Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-18 / 296. szám, szerda

1991. DECEMBER 18. .ÚJ SZÓ, MOZAIK NÉPSZAVAZÁS LESZ KÖBŐLKÚTON IS A Csemadok Köbölkúti Alapszervezete indítványozta a helyi önkormányzatnak, hogy az 1991. november 20-i ülésén foglaljon állást a falu eredeti nevének viszszaállításáról. A képviselők titkos szavazással elfogadták a Csemadok javaslatát, s népszavazást írtak ki 1991. december 20-ra (azaz péntekre). Az alábbiakban a Csemadok kérelmének szakmailag és történelmileg megalapozott indítványát közöljük: A Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízottjának 1948. június 11 rendelete alapján Köbölkút nevét Gbelcére változtatták. (Hivatalos közlöny, 1948. június 26., 55. szám). A döntést elfogadható tudományos magyarázattal nem indokolták, és nem kérték ki a helyi lakosság véleményét. A községre rákényszerített új név - Gbelce - egy hidromeliorációs szakkifejezés, amelyhez a községnek semmi köze. Egyes állítások szerint a falu környékén elesett szovjet tisztet hívták így, erről azonban a falu krónikájában sincs említés. Ezzel az önkényes névváltoztatással egy 700 éves hagyomány szakadt meg. A falu történetét István királyig lehet visszavezetni, aki az államalapítás során királyi székhelyét Esztergomban alakította ki. Az egész vidék királyi birtokká vált, hozzá tartozott a mai Köbölkút helyén álló „Kő kút melletti" település is. Itt királyi gazdasági major keletkezett, ahol jelentős szarvasmarha-tenyészet összpontosult. 1030-ban a település már jelentős nagyságú volt. A magyar királyi udvar feljegyzéseiben a „Kő kút melletti" telepet a 13. században, még a tatárjárás előtt Köbölkútnak nevezik. A tatárjárás 1241 -ben ezen a vidéken igen pusztító volt. Esztergomot azonban nem tudták bevenni, így a visszatérő IV. Béla király a környék falvait, köztük Köbölkutat is újjáépíttette. A községet az egyik kiváló vitéznek, a Torda nemzetségű Péternek adományozta, aki mint a környék új földesura, az akkori szokásoknak megfelelően nemzetiségi neve mellé felvette a „Köbölkúti" vezetéknevet is. 1327-ben Köbölkúton plébániahivatal létesült, amely 1332-ben önállósította magát, amikor elkészült a késő román stílusban épült köbölkúti új templom. A Köbölkúti család egyik tagját, Köbölkúti Jakabot I. Lajos király 1355-ben királyi emberré nevezte ki. A község neve az évszázadok során fennmaradt annak ellenére, hogy például a török hódoltság ideje alatt teljesen elpusztult. Az esztergomi hercegprímási feljegyzésekben 1560-ban úgy emlékeznek meg róla, mint „devastáta et depopuláta" - elpusztítva és elnéptelenedve. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a falu hivatalos neve az évszázadok alatt megszokott Köbölkút maradt. Ezen a néven szerepelt minden hivatalos okiratban, térképen, menetrendben. Ez a név volt feltüntetve a keresztleveleken, az iskolai bizonyítványokon stb. Községünket Köbölkút név alatt mindenki megtalálta, aki kereste, légyen az magyar, szlovák, német, cseh, vagy bármilyen nemzetiségű. A falu lakosainak döntő többsége ma is ezt a nevet használja. Az 1948-ban ránkkényszerített falunév - Gbelce - számunkra idegen. Ezért úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus államban a polgárok szabadon dönthetnek sorsukról, lakóhelyük elnevezéséről. Őseink emlékének tartozunk ezzel! OLVASOINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba elhurcoltak névsorának közlését. IPOLYSÁGHOZ HÚZ A HYÉKIEK SZÍVE Ipolynyék tehetős falu, nemcsak azért, mert gazdag a szövetkezete is. A magánkézben levő 188 hektáron bőven termő szőlő s a belőle készülő kiváló bor jó jövedelmet biztosít a nyékieknek. Életszínvonalukat tükrözi, hogy napjainkban, a magasba szökkent árak mellett is, olyan emeletes családi házakat építenek, amelyek kinézetükkel, nagyságukkal vetekszenek a pozsonyi Kolibán épült „úri villákkal". S van még egy jellegzetessége: csaknem színtiszta magyar falu. Lakosainak száma 2039, ebből 1855 magyar, 177 szlovák és hét a cseh nemzetiségű - a nyugati országrészben katonáskodó fiatalok cseh feleséget hoztak haza magukkal. Az új épületekkel városiasodó Ipolynyék a Nagykürtösi járáshoz tartozik, a járás legnagyobb községe. Nem érzi jól magát ebben a közösségben. Válni szeretne, vissza kíván térni régi partneréhez: Ipolysághoz húz a szíve. Abban reménykednek, hogy a tervezett területi átrendezés keretében a körzetté alacsonyított Ipolyság visszakapja régi rangját, és járási székhelyként újra az Ipoly mente közigazgatási, kulturális központjává válna. A Nagykürtösi járáshoz csatolt több más község önkormányzata is az ipolynyékiekhez hasonlóan döntött, amikor májusban létrehozták a Hont-lpolyvölgyi Községek Regionális Szövetségét. Még az érvényben levő területi megoszlás szerint is lehetőségük nyílik arra, hogy a Lévai és a Nagykürtösi járáshoz tartozó délvidéki falvak egyeztethessék problémáikat, összefogásukkal elősígetsék a múltban történelmileg is egységes régiót alkotó terület gazdasági, társadalmi fejlesztését, természeti adottságainak kiaknázását. E „forró" kérdés miatt utaztam Ipolynyékre, hogy elbeszélgessek a „válni" akaró község polgármesterével, akit beválasztottak a regionális társulás tanácsába is. Hol ide, hol oda tuszkoltak bennünket - A második világháború után öt járáshoz tartoztunk: Korpona, Losonc, Ipolyság, Kékkő, Nagykürtös - tájékoztat Terebessy Zoltán. - Hol ide, hol oda tuszkoltak bennünket. A valóságban sehová sem tartoztunk, csak ide-oda erőszakolták a községünket, hogy a délvidéki magyarlakta határterületet észak felé csatolják, minimális legyen a politikai szerepe. A demokrácia most lehetővé teszi számunkra, hogy kimondjuk, kihez is akarunk tartozni! A képviselőtestület ülései nyilvánosak, ezeket mi falugyűléseknek nevezzük. Jönnek is az érdeklődők. Egy ilyen falugyűlés keretében elhatároztuk: Szlovákia új területi felosztásának azt a változatát pártfogoljuk, amely Ipolyságot járási székhelyként tünteti fel. Szerény lehetőségeinkkel harcolunk azért, hogy létrejöjjön az Ipolysági járás, s mi szerves részét alkossuk. Szóba se került, hogy nemzetiségi szempont miatt született meg a döntésünk. A mi vidékünk Hont vidéke, a történelmi hagyományok ma is élnek az emberekben. Az idős polgároknak soha nem jutott az eszükbe, hogy Kürtösre menjenek, ha téli lábbelit akarnak venni. Ipolyságra vitetik magukat a busszal. Ságon nem nézik le a falusiakat, ugyanazok a palócok laknak ott, mint nálunk, nem városiasodtak el. A szokásaink is egyformák, de, sajnos, a nehézségeink is. Mezőgazdasági vidék ez, feldolgozó ipar nélkül. Emiatt is alakítottuk meg a regionális társulásunkat, hogy segítsünk magunkon. Ipolyság tőlünk tizennyolc kilométernyire fekszik. Nagykürtöstől huszonhat kilométer választ el bennünket, de az ide-oda keringő autóbusz csak negyvenöt kilométer után ér oda. Túl messze van hozzánk. S ott székel a járás egyetlen körzeti hivatala is, amelynek vezetője nem tud magyarul ... - A járás tudtára hozták szándékukat? - Nem titkoltunk el semmit - válaszolja Ipolynyék polgármestere. - Nagykürtösön is megalakították a regionális társulást, de onnan kiléptünk, nyíltan feltártuk, hogy miért. Rossz szemmel néztek ránk. Megvádoltak: szét akarom verni a járást! Nem szétverésről van szó, csak valamivel kisebb lenne a járás jelenlegi területe. De megértem a felháborodásukat. Eléggé szerencsétlen vidék ez. Hatvannyolcig a Dolina bánya fejlesztésén kívül semmilyen selőtestület megoszlása. Legtöbb képviselővel az MKDM büszkélkedhet, uián következik az Együttélés és az FMK. A hosszú évtizedekig uralkodó kommunista párt csak egy képviselethez jutott. A falu krónikáját már közel három évtizede írja Korcsog László, ma már nyugdíjas pedagógus. A krónikás nem feledkezik meg Ipolynyék újkori történetéről sem: „Terebessy Zoltán polgármester választási beszédében a megrongálódott utcák megjavítását, a vízvezeték építésének befejezését, a pékség felépítését és a fürdő kiépítését tűzte ki terveiben. Az egyes utcák aszfaltozása már megtörtént, a vízvezeték a befejezés felé tart, a fürdőnél már mélyen fúrtak a földbe. A pékség a község lakosainak örömére már hónapok óta üzemel. Évtizedekig 35 kilométerről hordták a kenyeret..." Jó bizonyítvány ez. Csak egy esztendő telt el a választások óta. A megjegyzésemre a polgármester szabadkozik. - Még elég sok a gondunk - mondja. - Legnagyobb problémánk a környezetvédelem. Még nincs szeméttárolónk. Van vízvezetékünk, de nincs csatornázás, nincs tisztítóállomásunk, sok szennyvíz kerül a Nagypatakba. Megoldásra váró feladatok ezek. S nem tudunk mihez kezdeni a negyvennyolc munTerebessy Zoltán: „Nem lehetünk örökké megtűrt, ráerőszakolt folt egyes járások térképén..." Vanda Tibor felvétele más fejlődés nem jellemezte. Hatvannyolc óta járásként fejlődhetett, érthető, hogy ehhez ragaszkodnak is. De ők is értsenek meg bennünket: már nem kívánjuk, hogy ide-oda tuszkolják a községünket, nem lehetünk örökké megtűrt, ráerőszakolt folt egyes járások térképén... A falusiak örömére megnyílt a pékség Terebessy Zoltán negyvenhat éves. A kassai ipariskola elvégzése után a járási építővállalatnál dolgozott. 1986-ban megválasztották a hnb titkárává, s három év-a novemberi fordulat - után a rendszerváltást szervező erők a hnb elnökévé tették. Az első szabad helyhatósági választásokon az FMK jelöltjeként pályázott a polgármesteri tisztségre. A nyékiek többsége a négy jelölt közül Terebessy mellett döntött. A nagy magyar falu politikai mentalitását tükrözi a 19-tagú képvikanélkülivel. Elfogadható „receptet" senkitől sem kaptunk a szokatlan munkanélküliség problémájának megoldására. Es többszázra rúgna nálunk a munkanélküliek száma, ha csődbe jutott volna a szövetkezetünk. Ipolynyék nagy szerencséje, hogy a vállalkozó szellemű, de az igen szerény természetű Korcsog László mérnök áll a szövetkezet élén. Még fiatal, harminchat éves, utazni szerető szakemberként külföldön is hasznosítható tapasztalatok után kutatott. Itt ezt, másutt mást látott, és megszületett a nagyszerű ötlet. És már tavaly nagy vállalkozásba kezdtek, hogy megmentsék a hétszázötven embert foglalkoztató mezőgazdasági szövetkezetet. Ha ez nincs, az ott dolgozók fele otthon maradhatott volna... Jó üzlet a csemegekukorica A nyéki szövetkezetben nem riadtak meg attól, hogy válsághelyzetbe került a „hústermelés", a baromfitenyésztés. Ennek ellensúlyozására nagy szárítókat építettek, és már tavaly nagyban kezdték termeszteni a gyógy- és fűszernövényeket, biztosítva azok komplett feldolgozását, szárítását és csomagolását. Az elmúlt évben a szövetkezet nyereségét és a hitelbe kapott 28 millió koronát befektették: az újdonságnak számító csemegekukorica betakarításához és „feldolgozásához" szükséges amerikai kombájnt, szupermodern gépsort, valamint vetőmagot vásároltak. (Az idén mindez már a duplájába került volna.) A csemegekukoricát szemező, mosó és csomagoló gépsort német szakemberek szerelték be. És Szlovákiában elsőként kezdték meg nagyban, 300 hektáron termelni a csemegekukoricát. A termés egy részének elhelyezésére Zólyomban hűtőházat is béreltek. Vizük ugyan nincs az öntözéshez, de mert az időjárás kedvező volt, a tervezett terméshozam kétszeresét takarították be. Két konzervgyár forgalomba hozta - kétéves jótállással - a még tejes csemegekukoricát. Az előfőzött, fóliába csomagolt „csemegét" viszont maguk állítják elő. Az idei termés nagy részét már eladták. Húszmilliót hozott a konyhára. Jövőre már 600-700 hektáron termesztenek csemegekukoricát. Valóban aranyat ér egy kiváló szövetkezeti elnök, aki sóhajtozás, kesergés helyett megtalálja a gazdasági nehézségekből kivezető utat... Gyógyvízben fürödhetnek - A mai ínséges időkben mi is költekezni kezdtünk - dicsekszik Terebessy Zoltán. - A szép környezetben fekvő községünkben az idegenforgalmat szeretnénk fejleszteni... A Patincsa hegyoldalon már most háromszáz víkendház van, ott van a község kétmedencés nyári fürdője is. Minthogy meglehetősen hideg a vize, az emberek nem szeretnek benne lubickolni, úszkálni. Ha meleg vizet engedhetnének a medencékbe, sokkal többen keresnék fel a falujukat. És feltették maguknak a nagy kérdést: hátha forró víz is van a hegy gyomrában?! Ők is úgy gondolták - akár a szövetkezetben -, ha vállalják a kockázatot, elképzelésük sikert is hozhat! Az önkormányzat négyszázezer koronát szavazott meg erre a célra... És sikerült meleg vizű forrásra bukkaniuk. Az előzetes laboratóriumi vizsgálat kimutatta: kitűnő gyógyvíz, gyomorbántalmak gyógyítására is alkalmas. - Több pénzünk nincs erre a célra - sajnálkozik Terebessy Zoltán polgármester. - Nem tudjuk, hogyan lesz tovább. Tárgyalni kezdtünk az illetékes szervekkel, de mostanáig eredmény nélkül. A nyáron a meleg vizet beengedjük a medencékbe. Amíg nem születik meg a döntés, legalább az idegenforgalom növekedésével számolhatunk. Ez volt az eredeti célunk. A fürdő kiépítésével nagyobb jövedelemhez jutunk, újabb munkahelyeket is biztosíthatunk. A többi majd „ráadás" lesz, mert kár lenne csak a medencék feltöltéséhez felhasználnunk a természet ajándékát. Reméljük, hogy egyszer, a csemegekukorica után híres lesz a „nyéki víz" is!... PETRŐCI BÁLINT TÁVKAPCSOLÓ NEMCSAK FEDOR GÁL FÉL Hosszú idő után az F 1 csatornán ismét feltűnt Fedor Gál, a VPN tanácsának egykori elnöke, az a férfi, aki jelenleg Prágában a jövendő cseh szociológusait oktatja. Bár igazából már nem politikus, legalábbis a szónak abban az értelmében nem, amely a „szakmaszerűen" politizálókat megkülönbözteti a magamfajtától. Politikusságát viszont ma sem vonhatja senki kétségbe, hacsak azzal együtt mindannyiunk politizálásához való jogát nem vitatja el. A lényeg, persze, nem ebben ragadható meg, ráadásul a hétfőn este főműsoridőben sugárzott publicisztikai magazinnak Fedor Gál csupán modellje volt, de nem főszereplője. Főszereplővé azt a félelmet, s az annak nyomán kiben-kiben különböző mértékben állandósuló szorongást tették meg a műsor készítői, amely kivédhetetlenül bennünk él, amióta emberősünk először tudatosította önmagát, majd másságával együtt a többi emberőst és a környező világot. Egyetlen példát kiragadva: igazán emberré akkor kezdtünk válni, amikor megtanultuk - persze, nem egyetlen előembereknek rendezett jávai, kínai vagy afrikai „önmenedzselést" oktató tanfolyamon - a tűztől való ösztönös félelmünket leküzdeni, majd uralni. Hát éppen ez az! Micsoda különbség van irracionális félelmeink és igencsak objektív - természeti csapástól, haláltól vagy társadalmi történésektől való - félelmeink között. Az irracionális félelem már maga is lelkibetegség, viszont objektív félelmeink egészséges lelkünk ellenére is kiválthatnak testi bajokat... Fedor Gál azért keresett munkát Prágában, mert Pozsonyban objektív okok kiváltotta félelem telepedett rá. Most tanár, aki a jövő szociológusait politológiára, de mindenekelőtt emberségre oktatja. Arra a lelki és erkölcsi minőségre, amely a józan gondolkodású kisebbségieket megmenti a félelem okozta beteges szorongástól. Mert a kisebbségi ember mindig fél, de nem kellene, hogy szorongjon. Fedor Gál liberális szlovák politikus, aki - hogyan is fogalmazzam meg... - zsidó. Nem „izraelita vallású", nem jiddisül vagy héberül beszélő ateista, hanem abban az értelemben zsidó, ahogyan a kínai kínai, a fekete fekete, az indián indián. Tehát szerintem nem zsidó, hanem fehér ember. Azt az őrületet, amit antiszemitizmusnak neveznek, nem a zsidók idézik elő. Tőlem okosabbak állítják, hogy az antiszemitának nincs szüksége zsidóra ahhoz, hogy gyűlölje őket. így aztán Fedor Gál többszörösen is nem szeretett politikussá változott. Szlovákiában leginkább mostanában, amikor Ján Čarnogurský meghirdette az új katolikus keresztény hadjáratot a liberalizmus ellenében. Mert annak előtte, és most is liberálisként „vépéenes" meg „zsidó", meg „magyarbarát", meg „nemzetáruló". A minősítések közül csupán csak egyetlen illik az antiszemiták szótárába? Éppen ezért a hétfő esti műsor sem csupán az antiszemitizmusról szólt, hanem a félelemről és annak feldolgozatlan, nem racionalizált formájáról; a testet, lelket nyomorító szorongásról. Márpedig szorongani lehet - a halálfélelemtől kezdődően a házastársi hűtlensséggel bezárólag - mindentől. Csakhogy mindezt irracionális félelem okozza. Sokkal veszélyesebb, mert végül is rajtunk kívül eső okokra - ráadásul konkrét, létező, naponta bizonyított okokra - vezethető vissza az objektív félelem. Az idegengyűlölet, a másság üldözése, a nyelvátültetés, a munkanélküliség, mind-mind társadalmi jelenség. Mondják, hogy csak az őrült ember nem fél. Ezért félek én is, mert józan, tiszta elméjű akarok maradni. DUSZA ISTVÁN