Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-27 / 301. szám, péntek

A MITTELEURÁZSIAI HAMLET AVAGY GORBACSOV PÚPJA Én hiszem, hogy Gorbacsov, „púpjában" sem csak a kollektivista múlt terhe s a hamleti kétely van, hanem ott vannak Don Quijote értékei is. (3. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Péntek, 1991. december 27. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 301 szám PÁRBESZÉD Hál' istennek, ezen a véletlenen múlott, hogy házunkban maradhattunk, mert időközben Ligetfaluban már bevagonírozták és elszállították az odagyűjtött pozsonyi, illetve a városkörnyéki magyarokat. (4. oldal) A KÖBÖLKÚT! NÉPSZAVAZÁS EREDMÉNYE: 94,7 SZÁZALÉK A NÉVVÁLTOZTATÁS Mm FIT mCLLEI I Egyetért-e a község hivatalos névének Köbőlkútra való meg­változtatásával? - így hangzott a kérdés, melyet a december 22-í kobőlkúti népszavazáson a pol­gárokhoz intéztek. Amint azt Ko­vács Ferenc polgármestertől megtudtuk, az 1758 szavazásra Jogosult polgár közül 1209-en já­rultak az urnához (68,8 száza­lék). Közülük 1145-en (94,7 szá­zalék) válaszolt a kérdésre igen­nel. A névváltoztatással mind­össze 51-en nem értettek egyet, 11-én pedig tartózkodtak. A köbőlkútiak tehát kinyilvání­tották véleményüket. Most már „csak" a belügyminisztérium terminológiai bizottságán, illetve az SZK kormányán múlik, valóra válik-e akaratuk. G. A. IDÉN UTOLJÁRA ÜLT ÖSSZE A SZLOVÁK KORMÁNY KORLÁTOK KÖZÖTT MARAD A BÉREZÉS (Munkatársunktól) - Még a karácsonyi ünnepek előtt, hétfőn ült össze utoljára ebben az évben a szlovák kormány. Sorrendben a 74. tanácskozásán ismét gazdag napirend várt a miniszterekre. Ezúttal a megszokottól eltérően Ján Čar nogurský kormányfő csak a déli órákban adott tájékoztatást az ülésen történtekről. Bevezetőjében ismertette a kabi­netre a következő félévben váró ten­nivalókat. Visszatérve a folyó, vége felé közeledő esztendőre arról be­szélt, hogy a gazdaság pillanatnyi kilengéseire reagálva gyakran kény­szerültek nem tervezett intézkedé­sekre, mert a helyzet a kormány­program által feltételezettől eltérően alakult. Adósságaik között a kor­mányfő megemlítette, hogy a kis- és középvállalkozás nem erősödött meg eléggé, és továbbra is léteznek az ágazati minisztériumok. Ez utób­bit az állami vállalatok nagy számá­val indokolta: nekik állítólag szüksé­gük van arra, hogy tevékenységüket felettes szerv irányítsa. Kérdésekre válaszolva a minisz­terelnök tagadta, hogy bármilyen módon is foglalkoztak volna a kör­nyező országokban kialakult hely­zettel. Ugyanakkor kormánya nevé­ben is üdvözölte a Független Álla­mok Szövetségének bővülését, az eddigi Szovjetunió stabilizált, nyu­godt és rendezett átalakulása felé tett reményteljes lépésnek minősít­ve. Mint mondta, az új szövetség sikere Európa egyensúlyát is meg­őrizné, ami önmagában a csehszlo­vák külpolitika manőverezési terét igencsak megnagyobbítaná. Ami a vele való kapcsolatokat illeti: Szlo­vákia a szövetség létrejöttét üdvö­(Folytatás a 2. oldalon) A PÁPA JUGOSZLÁVIA BÉKÉJÉÉRT KARÁCSONY AZ ÓVÓHELYEKEN A karácsonyi ünnepek sem teltek bé­késen Jugoszláviában. Eszék lakossága a szentestét is az óvóhelyeken töltötte. Zágrábi jelentések szerint a tegnapra vir­radó éjszaka ismét erős ágyútűz alá vet­ték a várost. A Hina horvát hírügynökség tájékoztatása' szerint a Zágrábtól 280 kilo­méterre levő Vinkovcinál szerdán este rendkívül kemény összecsapások folytak. Pakrac mellett a horvát gárdisták több falut visszafoglaltak. Karlovác lakosai sem tudtak éjszaka aludni, a szembenálló felek tüzérségi párbajt vívtak. A hábo'rú kitörése óta a belgrádi sajtó most először tájékoztatott arról, hogy bombázták Knínt is, az úgynevezett Krajinai Köztársaság központját. Ezt a köztársaságot az ottani szerbek kiáltották ki december 19-én II. János Pál pápa hagyományos ka­rácsonyi üzenetében is a Jugoszláviában folyó háború befejezésére szólított tel. ., Vessünk véget a gyűlöletnek és az erő­szaknak. Semmilyen háborút Jugoszlá­viában, semmilyen háborút a szeretett Horvátországban és a szomszédos vidé­keken, ahol a rosszindulat és az erőszak szembeszállt a józan ésszel, az emberi érzésekkel" - mondotta a Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt 50 ezres tömeg előtt. Hans van den Broek holland külügy­miniszter kedden este Hágában arról tájé­koztatott, hogy a hat jugoszláv tagköztár­saság közül négy: Horvátország, Szlové­nia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia függetlenségének elismerését kérte az Európai Közösségektől. Mind a négy ké­relem azon döntőbizottság elé kerül, amely felülvizsgálja, hogy az említett köz­társaságok eleget tettek-e az elismerés feltételéül szabott EK-követelményeknek. Főleg a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról és a meglevő határok stabi­litásáról van szó. A miniszter nem mon­dott véleményt arról, hogy hasonló kér­vényt nyújt be a Szerbiához tartozó és főleg albánok lakta Koszovó tartomány, valamint a Horvátországban levő, és túl­nyomórészt szerbek lakta Krajina. Egyéb­(Folytatás a 2. oldalon) KÖNYVEK ÉS KÖNNYEK Díszes karácsonyfa, karácsonyi dallamok, ajándékok, ünnepi vacsora, csillogó gyermeksze­mek - jellemző kép a legmeghittebb ünnepről. Ám voltak, akiknek nem adatott meg, hogy csalá­di körben töltsék a karácsonyt. S míg a felnőttek beletörődtek a megmásíthatatlan valóságba, a gyerekek - a betegség mellett - nehezen viselték a rájuk nehezedő lelki terheket. - A pozsonyi gyermekkórház onkológiai rész­legén kezelt betegek többsége - úgy, mint a más osztályokon fekvők - kimenőt kaptak az ünnepek­re - tájékoztatott dr. Ján Čáp. - Kezelésüket úgy időzítettük, hogy hazamehessenek, de volt olyan kényszermegoldás is - ha a hozzátartozók vállal­ták -, hogy a gyerek csak egy éjszakára kapott eltávozást. Jól tudjuk, hogy a kicsik számára milyen megrázkódtatást jelent maga a betegség, hát még a kórházi kezelés! Mert hiába igyek­szünk, a szülők hiányát a legjobb gondoskodás sem pótolhatja. Vannak, akik kénytelenek itt tölteni az ünnepe­ket. És hiába van a kórházban karácsonyfa, hiába kapnak a gyerekek ajándékot, finom falato­kat, az otthon légköre, meghittsége hiányzik. Ezért a mi ünnepünk minden évben kissé köny­nyesre sikeredik. Megtudtam, a szülőket nem tiltják ki a kórter­mekből, igaz, a felnőttek többnyire csak a dél­utánt töltik beteg gyermekük ágyánál. Hiszen az ünnepet meg kell ülni a család otthon maradt tagjaival is. - A gyerekek szívfájdalmát azzal enyhítjük, hogy későbbre toljuk a lefekvés idejét. Ettől, főleg a kisebbek, megvigasztalódnak. Az idén nagy örömet okozott több intézmény ajándékcsomag­ja, az osztály Lego-játékokkal és csodálatosan szép kivitelezésű amerikai könyvekkel gazdago­dott. A legnagyobb ajándék mégis az - habár ez a kis betegeket nem érdekli -, hogy többmilliós műszereket vásárolhattunk a gyermekonkológia számlájára adakozó vállalatok, magánszemélyek jóvoltából, hogy a Rákellenes Ligától átutalt összegből a legkorszerűbb gyógyszereket vehet­tük meg... A gyerekek azt sem tudják, hogy a jelenleg átépítés alatt álló 25 fós kórházi részleg majd ötven gyermek befogadására, ke­zelésére, lesz alkalmas, hogy egyre többen kap­nak esélyt a gyógyulásra. - Doktor bácsi, ugye én is hazamehetek az anyuval? - nyitotta ránk az ajtót a hatéves Misiké. - Figyelj, kisöreg - ültette ölébe a nagyszemű kisfiút az orvos -, megbeszéltük reggel a dolgo­kat, nem igaz? Tudod, hogy a kezelést most nem hagyhatjuk abba. Emlékszel, milyen betegen ke­rültél a kórházba? Ha kibírod még ezt a pár napot, hazamehetsz, és már nem is kell vissza­jönnöd. És ha most elmennél, kivel kártyáznék az ünnepek alatt? Misi könnyeivel küszködve hallgatta az orvos vigasztaló szavait, majd szomorúan bújt az édes­anyjához. Amikor az ünnep másnapján az eltelt napok hangulatáról érdeklődtem, az ügyeletes orvostól megtudtam, a kórházban maradt öt beteg „férfia­san" viselte sorsát, az osztályon helyreállt a rend, s valamennyi kis beteg jól van. Ennél jobb hírt nem is közölhetett volna. (erf) NEMZETKÖZI ELISMERÉS OROSZORSZÁGNAK ÉS JELCINNEK A VILÁG GORBACSOVOT MÉLTATJA Annak ellenére, hogy már napok óta várható volt, Gorbacsov szerda esti leköszönő beszéde mégis meg­rázta, de legalább is elgondolkodtatta a világot. A külföldi hírügynökségek szinte csak ezzel a témával foglalkoztak karácsonyi híradásaikban. Összeállításunkban most négy nap eseményeit és a legfontosabb nemzetközi reagáláso­kat ismertetjük. - A hatvanéves Gorbacsov a képernyőn felszabadult ember benyomását keltette, energikusan és meggyőzően beszélt - állították egyesek, míg mások úgy látták, hogy szomorkásnak és csalódottnak tűnt. Gorbacsov mindenesetre azt hangsúlyozta 12 perces tévébeszé­dében, amelyet egyenes adásban közvetített a szovjet televízió mellett a CNN is és még több más tévétársaság, hogy lemondásának elvi okai vannak, mert nem ért egyet az unió feloszlatásával. A Független Államok Közösségének megalakításáról szóló Alma Ata-i deklarációval összefüggésben kijelentette: ilyen döntést csupán a népakarat kinyilvá­nítása után szabadna hozni. Ennek ellenére mindent megtesz, ami csak erejéből telik, hogy a kazah fővárosban aláírt megállapodások valóban elvezessenek a egyetértéshez a társadalomban, továbbá azért, hogy megkönnyítse a válság leküzdését és a reformfolyamatot. Az elmúlt hat évre visszatekintve egyebek között azt húzta alá, egyetlen pillanatra sem bánta meg: pártfőtitkári funkcióját nem hasz­nálta ki arra, hogy néhány évre korlátlan hatalmat biztosítson magának. „Tudtam - mondotta -, hogy átfogó változásokat kezdeni egy olyan országban, amilyen a Szovjetunió volt, fölöttébb nehéz és kockázatos vállalkozás." Hírügynökségi jelentések szerint Gorbacsov még a lemondása előtt, szerdán este telefonon felhívta George Bush amerikai elnököt, tájé­koztatta őt arról, hogy az atomfegyverek ellenőrzését átadta Borisz Jelcin orosz elnöknek. Ugyanekkor jelentették Washingtonból, hogy a drámai moszkvai események hatására az amerikai elnök megszakí­totta karácsonyi szabadságát és visszatért a Fehér Házba. Az elnök (Folytatás a 2. oldalon) KÉSZEK VAGYUNK A KAPCSOLATFELVÉTELRE A szövetségi kormány hétfői ülésén, melyen részt vett Václav Havel köztársa­sági elnök is, meghallgatta az Alma Ata-i történelmi jelentőségű konferenciáról szóló jelentést. A Szovjetunió megszűné­sét a nemzeti és a polgári függetlenség felé irányuló természetes fejlődés ered­ményeként értékeli. A kormány meggyő­ződése, hogy az újonnan megalakult Füg­getlen Államok Szövetsége jó lehetőséget nyújt a Szovjetunió utódállamai közti vi­szony demokratikus rendezésére. Arról is meg van győződve, hogy a független államok garanciákat nyújtanak az atom­fegyverek leszerelését és biztonságát, valamint az érvényes nemzetközi kötele­zettségek - beleértve a Csehszlovákiával szembeni kötelezettségeket is - megtar­tását illetően. Csehszlovákia kész a kap­csolatfelvételre a Független Államok Szö­vetségével és a többi köztársasággal. Az Alma Ata-i tanácskozással kapcso­latban nyilatkozatot adott ki Egon Lánský, a külügyminisztérium szóvivője is. Ebben egyebek között a következők állnak: Az utódállamok Alma Atában bi­zonyságot tettek arról, hogy felkészültek a demokratikus és békés megegyezésre ELMÚLT AZ ÜNNEP Az ember öregségére megta­nulja, hogy nem szabad félni a magánytól. És nem szabad félni a karácsony esti csöndtől sem. Hiszen attól, hogy előre rettegek, még nyomasztóbbá válik az ünnep. Nem tagadom, amióta szeret­teim meghaltak, másként élem meg a hétköznapokat, és érzem, az ünnepnapok varázsa is meg­kopott. Szidjak, átkozzak vala­kit? Netán a sorsomat? Azt, hogy nem volt gyerekem? Hogy férjem családja, rokonsága füst­té vált a koncentrációs tábor­ban? Vagy keseregjek azon, hogy az uram előbb halt meg, mint én? Nem, inkább arra emlé­kezem, azzal űzöm el szívemből a fájdalmat, hogy milyen szép napokat is éltünk mi meg! Milyen meghitt karácsonyokat! Hónapo­kig gondolkodtunk azon, mivel lepnénk meg egymást, mi sze­rezne, a másiknak örömet. Pedig nem voltak ezek nagy ajándé­kok. A férjem Buddha-szobrok gyűjtésében lelte kedvét, az én bolondériám az elefántszobor volt. Fa, porcelán, agyag, üveg - egyre ment. öt éve halt meg. Annak elle­nére, hogy nincs már, ha új Buddha-szobrot látok, megve­szem, s karácsonykor a feldíszí­tett kis fa alá teszem. Az ünnep elteltévei aztán a többi mellé he­lyezem. Tavaly a nővérem is meghalt, ezért az idén magam ültem az ünnepi asztalnál. Mindent úgy készítettem, mint valaha. Égett a gyertya, s miközben vacsoráz­tam, az elhunytaimra gondoltam. Mondtam értük egy imát, kicsit itattam az egereket, mert nem tagadom, elfogott az önsajnálat. De nem tartott sokáig. Gyorsan összeszedtem magam, arra gondoltam, micsoda borzalmas látványt nyújthat egy síró öreg­asszony. Elmúlt az első magányos ka­rácsonyom, s most már félelem nélkül várom a következőt. Csak megérjem. Lejegyezte: Péterfi Szonya

Next

/
Thumbnails
Contents