Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-21 / 299. szám, szombat

1991. DECEMBER 21. .Ú/szói MOZAIK KIDOBTAK A SERIFFEKTÖL, VÁROSI RENDŐR LETT Bár megoszlottak a vélemények arról, hogy kellenek-e nekünk a „fe­kete seriffek" - ahogy a nyugatné­met civil biztonsági szolgálat, a CBS tagjait nevezték -, de Pozsonyban és az ország még egynéhány váro­sában már hozzászoktunk a jelenlé­tükhöz. Nos, a CBS-nek a pozsonyi ma­gisztrátussal kötött szerződése de­cember végén lejár, és a város nem hosszabbította meg. Városi rendőr­séget szerveznek ugyanis, és a jövő évtől ez látja majd el a rendfenntar­tást az utcákon. Eddig rendben is lenne a dolog, ha nem volna egy olyan pikantériája is, amelyről a CBS sajtótájékoztatóján szerezhettünk tudomást. A fekete seriffek között ugyanis akadt egynéhány, aki kevesellte az amúgy nem kis fizetését, és az alvi­lággal szövetkezve, a szabályzatot megszegve és a fegyvertartási előí­rásokra fittyet hányva mellékjöve­delmeket zsebelt be. Ezektől az em­berektől a CBS megvált, sőt eljárást indított ellenük. Ezért lepte meg - saját bevallása szerint - a cég vezérigazgatóját, hogy éppen ezek az erkölcsileg náluk igencsak rosz­szul vizsgázott „rendőrök" lesznek az új, városi rendőrség vezetői. A müncheni cég vezetője ezt nem tudja mire vélni, és érthetetlennek tartja, még kelet-európai viszonylat­ban is. Mindenesetre máris felmerül­het-bennünk, hogy a történtek után hogyan bízzunk majd a városi rend­őrségben. Vagy talán a CBS vezér­igazgatójának ne higgyünk? A fekete seriffek egyébként to­vábbra is maradnak az országban, és továbbra is városi rendőrségi szolgá­latot végeznek például Karlovy Varyban és Rózsahegyen, Po­zsonyban is találkozhatunk velük ezután is, hiszen ők őrzik majd a bankokat, néhány szállodát, a pénzszállítmányokat, és a jövőben termelőüzemek, gyárak védelmét is vállalják. Az idén Pozsony belvárosában és Dúbravka városrészében 1820 jegy­zőkönyvezett akciójuk volt. Ebből 205 eset garázdaság, 40 kábító­szerezés, 49 körözött bűnözőt fogtak el, 130 erőszakos cselekményt gá­toltak meg, 41 engedély nélküli pénzváltót lepleztek le és négy elve­szett gyereket találtak meg. Hogy ez kevés-e vagy sok? - Nem rossz eredmény - mond­ták a CBS képviselői -, hiszen itt csak azokról az esetekről van szó, amelyekről jegyzőkönyv is készült. Hisszük, hogy több ezer szabálysér­tést, esetleg sok bűntényt már pusz­ta jelenlétünkkel is megakadályoz­tunk. -szén­AZ EMBERSÉGRE ÉPÍTÜNK A Vöröskereszt megalakulása óta a leghumánusabb célokért küzd: segíti az elesetteket, a védteleneket, a betegeket - békében, háborúban egyaránt. Hazánkban a múlt rendszerben a politika beleszólt a szervezet tevékenységébe is. Beleszólt és deformálta. Az 1989-es novemberi eseményeket kővetően megkezdődött a Vöröskereszt megújhodása is. Tény, hogy múltbeli tevékenységének voltak sötétebb korszakai is, de lényegében emberközpontú szervezetként működött. Mostani és jövő­beli céljaikról kérdeztük Bohdan Telgársky mérnököt, a Vöröskereszt Szlovákiai Bizottsága hivatalának igazgatóját. - Háromnegyed éve - pályázati nyertesként - kerültem erre a poszt­ra, és azóta munkatársaimmal fel­vettük a harcot az emberekkel - az emberekért. A kezdet nem volt könnyű, a jelen sem az, de úgy érzem, kezd felengedni az emberek közönye... A társadalomban végbemenő de­mokratizálási folyamat lehetővé te­szi, hogy a Vöröskereszt mindazok­kal felvegye a kapcsolatot, akik se­gíteni kívánják a bajba jutottakat, a szenvedőket, akik részt kívánnak venni az emberi szenvedés okainak megelőzésében. S mivel Csehszlo­vákia aláírta a genfi egyezményeket, a humanitárius segítségnyújtás ránk nézve is kötelező érvényű. Ezért a Vöröskereszt gyakran az államtól kapja megbízatását. Egy példa a sok közül: a horvátországi gyere­kek menekítése a háború sújtotta területről a mi feladatunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lakossági segélyakciók (az embe­rek spontán reagálása a határainkon túli eseményekre) pontos játéksza­bályok szerint bonyolódjanak le. Sajnos, mindenütt élnek olyanok, akik mások nyomorúságán is meg akarnak gazdagodni. Ezért a gyűjté­sekből származó adományokat a segítendő ország Vöröskereszt szervezetének adjuk át. A jövőt tekintve továbbra is fon­tosnak tartjuk a nemzetközi humani­tárius akciókban való részvételün­ket, ám elsőrendű kötelességünk ál­lampolgáraink segítése. Nem kíván­juk pótolni az állami szerveket, vi­szont nagyon szeretnénk, ha a köz­ségek, városok tisztségviselői tuda­tosítanák: vagyunk, akarunk és tu­dunk segíteni. Nem titok, növekszik azok száma, akik létbizonytalanságban élnek. Szervezetünk nem nyújthat pénzbeli segítséget, de azzal, hogy az idő­sek, a magányosok, az elesettek számára kifőzdéket, menedékhelye­ket, gondozó állomásokat nyitunk és üzemeltetünk, már sokat teszünk annak érdekében, hogy a rászorulók gondterhes hétköznapjait megköny­nyítsük. Lelkes, önkéntes gondozó­nőink nélkül - közel 12 ezren tevé­kenykednek - nem léphetnénk. A Vöröskereszt fő küldetése - minden időben - a véradás nép­szerűsítése, szervezése. Nem ta­gadjuk, e téren is szemléletváltásra van szükség. Meg kell változtatni a „toborzás stratégiáját", el kell érni, hogy az egészségügyi dolgozók menjenek a véradók után. Sajnos, míg a vértranszfúziós állomásokon a korszerű eljárások helyett (plasz­tikzsák) kénytelenek továbbra is üvegpalackokban tárolni a vért, alig­ha várható a véradók számának nö­vekedése. Nem szabad megenged­ni, hogy a munkáltató (állami és magán) netán kifogásolja, ha a mun­katársa negyedévente - munkaidő­ben - vért ad. Hiszen mindazok, akik vért adnak, megérdemlik a társada­lom erkölcsi elismerését. A tegnap esti nagysikerű karácsonyi hangver­seny művészei is a véradókat kö­szöntötték. Sok a tennivalónk az elsősegély­nyújtás oktatása terén. Megdöbben­tő, hogy sokan csak azért halnak meg, mert balesetkor nem kapják meg a legalapvetőbb segítséget! Tudom, talán nem illik a kará­csonyvárás hangulatába, de a Nem­zetközi Vöröskereszt jövő évi jel­mondata: Egységben a katasztrófák ellen, a hazai szervezetet is erőpró­ba elé állítja. Mert bármi történne, a lakosság nem tudja, mitévő le­gyen. Sajnos, nem vagyunk felké­szülve, gondoljunk csak a romániai, vagy a szovjetunióbeli menekültek esetleges befogadása körüli hiszté­riára ... Igaz, hogy nehéz, gondterhes időket élünk, de az emberek emiatt nem gondolhatnak csak magukra, nem zárkózhatnak magukba. Ha na­gyobb optimizmussal, lendülettel és lelkesedéssel látná el ki-ki a dolgát, ha a harag és gyűlölködés helyett szeretet költözne a szívekbe, köny­nyebben élhetnénk. S lélekben is gazdagabban. PÉTERFISZONYA VALLALKOZÓ SZÍNÉSZNŐ Jana Nagyová fiatal cseh szí­nésznőt olvasóink elsősorban az Arabella sorozatból ismerhetik. A kedves, bájos és talán szép te­remtés viszont december 13-án, pénteken vállalkozó is lett. Ingatlan­ügynökséget nyitott, és vállalkozói engedélyét éppen e szerencsés na­pon vehette át. ,,Ez a munka is jól kezdődik" - állapította meg a bájos hölgy az egyik prágai szerviz előtt. Néhány perccel a működési engedély kéz­hezvétele után ugyanis összetörte autójának elejét. Még jó, hogy a gépkocsi nem számít ingatlan­nak. .. -ász­FELHÍVÁS A MEGBÉKÉLÉSRE Közeledik a karácsony, a szeretet, a megbékélés ünnepe. 1991 karácsonyát valószínűleg mindannyian másként képzeltük el. Az 1989-es novemberi változások után természetesnek vettük, hogy egy demokratikus társadalmi fejlődés és gazdasági felemelkedés indul be közös országunkban. Közben világosá vált, hogy egyik napról a másikra demokratikus társadalmat felépíteni nem lehet, sőt, hosszú folyamatról van szó, amelyet az előttünk álló politikai, gazdasági és társadalmi nehézségek fokozatos leküzdésével lehet megvalósítani. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a gazdaság színvonalának csökkenése mellett felszínre kerültek az eddig elfojtott nemzeti és nemzetiségi problémák. A politikai mozgalmak többsége érzésünk szerint visszaél ezzel a problémával és amikor a választópolgárok többségét a megélhetés napi gondjai foglalkoztatják, ezek az erők politikai tőkét próbálnak kovácsolni a feléledő nemzeti érzésből. Az eltérő érdekektől, türelmetlenségtől, sőt nemegyszer gyűlölettől szét­szabdalt világunkban úgy érezzük a karácsony ünnepe nyugodt pont lehet, amikor egy pillanatra, visszatekintve az elmúlt időszakra, hasznos néhány őszinte emberi szót is váltanunk egymással. Szerintünk a nemzeti gyűlölködés csak zsákutcába vezet, ezért mindannyiunk számára megnyugvással szolgálna, ha a cseh és szlovák nemzet között felmerült problémákat békésen és kulturáltan sikerülne megoldani. Ennek szerves része kell hogy legyen a nemzeti kisebbségek és a többségi nemzet(ek) közti megértés, aminek feltétele a kisebbségi jogok nemzetközi szintű szavatolása. A jövőbe tekintve elképzelhetetlen, hogy ezek a jogok nélkül egy békés keresztény értékrendet elfogadó társadalmat építsünk fel. Úgy gondoljuk, hogy karácsony ünnepe a legmegfelelőbb alkalom a vélt vagy valós sérelmek mellőzésére, és az egymással való megbékélésre. Most, az év végén megköszönjük tagságunk támoga­tását és az egész csehszlovákiai magyar közösség szolidaritását. Köszönetet mondunk politikai partnereinknek, kiemelt helyen két magyar testvérmozgalmunknak, és felhívjuk őket a további együttmű­ködésre a jövőben is. Köszönetet mondunk igyekezetünk támogatá­sáért bel- és külföldön minden barátunknak. A külképviseletekkel kialakult kapcsolataink is hozzásegítettek az országaink közti jó kapcsolatok fejlesztéséhez és így közvetve előrelépést jelentettek a kisebbségi kérdés európai szintű megoldása felé. Megelégedésünkre szolgál, hogy mozgalmunk egyre erőteljeseb­ben kirajzolódó profilját bel- és külföldi partnereink egyaránt észlelték és ennek erősítésére tett igyekezeteinket méltányolták. Kijelentjük, hogy az MKDM létével, külkapcsolataival és politizálási módjával mindenek felett kisebbségi magyar társadalmunk érdekeit kívánja szolgálni és ennek szellemében akar a jövőben is működni. 1991 karácsonyán a béke, a szeretet, a megbékélés jegyében nyújtunk baráti jobbot mindenkinek, aki igyekezetünkkel egyetért. Végezetül minden tagunknak, támogatónknak és a sajtó olvasói­nak kellemes karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kíván az MKDM elnöksége és képviselői A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2252/91 Lucskay Ferenc, 1891. I. 25., meghalt, Reste (Dombasz) 2253/91 Lukács János, 1905. XII. 6., meghalt, Királyhelmec (Szambor) 2254/91 Lukács Béla, 1913. IV. 22., meghalt, Baraca (Koloszten) 2658/91 Lukács István, 1908. III. 14., meghalt, Ladmóc (Gorlovka) 2660/90 Lopata Peter, 1896. V. 7., meghalt, Bező (Sztalinszk) 2664/91 Lehotkai István, 1921. II. 17., Kismuzsla (Jerevan) 2665/91 Lusánszky Sándor, 1909. VI. 19., meghalt, Nagykapos (Szam­borg) 2666/91 Lengyel János, 1903. IV. 7., Csicser (Sztalinov) 2781/91 Loboczky János, 1920. II. 5., Berzéte (Dombasz) 3023/91 Lőrincz Sándor, 1921. IV. 13., meghalt, Ipolynyék (Moszkva) 3058/91 Liszkovics Pál, 1913. III. 2., Garamkövesd (Cseljabinszk) 3146/91 Lukáč František, 1920. II. 13., Dacsókeszi (Jerevan) 3363/91 Lackó Ján, 1921. V. 4., Keszegfalu (Szamburg) 3463/91 Lukács Jenő, 1915. VII. 29., Naszvad (Rubezsna) 3527/91 Legyeczki József, 1915. VII. 4., Ipolynyék (Harkov) (Folytatjuk) MEGRENDELŐLAP Aláírásommal (negyedévre; félévre; az 1992-es esztendőre* megren­delem az ÚJ SZÓ-t és a VASÁRNAP-ot - Záväzne objednávam denník ÚJ SZÓ a prílohu VASÁRNAP na štvrťrok; polrok; rok 1992* A megrendelt példányt az alábbi címre kézbesítsék (Predplatený výtlačok dodajte na adresu): Név (Meno a priezvisko) Helység (Mesto alebo obec) Utca (Ulica) Házszám (Číslo domu) Emelet (Poschodie) Lakásszám (Číslo bytu) Irányítószám (PSČ) A kézbesítő postahivatal (Dodávacia pošta) A megrendelőlapot kitöltötte és fizeti (Objednávku vyplnil a platí: .... Lakcím (Adresa) Telefon Dátum A megrendelő aláírása (Podpis predplatiteľa) Kérjük, a fölösleges adatot törölje! (Nehodiace sa prečiarknite!) Vec spojovej služby T. Poštová novinová služba Okresná (Mestská) správa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents