Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-05 / 285. szám, csütörtök

ÖNTUDATOS SZERVEZETT MUNKÁS Miközben a szakszervezeti alapszervezetek tagságának zöme mindössze annyit tud a szakszervezeti munkáról, hogy a fizetési szalagján minden hónapban feltüntetik: levonták a tagdíjat. (4. oldal) FÜGG ETLEN NAPILAP Csütörtök, 1991. december 5. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 285. szám ERKÖLCSI UNIVERZUM Nem ismerve az életmű egészét, aligha döbben majd rá katartikus állapotban, hogy mennyire mást és másképpen írt Fábry, mint ahogy azt egy letűnt rendszer irodalmi felügyelői magyarázták. (5. oldal) s A SZLOVÁK PARLAMENT HARMADIK MUNKANAPJAN VIHAR ELŐTTI CSEND VÉGRE TÖRVÉNY SZÜLETETT AZ ORVOSI KAMARÁKRÓL (Munkatársainktól) - Gyenge oldala a képviselőknek a pontosság. Szinte nincs olyan ülés, amely nem kezdődne jelentős késéssel. Nem volt ez másképpen tegnap sem. Ráadásul a sűrűn tartott szünetek szintén jócskán megnyúltak. Ezzel is magyarázható, hogy az ebédszünetig mindössze egy témát vettek át - a levéltárakról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot. Úgy tűnt, a képviselők a mai és a holnapi tanácskozásra összpontosítottak, amelyen a programra tűzött kérdések várhatóan elszabadítják az indulatokat. Ha a Szlovák Nemzeti Párt betartja szavát, úgy a képviselőknek még arról is szavazniuk, kell, megbíznak-e még a kormányban vagy sem. Tegnap tehát csend és nyugalom honolt a parlamentben, az előterjesztéseket hosszadalmas ám békés vita követte. Némi felélénkülést csupán a szavazóberendezés megbízhatóságát kétségbevonó észrevétel keltett, de a többszöri próba után megállapították, a számítógép jól működik. A levéltárakkal kapcsolatos törvényjavaslatról több képviselő úgy vélekedett, hogy hibás, nincs megfelelően kidolgozva, és ezért visszaadását javasolták. A klubok egyeztető tanácskozásai után azonban a többség amellett foglalt állást, hogy a novellát jóvá kell hagyni, de azzal, hogy az illetékes tárca február végéig beterjeszti az új törvényt a levéltárakról. Néhány képviselő ezzel sem értett egyet, attól tartanak: ez az engedmény lehetővé teszi, hogy a települések tulajdonában lévő jelentős dokumentumok esetleg elkallódjanak. Ennek ellenére a törvénymódosítási javaslat átment. Harmadik nekifutásra végre elfogadták a képviselők az orvosi, a gyógyszerészi és a fogorvosi ka(Folytatás a 2. oldalon) RÖVIDESEN ELISMERJÜK UKRAJNA FÜGGETLENSÉGÉT A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság rövidesen elismeri Ukrajna függetlenségét, csak a szükséges procedúrák vannak hátra - jelentette ki Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter tegnap Prágában, röviddel Párizsból való visszatérése után, ahol a Nyugat-Európai Unió parlamenti ülésén vett részt. Szavai szerint az ukrán féllel elsősorban abban kell megegyezni, miként veszi ki részét a széteső Szovjetunió nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséből, elsősorban a hagyományos és az atomfegyverek csökkentését, valamint a gazdasági szerződéseket és kötelezettségeket illetően. HEM KÖNNYŰ A MIKULÁSNAK Könnyű a Mikulásnak, mondhatja bárki. Évente csak egy napot dolgozik, nem fenyegeti munkanélküliség, s még azon az egy napon is mindenki őrül neki. December hatodika előestéjén csak úgy befog a szánkóba, gondosan kiszidolozza a rénszarvasok csengettyűit, hogy jól csengettyűzzenek, eligazgatja a megpakolt puttonyokat, kosarakat és virgácskötegeket, és elszánkázik hozzánk. Könnyűnek könnyű, de azért nem adnám egy vak lóért, ha egyszer megkérdezhetném tőle, milyen érzés mostanában Mikulásnak tenni mifelénk? Ha úgy véletlenül találkoznék vele a balkonon, vagy a felkelés terén, a kőjankók mellett. Megkérdezném tőle, mit hozott azoknak, akiknek lassan már cipőre sem telik, s hogy nem keverte-e össze Klaus csizmáját egy bányászéval, hozott-e nekünk egy jóféle alkotmánytervezetet, vigasztaló szót a református egyháznak, amiért nem kapja vissza a vagyonát? Kifaggatnám, olvasta-e a szlovákiai kiskátét, az ezerszavas mesét, s mit szól ennyi hazugsághoz? Mit ajándékozik a liberálisoknak, s hogyan vigasztalja meg a rajtacsípett színész-képviselőt? Mennyi új jelszót suttyantott a Meőiar-féle újkomszomol cipellőjébe, s megdicsérte-e a miniszterelnököt és a parlament elnökét a hagyományápolásukért? Milyen új rendeletet csempészett a belügyminiszter topánjába? Markuš pajtásnak hozott-e glóriát, eleget? Lesz-e szobra, még életében? A kisebbségi politikusoknak amerikai mogyoró jár-e az idén, vagy csak füge? A többséget türelemre inti-e? Nem kellett vízumot kérnie Szlovákiába ? Nem látott-e ENSZ-küldötteket kószálni az éjszakában? Rengeteg kérdésem lenne a Mikuláshoz. Talán azt is megkérdezném tőle, milyen nemzetiségű, s hogy nem származott-e ebből baja? Lusztráltatta-e már magát, vagy csak sumákot itt a zsenge demokráciában, mintha most jött volna le az almafáról? Mibe fekteti a tökéjét, vagyonjegybe, vagy butikolni kezd? Persze, lehet, hogy szóba se állna velem, egyszerű halandóval. Talán elküldene valahová, hagyjam békén á buta kérdéseimmel, különben is, megszokhattam volna, hogy mifelénk nem lehet csak úgy kérdezgetni; ha igen, akkor meg minek. Nem könnyű a Mikulásnak, annyi biztos. Talán majd jövőre. Bár, ki tudja, lehet, hogy jövőre nem is lesz december hatodika. KÖVESD! KÁROLY Václav Havel részvételével tegnap Brünnben az állami költségvetésről tárgyalt a három kormány küldöttsége. Felvételünkön: Václav Klaus utolsó véleménycseréje a tanácskozás előtt... Bővebb tudósítás a 2. oldalon. (Igor Zehl felvétele) AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR SZÓ ESETE A HATALOMMAL Bajban van jugoszláviai laptársunk, az újvidéki Magyar Sfcó. A tartomány posztkommunista szerb vezetői már hónapok óta fenyegetik a szerkesztőséget a lap háborúellenes állásfoglalásai, objektív hangneme miatt. Amitől tartottak, az kedden bekövetkezett. A tartományi képviselőház új főszerkesztőt nevezett ki a lap élére Maróti Miklós személyében, de ezt a szerkesztőség nem fogadta el. Maróti Miklósról tudni kell, hogy közgazdász, a Magyarok Hazájukért, Szerbiáért, Jugoszláviáért nevű politikai mozgalom alelnöke. Ezt a szervezetet lényegében a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ellenében hozta létre Belgrádban az azóta elhunyt Molnár Joszip nyugalmazott ezredes. Tehát egy Milosevics-barát és úgymond magyar szervezetről van szó. Tegnap telefonon felhívtam Sinkovits Péter írót, a lap művelődési rovatának vezetőjét, mondja el e szívderítőnek csöppet sem nevezhető „sztorit". - A tartományi vezetés Maróti Miklós urat tette meg a Fórum Kiadóház vezérigazgatójává is. A Magyar Szót jelenleg Kubát János vezeti, ő szintén ideiglenesen megbízott főszerkesztő, akit a szerkesztőség elfogadott. Időközben kiírták a pályázatokat minden tartományi lap főszerkesztői tisztségeibe. Mi arra kértük a hatalom képviselőit, tekintettel a háborús helyzetre és arra, hogy a Magyar Szó jól működik, hagyják meg Kubát Jánost a főszerkesztői tisztségben. Ezt nem vették figyelembe. Szerkesztőségünkből öten pályáztak, elismert újságírók, publicisták, akik eleget tesznek minden más kritériumnak is: egyetemi végzettség stb. A hatalom, pontosabban a tartományi képviselőház és a tartományi kormány az öt közül senkit sem tartott méltónak, hanem Maróti Miklóst bízta meg ideiglenesen, három hónapra, mondván, hogy addig meg kell találni a végleges megoldást. Maróti úr nagyon kifogásolhatóan beszéli a magyar nyelvet, neve a magyar újságírásban eddig az égvilágon semmit sem (Folytatás a 3. oldalon) A KORMÁNYBIZTOS PESSZIMISTA SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ POZSONYBAN (Munkatársunktól) - Mint ismeretes, a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer jövőjével kapcsolatos hétfői budapesti tárgyalások közös közlemény elfogadása nélkül értek véget. Ezért a csehszlovák küldöttség néhány tagja tegnap Pozsonyban sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat a megbeszélések részleteiről és eredményeiről. Dominik Kocinger kormánybiztos elismerte, hogy az idén júniusban Pozsonyban megtartott megbeszélések után bezárulni tűnő kapukat Vavroušek szövetségi környezetvédelmi miniszter budapesti látogatása és a két ország parlamenti környezetvédelmi bizottságainak kapcsolatfelvétele tárta újra ki. A hétfői tárgyalásokat viszont pesszimistán értékelte. Elmarasztalta a magyar küldöttséget azért, mert nem érkezett semmiféle új megoldási javaslattal, nem volt hajlandó tárgyalni a csehszlovák fél által javasolt módozatokról, nem egyezett bele, hogy az egyes változatokat az Európai Közösségek által felkért bizottság értékelje, és ráadásul az építkezési munkák leállításával kapcsolatban ultimátumszerű követelésekkel állt elő. Szerite ezek után kimerült a konstruktív tárgyalások minden lehetősége. Kritikával illette magyar kollégáját, Sámsondi-Kiss Györgyöt is, akinek szerinte joga lenne szakértői bizottságokat kinevezni, ennek ellenére nem tesz semmit, és olyan dolgokat próbál meg a kormányközi tárgyalások témái közé felvetetni, amelyeket elegendő lenne kormánybiztosi szinten elintézni. Sok szó esett az átmeneti megoldással kapcsolatban kiadott vízjogi engedélyről is. Kérdésünkre megtudtuk, hogy bár a létesítmények nagy részére már kiadták az engedélyt, ezek közt nem szerepel a legveszélyesebbnek ítélt hajózási csatorna és a Duna bal partján építendő új gát. Július Binder, a Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója szólt arról, hogy november 18-a óta jogerős az átmeneti változat 42 létesítményére kiadott engedély. Azóta megkötötték a gazdasági szerződéseket, és előkészítő munkákat végeznek. Arra viszont ismételt kérdésünkre sem kaptunk választ, vajon milyen konkrét építkezések kezdődtek meg. -tlKIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK, GAZDAG JÓZSEF JELENTI TÉNYEK ÉS REMÉNYEK AVAGY HOGYAN FOGADTÁK KÁRPÁTALJÁN A VASÁRNAPI NÉPSZAVAZÁS EREDMÉNYÉT Eddig csupán egyszer, négy évvel ezelőtt voltam Ungváron, s az akkori határátkelési „hercehurcára" emlékezve, most jobbnak láttam elindulásom előtt telefonon felhívni a felsőnémeti vámőrséget, s megtudakolni tőlük az átkelés hivatalos feltételeit. - Nincs szüksége meghívóra, s ha szolgálati útra megy, pénzt sem muszáj beváltania - tájékoztattak. S valóban: hétfőn délelőtt ,,simán" átjutottam a sorompóövezeten (mások is). A százhúszezer lakosú város utcáin, terein, épületein kevés nyomát találtam a vasárnapi nagy eseménynek. Mindöszsze néhány kirakatüvegen fedeztem fel egy-egy elnökjelölt-portrét - főleg Kravcsukét - és szórólapot. Benéztem a kirakatok mögé is, s az ottani kép, a többnyire üres polcok, a gyenge választék láttán igazoltnak éreztem az újsághírek állításait, hogy Kárpátalja lakosságát most sokkal jobban foglalkoztatják az ellátási gondok, mint a népszavazás külsőségei. - Kedves uram, ne is kérdezősködjön. Voltam odaát, s ön is láthatja: maguknál ehhez képest Amerika van - fojtotta belém a szót az egyik élelmiszerbolt előtt egy nénike. - Kérem szépen - folytatta -, harminc rubelbe kerül egy kiló hús, ha kapok egyáltalán, a nyugdíjam meg 180 rubel havonta... Rövid közvélemény-kutatásom következő alanya egy harminc év körüli férfi volt. Szlovák-orosz-ukrán „keveréknyelven" értettünk szót egymással. - Mi a véleménye a vasárnapi referendumról? - Helyeslem Ukrajna önállósulását, s Ukrajnán belül Kárpátalja önkormányzati jogának kinyilvánítását. - Mit vár tőle? -Mindenekelőtt gazdasági fejlődést, életszínvonal-emelkedést. - Hogyan? - Szerintem a környező országok térségünkkel szomszédos régióinak közös megegyezésén alapuló, mindegyikünknek hasznot hozó gazdasági együttműködését kellene elsősorban elmélyíteni. Kárpátalja soknemzetiségű régió, ezért a rövid óvárosi terepszemlém után, a Kárpáti Igaz Szó napilap szerkesztőségébe betérve, arra kértem Kószeghy Elemért, igazítson útba. örömömre több segítséget kaptam tőle, mint amennyit vártam. Felajánlotta, hogy elkísér riportutamon. Jozef Horváthot, a kárpátaljai szlovákok Ľudovít Štúr nevét viselő kulturális szervezetének ungvári járási elnökét falujában, a zömmel szlovákok lakta Sztorozsnyicán - magyarul Ördarmán - találtuk. Szívesen fogadott. Miután bemutatta a Kárpátalján szétszórtan élő, mintegy 30 ezer tagot számláló szlovák közösséget, rátértünk a referendumra, annak értékelésére. - Hogy Ukrajna kiválik a nagy Szovjetunióból, ahhoz mostanában már nem fért itt kétség. Azt is tudtuk, hogy Kárpátalja is kinyilvánítja önigazgatási szándékát ... - Elnézést, hogy közbevágok, de ön mit ért azalatt, hogy Ukrajnán belül Kárpátaljának saját önkormányzata lesz? -Úgy gondolom, s azért léptek fel ebben az ügyben egységesen a nemzetiségek demokratikus ligáját alkotó szlovákok, magyarok, ruszinok, rutének, romá(Folytatás a 4. oldalon)