elégedettek az elfogadott nyelvtörvénnyel. • És mi elégítené ki önöket? - Mi akkor lennénk elégedettek, ha önök sokoldalúan fejlődhetnének, kulturálisan és gazdaságilag, de semmiképpen sem a szlovákok rovására. • Miért, eddig a szlovákok rovására fejlődtünk? - Én ezt nem mondom, de a törvényeket néhol megszegik, aztán látják, milyen problémák fakadnak ebből. • Milyenek? - Például, írnak nekünk az emberek, hogy a magyarok nem akarják őket megérteni, hogy nem használják sok helyen az állami címert, önkényesen átnevezik az utcákat. • Ismert szoros kapcsolatuk a Matica slovenskával. Sokan a nemzetileg orientált pártok ideológiai központjának tartják ezt az intézményt. - A Matica semmi esetre sem politikai szervezet, hanem nemzeti kulturális intézmény, amelynek azonban figyelemmel kell követnie az államalkotással kapcsolatos kérdéseket is, ez összefügg kulturális küldetésével. A Maticával nem úgy áll a dolog, mint az önök Csemadokjával, amely politikai célokat is követett, főleg Sidó úr idejében. • ön szerint a Matica nem követ politikai célokat? - Nem. De nem zárja ki a politikai kezdeményezést. • Hát ez bizony nagy különbség. Még egy utolsó kérdés: a nemzetiségi programjukat írásban is kidolgozzák, előterjesztik a kongresszusukon? - Lehet, hogy nem dolgozunk ki külön koncepciót, de küldötteinket közelebbről tájékoztatni fogjuk arról, hogyan értelmezzük a nemzetiségi kérdést. Mi valóban demokratikus együttélést kívánunk, s örülni fogunk, ha a magyarok elégedettek lesznek a jogaikkal. AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Furcsa helyzet alakult ki Európában. Az emberek egy része úgy gondolja, hogy kiválaszt magának egy olyan országot, amelyben magas az életszínvonal, és elhatározza, hogy ott telepszik le, mert hazájában nehezen tud megélni. A cél érdekében kockáztatni is kész, a tiltott határátlépéstől sem riad vissza. Az üzlet mindenekelőtt Üzletkötésnél az idő fontos tényező. Ezt tartotta szem előtt az a három egyiptomi üzletember is, akik a szomszédos Ausztriában akartak kedvező üzletet kötni. Bécs helyett viszont Prágába repültek. Ott felültek a Breclav felé tartó gyorsvonatra, és a Hohenaui határátkelőhelyen akartak a szomszédainkhoz belépni, csakhogy nem volt beutazási engedélyük. . - Milliós üzletről van szó. Ha nem leszünk ott időben, annak a konkurencia látja hasznát, s mi elesünk a nyereségtől - érveltek. Az osztrák hatóság emberei azonban hajthatatlanok voltak. Azt mondták szerezzék be a vízumot, s akkor oda mehetnek, ahova csak akarnak. A három egyiptomi üzletember így hát Pozsonyba utazott. Megszálltak a Sport Szállóban, de másnap nem a követségre, hanem Ligetfalura vitették magukat. A taxis még útba is igazította őket. Zuhogó esőben vágtak neki a zöldhatárnak, de céljukat nem érték el. Belefutottak a határrendőrség karjaiba. 1500 koronára bírságolták őket, és 24 órán belül el kellett hagyniuk hazánkat. Meg nem valósult álom A közös élet megalapozása, főleg a fiatalok esetében, a mai gazdasági helyzetben nem könnyű dolog. A saját bőrén tapasztalta ezt az a 26 éves román állampolgár és 19 éves barátnője is, akik így gondolkoztak: - Elmegyünk Németországba, s aztán, ha lesz elég pénzünk, majd hazajövünk. Néhány nappal később turistaként Magyarországra utaztak, majd a rajkai határátkelőhelyen keresztül hazánkba akartak jönni. Mivel nem rendelkeztek megfelelő útiokmányokkal, a mieink visszaküldték őket Magyarországra. Néhány óráig figyelték a határforgalmat, és arra a meggyőződésre jutottak, más helyen kell próbálkozniuk. Az első vonattal Salgótarjánba utaztak, majd a Losonci járásban lépték át illegálisan az államhatárt. Szerencsétlenségükre vagy tán szerencséjükre, az erdőben észrevették őket a helybeli vadászok, akik jelentették az esetet. Hiába bújtak meg az erdő mélyén, a határrendőrök rájuk találtak, és még aznap átadták őket a magyar határőrszerveknek. Hogy az édesnek hitt közös életük hol folytatódik ezek után, erről a jegyzőkönyvíráskor nem nyilatkoztak. Jöttem, láttam és mentem... Huszonnégy év nem nagy idő az ember életében. V. Ivan szovjet állampolgár azonban azt gondolta, hogy az elég idő ahhoz, hogy eldöntse boldogulását külföldön fogja keresni. Hogy erre a véleményre jutott, abban szerepük volt a szülőknek, no meg annak a lánynak, aki hitegette, de nem viszonozta szerelmét: máshoz ment férjhez. A fiatalember ezért vonatra ült és Pozsonyba utazott. így morforndírozott magában. -A haverok, no meg az a lány is irigykedni fognak, ha Németországból vagy Ausztriából írok levelet vagy lapot. A főpályaudvaron nem sokat időzött, taxiba ült. Ligetfalun szétnézett, és a Fácánosnak nevezett erdőrészt találta a tiltott határátlépésre á legalkalmasabb helynek. Ugyancsak örült, amikor a túloldalon az első települést meglátta. „Kittsee" betűzte ki nagynehezen, aztán ment tovább. Néhány méter megtétele után határrendőrök igazoltatták. Kiderült, hogy külföldi, és persze az is, hogy a zöldhatáron keresztül érkezett. Néhány órával később átadták őt a csehszlovák hatóságoknak, akik útlevelébe beütötték a pecsétet: mint nem kívánatos személy, két évig nem jöhet hazánkba. Hazaérve elmondhatja, hogy jött, látott és ment, de ezúttal nem jószántából. ^németh) LflPSZÉLEN PÉNTEKEN, TIZENHARMADIKÁN Véletlen, vagy se, ne firtassuk. Tény, hosszú előkészületi munka után az előzetes munkaterv szerint a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 19. együttes ülése most pénteken tárgyalja a szövetkezetek vagyonjogi viszonyainak rendezését szabályozó törvénytervezetet, közismert nevén a transzformációs törvényt. Kinek hoz szerencsét, kinek nem a tizenhármas, rövidesen kiderül. Hacsak nem válik be azok jóslata, akik szerint a szövetkezetek transzformációja - akárcsak korábban a földtörvény - nagyrészt politikai kérdéssé vált, és e „harctéren" egyes pártok képviselői az „állóháború" taktikáját már alaposan kitanulták. Mindez pedig a törvénytervezet vitájának elhúzódását, esetleg az átdolgozott tervezet egy későbbi időpontban való napirendre tűzését eredményezheti. Még szerencse, hogy nemcsak a politikai szelek fújdogálnak, hanem a cipő is szorít. Januártól ugyanis érvénybe lép a Kereskedelmi Törvény, amely megszünteti a jelenleg érvényes Szövetkezeti Törvényt, és ettől kezdve a transzformációs méginkább hiányozna. így a péntek és tizenharmadika ellenére sem reménytelen a helyzet. Az elmúlt és ezen a héten is számos egyeztető tárgyalásra került sor. A törvénytervezetet necsak az illetékes parlamenti bizottságok vitatták meg, hanem a képviselői klubok testülete is összeült, hogy a gazdasági bizottságok e heti ülésükön egy olyan változatot formálhassanak meg, amely a politikai pártok többsége számára elfogadható. Ennyi előzetes tárgyalás után még jósolgatni sem érdemes, hogy a szövetségi kormány transzformációs tervezetéből - amit valamennyi szövetkezeti forma elfogadhatónak ítélt -, mennyi és mi marad meg. Alighanem megismétlődik a földtörvény esete. Az elfogadott változat a szövetségi kormány eredeti javaslatával már csak részleteiben lesz azonos. Mi változott az eredeti tervezethez képest és mi várható, azt a parlamenti bizottságok és a képviselői klubok politikai testületének eszmecseréin ütköztetett nézetek alapján csak találgatni lehet. A mezőgazdasági szövetkezeteket illetően a legnagyobb nézetkülönbségek továbbra is a jogosult személyek megítélésében vannak. Míg a föld és a kisajátított vagyon visszadásának jogosságát senki sem vitatja, azt már több politikai párt ellenzi, hogy a transzformációs tervezetet és a vagyonrészeket megszavazó közgyűlésen azok is szavazhassanak, akik nem dolgoznak a szövetkezetben. Hasonlóan „harci mező" a vagyonelosztás kuicsa. Az a kérdés, hogy a szövetkezet vagyonából hány százalékot írjanak szét a földekre, a kisajátított vagyonra és a tagok munkaviszonyban eltöltött idejére. A jobboldali pártok a föld-vagyon-munkaviszony értékteremtő súlyát általában 35-25-15 százalékra becsülik, míg más (elsősorban baloldali pártok) a munkára kétszer, sőt háromszor is többet akarnak adni. Itt lép be a játékba egy további nagy ellentét, a szövetkezetek vagyonának elárverezése, yannak pártok, amelyek ilyesmiről hallani sem akarnak, míg más képviselői csoportok az árverést tartják az egyedüli igazságos megoldásnak. Az arany középutat azok a pártok képviselik, amelyek a vagyon negyedét szeretnék árverésen értékesíteni. Egyes képviselői csoportok még azt a megszorítást is kérik, hogy az árverés első fordulója szigorúan szövetkezeti esemény legyen, vagyis csak azok licitálhassanak, akik a szövetkezetben dolgoznak. Az ellentétek elemzésekor a cseh mezőgazdasági miniszter javaslatára bekerült vagyonzároló paragrafust sem hagyhatjuk ki, amely, akárcsak a tárgyalás napja, a tizenharmadik számot viseli, és ha marad, csakis a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik majd. Ennél többet aligha kell elmondani ahhoz, hogy belássuk, ha a transzformációs törvénytervezet valóban napirendre kerül, akkor a péntek, tizenharmadika a szövetségi parlament nagy napja lesz. (egri)