Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-11 / 290. szám, szerda

1991. DECEMBER 11. ,ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP ÖRÜLTEM (DE EGY KICSIT SZOMORKODTAM IS) Örültem, mert egymás mellett láttam ülni, tapsolni, nevetni Dubček, Ján Čarnogurský, Pithart, Dienstbier, Snopko, Vavroušek, Kňažko, Mňačko és Chudík urakat. És folytathatnám a miniszterek és politikusok nevének sorolását, hiszen tegnapelőtt este a pozsonyi S Stúdió kisszínpada nézőterének három sorát ők töltötték be. Olyan jótékonysági előadásra fogadták el a meghívást, melynek bevételét a rákbeteg gyermekek gyógyítására fordítják majd, de egyúttal olyanra, melyen őket, mánk, holnapunk kormányzóit figurázták ki. Ehhez pedig Lasica és Satinský, no meg Dančiak és Labuda igencsak értenek. De nem volt harag. Akkor sem, amikor a tévések, rádiósok, újságírók legjobbjai a politikusoknak szegezett legpikánsabb kérdésekre is választ vártak. Aztán valamennyien (egy szál rózsával a kezükben, amit figyelmességként a Národná obroda napilap szerkesztősége, az est szellemi atyja és megvalósítója a meghívott vendégeknek ajándékozott) hajnalig az előtérben csevegtek, barátkoztak. A neves politikusok elvegyültek a színészek, az őket többnyire bíráló tollforgatók, sőt egy, a lap olvasói számára hirdetett rejtvénypályázat nyertesei között. A hangulat valóban baráti, családias volt... A szendvics meg egy pohár bor mellett szinte visszatértek azok a két évvel ezelőtti novemberi napok, amikor valamenynyien ugyanazt akartuk, és a tereken skandáltuk: Ez az (a műsornak is ez volt a címe - kérdőjellel). S bebizonyosodott az is, hogy a politikusok is csak hús-vér emberek, ők is szeretnek lazítani, szórakozni, kacarászni, hogy nagyon jól megvannak egymással, míg nem ülnek a parlamentben, a kormány tárgyalásain, míg nem keverik a keverhetőt... Valamenynyien ott éreztük a Mikulást meg a Jézuskát, a közelgő ünnepek hangulatát, (ozo) HATÉKONYABB SZOCIÁLPOLITIKÁT KÖVETEL A DBP (Munkatársunktól) - A Demokratikus Baloldal Pártja továbbra is pozitívan viszonyul a piacgazdasághoz való átmenet folyamatához, mert meggyőződése, hogy a gazdaság demokratizálása nélkül nem zárkózhatunk fel Európához - nyilatkozta Jozef Košnár professzor, a Szövetségi Gyűlés képviselője a DBP tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján. Kifejtette továbbá, hogy a restriktív stabilizációs politikáról minél hamarabb át kell térni a fejlesztési politikára, s elérni a társadalom gazdasági helyzetének megszilárdítását. Figyelmeztetett a mikroökonómiai politika hiányára, bár annak pótolhatatlan szerep jut a szerkezetváltás megvalósításában, a kis- és középvállalkozók ösztönzésében. Nem szabadna makroökonómiai intézkedésekkel tovább visszaszorítani a keresletet, hisz az csak fokozná a termelés visszaesését. Tekintettel a társadalmi termelés rohamos csökkenésére, a termelékenység visszaesésére - az ellenőrizhetetlen társadalmi helyzet elkerülése végett - a kormánynak aktív szociális programmal kell rendelkeznie, átgondoltabb foglalkoztatási politikát kell folytatnia, és jobban kell ösztönöznie a vállalkozási szellemet. Košnár képviselő a gazdasági reform folyamatában pozitívan értékelte a csehszlovák korona beválthatóságának viszonylagos biztonságát, bár az inflációs szintet az indokoltnál magasabbnak minősítette. Juraj Plesník, a DBP SZNT-képviselője az ún. lusztrációs bizottság munkáját és az általa előterjesztett zárójelentést bírálta. Elmondta, hogy a DBP parlamenti képviselői közül senki sem akadt fenn a feddhetetlenségi vizsgálatok hálóján. A DBP a lusztrációs törvénnyel kapcsolatban díjmentesen jogi tanácsadással szolgál Pozsonyban a Gundulič utca 12 szám alatt. -zsárOLV ÁSÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba elhurcoltak névsorának közlését. A KEGYVESZTETT REKONSTRUKCIÓ AVAGY MIÉRT VÁRJA A ZSELIZI KASTÉLY TETŐ NÉLKÜL AZ IDEI TELET A zselizi népművészeti fesztivál látogatói jól ismerik az ottani parkban álló-omladozó kastélyt. Az Esterházy-család által 1790-ben építtetett barokk-klasszicista stílusú épülethez kötődő legismertebb esemény, hogy 1818-ban és 1824-ben házitanítóként összesen hat hónapot töltött benne Francz Schubert. Az egyébként hányatott életű bécsi zeneszerzőt az Alsó-Garam környéke több híres mű megkomponálására ihlette, sőt a legújabb kutatások szerint néhányuk itt hangzott fel elsőként. A második világháború után a hozzá tartozó birtokkal együtt „közös tulajdonba" került. Azóta több intézmény is használta, de ahogy ez már lenni szokott, valahogy elfelejtettek gondoskodni róla. Sorsa végül is a nyolcvanas évek elején pecsételődött meg. Az elégtelen higiénés állapotok következtében ekkor távozott az utolsó két évtized bérlője, a helyi óvoda. Az illetékesek viszont elfelejtették vízteleníteni a fűtőrendszert, aminek következtében a csövek szétfagytak, és a kiömlő víz betetézte az utolsó negyven év rombolását. A nyolcvanas évek végén azután a központilag tervezett felújítások keretében végre Zseliz is sorra került. Tulajdonképpen máig is érthetetlen, hogy a Műemlékvédelmi Hivatal a nedves falú, púpos padlójú, összedőléssel fenyegető kastély helyett miért a környező parkkal kezdte a munkát. Mindenesetre 1990-ig 10 millió koronás költséggel ezt befejezték, majd ezután elkészítették az épület felújításának terveit. Ezekben az építkezési munkákat 15 millió, a berendezést pedig 18 millió koronára becsülték. A rendszerváltás jeleként a megrendelést a nehézkesen reagáló állami vállalatok orra elől egy magánvállalkozó, a pozsonyi Štefan Žolnay halászta el. Saját bevallása szerint „maszekként" ez volt az első komoly munkája, és ezért különös figyelmet szentelt neki. A városban többeknek is feltűnt a kastély körül folyó szokatlan nyüzsgés. Žolnay úr kemény tempót diktált, és kíméletlenül elküldte azokat, akik csak a lapát nyelét támasztották. Néhány hónap alatt elvégeztek több, a kastély szempontjából létfontosságú javítást. Megépítették a csatornázást, bevezették a vizet, rendbehozták a padlót, megerősítették a alapokat, leverték a vakolatot. Végül május végén szétszedték a különben is rozoga tetőt azzal, hogy az év végéig újra befedik az épületet. Minden a legnagyobb rendben ment egészen 1991 június közepéig, amikor is a beruházó Műemlékvédelmi Hivatal minden előzetes bejelentés nélkül azonnali hatállyal leállíttatta a munkát. Történt ugyanis, felettes szervük, a Kulturális Minisztérium a községek vagyonáról szóló törvényre hivatkozva azonnali hatállyal leállította a helyi tulajdonban lévő műemlékek felújításának finanszírozását. A világot nem a pozsonyi íróasztaluk mögül szemlélő érdekeltek számára azonnal nyilvánvaló volt, hogy ez az intézkedés a reményteljesen induló kastélymentési akció számára halálos döfést jelent. Zseliz város 17 milliós évi költségvetése ugyanis nyilvánvalóan nem képes azonnal átvállalni a felújítás terhét. Megindult tehát a kérvényezés. A korábbi illetékesekhez írt levelekből a polgármesteri hivatal egész paksamétára valót őriz. Ezekre az esetek nagy részében még választ sem kaptak. Tulajdonképpen egyedül Oľga Keltošová, a Szlovák Nemzeti Tanács akkori alelnöke igyekezett az ügyre felhívni a mostohává vált kulturális főhivatal figyelmét, de lemondásával ez a lehetőség is kútba esett. Pedig Dobrovicky László polgármester mindössze azt kérte a minisztériumtól, hogy legalább másfél milliót biztosítsanak a legsürgősebb tennivalók elvégzésére. Ez lehetővé tette volna az épület befedését és a kastély biztonságos átteleltetését. A város tehát egyik napról a másikra magára maradt. Žolnay úr pedig kénytelen volt bezárni az építkezési területet. A tető ácsolatához elkészített faanyag raktárba került, és ami még szomorúbb, augusztusban visszavonták az eredetivel azonos formájú cserepekre adott megrendelést is. Ilyeneket pedig az illető gyár évente csak egyszer gyárt. Teltek-múltak a hónapok, és egyre jobban közeledett a félig kész épületek réme, a tél. A hetekig tartó őszi esőzések átáztatták a falakat, így fennáll a veszélye, hogy egy esetleges kemény tél komoly károkat okozhat. Felmerült a lehetőség, nem lehetne-e az épületet legalább ideiglenesen befedni. Végül is a városi építészek, a műemlékvédők és Žolnay úr véleménye is megegyezik abban, hogy megfelelő szellőzés esetén a nedves részek gyorsan kiszáradnak. A szóba jöhető provizórikus megoldások viszont épp ezt a lehetőséget szüntetnék meg, és ez károsíthatná a tetőszerkezet és a födém már elkészült részeit. Ezért szerintük érdemes inkább megkockáztatni a betonkoszorúval még nem védett fal részek felső részén néhány sornyi tégla szétfagyását. Ezek ugyanis viszonylag könnyen pótolhatóak. A zselizi önkormányzat néhány nappal ezelőtt végül is a jövő évre megszavazta a feltétlenül szükséges másfél milliót. Nagy áldozat ez a kisváros részéről, de nem képesek tétlenül nézni az állami hivatalok által sorsára hagyott kastély pusztulását. A munkák a legkeményebb fagyok elmúlása után, előreláthatólag februárban újra megkezdődnek. A jövő szempontjából létfontosságú tető elkészülte ezek után már csak a cserép beszerzésének függvénye. A zselizi kastély tehát remélhetőleg jövőre túljut a közvetlen veszélyen. Nem lesz egyszerű viszont a munka továbbfolytatásának biztosítása sem. A város mindenképpen valamiféle külső segítségre szorul e téren. A polgármester még mindig nem adta fel a reményt, hogy a jövőben a minisztérium is kegyesebb lesz hozzájuk. Keresik, milyen pénzalapból pályázhatnának meg támogatást erre a célra. Dáša Newmanová, a helyi szlovák iskola zenetanárnője arról beszél, hogy a hazai és a külföldi zenei élet képviselői számára sem közömbös Schubert egykori csendes menedékhelye. A bécsi Schubert Társaság már jelezte is a városházán, hogy jövőre Bécsben jótékonysági koncertet rendeznek a kastély rendbehozatalára. Newmanová tanárnő terve, hogy elősegítse a zselizi Schubert Társaság megalakítását, amely lehetőséget adna Budapest, Bécs és Pozsony művészeinek a találkozásra és a közös akciók rendezésére. Az érintettek közül már többen kedvezően fogadták az ötlet felvetését. Egy külföldi társaság pozsonyi képviselete a kastély panzióként történő kihasználását javasolja. A város ezzel bekapcsolódhatna a környezetkímélő és tisztes haszonnal járó idegenforgalmi üzletbe. A járulékos szolgáltatásokkal együtt így nagyszámú munkahely is teremtődne, ami, tekintettel arra, hogy a városban és környékén másfél ezer munkanélküli van, szintén nem elhanyagolható tényező. Zseliz környékén nem is olyan rég a végsőkig elhanyagolt lontói és sárói kúria pályafutását a dinamit zárta le. Reméljük, a zseliziek szerény forrásaik kihasználásával és az esetleges külső lehetőségek okos megszervezésével az idén kialakult áldatlan helyzet ellenére is elejét veszik annak, hogy hasonló sorsra jusson az általuk is csak Schubertkastélynak nevezett pótolhatatlan műemlék. TUBA LAJOS így várja a zselizi kastély a telet. A szakemberek szerint nem keletkeznek jóvátehetetlen károk (

if j. Kabát László felvétele) A PIACGAZDASÁG NEM NÉLKÜLÖZHETI TŐZSDE ÉLELMISZERT TERMELŐKNEK, GYÁRTÓKNAK ÉS ELADÓKNAK A tőzsde örök - mondják, mégsem tudunk róla sokat. Legyen az értéktőzsde, valutatőzsde, vagy csak „egyszerű" árutőzsde, az ismeretlenek egész sorát rejtegeti a számunkra. Ma még, de már nem sokáig, hiszen a pozsonyi értéktőzsde előkészületi munkáival párhuzamosan egy lelkes csoport a Szlovák Mezőgazdasági Tőzsde megnyitásán fáradozik. Milyen lesz, hogyan működik majd a közel négy évtizeddel ezelőtt megszüntetett Pozsonyi Terménytőzsde hagyományaira épülő korszerű mezőgazdasági tőzsde? - kérdeztem az ügyet felvállaló Marián Babjakot. Abból az alkalomból, hogy mindazok - mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, kereskedelmi szervezetek képviselői, magángazdák és vállalkozók -, akik úgy érzik, hogy a mezőgazdasági tőzsdére szükség van, most csütörtökön Pozsonyban találkoznak. • Netán, ez már az alapító közgyűlés lesz? - Attól sajnos még messze vagyunk. A Szlovák Mezőgazdasági Tőzsde legkorábban a tavaszi hónapokban kezdi meg működését. Ha lesz iránta elég érdeklődő, és csakis azt követően, hogy a szövetségi parlament jóváhagyta a mezőgazdasági tőzsde tevékenységét szabályozó törvénytervezetet, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig a megfelelő végrehajtási rendeletet, amely az ellenőrző kormányszerv feladatait szabályozza majd. A mezőgazdasági tőzsde ugyanis nem működhet részvénytársasági alapon, amelynek célja a lehető legnagyobb nyereség elérése, így működését nem a Kereskedelmi Törvény szabályozza. A mezőgazdasági tőzsde a társadalmi jelentőséggel bíró élelmiszereket termelők-gyártók-forgalmazók üzletkötéseit segíti és szervezi az áruforgalmat, önmagát fenntartó részesedés ellenében. Ezért kell működéséhez egy önálló törvény és végrehajtási rendelet. • Az elmondottak szellemében mi a csütörtöki eszmecsere célja? Kiket hívtak meg? - Azokat hívtuk meg, akik már jelezték, hogy a tőzsde tagjai szeretnének lenni, és mindenkit szívesen látunk, akit az ügy érdekel. A csütörtöki, szigorúan munkatalálkozón megismertetjük a már említett törvénytervezeteket, a résztvevők javaslatai alapján véglegesítjük a mezőgazdasági tőzsde alapszabályát és működési szabályait. Közösen megfogalmazzuk és jóváhagyjuk azt a beadványt, amelyben a tőzsde bejegyzését kérelmezzük a vállalati jegyzékbe, kihirdetjük a pályázatot a címer megtervezésére, s megválasztjuk az előkészítő bizottságot. Végül, de nem utolsósorban az érdekeltekkel közösen megvitatjuk, hogyan, milyen rendszerrel működő termény- és árutőzsde felelne meg a legobban. • Amikor mezőgazdasági terménytőzsdéről beszélünk, képzeletünkben filmélményeink alapján nagy csarnokok jelennek meg, ahol a hangzavarban kikiáltott árak és nyilvános alkuk után gabonahegyek, hústömegek stb. cserélnek gazdát. - Ez volt a múlt, a jelen korszerű és a jövő mezőgazdasági tőzsdéje nem ilyen. Alaposan szétnéztünk a világban, és tapasztalataink alapján a chicagói tőzsde Szlovákiában használható változatát szeretnénk megvalósítani. Vagyis egy elektronikus rendszeren alapuló tőzsdét, amelynek tagjait számítógépes hálózat köti össze. Eladók és vásárlók a naponta rendszeresen és meghatározott időre életre keltett elektronikus hálózaton keresztül kötik meg ügyleteiket. Ugyancsak ezen az úton kapják a naprakész alapvető információkat a világpiac kínálatáról, keresleteiről és árairól. A későbbiekben rendszerünket fokozatosan egyes külföldi rendszerekkel is összekapcsoljuk, így tagjaink közvetlen külföldi megállapodásokat is köthetnek majd. Odahaza, az irodában, mindennemű utazgatás és időveszteség nélkül. • Ehhez már ,,csak" pénz kell, amelyen az érdekelt megveszi a rendszer tartozékait. - Erre is gondoltunk. Az elektronikus rendszer pozsonyi központján túl Szlovákia-szerte tizenkét saját számítógépes központot létesítünk. Tagjaink ide naponta elmehetnek, és igénybe vehetik a szolgáltatást. De ugyanezt megtehetik a nem tagok is, persze megfelelő díj ellenében. E helyeken tartjuk majd a hagyományos tőzsdei napokat, amikor rendszeresített időben és meghatározott termékre, termékekre az érdekeltek személyesen köthetnek ügyleteket. Igény esetén ezek a központok bonyolítják majd le a szállítást. • Babjak úr, nem a gabonakamara, illetve a mezőgazdasági terményfelvásárló vállalatok versenytársának létrehozásán fáradoznak? - Vállalataink és a tőzsde léte egymást nem zárja ki. A jövőben is lesz termelő, aki, bár alacsonyabb áron, de a betakarítást követően inkább azonnal eladja termését. Például nekünk. Esetleg raktározási díj ellenében nálunk helyezi el, amíg jelentkezik a megfelelő vevő. • Az elmúlt hetekben a mezőgazdasági minisztérium regionális hivatalainak háza táján tózsdetémában az érdekelt üzemek vezetőivel folytatott eszmecseréket. Milyenek a tapasztalatai? - Felemásak. Vannak elnökök, igazgatók, akiknek még a tőzsde gondolata sem tetszik. Ugyanakkor beszéltem olyanokkal, akik már felismerték, hogy a piacgazdaságban jól működő tőzsde nélkül nincs kereskedelem. Mi ez utóbbiakkal számolunk. EGRI FERENC