Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-11 / 290. szám, szerda

MOZAIK ,ÚJ szói 1991. DECEMBER 11. EZ NEM MESE Nagyapám mesélte, hogy o hort".; haos/£>n eovszf^r málná­zás közben arra lett figyelmes, hogy vele szemközt is meg­megreccsennek az ágak. Félre is hajtotta a málnabokrot, hogy megnézze, kivel hozta össze a sors. No, mikor meglátta, a lá­ba majdnem a földbe gyökere­zett, mert a másik oldalon egy nagy barnamedve majszolta az édes erdei gyümölcsöt. Persze, a váratlan találkozás őt is meg­lepte. A falatozást abbahagyva - hiába emberről és medvéről volt szó - néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással, aztán a maci meggondolta, ol­dalt fordult és tovább szedte a málnaszemeket. Nagyapám megkönnyebbülve engedte el a nyakában lógó vadászpuskát, de a málnázást azért jobbnak látta egy kicsit távolabb foly­tatni... A történetet annak idején, gyermekkoromban érdeklődve hallgattam ugyan, de kételyekkel fogadtam, mert én még nem ta­lálkoztam medvével az erdőt jár­va. Ma viszont tudom, hogy nem az én megfélemlítésemre talál­ták ki a történetet, mert a barkai és a Rozsnyó-környéki erdők­ben valóban volt medve, és most újra elszaporodtak. Főleg a Mu­rányi- és a Szilicei-fennsíkon ta­nyáznak, de a lakóterületek kö­zelében is lemerészkednek. Legutóbb például Csúcsom mel­lett okoztak riadalmat. Az erdé­szek és a vadászok egybehang­zó véleménye szerint ebben a térségben negyvenre tehető a medvék száma. Az idén a kap­tárak tönkretételével, illetve megdézsmálásával a vándormé­hészeknek mintegy nyolcváne­zer korona kárt okoztak. Bár em­berre eddig nem támadtak, én és a gyerekeim jobb szeretnénk ezután is inkább csak az esti mese előtt, a televíziót nézve találkozni a macival. Persze van­nak, akik másként gondolkod­nak, és ami igaz, az igaz: a med­vék elszaporodása üzleti szem­pontból még hozhat is valamit a konyhára. Az idén - tisztes összegű valuta fejében - két német állampolgárnak például engedélyezték itt a vadászatot. Az állomány kellő szintű regulá­ciója azt is lehetővé teszi, hogy jövőre a Murányi-fennsíkon to­vábbi négy medve kilövését en­gedélyezzék. (szaszák) TÖBBEN IS LEHETNÉNEK A CSÚCSTARTÓ A RIMASZOMBATI JÁRÁS (Munkatársunktól) - A Számítástechni­kai Vállalat tíz szlovákiai üzeme közül a losonci végzi Közép-Szlovákia déli járá­saiban a vagyonjegyes privatizáció re­gisztrálásának összegezését. Az üzem igazgatója, Margit Viktor mérnök szerint a Rozsnyói Rimaszombati, Losonci és Nagykürtösi járásokban novemberben 1550-en regisztráltatták vagyonjegyköny­vüket. A legnagyobb érdeklődés a va­gyonszerzés ezen formája iránt a Rima­szombati járásban nyilvánul meg, ahol a négy regisztrációs helyre összesen 730-an jöttek el az ezerkoronás vagyon­jegybélyeggel. Ebben a járásban van az eddigi legeredményesebb regisztrációs hivatal is, mégpedig Tornaiján. Itt már 350-en tették meg az első konkrét lépé­seket a vagyonszerzés felé, és hogy nem Klaus-féle For you játékként kezelik az állami vagyon privatizálásának ezt a for­máját, azt az a tény is bizonyítja, hogy az itteni konfekcióüzembe látogató hivatal dolgozói egyetlen nap alatt az üzem hoz­zájárulásának köszönhetően több mint 300 személyt regisztráltak. A Rozsnyói járásban összesen 420-an keresték fel a négy regisztrációs hely valamelyikét. A Losonci járásban egyelő­re csak 270-en éltek a lehetőséggel, de a Járási Építőipari Vállalat jelezte, hogy hajlandó saját dolgozóinak kamatmentes kölcsönt biztosítani a részvételhez, így várható, hogy itt is hamarosan emelkedik majd a nagyprivatizáció első hullámában részt venni kívánók száma. A vagyonje­gyes privatizáció hívei egyelőre a Nagy­kürtösi járásban vannak a legkeveseb­ben, ugyanis itt a regisztrálás első hónap­jában mindössze 130 bejegyzésére került sor. (polgári) A prágai Kotva e napokban ünnepi külsővel, ízlésesen feldíszítve várja a vásárlókat. Már karácsony előtti az árukínálat is, ám a forgalom még elmarad az elmúlt évek átlagától. Nagy kérdés, hogy az ide látogatók zöme az utolsó hetekre halasztotta az ajándékok megvásárlását, vagy pedig az egyre inkább üresedő pénztárcánk miatt kevesebbet költünk az év végi ünnepekre. (Méry Gábor felvétele) SZÍNES SÁTRAK MÉREGDRÁGA ÁRUVAL Külföldi áruk bő választékát hir­dette a DKB Maestro. A német -csehszlovák közös vállalat Érsek­újvárott tart karácsonyi vásárt de­cember 1-től 23-áig. A Korzón felál­lított színes sátrakat már a megnyitó előtt kíváncsian járták körül a majda­ni vásárlók, az újdonsült maszekok pedig aggodalommal figyelték a konkurencia készülődését. A va­sárnap tízre ígért kapunyitás kicsit késett, amit a türelmetlenkedő sor­ban állók vérmérsékletük szerint kommentáltak. Végre bebocsáttatást nyertünk. Ajándékozási gondomat enyhítendő nyomakodtam a sátrak előtt, bízva a hirdetésben:,,Nálunk mindenki ta­lál ajándékot". Nem így történt. Ve­hettem volna ugyan diplomatatáskát potom 1800 koronáért, huszonöt centis sétáló Mikulást majd ötszá­zért, minden-folt-tisztító-szivacsot szőnyegre két zöldhasúért, konyha­ruhának darabját harmincötért, há­rom papírgolyó karácsonyfadíszt egyetlen százasért, kétcentis elnyű­hetetlen gumicukor darabját két ko­ronáért. Meg kell mondani, hogy a tolongás nem tartott sokáig... • Az emberek véleményét hall­gatva, csalódottak, többet vártak - mondtam Constantin Drolshagen úrnak, a Kft. vezetőjének. A beszél­getés magyarul folyik, mert Drolsha­gen úr édesanyja magyar, édesapja angol-olasz keverék, de ő európai­nak vallja magát. Évekig Olaszor­szágban élt, jelenleg Németország­ban lakik. Ez évben turistaként járt Csehszlovákiában, nagyon megtet­szett neki nálunk, és létrehozott egy korlátolt felelősségű társaságot, ét­sekújvári székhellyel. - Számunkra egyáltalán nem lesz üzlet a karácsonyi vásár, mert annyi embert fizetni és éjjel-nappal őriztet­ni a sátrakat sokba kerül. • Ha nem lenne üzlet, aligha csi­nálná! - Nekünk az a fontos, hogy jelen legyünk. • Ha önnek csak a jelenlét a fon­tos, egy év alatt tönkremegy. -A cél, bemutatni az árut. A nagykereskedők majd ren­delnek... • Hogy őszinte legyek, nagyobb választékra számítottam. - Csak látszatra kicsi a választék. Azonkívül ez még csak a vásár első napja... • És az árak! Elborzasztott a há­rom karácsonyfadísz száz koro­náért. - Azt nem eladásra szántuk, a vásári fenyőfát díszítette volna, és csak pár darab van belőle. Tíz már­kát fizettem érte, én csak a feléért adom. • Ha mindent áron alul ad, meny­nyit fog veszíteni ezen a vásáron? - Nézze, a Budapesti Nemzetközi Vásáron hárommillió forintot fizet­tem, hogy ott lehessek. Nem adtam el semmit. De kötöttem üzleteket. Az üzleti életben egy a fontos: hogy beszéljenek a cégről. Az szinte mel­lékes, hogy mit. • Megfigyeltem, hogy az embe­rek csalódottan távoznak, mert nem találták meg azt, amit kerestek. . -Bárki, bármit megkaphat. Oda­jön hozzám, és én négy nap alatt szállítom az árut. • Nagy tételben? - Kicsiben is. % S ha valaki mondjuk egy doboz gyógyszert szeretne meghozatni? - Negyvennyolc órán belül meg­kapja, azon az áron, amennyiért ve­szem. Az orvosságon nem akarunk keresni. • Vannak más tervei is? - Vannak. Január elsejével varró­műhelyt nyitunk, ruhakollekciókat szállítunk majd Németországba. Százötven nőt szeretnénk foglalkoz­tatni. De megpróbálunk csehszlová­kiai árut is eladni a nyugati piacon. Sőt, bérmunkát is közvetítünk. Most például negyven kőművesnek sze­reztem kint munkát. f» Hyen nagy vállalat a DKB Ma­estro? - Döntse el, hogy nagy-e. Másfél millió márkát forgalmazunk havonta. De néha többet is. (kopasz) Még nincs tolongás.. (Berta András felvétele) PINCÉBEN - MANÓK KÖZT Lakótelepi pincehelyiség. Ilyenből sokezer van. Az a pozsony-ligetfalu­si mégis egészen más. Mert ez Jo­zef Hečko naiv művész birodalma. Ott a rengeteg figura: képzelt sze­mélyek, mesealakok, manók. Több­nyire sárgarézlemezből készíti őket, meg drótból. Kedveli a természetes anyagokat is: a fát, a dióhéjat, a fe­nyőtobozt, a csigaházat, a követ. Az egykori drótosokhoz hasonló techni­kával dolgozik: hajlít, drótoz, cinez, összeilleszt, ragaszt. Kevés szerszámot használ. Tulaj­donképpen csak egy kombinált- és egy harapófogót, meg egy kalapá­csot. Hulladékanyagból készülnek az előre meg nem rajzolt alakok. Évek óta. Nem adja el őket, nem tud tőlük megválni. Viszont néhány al­kotását már elajándékozta. - Ez a legelsők közül való - emel ki egy nyírfakéregből készült, seprűt tartó falusi asszonyt. - Ez is régi - mutat egy másik miniatűr darabra, mely babakocsit toló alakot ábrázol. A kocsi dióhéjból készült. Vagy: fa­ágon fenyőtobozból faragott mada­rak gubbasztanak. A legtöbb mun­kája fémből van. Például a fenyőfát vivő férfi, a szüretelő alak, a húsvét hétfői hagyományt megörökítő kor­bácsoló figurák. Megkapóak a pihe­nő vadászt és a favágót ábrázoló rézszobrocskák is. Hát még a tojást foltozó drótos figurája! Igen, figuráit némi népi humor is jellemzi. Vala­mennyi nem nagyobb 30 centimé­ternél. Csupán a kombinált techni­kával készült mesekastélyok na­gyobbak - az egyik 15 kilogramm súlyú. Nyakékeket, brossokat is készít. Egyedi darabok. Munkáit neves mű­vészek is látták, s elismeréssel szól­tak róluk. Volt, aki csodálkozott, hogy még sohasem bocsátotta őket áruba. - Nekem kikapcsolódás ez az időtöltés - mondja az 55 éves nap­paliőr, aki tanítónak készült, de éve­kig munkásként dolgozott. - Más kedvteléseim is vannak. Például íro­gatok vicclapokba, gyufásdobozokat és képeslapokat gyűjtök. Tudom, hogy nagyon sok embernek van va­lamilyen hobbija, ezért egy éve köz­vetítő irodát nyitottam Hobby contact névéi i. világ különböző országai­nak hob. iklubjaival tartom a kapcso­latot, illetve a tőlük kapott címeket elküldöm az itteni érdeklődőknek. Eszperantó, olasz és spanyol nyel­ven levo 2Z';k Ha kell, németül és angolul is. Az idegen nyelvek már fiatal korom óta érdekelnek. Anyagi hasznom ebből nem származik, vi­szont örömöm annál több. Kár, hogy a nap csupán 24 órából áll. Ez a helyiség lassan kicsinek bizonyul, de kétszobás lakásunkban erre a munkára nincs módom, hiszen négyen lakjuk. Jozef Hečko a műhelyében érzi magát a legjobban. Ott még soha­sem unatkozott. Az álmai birodalma. FÜLÖP IMRE NEM FILLÉREKRŐL! EZREKRŐL VAN SZO Ritkán lepleznek le a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munka­társai próbavásárlásaik során ezres nagyságrendű csalást. Az elmúlt hé­ten ilyenre is ráakadtak. A rőcei 105-08-as számú tüzelőanyag-tele­pen az éppen induló, megrakott te­herautót állították le, és amikor a tü­zelő súlyát és a számlázott összeget összehasonlították, azt tapasztalták, hogy a 10 483,20 korona helyett a vevőtől 5 574,70 koronával többet kértek. Megdöbbentő ez a nem min­dennapi árdrágítás. Ha pedig arra gondolunk, hogy az amúgy is drága tüzelőanyagon szinte önkényesen kereshetnek az eladók, rosszullét fog el. Mert a kiszolgáltatott vásárló­nak nincs módja, hogy ellenőrizze, valójában hány kiló szenet, fát szál­lítottak neki. Pedig az említett eset­ből tanulva, érdemes volna gyakrab­ban szemügyre venni a mérleget. Nem rózsásabb a helyzet a gyü­mölcseladás esetében, illetve az ita­lok kínálatakor sem. A pozsonyi vá­rosi piacon az egyik magánvállalko­zónál 64,10 koronáért vásároltak az ellenőrök, s mivel „pontatlanul" mért, 9,80 koronával számolt többet. A nagyszombati U Floriana presszó­ban a 71 koronás fogyasztást 7 ko­ronával toldották meg jogtalanul, ugyanis a konyakot szűken mérték. A pozsonyi Richardo étteremben szintén az itallal spóroltak, mégpe­dig a vevő rovására, ráadásul rosz­szul is számoltak: 130 korona he­lyett 138,30 koronát kértek a fo­gyasztóktól. A gútai Semco élelmi­szerboltban a 99,40 koronás vásár­lást 5,20 koronával toldották meg hibás számlázás következtében. A rimaszombati Zdroj 462-es számú cukrászdájában a 31,70 koronás fo­gyasztást 12,80 koronával drágítot­ták meg: az italból kevesebbet töltöt­tek a pohárba, és rosszul adták össze a tételeket. Arról már többször szóltunk, hogy a vásárok aranybányát jelentenek az ügyeskedőknek. A breznói And­rás-napi vásáron az ellenőrök iga­zolták ezt az állítást: 80 százalékos árdrágítást állapítottak meg. A vásá­rolni szándékozók tehát ebből is le­vonhatják a tanulságot. Sajnos, egy másik rendszeresen megkárosított „csoportnak" nem igen van módja a tiltakozásra, nekik inkább hatéko­nyabban kellene segíteni. A gyere­kekről van szó. Az elmúlt héten például a pozsonyi Vazov utcai alap­iskola alsó tagozatos tanulóinak ebédjét nézték meg az ellenőrök. Még a megengedett 10 százalékos súlyeltérésben se „fértek bele" a szakácsok, s az előírt 49,5 gramm helyett mindössze 30 gramm mar­hahúst találtak a gyerekek tá­nyérján. A kereskedelmi egységeket járva egyéb fogyatékosságokra is rámu­tattak: több mint ezer áru mellől hiányzott az árcédula. A pultok alatt ugyan már nem találtak árut, de az eladók közel 100 ezer korona értékű termékről nem tudták felmutatni a szállítólevelet. Az államkasszába 68 600 korona került a helyszíni bír­ságokból, a további 159 vétkessel pedig valószínűleg „pontosan el­számolnak" a felügyeletek igazga­tói. " D. T. PÉNJT KARÁCSONYRA A Kelet-szlovákiai Vasmű azon kevés üzemek egyike, amely a ne­héz gazdasági feltételek közepette is valóra váltja szociális programját. Termékeinek 70 százalékát expor­tálja, így éves nyeresége várhatóan eléri a 4 milliárd koronát. E pénzösz­szegböl a részvénytársaság vezető­sége jelentős összeget fordít a volt alkalmazottak anyagi megsegíté­sére. Az üzem már nyugdíjban lévő dolgozói a ledolgozott évek szerint 800-1400 koronát kapnak a kará­csonyra. Velük együtt a volt dolgo­zók özvegyeire is gondolnak. Azok­nak, 'akiknek férje, felesége üzemi baleset vagy foglalkozásból eredő betegség következtében halt meg, 800 koronát folyósítanak. A kor­mánnyal ellentétben az árvákról sem feledkeznek meg. Ök karácso­nyi ajándékként egyénenként 1000 koronát kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents